Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-03-17 / 11. szám

diákokat csendben meglepő Tarczy Dezső tanártól a kedves hirt, hogy „Borozó" cimü költeményét Bajza „Aurórája" közreadta. Az isteni szikra tehát, amely Sándor lelkében lakozott, immár az egész országra rávetítette fényét. A boldog diáknép végül szerenádot ad Évikének, Hoduska mama leányának, aki titkon szerelmes a poétadiákba. Petőfit Pethő Antal papnöv. játszotta külső megjelenésben, temperamentumban hűségesen megszemélyesítve a fiatal költőt. A lelket gyönyörködtető, poétikus szöveg csak úgy ömlött ajakán. A szende Évikét bájos közvetlenséggel Hochschorner Lujza játszotta, míg a zsörtölődő, de alapjában jószívű Hoduska mamát Kiss Iluska játszotta igen találóan. Sügét, a pedellust, ifj. Kis Tivadar adta zamatos humorral. A mellékszereplők Tánczos Dezső, Farkas Pál, Mesterházy László, Mátyás Lajos is nagyon ügyesen illeszkedtek bele a régi diákélet miliőjébe. A második részlet, a „Nagykárolyi bái", szemkápráztató jelenettel kezdődött. Városunk szépséges fiatal hölgyei: Szűcs Iduska, Kis Rózsika, Rácz Irénke, Györffy Rózsika, Molnár Juliska, Németh Piroska daliás partnereikkel menüettet lejtettek ragyogó biedermejer-kosztümjeikben. A költőnek itt mutatták be Szendrey Júliát, akibe fülig szerelmes lesz, s akit később feleségévé tesz. Szendrey Júliát Szűcs Idus adta finoman, ábrándos lélekkel, meleg átérzéssel. Igen jól megállották a helyüket Kis Rózsika, Elekes Boldizsár stb. Harmadik részlet a „Fegyverrel" volt, amikor a költő kiszakítva magát boldog családi fészkéből, megy küzdeni a csaták tereire édes apja, a „vén zászlótartó" után. Pethő Antal e jelenetben is igen jó volt, valamint Szűcs Idus is nagyon sikerülten élte bele magát szerepébe. A sorozatot Herczegh Ferenc: „A költő és a halál" remek színműve rekesztette be. Elérkeztünk a tragédiához. Bem, a hős generális meg akarja menteni Petőfit, de menteni akarja őt mindenki, aki az utolsó éjen vele együtt van. Azonban Petőfi dacos lelkével megtagadja a kapott parancsot, rohan hű székelyei után a végső tusára. Pethő Antal e darabban volt a legjobb. Nemes elszántsága, halálsejtelme könynyeket csalt a szemekbe, az „Egy gondolat bánt engemet" elszavalásával zúgó tapsokra ragadta a közönséget. Partnerei közül kiemeljük Újhegyi Bözsit, aki a csábító szirént jellemző alakításban mutatta be, kitűnő volt Mátyás Lajos a konziliárius szerepében, igéző jelenség volt a székely lány szerepében Rácz Iluska, a többiek: Elekes Boldizsár, Pőcz István is mind jók voltak. A darabot „Petőfi apotheozisa" c. élőkép követte. A kitűnően sikerült estélyt Sándor Pál tanárr rendezte nagy gonddal, munkával és művészi érzékkel. Az előadást péntek este hasonló sikerrel megismételték. Válasz „Pedagógusinak. „Az ipariskola körül" cimmel mult heti számunkban Pedagógus aláírással megjelent cikkre válaszúi ipariskolánknak megalapítója és évtizedeken át volt érdemes vezetőjének tollából a következő cikket kaptuk: A tollforgatás sohasem volt kedvenc foglalkozásom, sőt régóta teljesen lemondtam róla, míg becses lapjának utolsó számában el nem olvastam „Az ipariskola körül" cimü cikket. Nem tudom, mi volt az, ami — határozott ellenszenvem dacára — a tollat a kezembe szorította; talán elsősorban az az iparkodás, hogy cikkíróval az ipariskola 52 éves múltjának nem ismerése által előidézett téves felfogását megmásítsam, vagy talán 'egyszerűen az, hogy a teljes igazság felderítésével világosságot és irányt jelöljek ebben a káoszban. A fönt említett cikknek éle, úgy látszik, a városi tanács ellen irányul, amelyet cikkíró „szűkmarkúnak" jelez. Én, aki ez iskolának 30 esztendőn át voltam igazgatója, egyetlen egyszer sem tapasztaltam, hogy a tanács hozzá intézett kérelmemet megtagadta volna. De nézzük csak az indokokat, amelyekkel a cikkíró ezt a csúnya jelzőt támogatja: 1. „A padozat cement." Eszerint nem tudja a cikkíró, hogy a szűkmarkú tanács néhány hónappal ezelőtt 200.000 koronáért 3 szobát padlóztatott, a negyedik szoba leginkább azért maradt el, hogy a sok szünetelés után a rendszeres oktatást el lehessen kezdeni. 