Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-05-26 / 21. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre 300 korona. Egyes szám ára 40 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Tisza arcképéhez. A kollégiumban a jövő héten leplezi le a református egyházkerület Tisza István arcképét. Benczúr gyönyörű festményét Balló Ede festőművész másolta. Pheidias Zeusának százszámra támadtak utánzatai és másolatai; Benczúr Tisza-képe is megérdemli a hasonló sorsot. Aki csak valamennyire ért a művészethez, a műtörténethez, megismerni a Pheidias alkotta Zeus-tipuson a görög istenek királyát. Az pedig, aki csak egy kissé is ismeri az újabb magyar politika történetét, megismerheti Benczúr Tisza-képén a magyar embert és az államférfit. Helyesebben a nagy magyart és a nagy államférfit. Pheidias istenkirálya ma is elevenen ható szimbólum : a fenség szimbóluma. Megfélemlítő és felemelő egyszersmind. Benczúr Tiszája is szimbólum ma már: a magyar fenség szimbóluma. Vagy mondhatnók: a nem régen -még oly fenséges Magyarország szimbóluma. Magyarország szimbóluma, mert a kép nem az embert, hanem az államférfit ábrázolja. Egyént ábrázol, aki egy a gondjaira bizott országgal, akinek sorsa közös az országéval. Azzal áll, azzal bukik. „ Szenvedő arc, majdnem aszkétai. Szenvedő és megdicsőült, s ez a megdicsőülés már egészen más, mint az aszkéta felmagasztosulása. Az aszkéta tartása görnyedt, tekintete ég felé irányuló. A modern magyar vezér egyenesen, magasan tartja a fejét, tekintete előre, a távolba irányul. Karszékben ülve ábrázolja a művész, s ez a tartás csaknem olyan, mint a lóháton ülő magyaré. Innen van elsősorban az alak felsőséges, büszkeség nélkül is büszke tartása. Szenvedő arc? Hogyan? Hogy illik egy szenvedő arc ragyogó diszmagyarhoz ? „Ki szomorú nem volt, az mind pogány" — Tisza nem volt pogány. A lélek fájása, vágyása a végtelen, a harmónia után, az emberekével közös sorsa volt az ő lelkének is. Ember volt; apa. Államférfi volt, látta a négyszázéves 1 szomorú Habsburg uralmat, amelyből nem látott kiutat; látta az útvesztőt, mely belesodorja az országot a világháborúba s a végső katasztrófába. Díszmagyar és szenvedő arc? Tisza magyar volt, a magyar sírva vigadó, örömében mindig van üröm. Díszruhában is rajta boronghat a gyász. Megdicsőült arc: mert itt le van győzve minden szenvedés. Diadalérzet ül az arcon, az emberé, aki legyőzte a fájdalmat, a hadvezéré, aki lóháton ülve diadalmenetet tart, akinek arcán még ott borong a háború sok-sok gyásza. Pheidias Zeusa emberábrázolású isten, Benczúr Tiszája ember, fensőbbséges ember. Úr. Az emberképü istenek meghaltak a nagy Pánnal. Új világ jött, új emberek; új hit, új új szentek. A Zeusoknak bealkonyodott. Ma is forr a világ. Keresi az új életformákat. A régi világ nagy részben már romokban hever. A régi volt az úri világ. Szinte azt lehetne mondani: Tisza volt az utolsó nagyúr. Bástyája a nemesebb értelemben vett úri világnak. Benczúr képén rajta van ez a nemesebb értelem. Sőt a legnemesebb értelem. Szív, lélek, kedély sugárzik ebből az arcból. Pedig kemény az arc : nagyúri, vezéri. A fejtartás egyenes, a tekintet fölényes, átható. Ehhez az archoz kellettadíszmagyar, a kard. A hétköznapi Tisza szürkébb volt. Arca színtelenebb, gyakran viselt szalonkabátja fakó. De itt a nagyúri jellemet sugárzó archoz szükséges külsőség a ragyogó öltözet. Forr a világ. Keresi az új életformákat. Hogy megtalálja-e, mikor, nem pusztul-e bele, — nem idetartozó kérdések. Az erjedés azonban már szétvetette a régi életformákat. Itt van Tisza tragikus végzetének egyik forrása. Nagyúrnak, vezérnek született. Abszolút parancsolónak. S ő a modern politika világában kénytelen volt alkudozó, egyensúlyozgató vezér lenni. Alkudozó, taktikázó politikai ellenfeleivel, akik, el kell ismerni, százszor gyarlóbbak voltak nála. Mily tragikus egy nagy jellemre méltatlan ellenfelekkel küzdeni I Ez a mozzanat kapcsolja egybe Tisza tragikumának belső és külső elemeit. Tragikumának külső forrása a világháború elvesztése. A mi győzelmünk oly magasra emelte volna Tiszát, hogy törpe ellenfelei egyáltalában fel sem értek volna hozzá. S e törpe ellenfelek a katonaszökevények vállain magasra kapaszkodtak legyőzetésünk ájult napjaiban. A csőcselék nem tűri a nagyságot. A gyilkosok fegyverei eldördültek. Az utolsó jelenet grandiózus volt. Emberibb és országunkra ezerszer hasznosabb lett volna, ha Tisza a veszély napjaiban elmenekül. Visszatért volna, mikor az ideje eljön. Amikor örömmámorban fogadták volna igen sokan még azok közül is, akik nagyon sokszor gyalázták. Bizonyos, hogy ma nem volna csonka Magyarország. Ezért van ma Benczúr nagyúri Tiszaképének szimbólum jelentősége. Tisza az egész és szép, boldog Magyarországot jelenti. Ezért hajtjuk most meg előtte az emlékezés hódolat lobogóját. Dr. Trócsányi Dezső. ABADIE valódi francia szivarka-hüvely A MANSz. napjai. — 1923 május 20-21. — A nemzeti érzés és nemzeti munka örömnapjai volt városunkban az idei két szép pünkösdi nap, amikor a helybeli Mansz. tartotta meg közgyűlését, nyitotta meg kiállítását, adott számot egy évi működéséről. Az országos elnök jelenléte s az ő szózata kiváltképen becsessé és maradandó hatásúvá tette ennek a lelkes szervezetünknek, nyilvános manifesztációját. Tormay Cecil, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének országos elnöke a központ több vezető tagja társaságában pünkösd vasárnapján a déli gyorssal érkezett városunkba, hol az állomáson a helyi választmány és hatóság részéről ünnepélyes fogadtatásban volt részük. Tevékenységük első mozzanata délután kezdődött, amikor résztvettek a háziipari kiállítás megnyitásán. Magáról a kiállításról, annak gazdag tartalmáról, nagy anyagáról lapunk más helyén szólunk, itt csupán annyit, hogy a ki1 állítást megnyitó országos elnök is elragadtatásának és elismerésének a legmelegebb hangon adott kifejezést megnyitó beszédében. Délután fél 6 órakor a városháza nagytermében tartotta meg a helyi Mansz közgyűlését. Tagok és érdeklődők, köztük jelentékeny számban férfiak is, teljesen megtöltötték a közgyűlési termet. Gamerra Alberta Mária bárónő, helyi Mansz-elnök, mondott elnöki megnyitót. Az üdvözlés meleg szavai után az elismerés pálmáját nyújtotta át azoknak, akik a Mansz munkája érdekében a legtöbbet fáradoztak. A legszebb levél e pálmaágból Pongrácz József né ügyvezető alelnöknek jutott, kinek legfőbb része van az elért eredményekben. Beszéde második részében hazánk kalvária-útjáról szólott melynek immár utolsó stációjához értünk, mely után csak a megdicsőülés, a boldogság következhetik. Izzó honleányi érzéstől áthatott, szép beszédét zajosan megéljenezték. A helyi Mansz tevékenységéről Pongrácz Józsefné ügyvezető-alelnök nyújtott eszmékben gazdag, magas színvonalon álló beszámolójában világos képet. A kifejtett szorgos tevékenység látható eredményei a szövőtanfolyam és háziipari kiállítás, lelkekben élő eredménye a nemzeti érzés felkeltése és ápolása. Csak a tagok száma: 2 és fél száz, kevés még, e téren van még teljesíteni való kötelesség és ezt örömmel vállalják is. Miután az igazán értékes jelentésért az elnöknő köszönetét tolmácsolta, felkérte Tormay Cecil országos elnököt, hogy szóljon pár szót a közönséghez. Tormay Cecilt, mikor fölállott, éljenzés üdvözölte, melynek lecsillapultával olyan beszédet tartott, minő kevés hangzott még el női ajakról. Abból a szomorú tényből indult ki, hogy a helyi Mansznak csak 250 tagja van. Mintha nem értenék meg az idők szavát, mintha ismét a közöny akarna újra úrrá lenni a lelkeken 1 Látva a lelkes helyi vezetőséget, az elért gyönyörű sikereket, csak a tömörülés mérvét kifogásolja. Feltárta a tömörülés kettős szükségét: a világháború világhullája : a kommunizmus még egyre terjeszti pestises lehét és Magyarország még mindig romokban hever. A lelkeket kell megacélozni, a lelkeket újjáteremteni, ez a feladatunk. Ha a háborút a férfiak elvesztették, a nőknek kell újból megnyerni és meg is nyerik, ha élőkéTavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme ujdonsáyaink meyérkeztek I KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza.