Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-12-29 / 52. szám

MINDEN MEGJELENIK Szerkesztőség: Liget-utca 6. Blöflxetési átT-: Egy hónapra 1200 Jsorona. Egyes szám ára 400 korona. Lapíuiajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Quo usque: meddig, meddig tart még ez az őrület, meddig lesz ereje és mersze annak az elvetemült gazságnak, mely mikor karjával ártatlan mulatók közé a bombát hajítja, ugyanakkor lábával sárba tiporja a nemzet hiréí és becsületét? Szeplőtlen hírnevünkön, mocsoktalan becsületünkön nem annyira a gyűlölködés szelleme, nem még a Krisztustalan érzés kitörése sem, főkép és mindenek felett az a határtalan gyávaság ejt foltot, mely nem nyiltan száll szembe vélt vagy valódi ellenfelével, hanem a sötétben bujkálva veti bombáját arra, aki neki sohase vétett, aki talán még a ráfogott bűnben is ártatlan. Hogy a bomba nemcsak gyáva, de buta is, azt a szegény Nagyjános Júlia cselédleány kihűlt teteme példázza. De tán ez most az utolsó példa. A „Quo usque" talán most már cicerói érctorokból fog aláharsogni és lesújtani is a magyar Catilinára. Társadalmunk és a közegészségügy. Csecsemővédő-intézetünk mult hetének története fölött nem térhetünk egyszerűen napirendre. Ez a hét volt az első, amikor társadalmunk tettekben is megnyilvánuló érdeklődést mutatott a gyermekéveit élő, de annyira fontos intézményünk iránt, megmutatta azzal, hogy több jótékony és kulturális egyesületünk nagyobb pénzösszeggel sietett segítségére az intézetnek. De megmutatkozott ez az érdeklődés olyan formában is, ami a jövő szempontjából még fontosabbnak látszik, amennyiben egy úrhölgy értékben nálunk egészen szokatlan nagyságú természetben való áldozatkész adományokkal látta el az intézet segélyre szoruló anyáit és kisdedeit. Ez az érdeklődés, mely bizonyára példaadó lesz a jövőre nézve, nagyfontosságú az intézet egész jövő működésében. Nem szabad ext egyszerűen csak a jótékonyság, vagy alamizsnanyujtás gavalléros formájának tekintenünk, mert sokkal több ez annál. Az amerikaiak, akik jó szivvel és bőségesen felszerelték a mi intézetünket, azt állították, hogy náluk fényesen beváltak a csecsemőgondozók, az anyák szívesen keresték fel kisdedeikkel a rendeléseket s a gyermekegészségügyi statisztika eredményei azt mutatták, hogy meg is fogadták az ott hallott jó tanácsokat. De milyen a helyzet nálunk? Elsősorban vannak anyák, akik a maguk és csecsemőik ruhátlansága miatt nem is tudják felkeresni az intézetet. Ha ezeket az intézet védőnői fel is keresik lakásaikon, vájjon milyen lélekkel adjanak nekik jó tanácsokat, beszéljenek nekik tisztaságról, szellőztetésről, helyei csecsemőtáplálásról, mikor a lakásnak alig nevezhető odúban «em tüzelő-anyag, de néha még egy betevő falat kenyér sincsen. S nem sokkal jobb a helyzet azoknak az anyáknak egy részénél sém, akik bejárnak az intézet rendeléseire, s bármilyen fájdalmas is, de meg kell említeni, hogy ezekhez az anyákhoz olyanok is tartoznak, kik régebben a középosztály Ínséget nem ismerő tagjai voltak. Amit az intézet jelenleg ezeknek az anyáknak nyújtani tud, az nem több egy-egy darab szappannál, kis rizsnél, csecsemőkelengye néhány kis darabjánál, s ez is még mind abból, a mi takarékos és óvatos kezelés mellett az amerikaiak adományából megmaradt, s csak arra elég, hogy 1—2 napra az . Ínséges anyát kisegítse. Az állam és a város, amelyek tőlük telhető módon az intézetet fenntartják, ezekről az adományokról nem gondoskodhatnak s ilyen adományok nélkül csak elszoruló szivve! lehet jó tanácsokat adni azoknak az anyáknak, akik ezeket a tanácsokat Ínséges helyzetükben megvalósítani nem tudják. Ez a rétege az anyáknak, kiknek pedig legnagyobb szükségük volna a jó tanácsokra, e miatt lassankint elmarad az intézettől s az a fényes eredmény, melyről az amerikai intézetek tettek bizonyságot, így természetesen nem is valósulhat meg. Mi nem zárkózhatunk el az elől, hogy a rászoruló anyáknak gyakran és ismételten segítségére siessünk s ez csak úgy lehetséges, ha a most megnyilvánult és példaadásra kiválóan alkalmas társadalmi érdeklődés állandóvá válik. Ha társadalmunk tudására ébred majd annak, hogy az anya- és csecsemővédelem elsőrangú nemzeti