2. „A tábla két kerti széken fekszik széltében." Nem tudom, a „két kerti székkel", vagy a „széltében fekvéssel" vádoltatik-e a tanács, de tény az, hogy az 50 esztendős tábla igen súlyos, legalább 2 méter hosszú és körülbelül 17« méter magas és miután a falba vert szögek nem birnák és már több állványt összeroppantott, de az állványra hosszában felállítani nem is lehetne, bizony szegény tábla a két kerti székre került. De van az iskolának két kisebb, állványban forgatható táblája is, sőt két térképként kezelhető vászontáblája is. 3. „Nincs meszelve." Én úgy tudom, hogy — mint minden évben — ebben is tisztogattak és meszeltek a vakációban, sőt a padlózás után újra tisztogattak. No, még az is a panasz, hogy „200 növendék szorul egy terembe", ezért talán mégsem lehet a tanácsot vádolni, úgyszinte azért sem: hogy nappal is villanyt kell égetni, meg hogy a függönyzsinórok leszakadtak. Nem, kedves „Pedagógus" uram, ezek az apróságok nem romlaszthatfák volna le ennyire ezt a 3—4 év előtt minden szakfelügyelő által kidicsért és minden kultuszminiszter által köszönettel és elismeréssel jutalmazott iskolát; mélyebben kell annak okát keresni 1 Az utolsó évben nem igen fordultam meg az iskolában, mert úgy vettem észre, hogy nem igen szívesen láttak ott, de rövid idővel ezelőtt mégis betévedtem Buday tanár úr órájára. Faipari szakrajz-óra volt, s a tanár kétségbeesve panaszolta, hogy képtelenség még a legcsekélyebb eredményt is elérni, mert e csoportban 58, 11-féle iparághoz tartozó tanonc van beosztva és csak 28-nak van ülőhelye, papírja a felének sem volt, egyéb rajzeszköze pedig elvétve néhánynak, ennek ellenében a miniszteri rendelet még az általános rajzcsoportba is csak 30-as létszámot engedélyez, hát még 11-féle különböző iparági szakrajzolóval hogyan lehetne boldogulni? Én mély sajnálattal hagytam ott az iskolát és azóta nem is fordultam ott meg; de ez az egy példa is eléggé bizonyítja, hogy a szakirányú tanonciskolában, amelynek legnehezebb feladata a szakrajzra való előkészítés és annak minél intenzívebb begyakorlása, a növendékeknek az egyes osztályokba és rajzcsoportokba való beosztása, úgyszinte a rajztan-tanároknak képesítésük szerinti elhelyezése az egyes csoportokban, tananyagának egyöntetű kijelölése és ezen tanmenetek betartásánák ellenőrzése, szóval az igazgatói teendők legfontosabb és legsúlyosabb részét sikeresen csakis a szakrajztanár végezheti. Azért kell egy oly képesített tanerő ez állásra, aki egész idejét, egész tudását és erejét csakis ennek az iskolának szenteli. Még azt kérdezi cikkíró, ha az igazgató szaktanár csak 8 vagy 12 órát vállal, ki fogja a többi 14 órát átvenni? — Ezzel ismét bizonyítja, hogy az iskola jelenlegi beléletét sem ismeri; mert hiszen a Kezdő és a Haladó rajzcsoportokat eddig is helybeli, általános rajzra képesített tanítók látták el, sőt ezek között kettő vagy három miniszterileg megerősített minőségben és így el sem bocsájthatók. Még csak a cikkírónak azt a megjegyzését kell helyreigazítanom, hogy 50 évvel ezelőtt „itt még kalappal harangoztak". 1881-ben, az inasiskolák szervezése idején, az e célra kinevezett szervező bizottság gróf Zichy és Mártonfy elnöklése alatt itt is járt és az akkori építőipari városi rajziskolát tüzetesen megvizsgálta. Mártonfy búcsúzáskor ekkép nyilatkozott: „Ha minden magyar városnak ilyen iskolája volna, akkor fölöslegessé válna a mi egész szervezkedésünk". A cikknek még hátralevő részére, amely a tanerők díjazásáról szól, nem reflektálok. Ezt teljesen magánügynek tekintem. A mostani nehéz időkben természetesnek tartom, -hogy az, aki nagyobb jövedelemre tud szert tenni, azt fogja vállalni. De régi kedves kartársaimat, akik sok éven