Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-03-03 / 9. szám

2. gikus bukásig, kimutatva minden egyes mozza­natnak pontos egyezését. Majd Petőfi jellem­vonásai közül azokat ismertette, melyeket kü­lönlegesen nemzeti jellegüeknek mondhatni, ezek: komolysága, erkölcsi tisztasága, őszinte­sége, szabadságvágya, áldozatos hazaszeretete és istenfélő vallásossága. Befejezésül világiro­dalmi népszerűségét aposztrofálta, hangsúlyozva, hogy ezt is nemzeti karaktere szeplőtlen meg­őrzésével érte el, ami az évszázados ünnepen nemzetünknek külön dicsekedése és büszke­sége lehet. Az emlékbeszéd elhangzása után a polgár­mester Szávay Gyulát kérte fel, hogy a Petőfi­társaság nevében szóljon a díszközgyűléshez. Szávay Gyula mindenekelőtt a legnagyobb el­ismeréssel adózott az imént elhangzott emlék­beszédért s azután gyönyörű szavakkal tolmá­csolta a Petőfi-társaság üdvözletét Pápa váro­sának. Örömmel jöttek el — úgymond — ebbe a városba, ahol Petőfi költői lángelméje kibon­takozott. Jelen volt ő a századik Szilveszter­estén a költő szülővárosában, Kiskőrösön. Mi­kor az egyszerű kunyhót íátta, hol Petőfi a napvilágot megpillantotta, szüleire gondolt, kiktől szellemi képességeit nem örökölhette, felvetette a kérdést, minő csuda termette Petőfit, hogy lett Petőfi azzá, amivé lett? Azt a feleletet adta magának, hogy Petőfi nem szülőktől, de a magyar néptől született. Olyanformán jött létre, mint ahogy a tenger feneke kitermeli a kagylót, amely élete árán szüli meg a drága gyöngyöt, miként a föld méhében évmilliókon keresztül képződő szén titokzatos módon ki­termeli magából az ugyanazon sajátságokkal biró gyémántot. így szülte meg a magyar nép­lélek Petőfit, kiben összpontosúit a magyar faj minden szellemi tehetsége. És ha Kiskőrös szülte Petőfit, az embert, a költő születésének dicsősége Pápa városát illeti meg, mert itt irt először olyan költeményeket, melyek későbbi nagyságának minden vonásait felmutatják. Mély­séges megilletődéssel teszi le emlékezete előtt a Petőfi-társaság koszorúját, s kéri a Petőfi­emlékektől megszentelt Pápa városát, hogy ápolja továbbra is hűen Petőfi-kultuszát s ál­lítsa fel költőtársával, Jókaival együtt ércszobrát a város falai között. A költői szárnyalású, káprázatos képekkel és hasonlatokkal tarkított beszédet áhítattal leste az ősz költő ajkairól az elbűvölt közönség s végezetül zajos ovációval rótta le érette kö­szönetét. Miután az elnöklő polgármester szép sza­vakban köszönte meg a főtitkár remek meg­emlékezését, indítványára kimondotta a dísz­gyülés, hogy az ünnepélyen elhangzott mindkét beszédet örök emlékezet okáért jegyzőkönyvbe irják be. Majd megemlékezett Madách Imrének Az ember tragédiája költője születésének 100-ik évfordulójáról és a Himnusz centennáriumáról s felkérte a közgyűlést, hogy a Himnuszt éne­kelje el. Az ének elhangzása után a polgármes­ter a közgyűlést berekesztette. A Hodoskán. Mire a díszközgyűlés véget ért, a város figyelmességéből fogatok állottak a városháza elé, amelyek a város vendégeit elsőben a Petőfi­utcába Petőfi lakóhelyének és az ó-kollégium épületének megtekintésére vitték. Innét a foga­tok kirobogtak a Hodoska csárdába, ahol 80 esztendőnek előtte Petőfi a diáktársaival sok kedves napot töltött el. Szávay Gyula és Géczy István Petőfiről szóló színművének II. fejezete, amelyet „Pápai diákélet" címen karácsonyi szá­munkban mi is közöltünk, szintén egy kedves hodoskai epizódot jelenít meg, amelynek fő hőse az évzáró iskolai örömünnepélyen pálya­díjat nyert Petőfi Sándor. A költő Szávay tövi­ről hegyire megnézett a még ma is a régi for­májában álló csárdában mindent. Elidőzött a téglapadozatos ivóban, amelynek szúette mester­gerendái valamikor a költő-diákra tekintettek alá, bemutattatta magának a mai kocsmárost, a nagy megtiszteltetéstől boldog Gáncs Kálmánt és leányát, a piruló „Erzsikét", akit most Jolán­kának hivnak. Azután a társaság a belső szo­bában gyertyáktól világított terített asztalhoz ült ízletes ozsonnára. A pompás somlói mellett fesztelen társalgás közben a Petőfi-kultusz el­mélyítésére sok értékes gondolatot termett, me­lyeknek hihetőleg majdan megvalósulásukról is beszámolhatunk. így a többek között megpendí­tették az eszmét, hogy a nyáron a kollégiumi ifjúság —• mint Petőfiék tették egykoron — évzáró örömünnepét a Hodoskán fejezze be. Szívesen időzött volna még tovább a társaság a csárda barátságos falai között, de az óra mutatója VlI-et mutatott s indulni kellett a fél 8 órakor kezdődő színházi ünnepélyre. Díszelőadás a színházban. Pápa város színházában má; rég láttunk olyan díszes és nagy közönséget, mint amilyen a Petőfi-ünnepre sereglett össze. Ott volt egész Pápa. Zsúfolt páholyok, zsúfolt padsorok iz­gatott érdeklődéssel várakozó közönséggel. Há­romnegyed 8 óra felé aztán megszólalt az or­keszterben az állami tanítóképző hatalmas zene­kara Lengyel Gyula tanár jeles vezetésével nyitányt játszván. Az ifjak ezúttal is kiválót produkáltak. Kis szünet után szétrebbent a függöny s elénk tárult káprázatos szépségével az élőkép: Petőfi apotheosisa. Fent a délszaki növényektől szegélyezett pódiumon Petőfi karakterisztikus alakja (Mikóczi Lajos) honvéd uniformisban, széttárt, lehajtott ingnyakkal, mellette jobbról büszke tekintettel Hungária (dr. Tenzlinger Jó­zsefné), ki a fölfelé vivő utat mutatja a költő­nek, háta mögött, feje fölé koszorút tartva bájos mosollyal ajakán a Múzsa (Bodor Jánosné), s körben városunk szépséges hölgyei, deli ifjai különböző ábrázolatban, különböző kosztümök­ben hódolatukat mutatják be a költő előtt. A remekül elgondolt és összeállított tabló szép­ségével a közönség nem győzött betelni, négy­szer is szét kellett a zajos tapsokra húzni a függönyt. Losonczi Jenő rajztanárt, az élőkép művészlelkű tervezőjét és rendezőjét zúgó tapsok szólították a függöny elé, hogy a közönség el­ismerő köszönetét átvegye. Most Szávay Gyula tiszteletreméltó alakja jelent meg a közönség előtt. A Petőfi-Társaság érdemes főtitkára, a kitűnő poéta, tolmácsolván a Petőfi-Társaság hódolatát a költő emléke és Pápa város közönsége előtt, amely becéző sze­retetével vette körül annak idején a diák Petőfit, Az idegen cimü gyönyörű költeményét olvasta fel, amelyben az ő költői szines nyelvén elma­gyarázza az érdeklődő idegennek, hogy ki volt Petőfi. A költemény mély gondolatai, gyönyörű képei és a közvetlen előadás magával ragadta a közönséget, mely zajos ovációval ünnepelte Szávay Gyulát. Erdőssy Vilmosné úrhölgy, az ünnepély budapesti vendég-művésznője, ki a fővárosi hangverseny-pódiumokon idén télen igen nagy sikereket aratott, csodásan szép kristálytiszta szopránján tökéletes művészi előadásban régi Petőfi-népdalokat énekelt óriási tetszés mellett. Hírnevét felülmúlta nálunk Pápán elért sikere. Minden egyes számát nagyszerűen adta elő zúgó tapsok között, amelyek szóltak a zongora­kiséretet briliánsán ellátó neves zeneszerzőnek, Árokháty Bélának is. Lampérth Géza következett most, a kitűnő poéta, kire mint volt diákjára méltán büszke az ősi kollégium, szebbnél szebb pápai vonat­kozású költeményeit olvasta fel, amelyek mind­egyike Petőfi pápai diákkorának egy-egy epi­zódját örökíti meg. Bajos volna dönteni a fölött, hogy melyik költeményt helyezzük első helyre, de nekünk tán mégis legjobban tetszett a „Há­rom rózsa", amely Petőfi Borozójának hatása alatt született meg. Hazafias tartalmával erősen versenyez vele a pápai 48-as honvéddiákokat glorifikáló gyönyörű vers. De mindegyik meg­kapta és elragadta a közönséget, mely meleg, szerető ünneplésben részesítette az ihletett lelkű dalnokot. Nemsitsné Széptóth