Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-04-21 / 16. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre 300 korona. Egyes szám ára 30 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13, szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirke/eskedésében. Kivándorlók. El nem lehet mondani, bajos is elkép­zelni, minő tülekedés folyik szerte az ország­ban amerikai útlevélért. Amióta megjelent a hiradás, hogy csak 5638 magyar kivándorlót hajlandó az amerikai kormány a julius hónap­pal kezdődő kivándorlási évben bebocsátani, azóta az illetékes hivataloknak — nálunk Pápán épúgy, mint egyebütt — külön segéderőket kell beállítaniok, akik a jelentkezőkkel a szük­séges jegyzőkönyveket felvegyék s legalább azok sorába iktassák be őket, akik — remél­i 7 hetnek 1 Reménye azonban legfeljebb, ha minden tizediknek fog beteljesedni. Eddig ugyanis 50.000- nél több Amerikába vágyóról tudunk s valószínű, hogy e szám még gyarapodik. Csukott szemmel jár az a világban, aki nem látja, hogy nehéz gazdasági helyzetünk viszi hajóra (legalább képzeletben) az útlevélért tolongók százait és ezreit. Bizonyos, hogy ha a kormányhatóság nem kötötte volna rokoni, vagyoni garanciákhoz a kivándorlás lehetősé­gét, ha egyáltalán nem lenne a szám korlátozott, akkor nem ötvenezren, hanem még vagy 2—3­szor többen iparkodnának ki az új világba. Némelyek iparkodnak is. Bécsben meg­szerzett hajójegyekkel és útlevelekkel mennek nem is az Unió tartományaiba, hanem a meg­élhetés tekintetében még kevesebb biztosítékot nyújtó délamerikai országokba. Hogy itt minő kétségbeesett körülmények közé juthatnak, arra intő példát nyújtanak Oláhország és Szerbia kivándorlói. Ez államok minden hatósági ellen­őrzés nélkül engedték ki állampolgáraikat és keverték őket ezáltal hihetetlen nyomorúságok és szenvedések közé. A mi kormányhatalmunk eljárása sokkal nemesebb és emberiesebb. Áthatva attól a tudattól, amit a tapasztalat is bizonyított, hogy a rossz valutájú kivándorlóból jó valutájú visszavándorló lehet, a törvényes kereteken belül nem gördít akadályt a kivándorlás elé. Ez idő szerint a belügyminiszter kivándorlási osztályának vezetője, dr. Áldássy Antal, kint jár Délamerikában s ha a letelepülés és boldo­gulás feltételeit megtalálja, nincs kizárva, hogy szigorú és gondos feltételek mellett ez az út is megnyilhatik a kivándorolni akarók, első sorban a munkanélküliek számára. Olaszország centrálisán irányítja az ilyen akciókat s ebből sok milliárd haszna van az államnak. Hasonló­kép jár el Svájc is, hol még útiköltséget is fizet az állam a kivándorlóknak. Ha győztes és semleges államokban ez így van, nekünk sincs okunk szégyenkeznünk, amért sokan jobb boldogulásukat — ideiglene­sen — másutt keresik. Hisszük, hogy megjő az idő, amikor e ma csonka haza ősi, igazi határai között minden becsületes, dolgozni akaró ember­nek meglesz nemcsak a kenyere, de még a kalácsa is. „Cteonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." Németországi képek. ii. A Duna. Láttam a Dunát, a kis hegyi patakot, mely a Schwarzwald vadregényes feny­vesei között fürgén bukdácsolt a mohos szik­lákon, hogy a falvak körüli réteken csendesen, fáradságpihenten folytathassa útját ... A falvak körül pajkos iskolásgyerekek vidáman ugrálják át a kis patakot s néha még az elrekesztésé­vel is megpróbálkoznak. Illő tisztelettel álltam meg a Donaueschingennél, a Duna-forrás mel­lett, mely a mi folyónkat táplálja. A beuroni hires völgyben, a német Vaskapuban a szik­lákon zuhogva tovasikló folyó világjáró öntu­dattal hajtja a turbinák egész sorát s falvakat, városokat éjjelente nappali világossággal aján­dékoz meg. Ulmnál kis gőzösök kacérkodnak hullámaival; Passaunál már oceánjárókat is hátára fogad; és Budapestnél egy-egy haragos pillanatában áttörve a hatalmas gátat, a házak százait viz alá borítja, összedönti . . . Mikor a Duna partján egy sziklán ülve így elmélked­tem, az jutott eszembe: miért nem tud az én nemzetem életében az a sok-sok erőpatakocska egy mederbe futni, hogy erejével, zuhogó hul­lámzásával a Dunáénál erősebb gátakat is át­törhessen. Mlchaelis. A Schwarzwald szivében, a herrnhuti testvérek kedves falujában, Königs­felden hallottam Michaelisnek, a háború alatti német reichskanzeílárnak egy igen értékes elő­adását. Az államférfiú új munkateret keresett és talált: a diákságot. Mint a német keresztyén diákszövetség (D. C. S. V.) elnöke fáradhatat­lanul dolgozik a német egyetemi hallgatókért s már több üdülőtelep dicséri munkásságát s hirdeti lelki nemességét. Az egyiknek, a könig­sfeldinek megnyitó-ünnepén beszélt a német diákság nagy feladatáról s különösen a mai komoly hivatásáról. Nem hangzatos jelszavakat dobott közéjük, hanem munkára és imádkozásra buzdított. E kettő lesz a kitartás fundamen­tuma és a feltámadás biztos záloga. Csudálatos