Pápai Hírlap – XXI. évfolyam – 1924.

1924-07-12 / 28. szám

M EGJ JE Ij E N 1 K >111N I > E N SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Eg>- hónapra 8000 korona. Egyes szám ára 2000 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A felmentettek megadóztatását vet­ték tervbe, mert a mai viszonyok között a rokkantilietmények nem elegendők a megélhetésre s az így befolyó egyszeri adóból legalább egy évre rendbe akar­ják hozni azoknak a dolgát, kik testük épségével áldoztak a haza oltárán. A terv nem rossz, nem is új. Tayaly már a szegényadónál volt ilyesféle adóztatás, de sem akkor, sem most nem akarták vagy nem merték a radikális megoldást választani. Aki az egész háború alatt a felmenteitség áldását élvezte, az végleg és örökre megmentette a maga testének épségét. Aki az ellenkezőjét cselekedte és gyilkos pergőtüzben kezét, lábét vagy szemét ott hagyta, az is egész életre való emlékei kapott a háborúból. A vi­szonosság elve úgy kívánná tehát, hogy egy életre szóló mentesség egy életre szóló tartozást jelentsen s ne egy évre vessék ki ama bizonyos adót, hanem egyszer és mindenkorra. A háborúban való meggazdagodás adója azonban ez­zel még koránt sincs leróva, de előbb vagy utóbb egyszer még ezt is ki kell majd vetni. Bélák Lajos főszolgabíró bucsuja. A pápai járás nagyérdemű főszolgabirája> Bélák Lajos, nyugalomba vonulása alkalmából az itt következő körlevélben búcsúzik a járásá­tól s a járásbeli jegyzőktől: Veszprém vármegye törvényhatósági bi­zottsága junius hó 10- én tartott közgyűlésében kérelmemre 1924. évi augusztus hó 1-től nyu­galomba helyezett. Nyugdíjaztatásom dacára, e hó 16-tól julius hó végéig a járás vezetését át­vettem, rnert hivatalos működésemet tényleges szolgálattal akarom befejezni. Szándékom volt, hogy ezen idő alatt járásom összes községeit meglátogatom, de sajnos ezt egészségi állapo­tom nem engedi meg. Körlevélben búcsúzom tehát el és felkérem a k.jegyző urakat, hogy ezt a községeknek, ezek vezetőségeinek és ezek útján a járás közönségének tudomására hozni szíves­kedjenek. 1883. évi julius hó 1-től és pedig 1899. évi január hó 10-dike óta, mint ezen járás ve­zetője szolgálom vármegyénket. Ezen idő alatt a tisztesség, becsület, kötelességtudás, vár­megyénk, a vezetésemre bízott járás és első­sorban hazánknak érdekei vezették mindenkor minden lépésemet. Ember és ember, község és község között hivatalos eljárásomban, az osztó igazság terén soha különbséget nem tettem. A holt betűkbe lelket önteni, a hivatalos műkö­désbe és a rideg § ok közé szivet bevinni ez volt a törekvésem. Örömöm volt az, ha bárki­nek jogos, méltányos baján segíthettem, ha valami jót tehettem és a községek fejlődését némileg is előmozdíthattam. Szeretettei, öröm­mel szolgáltam a járást és. nemcsak vezetője, hanem atyja voltam annak és ha néha fenyíteni kellett is, tettem azt, mint szerető atya, egyedül a járás közönségének érdekében. Voltak ugyan keserű napjaim is — főként a szégyenletes Károlyi forradalom és kommunizmus idejében. Meg­vallom rosszul esett az is, ha mindig csak a jót, kizárólag a közérdeket célzó törekvéseimet netán némeivek félremagyarázták. Fájdalmat okozott utóbbi időben egyesek részéről tapasz­talt hálátlanság is, de azért, amig élek, szere­tettel gondolok vissza erre a járásra, annak minden egyes községére és a járás egész kö­zönségére. Erőm, tehetségemhez képest a járás érdekeit nyugalomban is igyekezem szolgálni és ha megérhetném még azt ai időt, hogy ha­zánkért, annak régi nagyságáért lehetne és kellene a végső harcot megvívni, a küzdők sorába állnék magam is. Most pedig hozzátok van még néhány szavam, kedves jegyzőim. Ti tudjátok legjobban és érezhettétek is, hogy nem a rideg főnök, hanem a munkatárs, az örömötökben, bánato­tokban egyaránt osztozó atya állott mindig előtte­tek. Forduljatok hozzám ezentúl is bizalommal és tartsatok kedves emleketekbeu. Én bennete­ket feledni nem foglak. ü.f DON SÁGOK. — Okolicsányi József áthelyezése. Okolicsányi Józsefet, a helybeli m. kir. dohány­gyár igazgatóját — mint jó forrásból értesü­lünk —- felsőbbsége Budapestre helyezte át. Bár ez az áthelyezés kitüntetés számba mehet, bizonyára a város közönsége, mely Okolicsányi Józsefben társadalmunk egyik kiváló, rokon­szenves tagját tiszteli, kit a közbizalom nemrég kaszinó-elnöknek is megválasztott, bizonyára nagy sajnálattal fog értesülni róla. De legna­gyobb sajnálkozást magában a dohánygyárban fog kelteni, melynek tisztviselői kara igazságos elöljáróját, munkás személyzete jóságos lelkű főnökét veszíti el Okolicsányi igazgató távozá­sával. Hogy a pápai -dohánygyár gyártmányai oly jóhirüek, abban is bizonnyal jelentős része van Okolicsányi 20 éves itteni működésének.