át hűséges munkatársaim voltak, arra kérem, hogy még egy kis anyagi áldozat árán is tartsanak ki ennél a szükséges, hasznos és városunkban most már nélkülözhetlen iskola mellett és ne engedjék át a züllésnek. Herz Dávid. PETŐFI. A századévek hosszú végtelenje, Mint perc az órán, csak pereg, pereg. Fordul lassan az idő mutatója S letűnnek évek, korok, emberek. .. Semmivé lesz a tudós emberelme, Hamuvá omlik szét a tűz, a láng S a mulandóság évet évre szülve A feledésnek fátylát vonja ránk. De Rajtad ékes, bársonyos bíborrá, Királyi dísszé vált ez év-lepel S egy századévnek múlttá változása Lelked fényéből semmit sem fed el! Sötét éjünkben tiszta égi csillag, Az eszmeharcban vértünk, fegyverünk, Remény a véres, vészes elbukásban, Halálban élet: ez maradsz nekünk! Kis szalmaviskók egyszerű, lakói, Paloták népe: csüggedt emberek Szabadság-vesztett leikeikben őrzik Szent örökségként tiszta lelkedet. S az életed — mely mint az égi szikra A holt anyagba égő lángot ád — Milljó alakban éli örökéltét Egy új századév kezdetén — tovább. A Te sziveddel szeret a szerelmes Napbarnította szép magyar legény, A lelked fénye csillan át a szókban A magyar költő magyar énekén. A Te fájdalmad sir a honfiszivben Ha messze csendül bús magyar dalunk S a dacos kedved ég a két szemünkben Ha magyar télben sirva-vigadunk. Amit gyűlöltél, mi is azt gyűlölj ük, Amit szerettél, kedves az nekünk: A szabadságért, nagy magyar hazáért Száll fel az égig búgó énekünk. És hisszük mi — a Krisztus sebzett teste, Megtört kenyér az Úrnak asztalán Hogy Segesvárnál ha letört a zászló, Feltámad újra Petőfi dalán! És századévre századok jöhetnek És szertehullhat száz csillagvilág És poklok hada kelhet ellenedre A mulandóság fátylát vonni Rád; Semmivé válhat, ami most valóság, S valóra válhat, ami most titok: Petőfi lelke magyar életünkön Örökkön él és mindig élni fog! S a bús magyar sors rabbilincsbe verhet, Az égig törhet ajkunkról a vád, Lehetünk bár a népek nyomorultja, Kit rabtartóknak botcsapása vág: Sötét éjünkben tiszta égi csillag, Az eszmeharcban vértünk, fegyverünk, Vezér az újra támadó tusában, Halálban élet: ez maradsz nekünk!! Fekete Károly. ÚJDONSÁGOK. — Petőfi-kiállítás. A főiskola csütörtök délelőtti ünnepe után Németh István püspök előkelő közönség jelenlétében nyitotta meg a főiskola dísztermében levő Petőfi-kiállítást. Megnyitójában nagy elismeréssel emlékezett meg a kiállítás tervezőjéről és szervezőjéről Pongrácz József főisk. tanárról és munkatársairól Tóth Lajos és Losonczi Jenő tanárokról. Az elismerést szankcionálta a közönség elragadtatása, mit a kiállítás benne keltett. Jövő számunkban bővebben irunk róla, most csak annyit, hogy a kiállítás nyitva van naponta 11 —12 és 2—5 óra között. Belépti díj felnőtteknek 50 K, ifjúsági jegy 30 K. Állandó jegy felnőtteknek 200 K, ifjúsági jegy 100 K. Felhívjuk reá olvasóink figyelmét. — Új egyházi főgondnok. Saáry Lajos, • a pápai református egyháznak évtizedeken át volt főgondnoka, erről a díszes tisztségéről idősebb korára való tekintettel lemondott. Miután az egyház hasztalanúl iparkodott őt díszes tisztsége további vitelére rábírni, érdemei méltó megörökítése s ezért érzett háiája tolmácsolása után múlt vasárnapi közgyűlésén betöltötte a főgondnoki állást. A gyülekezet bizalma egyértelmüleg dr. Cseh-Szombathy László egészségügyi tanácsos, v. főorvosban összpontosúlt, ki az egyháztársadalmi életben eddig is jelentős szerepet játszott s akinek családjában évszázados hagyomány az egyházi ügyek ápolása és támogatása. — Eljegyzés. Városunk két köztiszteletben álló családjának őröméről vettünk hírt s közöljük most mi is' igaz örömmel. Csizmadia Irén úrhölgyet, Csizmadia Lajosnak, a főiskola tudós igazgatójának leányát eljegyezte Szutter Zoltán rábaszováti (Sopronm.) jegyző, Szutter Dánielnek, a helybeli ev. elemi iskola érdemes igazgatójának fia. (Minden külön értesítés helyett.)