Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.
1923-02-24 / 8. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre korona. Egyes szám ára 15 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A pacifizmust, vagyis azt az irányt, mely a népek között levő minden vitás ügyet kizárólag békés úton kiván elintézni, amely meg akarja akadályozni azt, hogy valódi vagy vélt jogaikat a nemzetek más úton, mint a zöld asztalnál lefolyó kedélyes tárgyalásokkal érvényesítsék, a pacifizmust programmul tűzni — a trianoni béke harmadik esztendejében — ez majdnem ugyanannyi, mintha valaki azt mondaná, hogy Wilson a földkerekség legderekabb, legbecsületesebb embere, aki mindazt, amit valaha mondott népek önrendelkezési jogáról gyönyörűen, népszavazások útján megvalósította, s mindenkinek megadván, ami a magáé, egész Európában az emberileg elérhető ideális megelégedettség aranykorát sikerült megteremtenie. Akit még soha meg nem csaltak, aki ennek az utolsó kilenc esztendőnek minden borzalmát és minden szégyenét nem élte át, vagy aki karosszékében végigáímodta, s azt hiszi, hogy ma is ott vagyunk s most is úgy vagyunk, mint voltunk annak idején, mikor Ö elméleti stúdiumaiba belefáradva kissé elszundikált, az beszélhet úgy, mint Giesswein Sándor tette, s hihet még azokban a fantazmagóriákban, melyeknek reális alapja nem volt 1914 nyara előtt sem, s melynek egész gyarló alkotmánya hitvány kártyavárként omlott össze a világháború viharos forgatagában. Csodálatos jelenség ez, teljességgel érthetetlen. A megcsalottnak, a kiuzsorázottnak, a megnyomorítottnak hirdetni a megnyugvást, a mások jóságában és kipróbált (de hogy kipróbált!) igazságosságában való bizalom politikáját! Az ember önkéntelenül az okokat keresi, mik ilyen felfogás vallását és terjesztését előidézik. Mert ha egy hatalmas bankár azt tanácsolja: légy barát volt ellenségeiddel, s másnap gyakorlati példát mutatván erre, jó üzletet köt a jugoszlávokkal, a nagytőke nemzetközisége tudatában, ezt még valahogy meg lehet érteni, ha nem is méltányolni, de nem-tőzsér részéről az ilyen felfogást tisztára különcködésnek kell tekinteni, de olyan ártó különcködésnek, mely közel jár a bukásunkban jelentékeny tényezőként szereplő háború alatti defetizmushoz. „Nem kell kardcsörtetés" — mondja a szelidlelkü prelátus, igaza lehet, a kardot nem csörtetni, de forgatni kell! És egész biztos lehet felőle, hogy ha annak ideje elérkezik, akkor nem öt és dicső szellemi apját, Wilsont fogjuk megkérdezni, hogy mit cselekedjünk. Sötét éjszaka — fényes csillagok. Élünk, tengődünk a nagy magyar éjszakában .. . És mégis ünnepelünk. Az emlékezés áldozati tüzeit gyújtjuk meg oly nevek előtt, melyeknek ragyogása átlépi nem csupán a szomorú kis Magyarország határait, nem is áll meg az igazi Magyarország igazi határainál, hanem száll-száll messze, ahol csak kiművelt érző és gondolkozó emberek élnek, Milyen nagy dolog ez mai Fojtogatnak bennünket, mert még az agyonszabdalt magyar is félelmetes előttük. S ez a földretiport magyar, akit százszor hitványabb ellenei bélyegeznek barbárnak, küldenek Ázsiába, akKor, amikor a szalonruhás martalócok, zsebrákok, komitácsik diplomáciájuk tolvaj és hazug nyelvén agyonrágalmaznak minden művelődés ellensége és veszélye gyanánt, . . . akkor ez a megrágalmazott, befeketített magyar felmutatja a nagy világnak szivét és elméjét. A magyar sziv: Petőfi és a magyar költői elme: Madách. De a zsebrák kész a válasszal: Petőfi és Madách csehszlovák tehetségek. Nem elég neki a föld, a viz, az erdő, a hegyek érce: lop költőt. A móc elemeli hadvezéreinket, királyainkat: a Hunyadiakat. Van-e a világnak olyan korlátolt elméje kivülök, mely hisz e meséknek ? Van. Hol ? A művelt nyugaton, nagy szövetségeseiknél. Mind nagyon fájó dolog ez. Nem a költők, a nagyok kisajátítása. Hiszen ők a mieink, a sziveinkben vannak. Mi nem reklámok gyanánt vadászunk velük hatást, keresünk sikert. Fájó ez a lelkek iszonyú sülyedése rniatt. Hol a kultúra, hol a népek testvérisülése ? Sehol. E lesújtó gondolattal a mi nemzedékünkre nézve meg kell barátkoznunk. Nagyjaink dicsfénye túlragyogja sötét elleneink sötét törekvéseit. Kevés odakünn a messze országokban a magyar sziv, a magyar elme megértője ? Csak mi értsük meg egymást 1 Ettől is milyen távol vagyunk! A kis antant szivünkbe akarja döfni a kést s ugyanekkor kommunista összeesküvések szövődnek idebenn, külföldön lézengő hazaárulók készülődnek az új halotti torra. Szervezkednek a levitézlett forradalmárok és dühöng a spekuláció. Párt párt ellen, ember ember ellen. Sötét, nagyon sötét ez a magyar éjszaka ! És mégis ma üli a magyar szellemének legfényesebb ünnepeit. A fényesebben ragyogó szellemcsillag kétségkívül Petőfi. Nem is csoda. A magyar a sziv embere. Petőfi pedig a magyar sziv. Minden dobbanása a szabadságé és a szerelemé. Vájjon melyik nép küzdött annyit a szabadságért, mint a magyar? Melyik nép költött annyi szép szerelmi dalt, mint a magyar? És melyik világirodalmi nagyságú költő mérkőzik Petőfivel a szerelem és a szabadság éneklésében? A magyar költői elme nem oly ragyogó. De talán csak azért, mert a magyar sziv tüzesebb, fénylőbb. A költői elme bejárja a mélységeket és a magasságokat. A magyar elme: Madách itt is méltóan mérkőzik a nagy világköltőkkel. Ihletet vesz Goethetői és Byrontól, de nem utánoz. Amit alkot, magyar. Meglátása magyar. Történeti beállítása magyar. Vezérgondolata: tragéda az élet: magyar. Vagy nem tragédia a Mohipuszta, Mohács és a Habsburg-ház ? És a világháború ? Forradalmak ? A nagy magyar éjszaka nagyon sötét! Két csillag ragyog benne legfényesebben : a magyar sziv' és a magyar elme. Milyen nagy intés! Meghallgatjuk-e ? És micsoda férfias jellem Petőfi tüzszivében ! Követjük-e ? Madách nagy gondolatát megértjük-e? Tragédia az élet, de fölébe kell emelkednünk. Törekszünk-e főiébe emelkedni ? Utána vagyunk egy tragikus elbukásnak, meglátjuk-e elkövetett hibáinkat és ismerjük-e jelen kötelességeinket ? Nagy kérdések. Létünk, vagy nemlétünk függ tőlük. Dr. Trícsányi Dezső. A város Petőfi-ünnepe. Városunk, mint erkölcsi testület is kifejezést akar adni annak a kegyeletes hálának, mely Petőfi Sándor emlékéhez füzi. Petőfi a pápai kollégium tanulója volt, ebből a városból indult el költői pályafutására. Méltó ok arra, hogy az iskolákon és egyesületeken kivül a város egyeteme is áldozzon emlékének. Megtette ezt a képviselőtestület már akkor, midőn a Petőfi-Jókai szoboralap javára 100.000 K-t szavazott meg, s ezzel megindította a gyűjtés újabb, a nehéz idők ellenére is sikerrel biztató fázisát. S megteszi ezt holnap, f. hó 25-én rendezendő ünnepével, melyet fényessé és bizonnyal feledhetetlenné fog tenni a PetőfiTársaság hivatalos képviselete, illusztris tagjainak jelenléte és szereplése. Az ünnep a következő két részből áll: I. Díszközgyűlés a városháza termében, d. u. x/24 órakor. 1. Elnöki megnyitó. 2. Ünnepi beszéd. Mondja: dr. Kőrös Endre városi képviselő. 3. A Petőfi-Társaság kiküldöttjének üdvözlő beszéde. 4. Zárszó. 5. Himnusz. II. Díszestély a városi színházban, este V28 órakor. 1. Nyitány. Előadja az állami tanítóképzőintézet zenekara. 2. Petőfi Apotheosisa. Élőkép. Tervezte és rendezi Losonczi Jenő főgimn. rajztanár; alakítják: Bodor Jánosné - Múzsa, dr.Tenzlinger Józsefné - Hungária, Mikóczi Lajos — Petőfi, dr. Hirth Miklósné, dr. Kapossy Arthurné, Mihály Sándorné, Szűcs Dezsőné, Csekey Jolán, Faragó Irénke, Hermann Ancsi, Irányi Piroska, Jerffy Magdus, Jílek Irénke, Kőrös Ilus, Kis Rózsika, Kovács Rózsika, Krausz Adrienne, Kunszt Manci, Lusztig Zsuzsika, Mayer Idus, Medgyasszay Ilonka, Medgyessy Irénke, Molnár Juliska, Nádosy Bözsike, Rácz Ilus, Rácz Irénke, Saád Irénke, Szűcs Erzsike és Eszter, Szűcs Idus, Uzonyi Bözsi, Bujáky Miklós, Bagóczi Lajos, Cseresnyés József, Csizmadia Dániel, Fekete Tavaszi öltöny-, kosztüm- és köpeny-kelme újdonságaink vá"as*ziékban meyérkeztek! KRAUSZ és KORÉIN divatáruháza.