Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-11-01 / 44. szám

Női- és gyermekfelöltők valamint mindennemű rőfös- és divatáru állandóan dús választékban iandeb Miksa divatáruházában Pápa, Kossuth Lajos utca 14. szám. Skeítlíii^ 8 1 foglaló beszédét, melyet az egész ünnepi kö­zönség feszült figyelemmel, nagy tetszéssel kisért s még a szent hely sem tartotta vissza tőle, hogy ennek majd minden pontnál kifeje­zést ne adjon. Gazdag és jelentős volt e pro­gramm, nyilt és férfias. Tudást és erélyt su­gárzó. Formailag, felépítésében, stílusában ki­váló s mindezt emelte az előadásnak nemes heve éá lendülete. Megkapó volt mindjárt a bevezetés: Mélységes alázattal a mindenek felett sza­badon rendelkező Isten iránt, kinek tetszett az Ő erejét az én erőtlenségemben megdicsőíteni, őszinte hálával mindazok iránt, kik bizalmuk­kal megajándékozva, e nem keresett díszes állásra elhívtak, foglalom el a dunántúli refor­mátus egyházkerület püspöki székét, hogy Isten és e szent gyülekezet szine előtt ünnepélyes esküben foglalt kötelességeim teljesítését meg­kezdjem. Ha végig tekintek a reám váró nagy fel­adatok hosszú során s ezzel szemben mérle­gelem a magam gyarló erőit, joggal támad fel bennem a kétség, ha vájjon a legjobb akarat mellett is képes leszek-e közéletünknek még mindig háborgó tengerén egyházkerületünknek reám bizott hajóját az isteni cél felé vivő útjában biztosan kormányozni? Képes leszek-e a hányattatások közepette, szemem előtt a betlehemi csillaggal, úgy vezetni a reám bízot­takat, hogy anyaszentegyházunk nagy érdekei ne szenvedjenek kárt e válságos napokban. Megnyugtat azonban az Isten kegyelmé­ben való rendületlen hitem s az a tudat, hogy válságról csak földi értelemben szólhatunk, mert az odafennvalókban nincs változás s a változás­nak még csak árnyéka sem. Mig itt alant biro­dalmak omlanak össze, az Istenországán a po­kol kapui sem vehetnek diadalmat; mig itt trónok inognak meg s uralkodók mennek szám­űzetésbe, a Király, kinek országa nem e világ­ból való, szilárdan ül a maga trónján s szelíden őrzi örökségét; mig földi hatalmasok Ígéretei máról-holnapra elmúlnak s szavai ingadoznak, mint a széltől hajlított nádszál, ^az Úrnak ígé­retei soha el nem múlnak s az Ő beszéde meg­marad mindörökké. Programmja első pontjaként a lelkészkép­zés fejlesztését fejtegette. Pápán theologiai in­ternátus létesítését tűzte ki célul. Theologusok külföldi iskoláztatását azoknak a kapcsolatok erősítése szempontjából is fontosnak tartja, melyek országunknak mai helyzetében nagy hasznára voltak. Szólott a lelkészválasztási tör­vény reformjának szükségéről, a lelkészek anyagi helyzetének javításáról, nem menthetvén a kor­mányt azon jogos vád alól, hogy a szentesített törvények alapján nyújtott államsegélyeket deval­válódni hagyta. Mély hatást tett beszédének a vallásfele­kezeti békéről szóló fejezeted­Végzetes szerencsétlenség volna hazánkra, ha a társadalmi osztályok között mutatkozó saj­nálatos egyenetlenkedés az emberszeretet ápo­lására hivatott egyházak között is megfész­kelné magát s éket verne azok közé, kik, ha különböző szertartások mellett is, a Krisztus evangéliomának, a szeretet evangéliomának álla­nak szolgálatában. A virágos rét végtelenül vál­tozatos virágpompája nem volna-e kedves Isten előtt csak azért, mert a virágok nem mind egyformák? Az emberi sziv és lélek legszebb virága: a vallásos buzgóság, nem volna-e ked­ves az Úr előtt csak azért, mert különböző tőből fakad s ezer változatban tárja ki szir­mait? Saját hitéhez s egyháza hitelveihez való ragaszkodása mellett nem kell-e ennek meg­gondolásával megértő szeretettel nézni kinek­kinek azt, ha emberbarátjánál a buzgóság más ern ajakban nyilvánul meg, mint amilyenben az Ő lelke emelkedik fel Urához Istenéhez. Nem tanítottak-e meg az utolsó évek keserű tapasz­talatai, hogy a hivők ne egymásban, hanem a hitetlenségben keressék és lássák ellenségüket? Különböző hitelvü meggyőződés mellett nem kell-e egy magasabb eszményben, a Megváltó evangéliomának mindent átható erejében egye­süiniök? Reménylem, hogy a testvéri szeretet­nek ez az őszinte felajánlása a többi egyházak részéről is megfelelő viszonzásra lel s külö­nösen, hogy az egyházak vezetésére hivatottak a maguk hatáskörében elkövetnek mindent, hogy a felekezeti gyűlölet szószólói izoláltan marad­janak s ne bonthassák meg azt a jó viszonyt, melyre nemcsak az egyházak építő munkája, de a haza egész egyeteme érdekében ma na­gyobb szükség van, mint valaha. így nyer az állam által a felekezetek közt kimondott teljes jogegyenlőség, melynek alapján állok a fele­kezetközi hivatalos érintkezésekben, magasabb erkölcsi megerősítést, mely nélkül a jogi alap ellen lépten-nyomon megújulhatnak a támadások. A belmisszió munkáját első sorban a gyü­lekezet lelkészére kivánja bizni, az egyhazias jellegű egyesületek főkép karitativ téren kifej­tendő támogatása mellett. Majd áttért az iskolák ügyére, fejtegette a pap és tanító viszonyát. Szólott a pénzügyekről, melyek rendezését egyik főfeladatának tartja. Majd elnöktársához, a fő­gondnokhöz fordult, kérve — nagy elődjére, közös eszmény képökre Tisza Istvánra emlékez­tetvén őt — támogatását. Ezután így folytatta vallásos és hazafias lélek sugallta beszédét: Kérő szavammal fordulok mindazokhoz, kik akár mint az egyházkerületi közgyűlés alkotó tagjai, akár mint az egyes gyülekezetek vezetői, akár mint nemzetünk életműködésének különböző tényezői segíthetnek s támogathat­nak abban a munkában, melyet az isteni böl­csességnek reám ruházni méltóztatott, hogy a maguk segítségét és támogatását ne vonják meg tőlem. Joggal kérhetem ezt nem egyhá­zunk tagjaitól is, mert hiszen magyar refor­mátus egyházunk mindig nemzeti egyház volt s az is marad s az aki ennek az egyháznak munkáját bármi tekintetben megkönnyíti, az a magyar nemzeti ügynek tesz szolgálatot. Az idők gonoszak. E megcsonkított nemzet ezer sebből vérzik; talpraállításához mindnyájunk odaadó gondosságára s lankadatlan munkájára van szükség s e munkában nincs kicsiny és nagy szerep, a nemzetre nézve egyaránt fon­tos az, hogy a legkisebb munkakört betöltők is hfien teljesítsék a maguk kötelességét. Foko­zottabb mértékben megvárhatja ezt tőlünk egyház és haza ma, mikor elszakított területe­ken élő testvéreink munkaerejét mély fájdalom­mal vagyunk kénytelenek nélkülözni. Megillető­dött sóhajjal küldjük feléjük üdvözletünket azzal az eltökéltséggel, hogy addig is, mig egy be­látásosabb jobb jövendő újra egyesíthetne ve­lük, magunkra vállaljuk azt a munkát, melynek végzésében segítő kezüket nélkülözni vagyunk kénytelenek. Ha a magyar Tirteus hazánkat nyolc év­tizeddel ezelőtt ledőlt szoborhoz hasonlította, mennyivel több okunk van nekünk ma ezt a hasonlatot a hazára, mint nemcsak ledöntött, de megcsonkított szoborra alkalmazni s ha ő, a költő lángszavával a szobornak a régi talap­zatra való visszaállítása végett munkára hivta fel a nemzet apraját-nagyját, mennyivel több okunk van nekünk ma s mennyivel több okom van éppen nekem e felelősségteljes állás el­foglalásakor mindenkit felhívni a segítő mun­kára, kérve a Mindenhatót, hogy adja erre a munkára a maga szent áldását, ameíy nélkül minden emberi munka hiábavaló, mert sem aki plántál nem valami, sem aki öntöz, hanem az Isten az, aki növekedést ad. Neki, egyedül neki legyen dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás! A keresztyéni alázat emez érzésével fog­lalom el a társelnöki széket, ajánlva magamat az egész egyházkerület szives szeretetébe. A remek beszéd elhangzása után a fő­iskolai kántus erővel teljes éneke zendült fel. A főgondnok pár szóval berekesztette a köz­gyűlést s az ünnepi aktust a 69. dicséret el­éneklése zárta be. Most az új püspök a tisztelgő küldöttsé­geket fogadta. Bár összevonattak egyes egybe­tartozó deputálók, ezek száma mégis 50-re rúgott, bizonyságául annak a minden oldalról megnyilatkozott tiszteletnek, mi dr. Antal Géza püspököt környezi. Dr. Tóíh István államtitkár szólott először a kormány nevében. Az egye­temes református egyház s a testvér egyház­kerületek nevében dr. Révész Kálmán püspök beszélt. A kerület esperesi karának támogatá­sát Kis József esperes ajánlta fel. Kapi Béla püspök ismét remekelt az evangélikusok részé­ről mondott beszédével. Mindenkit könnyekre indított Józan Miklós unitárius püspök-helyet­tes; midőn arról szólott, hogy az oláhok által hónukból elűzött erdélyi unitáriusok előtt mily nemes testvéri érzéssel nyitották meg mindenütt a reformátusok templomaikat. A katholikusok részéről Gerstner Ignác apát szólt nagy meleg­séggel. A helybeli ev. egyház üdvözletét az agg Gyurátz Ferenc püspök tolmácsolta megható módon. Vármegyénk népes deputációja élén dr. Magyar Károly főispán üdvözölte a törvény­hatóság nagyérdemű tagját. Nagy hatást tett dr. Huszár Aladár komárom-esztergomi főispán beszéde, mikor azt a biztos reményét fejezte ki, hogy dr. Antal Géza hangját meg fogják hallani a „túlsó part" magyarjai is. Pápa város nevében Csoknyay Károly főjegyző sok belső­séggel beszélt. Sorban járultak a püspök elé még a déli órákban: Veszprém város: dr. Komjáthy László, a győri tábla : Proszt János tanácselnök, a debreceni egyetem: Csikesz Sán­dor, a pécsi egyetem: Stráner Vilmos dékán, a kir. törvényszék, ügyészség s a helybeli bíró­ság : dr. Csajághy Károly, a máv. üzletvezetőség és állomás: Szakáll Sándor, az összes állami hivatalok: Havas József, a kerületi ref. taninté­zetek : Czeglédy Sándor, a bencés gimnázium: Nisler Teodoz, csurgói ref. főgimn.: dr. Bene Kálmán, állami képző: Szarka Lajos, a polgári és elemi iskolák: Szokolszky Rezső tanfelügyelő, a ref. tanítóság: Dobó Sándor, a Magyar Nem­zeti Szövetség: Birtha József, a Dunántúli Köz­művelődési Egyesület: dr. Óváry Ferenc, Orvos­Szövetség : dr. Vadnay Szilárd, székely papság : Barabás Samu, felvidéki papság: Csekey Dávid. Ai összes tisztelgőknek dr. Antal Géza rend­kívül találó és szellemes válaszokat adóit, esz­mékben és erőben nem fogyatkozva. A pápai pénzintézetek, ipartestület s az összes helyi egyesületek fogadtatása délutánra maradt. Eze­ket a kollégiumban fogadta azzal a közvetlen­séggel, mely egyéniségét annyira jellemzi. Ugyancsak a délután folyamán tisztelgett előtte a helybeli orthodox izraelita hitközség is. Délután 2 órakor a református nőnevelő­intézetben 250 terítékes díszebéd volt. A hatal­mas diszterem a virágokkal ékesen megrakott asztalokkal gyönyörű látványt nyújtott. A fel­szolgálást az intézet növendékei végezték a tanárnők felügyelete mellett. Gondolható, hogy a pompás menüt, melyhez a kitűnő somlai bor a püspök ajándékakép saját pincéjéből került ki, a legfigyelmesebben szolgálták fel. Az ebé­den az első felköszöntőt dr. Antal Géza mondta a kormányzóra. Dr. Tóth István a kerületet 6s Megyei Szöy (Kossu| jót és rii « F í Ak olcsó, Tam Pápa, Wii f Tüz Jó mm 1 für jután Csői fafiiré Budapest Calvio-tér 1 Alapíttatott 1860. évben Kizárólag elsőrendű minő­ségben a legelő­nyösebb árakon

Next

/
Thumbnails
Contents