Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-05-12 / 19. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed, évre 300 korona. Egyes szám ára 30 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A tábori püspök szózata. Olvassuk a lapokban, hogy az angol kormány megbízottja éleshangu jegyzéket nyújtott át a szovjet külügyi népbiztosának, melyben az angoi-orosz kereskedelmi egyezmény felbontását jelenti be arra az esetre, ha a szovjet-kormány nem szünteti meg a távol-keleten űzött bolseviki-propagandát s ha nem ad elégtételt a Budkievicz prelátus kivégeztetése tárgyában küldött angol jegyzékre adott „kihívó hangú" válaszjegyzékéért. Ez a pár sor a maga száraz megfogalmazásában élesen bevilágít abba az éjszakába, melyről mi már szinte egészen megfeledkezni kezdünk, holott rettentő, kísérteties denevérszárnya egyszer a mi drága magyar földünkre is egész szörnyűségében ráborult. Ebből a tudósításból láthatja mindenki, hogy él még, kétségbeesett erőfeszítéssel akar működni még, világokat akar felforgatni, bűnösen garázdálkodik, gyilkol — nemcsak a prelátust, újabban szibériai tiszteket is százával vágóhidra hurcolt — az a szellem, mely egyszer mindent, amit valaha szentnek és nemesnek tartottak ez országban: hitet, hazát és erényt lábbal tapodva úrrá lett magyar hazánkban is. Kell-e mondanunk, hogy akkor, mikor, ha mi már többé soha nem is tarthatunk hasonló veszedelem felújulásától, de viszont — amint azt az erélyes angol fellépés szüksége is mutatja — újabb vörös rohamok törnek előre, ma azon, holtjap tán ezen irányban, kell-e mondanunk, hogy akkor, mikor másrészt a feledés és közöny kezd elhatalmasodni fölöttünk, szükség van olyan egyénekre, kik a hit és haza szentségével ajkukon megedzzék a lelkeket minden valaha eljöhető küzdelemre. Az az egyszerű ferencrendi szerzetes, P. Zadravecz István, ma honvédségünk tábori püspöke, ki a napokban járt itt közöttünk, vaiamikor, ama szégyenletes, nehéz időkben is éltető kovásza volt a megújulásnak, ma pedig a nemzet élő lelkiismerete: emlékeztetője arra, hogy soha, de soha nem szabad többé vallásos érzésében és hazaszeretetében megtántorodnia. » És a tábori püspök itt Pápán elhangzott gyönyörű szózata, melynek ünnepi akkordjai ma is itt rezegnek szivünkben, még egyet tartalmazott, egyet, melynek érzetében még jobban eggyé forrottnak éreztük és érezzük vele magunkat. Azt a hódító gondolatot — hódító, mert az igazságnak mindenütt és mindig hódítania kell! —, hogy csak a hitében, hazaszeretetében és áldozatkészségében erős magyarság tudja visszaszerezni régi épségében hazáját, azt a hazát, melyért — akár lelki elődje szózatára Belgrád alatt tették eleink — készek vagyunk bármikor vérünket is ontani! _j. Tűzveszélyes telepek. — A hatóság figyelmébe! — A fecske-utcai pincerobbanás borzalmai heteken át foglalkoztatták az ország közvéleményét, s még mindig nem tudtak elmosódni emlékezetünkben. A felháborító gondatlanság áldozata: a 15 halott immár a temetőkertekben nyugossza örök álmát, lassanként fü növi be sírjaikat, de lelkük vissza-visszatér és vádlóan figyelmezteti az élőket, hogy törődjenek többet az.emberi életekkel, hárítsák el a katasztrófák lehetőségeit, amelyek nyomában köny és gyász, fájdalom és átok jár. A főváros lelkiismerete megmozdult, eső után köpönyeget öltött magára, és szigorú intézkedéseket tett, hogy a tűzveszélyes telepek és üzemek rövidesen kitelepíttessenek a házak tömkelegéből olyan helyekre, ahol fennállásuk kevesebb veszedelemmel jár. Más kárán tanul az okos. Ebből az elvből kiindulva, vizsgáljuk meg, hogy nálunk e tekintetben rendben van-e minden, s elmondhatja-e a hivatalos város, hogy megtette kötelességét a veszedelem megelőzésére, illetőleg csökkentésére. Férfias nyíltsággal kimondhatjuk, hogy nem 1 A városban körülsétálva, minduntalan tűzveszélyes telepekre bukkanunk, amelyek évtizedek óta ott terpeszkednek sürün épített házak szomszédságában és még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy a figyelmet reájuk irányította volna, s megkondította volna a vészharangot, hogy