Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-08-23 / 34. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár : Egy hónapra 8000 lacorona. Egyes szám ára 2000 korona. dr. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Egy szemtanúnak saját és ezredtörténeti feljegyzések által támogatott, az ellenség által megerősített csataleirása körül sajtópolémia támad. Az eset bennünket közelről érdekel. Hisz a pápai ezredről van itt szó, mely a grodoki csatában s utóbb a satanovi rajtaütés következtében mindjárt a háború legelején olyan rettenetes várveszteséget szenvedett, aminőre kevés példa van a világháború krónikájában. Szemtanú — tartalékos százados, udvari tanácsos, előkelő, komoly úr beszéli el az esetet és mégis támadásban részesül, tekintélyrombolással vádolják. Tekintélyrombolás ? Hát mióta lett az igazság elmondása, a történeti való feltárása tekintélyrombolás. Hát okulhatunk akkor a multakból a jövőre, ha elhallgatjuk a hibákat, amik végzetes szerencsétlenségek okozói lettek, ha nem vonjuk le belőle a tanulságokat bekövetkezhető új nagy események idejére. Igenis, nézetünk szerint Pápay István helyesen tette, amikor a grodoki esetet elrémítő meztelenségében bemutatta. Az a szellem, a könnyelmű bravúroskodás szelleme, a Mária Terézia rendek hajhászása ezrek, tízezrek és százezrek életébe került. Hány esettel lehetne még kiegészíteni a szomorú képet, amit Pápay leirásából megismertünk. Hányszor vittek neki fej nélkül, bünöskönnyelmüen lovasságot, utóbb gyalogságot beépített állásból dolgozó tüzérségnek, gránátok, aknavetők tömegének. És amit Pápay nem mondott el, de amit mindenki tud, aki valaha a fronton járt —- főkép a magyar vér volt nagyon olcsó az osztrák hadvezetőségnek, ezt tékozolta szinte kéjes gyönyörrel, mindaddig, mig észre nem vette, hogy a magyart tönkretevén, ő maga a csehnek lett prédájává. Csak hadd jöjjön hát napfényre, ami rossz volt az osztrák hadvezetésnél, a magyar hadvezetés majd tanulni fog belőle s a magyar virtust nem végzetesen könnyelmű játékra, de megfontolt és halálosan komoly akciókra tartja fenn ! AZ ÁLLÓ ÓRA. A nagy szobában áll a fali óra, Megállott épp' tiz év előtt : Akkor vertek az utcán riadóra, S borúltak annyi hadba távozóra Siró gyermekek, fájó lelkű nők. Földrengés nem volt, erőszak nem érte, Magam húztam fel rendesen, Vigyáztam jól a húros nehezékre, Por se szállhatott tengelyre, kerékre: S csak áll, miért, nem tudta senki sem. Ezer csodát éltünk azóta végig. Tombolva gyilkolt a halál; Nagy dicsőségünk felrepült az égig, Szégyenünk le a pokol fenekéig; Változott minden, — csak az óra áll. Sokszor mutattam és több mesterének. Nagy fontoskodva nézte mind, Az egy, emez más tengelyét kené meg .. . De még az ajtón jól ki sem menének A mesterek, — az óra állt megint. Bántott, boszantott, ingerült szavakra Fakasztott a sok balsiker, Gerjedtem aztán éktelen haragra S már-már a földhöz vágtam, megragadva A néma órát, mely se jár, se ver. És ekkor, — mint halálos rémületben A tetszhalott ha felkiált A szemfedél alatt, a sirüregben, Behantolás előtt életre kelten, S megveri koporsója oldalát:. Az óratokban felzokogva, búgva Megkondult az acélharang. Egyet kiáltott csak, — de zengve, zúgva A nagy szobában minden kicsi zúgba, Csendet riaszta, szétömölt a hang. Villám ha sújt le mellém vak sötétben, Úgy nem rendített volna meg. Helyére ejtve ahogy hátra léptem, Éreztem szinte elsáppadni képem, S hogy kezem, ajkam és szivem remeg. S e pillanatban egy mesés világnak Titkai ejtettek rabúl, Miket csak a rajongók letke láthat; De aki egyszer látta e csudákat, Bűvöletüktől meg nem szabadul. Lélek van ott a fában, kőben, ércben, Úgy látszó tetszhalott, de él. Rejtett világa mint foly észrevétlen, Ember hiába kérdi azt, — de vészben Fölébred, eszmél, szóra, tettre kél. Mint varázslámpa fénye úgy hatotta E gondolat át agyvelőm'. S beláttam mindjárt a megnyílt titokba: A kondulásban esdve