Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-03-10 / 10. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. * Előfizetési ár : Egy negyed évre 17B korona. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar Egyes szám ára 20 korona. DR. KŐRÖS ENDRE. könyv- és papirkereskedésében. Március és Petőfi az örökké emlékezetes szent márciusi nap összes mozzanataival és eredményeivel amúgy is mindig összeforrottak voltak, de soha jobban nem, mint idén, amikor századszor köszöntött ránk Március költő-hősének születési évfordulója. Hogy ezt a napot idén egy csonkaország újjongó halleluja köszöntheti csak, az bármely fájdalmas is valójában, nem kisebbítheti a Petőfi emlékével megszentelt márciusi napnak jelentőségét. Sőt ha a szimbólumokat keresnénk, mi volna beszédesebb számunkra, mint az elszakított magyar részeknek az a némasága, melyek számára nincsen március, nincsen Petőfi, csak a szivek mélyén. Ott némaság, itt diadalzaj és talán ott mégis jobban érzik, igazabban tudják, mit akart Petőfi s mit akartak azok az ifjak, akik a 48-as március villamos szikráját kipattantották. Hogy mit akartak? Hosszú volna azt elmondani. Lapozzátok át a történelem lapjait, az majd beszél e sorok helyett. Egyet azonban mégis le kell szegeznünk, egy negatívumot. Mindent akartak, de egyet nem: a gyűlöletet. Ez az ős-Kain mindenesetre idegen volt a márciusi ifjak lelkétől, ez semmiesetre sem lehetett az a talapzat, melyre az új Magyarországot új ezerévre felépíteni akarták. Ez a negatívum maradjon ma meg nekünk pozitívum gyanánt. Ezt nagyra kell értékelnünk itt is, a megmaradt Magyarország maradékai közt és ezt értékelhetik legtöbbre azok a véreink, kiknek oda át abban van leginkább részük, ami Petőtől és a márciusi ifjaktól legtávolabb állott: a gyűlöletben. Nem hiszem, hogy maguk a tisztviselők is szívesen látnák, hogy minden három hónapban, esetleg gyorsabban is, mint a hullám (ama bizonyos drágasági) ideér, újból és újból kezdik fizetésük megállapítását. Dekaszám mérlegre teszik a kapott lisztet, zsirt és babot, nem feledkeznek meg a nem kapott szénről, különös méltatásban részesítik a beígért, de a felsőrészkészítőnél megrekedt cipőket, közben gondolnak egyet, kilökik a kedvezményes ellátásból a cselédet (hisz ez ma olyan lukszus, ami után lukszusadót kellene fizetni), kilátásba helyezik, hogy 20%-ot közülök elbocsátanak és tárgyalnak itt és tárgyalnak amott, napokon, heteken át erről folyik a szó, hogy a végén, mikor már az újabb drágasági dagály körvonalai kezdenek kibontakozni, megállapítsák az előbbre esedékes emelést. Ismétlem, erősen kételkedem benne, hogy ez bárkinek: kormánynak, közönségnek, tisztviselőknek érdekében állana. Sőt az utóbbiaknak egészen bizonyosan kínos és kellemetlen. Gondoskodni kellene tehát róla, hogy ezek a megismétlődő tárgyalások valamely megnyugtató szerv felállításával fölöslegessé tétessenek. Az árhullámzás (ne mondjuk árdagálynak, pedig mondhatnók annak is), amíg az egész világ valutáris viszonyai nem rendeztetnek, maradandó jelenségnek mutatkozik. Kell tehát egy állandó intézménynek, kormányt és tisztviselői kart közösen képviselő szervnek lenni, amely megtegye a maga javaslatait mindenkor a mindenkori tényleges helyzethez képest. Ennek létesítésével elkerülhető az a hosszú kínos procedúra, amin most minden u. n. fizetésrendezés keresztül megy és a gyorsabban nyújtott segítség igazibb segítség is lesz, mint a mostani, mindig elkésve érkező. Az iparos-iskola körül.