Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-06-02 / 22. szám

tételéül annak, hogy az alig 2000 lelket számláló pápai evangélikus gyülekezet tagjai mekkora áldozatot hoztak a hazáért. Az ünnepet evangélikus testvéreink rendezték, de úgy érezzük, hogy az az 55 hősi halott nemcsak az evangélikus felekezeté, hanem édes-mindnyájunké, — egész Pápa városé. Imádságos hódolattal, mélyen meghatva állunk meg az emlékmű előtt, amely időtlen időkig hirdetője lesz a magyar vitézségnek, a hősi önfeláldozásnak. A nemzet géniusza pedig örökzöld repkénnyel fonja körül a hősök dicsőséges neveit, hogy a feledés moha soha be ne lepje őket. Vajha ugyanekkor a háború vértanúinak özvegyei, árvái, roskadozó szülői is elmondhatnák, hogy a nemzet velük szemben megtette a kötelességét . . . A városunkban e nemben első ünnepélyről a következőkbea számolunk be: Istenitisztelet. Fél 10 órára zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel az evangélikusok csinos temploma. A bejárati lépcső előtt, valamint a cintóriumban a fekete lepellel letakart emlékmű előtt rohamsisakos önkéntesek állottak díszőrséget, bent a templom főútján pedig Surányi felügyelővel élükön Zrínyi-sisakos rendőrök állottak. A rendezőség a küldöttségek részére fenntartott helyekről gondoskodott. Képviseltette magát az ünnepélyen a város dr. Uzonyi tanácsossal, a katonaság Pisztel századossal, a kir. járásbíróság dr. Handl vezető-járásbiróval élén nagyobb küldöttséggel, a ref. főiskola, a nőnevelő-intézet, a posta, a tüzoltó-testület, az ipartestület, a Hadröá. stb. Amikor a lelkészek Gyurátz ny. püspökkel élükön bevonultak a templomba, megszólalt az orgona s az óriási sokaság ajakán felzendült Luther hatalmas éneke, az „Erős vár a mi Istenünk" . . . Majd Fadgyas Aladár vallástanár mondott szárnyaló imát a hősi halottakért. Néhány énekvers eléneklése után azután Takács Elek, a veszprémi ev. egyházmegye lángbuzgalmu esperese — jobbján Mesterházy László lelkésszel, balján Fadgyas Aladár vallástanárral — az oltár elé állott s remek beszéd keretében felavatta a hősi halottak emlékmüvét. Beszédének alapgondolata ez volt: „Hősi halottaink emléke szép emlék, mert a legszebb élethivatás betöltésére mutat; tartós emlék, mert felette áldás leng, gyümölcsözve tovább". E gondolat köré csoportosítva gyönyörű szavakkal emlékezett meg a magyar katonák vitézségéről, hazafias lélekkel borongott el a csonka haza szomorú sorsán, s felgyújtotta a szivekben a reményt, hogy hőseink vére nem hullott hiába és Magyarország ismét nagy lesz 1 Végül buzgó imában áldást kért a hősök poraira s vigaszt az őket siratóknak. A főiskolai kántus a kóruson Tóth Lajos énektanár vezetésével ismert szabatosságával elénekelte a „Nyugosznak ők a hős fiak" .. . kezdetű éneket, s ezzel az ünnepély istenitiszteleti része véget ért. Díszközgyűlés. Istenitisztelet után nyomban kezdetét vette a díszközgyűlés ugyancsak a templomban. Imádkozott Pál Béla segédlelkész, minek elhangzásával Bélák Lajos helyi s egyházmegyei felügyelő a gyűlést néhány lelkes szóval megnyitotta. A megnyitó után a fungens lelkészek, Takács esperessel élükön s követve a presbitérium tagjaitól, az előcsarnokban levő, immár leleplezett emlékműhöz vonultak, s azt az esperes az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében megáldotta, Mesterházy László lelkész pedig a gyülekezet nevében gondozásba átvette. Ezt követőleg a hősi halottak tiszteletére 10 percig szólott a harang. Majd tovább folytatván a gyűlést, Mesterházy László lelkész röviden előadta a hősök életrajzát. Szem nem maradt szárazon, a padsorokból innen is, onnan is zokogás tört elő, mikor a lelkész ismertette drága véreink mártírhalálának körülményeit. Ezt muszkaszurony járta át, amazt a csehek gyilkolták le, egy másik ragályos betegségben pusztult el, egy harmadik Doberdón rohamozva kapott fejlövést, a negyedik a Kárpátokban fagyott meg, az ötödik nyomtalanul eltűnt örökre stb. Egy családból