és zokogva Az óra lelke szólt rám érthetőn: „Ne bánts, ne bánts! Ne sújtspn rám kegyetlen Erővel szétzúzó karod! Igaz, hogy koldús, béna, néma lettem, De ezt a földet, népet úgy szerettem, S e kettőért még élni ajíarok! „Az eljövendő: mily titok, — de rátok Csupán ti félvak emberek: Én akkor láttam már e rút világot; A rettentő vég a szivembe vágott, Hogy milyen gyász lesz, mennyi könny pereg. „S hogy elveszíté a setét, nagy éjben A hős szivét, a bölcs fejét: Kívántad, hogy gyötrődve általéljem, Sőt robotolva percről-percre mérjem Ez irtózatok szörnyű idejét? „Ha majd uralma, napja múl a bűnnek, S virág nyílik az utakon; Ha felderűi a nagy vigalmi ünnep S a most sírók mind áldozatra gyűlnek, — A boldog órát, azt majd mutatom 1 „Ha majd az együttérzés bokra zöldéi, Hol most csak gyűlölet terem, S a megbékélt menny frigyre lép a földdel: Megteljesedve végtelen gyönyörrel, Meglásd, ez órát, ezt hogyan verem 1 .. . . . S legyen bár gyermekes, vagy dőre, kába, Mely ajtót őrületre tár: De szent hitem, hogy ott a nagy szobába, Bár mestert többé nem hivők hiába, A fali óra egyszer újra jár! Medgyattzay Vince. Az ORLE tagjaihoz! Szívből köszöntjük, testvéri érzelemmel üdvözöljük azokat, kik megcsonkított hazánk legtávolabbi részeiből, de túl még ezeken is, olyan területekről, melyek ma ellenséges megszállás alatt vannak, összejöttek városunkban, hogy hitépítő munkájukról körünkben tanácskozásokat folytassanak. Harmadfélszáz református lelkésznek, a vallásnak s a magyarságnak ugyanannyi felszentelt papjának jelenléte, tanácskozásuk komolysága és fontossága ünneppé avatja mai és következő napjainkat. Nem felekezeti gyülekezést látunk mi ez összejövetelben. A cél, amiért e gyűlés részt-* vevői küzdenek, inkább, mint valaha, igazi nemzeti érdek, az egyetlen, a legnagyobb nemzeti ügy. A világháború évei s az ezeket követő még szomorúbb korszak megtanítottak édes mindnyájunkat, hogy csak a vallásában erős, az istenfélelemben rendíthetlen nemzedék képes megteremteni az új, az egységes, a sértetlen Nagy-Magyarországot. A református lélektől idegen a vallási türelmetlenség. A református ember, midőn hitéhez ragaszkodik, megszentelt történelmi hagyományok nyomán magyarságához és hazájához ragaszkodik. Mivel ezt jól tudja és felekezeti különbség nélkül elismeri e város lakossága, azért biztos meggyőződéssel vallhatjuk, hogy egész Pápa város osztatlan érdeklődése kiséri az ORLE itteni tanácskozásait s a szives köszöntés, mit e szerény sorok magukban foglalnak, e város minden lakosának érzését tolmácsolja : Isten hozta körünkbe az ORLE lelkes tagjait, legyen hitépítő hazafias munkájukon a Mindenható bőséges áldása! . * Az ORLE tagjainak nagyrésze a csütörtök délutáni és esti vonatokkal érkezett városunkba. Elszállásolást magánházaknál, a kollégiumi internátusban s a nőnevelő-intézetben nyertek. A tanácskozások tegnap reggel kezdődtek meg a nőnevelő-intézet dísztermében. Előzőleg istentisztelet volt, mikor Czeglédy Sándor, az ORLE alelnöke mondott gyönyörű könyörgést. A lelkészi konferencia elnökévé Csikesz Sándor debreceni egyet, tanárt, az ORLE főtitkárát választották meg. A dunántúli ref. egyházkerület nevében dr. Antal Géza püspökhelyettes nagysúlyú beszédben üdvözölte a konferenciát, dr. Vass Vince és dr. Kőrös Endre igazgatók a főiskola, illetve a nőnevelő-intézet üdvözletét tolmácsolták. Mindháromra Csikesz elnök adott hatásos választ. Az első nap előadói voltak délelőtt dr. Révész Imre, Tóth Lajos, Pongrácz József, dr. Erdőss Károly, délután Csizmadia Lajos, dr. Révész Imre és Czeglédy Sándor. Az esti istentiszteletet Csomasz Dezső végezte magasan szárnyaló imával. A további programm rövid foglalatja a következő: ANGOL RUHA ARUHAZ ALTMANN BERNÁT PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 9. Legújabb szabású BACÍLAlKOu, DIVATÖLTÖIYÖK, BŐBKABATOfi és az összes férfi és fia ruházati cikkek nagy választékban és olcsó árakban.