volt a nagy ember alázatossága és mély hite. A kancellárt nemcsak beszélni, de imádkozni is hallottam . . . Német csecsemő- és gyermekvédelem. Magyarországon 21% a csecsemőhalálozás s a gyermekeknek alig fele éri el a 10 éves kort. Németországban a csecsemőhalálozás 16% s a gyermekhalálozás is ezzel arányosan csökken. Most már világosan látom a két ország gyer­mekhalálozása közötti különbség magyarázatát. Minden valamire való városban (10.000 lakoson felül, sokszor alatta is) van egy, a nagyobbak­ban több csecsemő-otthon modern berendezés­sel, tejkonyhával. A tejkonyha rendszerint a város összes, mesterségesen táplált csecsemőit ellátja orvosi előírás szerint készült tejkeverék­kel. Majdnem minden falunak van u. n. Kran­kenschwestere jól kiképzett ápoló-védőnője, aki a hivatalos orgánumokkal, a jugendamttal, or­vosokkal, csecsemő-otthonnal és kórházakkal az összeköttetést fenntartja. Ezeken felül az anyák nem szorulnak oly elemi oktatásra a csecsemő- és gyermeknevelés terén, mint nálunk s ha igen, azt nemcsak meghallgatják, de köve­tik is. Érdekes megemlíteni pl., hogy egyetemi tanároktól, nagy praxisu gyermekorvosoktól hallottam, hogy ők még lugmérgezést nem lát­tak s általában szerencsétlenség igen ritkán fordul elő. És nálunk a budapesti gyermek­klinikán külön osztály van a lugmérgezettek részére s a Pápai Hirlap hirei között is elég gyakran olvashatjuk az anyai gondatlanság e gyakori és gyászos bizonyítékát. A gyermek­kocsikat mindenütt a kertben, udvaron látjuk levegő- és napfényéhes gazdájukkal s a ren­delésre jövő anyák magukkal hozzák a pelen­kát, hogy az orvosnak segítségére legyenek a táplálkozási zavar milyenségének megállapítá­sában s a helyes táplálkozási mód könnyebb elrendelésében. Nem kell a rendelésen sokat magyarázgatni a fej, hajlatok tisztántartásáról, a körömlevágás stb. fontosságáról, mint nálunk. Igen tiszteletre méltó az anyák rend- és tisz­taságszeretete. Csak egyet nem tudok meg­bocsátani : a cuclit, mely majdnem minden gyermek szájában ott disztelenkedik. De leg­alább ez egyszerű gummiból van, nem nyáloz­zák meg s leeséskor nem adják megmosás nélkül újra a gyermek szájába. A propaganda, tanácsadómunka (nyílt csecsemővédelem) nálunk is nagyon szépen — mondhatnám szebben ki van dolgozva újabban s reméljük, ebből az alapból ki fog nőni a csecsemő- és gyermek­védelem magasabb foka: a zárt csecsemő­védelem, szép csecsemő-otthonokkal, tejkony­hákkal, sok-sok kiképzett intelligens önkéntes és hivatásos védőnővel! Dr. M. S. Színészet. A tavaszi szini szezon első hete fényes erkölcsi sikereket hozott Somogyi színtársulatá­nak. Olyan előadásokat produkált, amilyeneket a múltban nem sokszor volt alkalmunk látni. Fegyelem, összetanulás, rendezés mintaszerű, a kiállítás gondos; a katonai zenekar kitűnően, minuciózus szabatossággal működik. Minden második nap újdonság. A régi, szívesen viszont­látott tagok mellett több értékes új taggal ismerkedtünk meg, akiktől szintén sok jót várha­tunk. A hét végén három estén át vendég­szerepelni fog a pápaiak kedvence, a bájos kis Rácz Ada szubrett-primadonna, akinek pihe­nésre lévén szüksége, állandó szereplésre Győr­ből nem jöhetett át a társulattal. Ám amig a társulatról így röviden el­mondottunk minden jót, sajnálattal kell meg­állapítanunk, hogy éppen ezzel a pártfogásra különösen érdemes társulattal szemben az első héten a közönség bántó részvétlenséget tanúsí­tott. Nem akarunk ebből a továbbiakra követ­keztetéseket levonni, hisz a múltban is volt rá eset, hogy a közönség lassan melegedett bele a színházba járásba, de nem mulaszthatjuk el hangsúlyozni, hogy a mai óriási rezsi mellett egy napi üres ház is súlyosan érinti a társulat háztartását és sehogysem válnék dicsőségünkre, ha az, éppen Dunántúl Athénjében, a kultúrá­jára büszke Pápa városában billenne fel és juttatná válságba a vidék egyik legérdemesebb színtársulatát. Tudjuk, hogy az éppen e napok­ban katasztrofálisan rosszra fordult megélhetési viszonyok is, sőt tán főleg ezek, kedvezőtlenül befolyásolják a színház látogatottságát, ám még mindig vannak jócskán, akik áldozatot hozhat­nak a színművészet oltárára. Ezek tegyék meg az oly nehéz helyzetben levő színészettel szem­ben kötelességüket; a társulat jóravalósága bőséges ellenszolgáltatást nyújt a meghozott áldozatért. Első heti referádánk egyébként röviden a következő: Szombaton a társulat Harmath-Zerkovitz dallamos operettjével, az „Aranymadár"-ral mutatkozott be. Biczó Margitban széphangu koloratur énekesnőt ismertük meg, aki játékban is a legjobbat nyújtotta. Komáromy Tusy és Várady Pál meglepően sokat fejlődtek, amióta távoljártak tőlünk. Táncuk külöji dicséretet érdemel. Gömöry László, az új énekes bonviván melegtónusu, kellemesen csengő tenorjával, ki­tűnő játékával már ez estén meghódította a

Next

/
Thumbnails
Contents