emberek vigyázzatok, óvatosak, előrelátók legyetek 1 Úgy érezzük, újságírói kötelességünk a mulasztást jóvátenni, a tűzveszélyes telepekre a figyelmet felhívni. Tegyünk , tehát egy kis sétát a városban, kérvén olvasóinkat, hogy kisérjenek el utunkon bennünket. Kezdjük a Jókai Mór utcán. Itt a városnak a bérházában, hangsúlyozzuk, a városnak a bérházában van egy nagy épületfatelep, jobbról-balról, élőiről hátulról körülszegélyezve házakkal, köztük szalmatetős házakkal. Mi történnék itt, tüziveszedelem esetén ? Leírni szinte feleslegesnek tartjuk, a veszedelem eshetőségeit mindenki megrajzolhatja magának. — Az utcán lejebb haladva, a vizsoron, szintén találunk a házak között egy fatelepet. Az Árok-utcában, ugyancsak házak közé ékelve, az evangélikus elemi iskolával szemben, ahova apró emberkék járnak a tudás vizéből meríteni, szintén van egy nagy épületfakereskedés. A szomszédos lakókra nem lehet vigasztaló, hogy a telep közelében van a tüzoltóőrtanya, mert ez éppen semmit nem von le tűzveszélyességéből. A Korona-utcában a zsidó kórház és aggok menháza tőszomszédságában tüzifatelep van. Hogy az esetleges tűzvész milyen veszedelemmel járhatna az ágyhoz szegzett betegekre és a jómagukkal tehetetlen aggokra, arra még gondolni is borzasztó. A Czelli-úton s a Vásár-utcában, ugyancsak házak közé ékelten, is van egy-egy fakereskedés. A veszedelem ezeknél is ép úgy fennforog, mint az előzőleg említettek részéről. De mindé felsorolt fatelepekre veszélyesség dolgában rádupláz a bástya utcai szeszfőzde. Mondhatnánk úgyis, hogy szeszgyár, mert a közelmúltban a szeszfőzdét valóságos gyári üzemmé fejlesztették ki, amdfynek egyébként csak örvendenénk, ha ugyanakkor veszélyessége is nem fokozódott volna. E nagyszabású telep nemcsak tűzveszélyességével rettegtetheti állandóan a szomszédos házak lakóit, hanem penetrás bűzével is megrontja a környék levegőjét. Itt tűzvész esetén még robbanásoktól is lehetne tartani, amelyek pedig sokszorosan fokozzák a veszedelem eshetőségeit. Hamarjában ezek a tűzveszélyes telepek kerültek utunkba. Lehet, sőt egészen bizonyos, hogy van több is, annál rosszabb, a helyzet annál tarthatatlanabb. Minden modernebb városban már rég kitelepítették a tűzveszélyes üzemeket, telepeket a városon kívülre, ahol a veszedelem lehetősége sokkal kisebbre zsugorodik össze. Foglalkoznunk kell tehát e kérdéssel nekünk is. A város képviselőtestületének sürgősen felül kellene vizsgáltatni e telepeket, általában a tűzveszélyes telepeket, üzemeket, s ahol úgy találnák, hogy a tűzbiztonsági szabályok a helyszíni viszonyoknál fogva be nem tarthatók, azokat a telepeket, üzemeket záros határidőn belül ki kellene telepíteni a város végére. Tudomásunk szerint a föidmives gazda csak akkor takarulhat be saját portájára, s csak akkor kazalozhat a saját udvarán és a saját kertjében, ha a kazal szalmafödeles háznál az épülettől legalább 20 méternyire, cserépzsindelyes háznál legalább 10 méternyire helyezhető el. Vájjon nincsenek-e szabályok arra is, hogy a nem kevésbbé tűzveszélyes faanyagok az épületektől minő távolságra halmozhatók fel, s hogy tűzveszélyes üzemek hol állíthatók fel ? És ha szabályok erre nem is volnának, akkor is feltétlenül gondoskodni kell a tűzbiztonság megvédéséről, a veszedelem elhárításáról. Lám Budapesten, a fecske-utcai robbanásnál a gondatlanság, az elővigyázat hiánya 15 ember életébe került. Nálunk speciel ne feledjük azt sem, hogy vízvezetékünk nagyobb tűzi veszedelmekkel szemben helyét nem tudná megállani, lévén a viz nyomása olyan gyenge, hogy még közönséges vízhasználatnál is a legnagyobb takarékosságra vagyunk utalva, s hogy — mint azt a tűzoltóparancsnok jelentése elpanaszolta — tűzoltószereink sem felelnek meg a fokozottabb kívánalmaknak. Amikor mindezeket látjuk és tudjuk, csak azt a komoly figyelmeztetést intézhetjük a vá^ros vezetőségéhez, hogy: — Videant consules! N. P. Tavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme újdonságaink vá lasztékba n, megérkeztek! KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza.