Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-10-04 / 40. szám

M fi-: O Jf E r. JK IS I K M í >' f > EN H SE O IV! H AT O IV . Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár: Negyedévre 24.000 korona. Eeves szám ára 2000 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Annyi apró tőzsdés után, kiknek legtöbbje önrendelkezési joga hosszabbrövidebb időre történt megszüntetése nélkül nem tudta megúszni a konjunktúrák lassanként kiapadni kezdő mocsarát, most a tőzsdések tőzsdése, az újkori Szerencsés Imre áll ott, ahol — úgyis mint a színészet nagy mecénása — a hamleti monologba kezdhet: „a lét vagy a nemlét kérdése ez". Castiglione Camilío ma a téma. Még van pártja, még van sajtója — voit idő, hogy az egész sajtó az övé volt s ez az antipatikus képű, pöffeszkedő Krözus előtt szellemóriások vágták hasra magukat — még van pártfogója, még van érdekköre, de hogy holnap hogy és mint változik a világ sorja, azt senki előre nem sejtheti. Lehet, hogy kilábol ama mocsárból, lehet, hogy bentragad végleg, de akár így, akár amúgy, sötét sziluettje itt lebeg örökre e korszak felett, melynél igazságtalanabb, erkölcstelenebb és alávalóbbat még alig ismeri a történelem. Annyi ezer exisztencia íönkretételével így lenni nábobbá s annyi ezer más exisztenciát így rántani magával a pusztulásba, nem volt lehetséges soha azelőtt. Castiglione áll vagy bukik, felmentik vagy elitélik, az mindegy — kora már elitéltetett. A forgalmi adó. A pápai kézműves kisiparosok négy hónap óta zörgetnek, kérnek, könyörögnek a pénzügyigazgatóságnál és pénzügyminiszternél, hogy a rájuk kivetett és szerintük túlmagas forgalmi adó ellen orvoslást kapjanak, illetőleg revíziót rendeljenek el. Ennek a sok könyörgésnek szeptember 24-én az lett az eredménye, hogy Budapestről leküldöttek egy gazdasági tanácsost, Markenstein Béla urat, aki a revíziót megcsinálta, de úgy, hogy: „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne", mert a panaszosoknak az adóját 2—300 százalékkal felemelte. Úgy jártak hát a pápai iparosok, mint a jákói svábok, Egy száraz esztendőben, mikor már majdnem tönkre ment minden a nagy forróság miatt, elmentek az ő jó plébánosukhoz és kérték, hogy minden nap imádkozzék a jó Istenhez, szép csendes esőért. Napok múlva elkezdtek a hegyek mögött a felhők tolakodni, dörgött az ég, villámok cikáztak a fülledt levegőben és megjött a zivatar, de nem egyedül, hanem igen erős jégveréssel, amely az egész határt elverte és tönkretette az egész évi termést. Kimegy az öreg plébános a folyosóra megnézni a borzalmas időt, s meglátván ott a templomatyát, mélabús rezignációval rászól: „No Hanzli, da haszt a csendes eső". Éppen így jártak a pápai kisiparosok is. Ezek is hónapokig könyörögtek a miniszter úr őnagyméltóságánál, hogy tehermentesítse őket a mai nehéz megélhetési viszonyok kőzött és kaptak egy „csendes esőt". Pedig a magyar kézművesiparosság valóban megérdemelne minden támogatást. Ez az osztály volt mindig alapköve az államfenntartó oszlopoknak, ez az alap sohasem ingott meg. Az iparosság semmiféle demagóg csábításoknak, rábeszéléseknek nem engedett, megmaradt mindig igazi magyarnak és izzó szeretettel csüngött hazáján még a kommunizmus alatt is. Lehettek tán egyes kivételek, de nem sokan, Istenem, melyik társadalmi osztály volt mentes ettől a nyavalyától. A kézművesiparosságnak egyik legnagyobb fogyasztója volt mindig a hivatalnoki osztály, amely ma még a legszükségesebb cikkeket sem bírja a maga csekély fizetéséből megszerezni. Miből éljen akkor az iparos? Belemegy a hosszú télbe nagy családdal, amelynek nemcsak kenyér kell, hanem valami ruhanemű, lábbeli, tűzifa, a gyermekeknek könyv, tandíj, mindezt honnét vegye a kisiparos, mikor nem tud keresni semmit, minden üzlet pang, a mindennapi kenyeret sem tudja megkeresni. Bizony, igen sokszor kényszereladást kell neki csinálnia, hogy betömhesse gyermekeinek a száját és elfojthassa türelmetlen asszonyának a kifakadásait. Az iparosságnak a pénzügyigazgatósághoz, a pénzügyminiszterhez beadott panaszát meg sem vizsgálta a kiküldött tanácsos, sőt ellenkezőleg, megdicsérte a forgalmi hivatal vezetőjét, aki „dacára annak, hogy nem tanult semmit, mégis kitűnően érti a szakmáját". Fizessetek, iparostárssim, ameddig türelemmel és erős munkaszeretettel azt tehetitek, legyen bennetek a haza iránti ragaszkodás kifogástalan. Mert végül is felül kell kerekednie a jobb belátásnak, amely hóna alá nyul a pusztuló kisiparosságnak, s annyi terhet rak rá, amennyit elviselni képes lesz. Hajnóczky Béla. A kiállítás kitüntetettjei. A mult hó 4—8-án Pápán tartott kiállításon az össz-zsüri jav aslata alapján a következőket tüntették ki: V. Gyáripar. Arany érmet kaptak: Dunántúli Textilipari Vállalat, Wittmann Ignác téglagyáros, Veszprémi Faipar r. t., Pápai Szappangyár és Vegyipari r. t, Pannónia kőedénygyár, Walla Géza tündérmajori agyagipari telepe, Pápai Versenyszövőde, Magyar Motor- és Gépgyár r. t., Máv Gépgyár, Magyar Vaggon és Gépgyár, Hoffher és Schrantz, Magyar Talajmívelő r. t., Orient Pótkávégyár, Mezőgazdasági Vegyipari r. t., Szold-gazdaság ipartelepe; ezüst érmet: Kardos Henrik és Társa festékgyár, Czifra József cementgyáros, Gancz György textiláru-gyáros, Komondi János főgépész, Krausz Albert Fia kőfaragó, Nyugatmagyarországi Serfőzde r. t.; nagy oklevelet: Tapolcafői Gőztéglagyár, Kühne Ede gépgyára, Glaser Tőzegipar, Szeszfőző és Keményítőgyár r. t., Adorján István kovácsmester. VI. Kézműipar. Arany érmet kaptak: Jamnitzky Károly elektrotechnikus, Riedl Rezső hangszeriparos, Klebovits Béla rézműves, Horváth László lakatossegéd, Gősy Ottó elektrotechnikus, Hegedűs Sándor kötélgyártó, Engel József kefegyártó, Kreizer József cserépiparos, Csuti János rézműves, Pápai Asztalos-iparosok Szövetkezete, Eibensütz Lajos asztalossegéd, Hockhold Ferenc pék, Rosenberger Hugó mechanikus, Selinko Hermán cipész, ifj. Stern Lipót szőnyegszövőműhelye, Stern Vidor nyomdász, Pék József és Fiai bognárok, Vasvári Gyula kocsifényező és kárpitos, Schneider Ferenc hentes, Vágó Dezső szabó, Tuboly Lajos vesszőfonó, Kecskés Testvérek hentesek, Drach Adolf asztalos, Gaál István lakatossegéd, Kluge Ferenc kékfestő, Koritschoner Testvérek cipészek, Berta Márton kaptafakészítő, Cipész-Szövetkezet, Pápai Szabóiparosok Szövetkezete, Nagy Ferenc kovácssegéd, Steigauf Károly timár; ezüst érmet: Horváth István lakatos, Keresztes Gábor asztalos, Mayer Elemér kocsigyártó, Horváth Kálmán műkőiparos, Örsi Ferenc nőiszabó, Fóliák Ferenc üvegfestő, Mácsai József varróár készítő, Sulyok József molnár, Horváth Elek molnár, Bujáki Jolán női szabó, Horváth Józsefné női szabó, Főiskolai nyomda, Stern Ernő nyomdász, Németh Imre szabó; nagy oklevelet: özv. Goldstein Józsefné lakatos, Balogh Gyula cipészsegéd. Vil. Női kézimunka és háziipar. Arany érmet kaptak: Szijj Etelka tanítónő, Nyárád község háziipara, Ref. Nőnevelő-intézet, Áll. Polgári leányiskola kézimunka-tanfolyama; ezüst érmet: Irgalmas-rend tanítónőképzője, özv. Véghely Kálmánné, dr. Tenzlinger Józsefné, Molnár Imréné, Baráth Mária, Vargha Jánosné, Istvánffy Miklósné; nagy oklevelet: Dákai háziipar, Kath. Nővédő-egyesület, Pápai Ref. Leányegylet, Kath. Leánykör, vitéz Peterdy Arthurné, Rácz Ilonka, Szent Ferenc III. rendje, Szente Jánosné, báró Gatnerra Oszkárné, Baumgarten Malvin; kis oklevelet: Ev. Nőegyesület és Leányegyesület, Karlovitz Adolfné, özv. Baranyai Zsigmondné, Kutassy Erzsébet, Havas Ernőné, özv. Ma.ionfalvay Elekné, Rupprecht Taszilóné, Szenthe Elza, Geöbel Ilona' Horváth Gyuláné, Simonits Gyuláné, Venczák Zoltánné, Darány Ágostonné, Mihály Sándorné, Nagy Gabriella, Nagy Margit, Somogyi Ilonka, Singer Berta. VIII. Mezőgazdasági háziipar. A nagyméltóságú m. kir. földmivelésügyi miniszter úr díszoklevelét kapták: Somogyi Pál kisgazda, Erdős Sándor kisgazda, Kath. Nővédőegyesület ; arany érmet kaptak: Téli gazdasági iskola — Dáka, Téli gazdasági iskola — Mezőlak, Mansz pápai csoportja, Tuboly Lajos; ezüst érmet: Szabó István kisgazda, Véber Zoltán tanítójelölt, Téli gazd. iskola — Békás, Szenesi Matild; oklevelet: Tankovics Károly kisgazda, Perepatits Zsigmond, Keszler Gyula, Vörös József, Ref. Leányegyesület — Tata, Mezőlaki szővőtanfolyam, Hauptmann Emilia, Páhány János ref. tanító, Nics Ernő r. kath. tanító. IX. Szövetkezet. Nagy oklevelet: Hangya ipari r. t. likőrgyára —Budafok, vegyészeti gyára — Albertfalva, kefe- és meszelőgyára — Sopron, X. Kertészet. Arany érmet kaptak: gróf Esterházy Tamás várkertészete, Pápa városi kertészet; ezüst érmet: m. kir. állami tanítóképző-intézet, Takács Ferenc, Kernya József főkertész, Bergmann József tanár. XI. Méhészet. Arany érmet kaptak: Knipfel Ferenc százados, Gyenes Gyula nyug. máv. felvigyázó ; ezüst érmet: ifj. Horváth Miklós földbirtokos, ANGOL RUHA ÁRUHÁZ összes férfl é

s ruházati cikkek és újabban érkezett ALTMANN BERNÁT NŐI- ÉS LEÁNYKA KABÁTOK PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 9- kaphatók nagy választékban és olcsó árakban.