— Helyébe dohánygyárunk élére földinket, Varga Rezső igazgatót helyezték át. — Külföldi vendég. Július 19. és 20-án városunkban lesz Beach Szilveszter, az amerikai Presbiteriánus Egyház kiküldötte, aki az elmúlt hetekben Erdélyt járta be. Beach lelkész már két évvel ezelőtt volt városunkban, társaságá­ban lesz Laky Zsigmondné, a lelkes amerikai papné, aki Beachert erdélyi útjában is kisérte. Beach a nagykö?önséghez is fog szólni. Előre felhívjuk rá olvasóink figyelmét. Bővebbet la­punk legközelebbi számában, — Esküvő. Weisz OJga és Poliák Sándor e hó 13-án, vasárnap délután fél 3 órakor tart­ják esküvőjüket Zöldfa-utca 19. sz. alatti laká­sukon, melyre jóbarátaikat és ismerőseiket ez úton tisztelettel meghívják. (Minden külön érte­sítés helyett.) — Egyházmegyei közgyűlések. A pápai református egyházmegye július hó 4-én tartotta évi rendes közgyűlését Kis József esperes és Kulin Sándor kúriai biró, egyházm. gondnok együttes elnökiésévei. Előző napon a tanügyi bizottság, a lelkészgyámolda és a bíróság ülé­sezett A közgyűlés gerincét a hitélet minden mozzanatára kiterjedő esperesi jelentés képezte, mely általában örvendetes képét adta a gyüle­kezeti életnek. Kiemelte a mezőiaki, teveii, adorjánházai és csög'ei papnék buzgó munká­ját nő-, illetve leányegyletek vezetése terén. Az adományok közül messze kimagaslik dr. Jókay-Ihász Miklós tanácsbiróé, ki fia szüle­tése alkalmából 4 millió K-t adott Özvegy pap­nék javára és a gyámintézetnek eddig adott évi 10 q rozs adományát évi I0,q búzára vál­toztatta. A folyó ügyeket Jakab Áron főjegyző referálta, a számadásokat Végh János számvevő, a gyámintézet ügyeit BalIa Dezső elnök ismer­tette. — Kulin egyházmegyei gondnok az es­peres és dr. Adorján Gyula tanácsbiróval más­nap künt járt Adásztevelen a lelkész és egy­háza közti vitás ügyek elintézése céljából. A veszprémi ev. egyházmegye ugyancsak városunkban e hó 10-én tartotta évi rendes közgyűlését Takács Elek esperes és Bélák Lajos főszolgabíró, egyházmegyei felügyelő együttes elnöklésével. Takács Elek esperes alapos évi jelentésében megemlékezett az állam mostoha­ságáról a lelkészek és az egyházak anyagi segí­tése terén. Bélák Lajos megnyitója után indít­ványt terjesztett elő, mely szerint a lelkészek járandóságainak megállapítása forgalmi áron történjék s az egyházi tisztviselők fizetése valo­rizáltassék. A nyugdíjas lelkésznék ügye ren­dezendő. Minden sérelmet a kormány elé menő deputációban tárjanak fel. Elhatározták, hogy szórványgondozás és bel missziói munka vég­zésére Csögle központtal önálló belmissziói lel­készi állás állíttassék fel. Az egyházközségekben egyházfegyelmi szabályzat készítését kötelezővé tették. Az egyházmegye területén a nyomor enyhítésére befolyt 7 millió K, az énekeskönyv jubileuma alkalmából 1,200.000 K. Payr Sándort az egyházkerület történetéről irt munkája meg­jelenése alkalmából üdvözölték. Elfogadták azt az indítványt, hogy a gyülekezeti törzskönyv egységes elkészítésére a főhatóságtól utasítást kérnek s a szekták elleni védekezésre önálló missziói lelkészi állás létesítését javaslatba hozták. — A vármegyei póladö alkonya. A szanálási törvény végrehajtása a vármegyék háztartásában lényeges változást hozott. Múlt héten a belügyminisztériumban ankét volt, mely a vármegyei pótadó megszüntetését határozta el. Ezentúl azt az összeget, melyre a megyé­nek kiadásai fedezésére szükség van, nem lehet pótadókból beszedni, hanem arányosan fel kell osztani ezt az összeget a megye egyes köz­ségei között. Ez a megoldás valamennyi alis­pánnál helyesléssel találkozott. Egy másik pontban is megállapodott az értekezlet és ez a községi és vármegyei tisztviselők nyugdíjának egységesítéséről szól. Ennek értelmében mind­ezek részére közös vármegyei nyugdíjalapot létesítenek. Budapest Calvin-tér 1 Kizárólag elsőrendű minő­ségben a legelő­nyösebb árakon Alapíttatott 1860. évben

Next

/
Thumbnails
Contents