* A múlt héten úgy a városi tanácsban, mint főképp az iparosinas-iskola felügyelőbizottságában heves viták folytak az iparosiskola körül. A felügyelő-bizottság megértve a kor szellemét, meg akarta szüntetni azt az áldatlan állapotot, ami az iparosinas-iskolánál már évek óta van, sem. ura, sem gazdája, sem vezetője nincs. Egyedül, tehetetlenül áll, mintha senkinek sem kellene, mintha nem is volna reá szükség s a tanács szűkmarkúsága gátat vet még a legszükségesebb tennivalóknak is; hogyne volna tehát nehézkes a pedagógia szavának a meghallgatására? Az iparosinas-iskolának 500 tanulója, 14 osztálya s 13 előadója van, Ha valaki csak egy pillanatig is időz e számoknál, észre kell vennie, hogy népes iskoláról van szó, melynek élére oly egyén kell, aki ki- és befelé reprezentálni tud. A felügyelő-bizottság úgy határozott, hogy iskolája részére a jelenlegi testület arra érdemes tagját szemeli ki igazgatónak, a rajztanári állásra pedig, heti 20—20 órával, pályázatot hirdet. „Hohó! nem oda Buda" — mondja a szombati tanácsülés. „Ha 50 esztendővel ezelőtt jó volt, hogy rajztanár, heti 12 órával, igazgatta az iparosinas-iskolát, akkor jó lesz most is!" — Kérem, szeretettel, akkor még kalappal harangoztak, de most már ezen is túl volnánk, nagyot fordult a világ kereke azóta. A városi tanács szigorú kijelentése ellentmond minden pedagógiai felfogásnak. Az iparosinas-iskolához igenis kívánatos állandó rajz* Közreadjuk e cikket, mint illetékes helyről jött véleménynyilvánítást, az ügy végleges megoldását mi azonban sok tekintetben máskép gondoljuk. Alkalmilag elmondjuk saját véleményünket is. tanár, de nem úgy, ahogyan a tanács akarja. Az iparos-iskolában a heti rajzórák száma: 26, ha ehhez még az u. n. téli tanfolyamot is hozzávesszük, melynek jelenleg 14 rajzórája van, akkor a pápai iparosinas-iskolában a heti rajzórák száma jelenleg kerek 40. Fényesen látható, nem is egy, hanem két állandó rajztanár is elkelne. A tanács akarata egy parányit sem egészséges gondolat s a bajon nincs segítve. Hogy a rajztanár igazgató is legyen, vajmi kevés tapasz a sebek orvoslására. Ha a rajztanár igazgató is, akkor az igazgatói teendőkön kivül csak 12 órát köteles ellátni, de, ha meggondoljuk, még annyit sem, mert 14 osztály van s ebben az esetben 6—8 heti órára kötelezhető csupán. Hát a többi rajzórákat ki látja el ? A közismereti tárgyak tanítására minden tanító képesítve van, a rajztanítás azonban szaktudást igényel. Határozottan követelünk az ipariskola élére egy igazgatót heti 8 órával és egy rajztanárt 20—22 órával! Ha netalán a városi tanács nem értené meg a mondottakat, kérjen felvilágosítást hozzáértő tanférfiaktól arranézve, lehetséges-e ily népes iskolát, melyben a rajzórák heti száma 26—40, oly módon megoldani, hogy a heti 8—12 órás rajztanár igazgató is legyen egyszemélyben ? Valószínű, a válasz az lesz, amit mi már előbb is kifejtettünk, de lehet olyan vélemény is, hogy állítson be a város két állandó rajztanárt s az egyik legyen igazgató. Ha egyszer már benne vagyunk, sercegjen a toll tovább. Az iparosinas-iskola mostohagyermek. Kérhet az bármit is a tanácstól, süket fülre talál. De azért büszke ám a tanács, hogy modern az ipariskolája! Lássuk, miben is áll ezen modernség! Ide hallgasson ország-világ í Ki hallotta, hogy a tantermek padozata cement? Ki hallotta, hogy a falitábla két kerti széken áll széltében felfelé? Ki hallotta, hogy még nappal is villany mellett tanítanak? Bizony, villany mellett tanítanak, mert a város szűkmarkúságánál fogva függönyzsinórra nem kerül. Tekintetes Tanács! Ne legyünk Pató Pálék! Nemsokára már nem lesz szükség zsinórra! Szeptemberre már függöny is kell! Az egyik tantermet nem lehet használni, mert február elsejéig lakó volt bent s a városnak nincs pénze a kimeszeltetésre. Hogy 200 inas szorong emiatt órákon át egy teremben, avval mit sem törődik a gazda. Nincs pénz, nincs pénz! Békeidőben az ipariskolánál működő tanerők óránkint 2 koronát kaptak s most 75 korona tiszteletdíjban részesülnek. Mit lehet venni 75 koronáért? Mi van megfizetve evvel a 75 koronával akkor, mikor a most felszabadult iparossegéd is 200 koronát kap óránkint. Fizetésemelést kért a tantestület. Az első fórum, a felügyelő-bizottság, méltányolta a tanszemélyzet kívánságát s a javasolt 3 kg. mindenkori búza árát, óránkint, magáévá is tette. Reméljük, Tavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme ujdonsáyaink megérkeztek! KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza. rendkívül dús vála sztékba n°