öt fiu küzdött a különböző harctereken, három esett el közülük a becsület mezején, több szülő két fiát siratja, özvegyek, árvák, roskadozó szülők maradtak támasz nélkül. Csupa fájó, csupa szomorú emlék .. . Fekete Károly papnövendéknek a hősöket dicsőítő lendületes alkalmi ódáját Pethő Aifföl papnöv. szavalta nemes páthosszal. Varga Lajos a bajtársak nevében köszönte meg szép szavakban a gyülekezet kegyeletes megemlékezését, áldozatkészségét, s tett fogadalmat, hogy ha újra megharsan a kürt, ismét megragadják a kezükből orvul kiütött fegyvert küzdeni az Integra Hungaria-ért. Beiák felügyelő indítványára elhatározták, hogy az, ünnepélyen elhangzott imákat és beszédeket, valamint a hősi halottak életrajzát örök emlékezet okáért egész terjedelmükben jegyzőkönyvbe iktatják. Ugyancsak a felügyelő indítványára jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak mindazoknak, akik az emlékmű létrejövetelét bármi módon elősegítették. Végül Mesterházy László lelkész záróimát mondott, azután a közönség — elénekelvén a Himnuszt — a kegyeletes ünnepélyről felmagasztosult érzelmek között szétoszlott. Az offertorium közel 20.000 koronát jövödelmezett. * * * A művészi elgondolásu és kivitelű emlékmű, amelyről az elragadtatás hangján nyilatkozott a közönség, Vajda Sándor helybeli kőfaragó és szobrász munkája. A vörös márvány emléktábla, amelyre a hősök nevei arany betűkkel vannak felvésve, plasztikus dekorációval van körülvéve. Az emléktábla fölött a háttérben egy rohamra induló honvéd alakja látható, az előtérben rózsapárnán haldoklik egy hős, mentéje széttárva, mellette hűséges lovának teteme és eltörött ágyuk. Oidalt virágoszlopok, alul pedig borostyán-girland. A dekoráció, amelyet homokkőből faragtak, hófehérre van befestve. Az egész emlékmű harmonikus összbenyomást tesz a szemlélőre és beszédesen dicséri alkotóját. N. P. HIT. — Tisza-ünnepen. — Ennek így kellett lenni! Férfisző, Szemben az otvúl rátörő halállal; Kemény, hatalmas, elszánt és bízó, Nyugodt erő s csodás fény rezgi által. Véssétek ércbe, köbe, szívbe mélyen! Dobjátok fel az égre csillagúl: A déli nap gyarapszik tőle fényben, S fényforrás akkor is, ha alkonyul! Most alkonyat van, felhős alkonyat. Ránk borította bün és balszerencse. S nincs láng az égen, tűz az ég alatt, Vezérfényét mely útainkra hintse. Vad rengetegben bolygunk — elcsigázott, Halálra sebzett szarvasok gyanánt; Lesvén vadászok, hitvány orvvadászok Golyója, tőre mindenütt reánk ... Hát haljunk meg, honért ha halni kell! De szép legyen minden magyar halála: A vértanuk szárnyán repülve fel A földről a mennyek magaslatára! A haldokló rabszolga jajveszékel, Gyengét megőrjít a haláltusa, Caesar is arcát fedi köpenyével. .. Ennek így kellett lenni! szól Tisza. S nem, nem a test szól így, az elhaló! Nem a mártírvér csorduló patakja: A lélek, ki az Örökkévaló Karját erős hitével megragadja! E hittől felmagasztosul a föld; Mig tervez, alkot, küzd, imádkozik; S hogy az öröklét palástját felölti: Csak megdicsőül, el nem változik. , így halni: élet! — S élni gyötrelem, Hitünk virága hogyha dérütötte! Mért oly sivár, sötétbús a jelen ? Mert a hit napja elborult fölötte. A büszke pálmát izzó fény növeszti, Virágcsodát hő napsugár teremt: S élet ha vőn, — azt is csirába veszti A zordon észek sáppadt fénye fent. .. Jer nemzetem, jer, jer, te holtravált! Fel, égre nézz fel könnyező szemekkel: S megújult hittel győzd le a halált, Sziklát, hegyet megmozgató hiteddel! Nézd: túl a bércen tündérvölgy, — virággal, Gyümölcscsel ékes, gazdag kert virúl... Ne félj a harctól, szembe' száz világgal, Ha arcodon a láng, a hit kigyúl! És visszajő a szent csodák kora, Mit hajdan a próféták népe látott: Tengerbe vész a zsarnok tábora, Dávid legyőzi újra Góliátot; A szétdúlt templom tört falára állunk És megfeszül a kar, teremt az ész, A súlyos terhet fennen hordja vállunk: így lesz a szentek szente újra kész! Születnek aztán boldog századok, Szép gyermeki a szárnyaló időnek: Szemük vidám lesz, ajkuk mosolyog, Jólét, dicsőség, nagyság visszajönek. — És kőbe, ércbe vésik majd be mélyen A nemzetek mind, hogy lett é csoda: Hitt a magyar magában, Istenében És aki hisz, nem hal meg az soha! Medgyasszay Vince. ÚJDONSÁGOK. — Bucsu-bankétt. Dr. Tóth Istvántól mult szombaton este szeretettel búcsúzott városunk közönsége. A Griff-szálló nagytermében egész intelligenciánk összegyűlt a tiszteletére rendezett banketten s számos ékes tósztban juttatták kifejezésre az új csongrádi polgármester iránt e város közönsége szeretetét és háláját. Elsőnek természetesen a polgármester üdvözölte, méltatva a közrend terén szerzett érdemeit a forradalmi időkben és a rend helyreállta után, utána Bélák Lajos rajzolta meg a távozóban a jó tisztviselő ideálját. Lelkes dikciókat mondtak még a tisztviselőtársak nevében dr. Csehszombathy László, az ügyvédek nevében dr. Fehér Dezső, Faragó János az ünnepelt nejére, kinek személye vissza-visszahozza körünkbe a most távozót, a bencés székház részéről Kiss Szerafin, a kereskedők nevében Rapoch Vilmos, egy szűkebb baráti kör részéről Mihály Sándor, továbbá dr. Fehér Marcel, .Karlovitz Adolf, ki a városi tanácsot üdvözölte és végül dr. Vathy Gábor. — Dr. Tóth István nagyon szép beszédben köszönte meg a személye iránt megnyilvánult szeretetet. Nagy hatással emelte ki, hogy két dátum: 1919 március 15. és 1919 augusztus 2. érzelmileg mindörökre egybe fogja kapcsolni Pápa városával. A társaság nagyon jó hangulatban úgy éjfélig együtt maradt. — Az új rendőrkapitány. Alig pár napig volt — dr. Tóth István felmentése után — helyettessel betöltve az államrendőrkapitányi hivatal vezetői állása, már e hét közepén megérkezett a belügyminiszter leirata, mely közölte, hogy a pápai kapitányság vezetőjének dr. Hamuth János rendőrkapitányt nevezte ki. Dr. Hamuth rendőrkapitány az államrendőrség felállítása óta működik városunkban. Alapos, erélyes és igazságos köztisztviselő, ki a legjobb indulattól áthatva e város közönsége iránt, közrendünk biztonságát szilárd kézzel fenn fogja tartani, s az államhatalom, valamint a polgárság érdekeinek egyensúlyozó istápolását bizonyára eredményesen fogja szolgálni. Teljes bizalommal üdvözli őt azért e város egész közönsége nehéz és felelős pozíciójában. — Nagy hangverseny a városi színházban. A Veszprémi Dalegyesület, az ország egyik legelső énekkara, f. hó 2-án szombaton két nagy hangversenyt tart a városi színházban és pedig d. u. 5 órakor ifjúsági előadást, este V

29 órakor nagy hangversenyt, melyeken a Dalegyesület férfi karának énekszámán kivül, hegedű-, zongora- és szólóének-számok és egyéb előadások szerepelnek a műsoron. Felhívjuk a város közönségének figyelmét a kiváló klasszikus estélyre, amelyen városunkban eddig nem hallott klasszikus műélvezetben lesz a közönségnek része. Jegyek mindkét előadásra Kis Tivadar könyvkereskedésében kaphatók. Részletes program a helyszínen. Az egyesület este 11 órakor a Fő-téren szerenádot ad a város közönségének tiszteletére. — Cserkész-ünnepély a színházban. A délelőtti ünnepély folytatásául este a fiatal cserkészgárda igen kedves ünnepélyt rendezett ^ a városi színházban, melyet látogatásukkal tiszti szteltek meg az egyházkerületi közgyűlés tagjai is. Első számul élőképet mutattak be. Cserkészek hódoltak Hungáriának. Csekey Jolán mint Hungária imponálóan szép volt. Horváth Endre tanár, csapatparancsnok mondott ezután figyelemmel hallgatott, tartalmas megnyitó-beszédet. Két fiu: Fáber Gy. és Mráz L. szavaltak. Előbbinek lelkes heve, utóbbinak kedves humora ragadták tapsra a közönséget. Miklós I. Magyar ábrándot játszott sok reményekre jogosítóan, zongorán. Ezeken kivül előadták a fiuk „A cserkész — ahol tud — segíti" és a „Dr. Hőmérnök, tábori orvos" cimü kis színdarabokat a cserkész-életből, igen ügyesen. Kovács Lajos Jenő helyettes-parancsnok, az estély fáradhatatlan rendezője, büszke lehet a derék fiuk debüjére.