Mária kiváló zongora­művésznőnkelsőben Liszt XII. Magyar rapszódiá­ját, azután saját maga szerzette poétikusan szép Petőfi-ábrándját játszotta bravúros technikával, művészi előadásban. Méltó elismerésben része­sült úgy játéka, mint értékes szerzeménye. A református főiskola énekkara Tóth Lajos tanárunk kitűnő vezetésével Petőfi-dalokat éne­kelt hatalmas erővel, remek színezésben. Szünet után, mely alatt a tanítóképző vonós zenekara szórakoztatta a közönséget, a bencés főgimnázium cserkészcsapata erdei tá­borozást mutatott be tábortűznél. A kitűnően fegyelmezett kis csapat katonás viselkedése, a beleszőtt kedves dalok s a vezető cserkésznek Petőfi hazaszeretetét magasztaló szép szónok­lata igen nagy tetszésben részesültek. Következett ünnepünk harmadik költő­vendége, Szathmáry István. Az irredenta gon­dolat zengő szavú poétáját eddig nem ismerte városunk. Most megismerte nemcsak mint ki­tűnő költőt, aki Petőfi dicsőítésére írt ódájában költői lelke egész művészi tartalmát kiöntötte, hanem mint elsőrendű szavalót is, aki gyújió hatással volt hallgatóságára. Gyönyörű költemé­nyéből az az eszme csengett ki, hogy a nagy, a régi hazát csak Petőfi szellemével szerezhet­jük vissza. Hatalmas ováció követte remek sza valatát. - Utána ismét Erdőssy, Vilmosné énekmű­vésznő énekelt, ezúttal ^rokháty Béla zene­szerző Petőfi-dalait. Hangulatos, érzéssel telt zenei művek ezek, egy elmélyedő léleknek tö­kéletes alkotásai. Az Est cimü különösen meg­lepett szépségével, álomba ringató, csendes hangulatával, a szöveghez simulásával. A kö­zönséget egészen elbűvölte úgy a zene, mint az a mélységesen művészi előadás, mellyel Erdőssyné lelkes elragadtatásig fokozta előbbi sikerét. Hivatottabb tolmácsolója e remek dal­lamoknak el sem képzelhető Erdőssynénél, mint az ezüst harang, úgy csengett hangja. Úgy őt, mind a zongorakiséretet ellátó nagytehetségű zeneszerzőt alig akarta a közönség a pódiumról elengedni. Kőrös Klára Petőfi három költeményét (Dalaim, A rab, Csatában) szavalta ritkán ta­pasztalható igazi mély átérzéssel, kitűnő orgá­nummal és nagyon sok hivatásost megszégye­nítő előadásban. Mindegyik, de főkép a Csa­tában elragadta a hallgatóságot. Együtt volt a szavalóval a harc viharában, mikor Petőfi lel­kesítette döntő csatára a honvédeket. Mindegyik költeményt szinte átszellemülten hallgatta a kö­zönség, s tapsorkánnal jutalmazta. A bár hosszúra nyúlt, de az érdeklődést folyton fokozó műsort a főiskola zenekara re­kesztette be, a tőle megszokott hatalmas erővel és nagy precizitással játszván el a Petőfi indulót és a Járjatok be minden földet szövegére írt zeneművet. Úgy a kar, mint mestere Tóth Lajos büszke lehet az elért sikerre. * A diszestély után a Griffben nagyszámú társaság gyűlt össze a vendégek tiszteletére. Itt egyetlen felköszöntő volt a polgármesterré, ki az összes szereplők — első sorban a fővárosiak vezére Szávay Gyula — iránt kifejezte a város hálás köszönetét. De az elismerés megilleti a város vezetőségét, a polgármestert és dr. Her­mann László aljegyzőt, kiknek határozottan nagy részük van benne, hogy Pápa városa méltó módon áldozhatott Petőfi százesztendős — örök­életű emlékének. N. P. Cgy igen jó karban levő ebédlő-butor eladó. — Értekezni lehet dr. Hirsch Vilmosnéndl, Deák Ferenc utca 6. sz. alatt. KERESEK finom, jó családból való fiatal leányt, a házi kisasszonyi teendők el­végzésére. — Cim a kiadóhivatalban. Gyümölcsfát Magastörzsű rózsát Bokor rózsát Díszfát Díszcserjét Szőlővesszőt Akác csemetét Gleditschia csemetét és mindenféle más faiskolai cikket bármilyen nagy mennyiségben szállít UNQHVÁRY JÓZSEF • FAISKOLÁJA Részletes nagy C7FC\\ ÉH árjegyzéket L^L^L-S ingyen és bérmentve küld. Cső gépj fafüré Vási Gd ház. akar ford AZ M M I Rákói Felln Precíz m ZOLI

Next

/
Thumbnails
Contents