érdek, hogy ez a védelem valósággal egyik pillére a közegészségügy épületének, akkor lehetetlen, hogy mindazok, akiknek ez csak módjukban áll, ne gondoljanak az intézetre ismételten is s az így nyújtott természetben való segítséggel lehet majd az anyákat az intézet minél gyakoribb látogatására s a jó tanácsok megfogadására rábirni. Közegészségügyünknek, a fertőző betegségek leküzdésének, egészséges nemzedék felnevelésének legfontosabb feltétele, hogy ez így legyen, s ebből a nézőpontból nyilvánvalóan az is kitűnik, hogy nem csak a rászoruló anyákat segíti, nem pusztán jótékonyságot gyakorol, aki az intézet segítő munkájában részt vesz, de a társadalom legvitálisabb érdekeit is szolgálja. S bár nem tartozhat szorosan ide, engedtessék meg, hogy hasonló természetű fontosságánál fogva szót ejtsünk itt kórházunk ügyéről is. Sok tekintetben hasonló a helyzet ott is. Mióta a kórház megszerezte a nyilvánosság jellegét s kitűnően megszervezte orvosi karát, azóta a helyes működés feltételei adva vannak. Jó lélekkel rábízhatjuk a kórházra még azokat a betegeinket is, kiket azelőtt nagyobb műtét céljából a nagyvárosba kellett szállíttatnunk. De a kórház anyagi felszerelése szerfelett hiányos. A betegek számára nincs elég fehérnemű, ami nélkül pedig a kellő tisztaság meg nem óvható. Hiányzik a Röntgen-gép s szó lehetne egyéb felszerelések szükségességéről is, de a jelenlegi gazdasági viszonyok között a társadalom részvétele nélkül ezek megszerzéséről szó sem lehet. Örömmel állapítjuk meg, hogy az erre irányuló mozgalmat a város polgármestere, ki nemcsak hivatalos patrónusa, de meleg szivü megértője is a közegészségügyi érdekeknek, előrelátó módon megindította s bizvást remélhetjük, hogy fáradozásának meg lesz a kellő eredménye. A kórházügynél a város nemzetgyűlési képviselője mutatott a maga 3 millió koronás ágyalapítványával jó példát. Az áldozatkészség ily megnyilvánulásának nevelőleg kell hatni a nagyközönségre s nagygazdáink, nagykereskedőink, kisebb-nagyobb ipari vállalataink tulajdonosai, kik megnyugvással gondolhatnak arra, hogy alkalmazottaik betegség esetében megfelelő elbánásban részesülnek a kórházban, de mindenki más is, hiszen mindenki juthat érintkezésbe városunk kórházával, meg fogják találni a módját annak, hogy ezúttal bizonyos kivételes módon áldozzanak a közegészségügy oltárán. Mert mindkét cél a közegészségügyet szolgálja. S ha a mai viszonyok közt, amikor az államtól semmit sem várhatunk, nem tudunk áldozatkészek lenni, nem tudunk egészséges nemzedéket felnevelni, s nem tudunk betegeinkről megfelelően gondoskodni, akkor a nemzeti talpraállás nagy feladataihoz nem leszünk méltók. De bizunk abban, hogy a nemes példák hatása termékenyítőleg érvényesül társadalmunk gondolkodásában, s a közegészségügy nagy érdekeit átlátva, mindenki megteszi majd kötelességét. t Dr. W. S. Minden iparos és kereskedő cégtáblával köteles üzlethelyiségét megjelölni, Közli dr. Karikó Imre, a győri keresk. és ipark. titkára. A folyó évi november hó 1-én étetbelépett új ipartörvénynek egyik lényeges újítása az, hogy minden iparüző üzlethelyiségét annak külső részén cégtáblával köteles megjelölni. Mivel az ipartörvény szerint a kereskedés is iparűzésnek tekintendő, így a cégtábla-kötelezettség egyaránt kiterjed minden iparosra és minden kereskedőre. A cégtábla-kötelezettség tulajdonkép az üzleti élet tisztességét, továbbá a közönség megtévesztésének elkerülését célozza. A cégtáblán fel kell tüntetni az üzlet (műhely) tulajdonos családi és utónevét olyképen, hogy a felirás egyik része se legyen kevésbbé szembeötlő, mint a többi. Ha az üzlettulajdonos férjezett vagy Özvegy nő, a cégtáblán férje családi és utónevét köteles megfelelő toldással (például: Nagy Jánosné, ha özvegy, akkor özvegy Nagy Jánosné) feltüntetni. A férjezett, vagy özvegy nő férje neve mellett leánynevét is feltüntetheti. Azokat az iparosokat és kereskedőket, akik a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetett céggel rendelkeznek, arra kötelezi az új ipartörvény, hogy cégüket cégtáblájukon a cégjegyzékbe történt bevezetésnek megfelelően tüntessék fel. Ha az egyéni cég az üzlettulajdonos családi és utónevét nem tartalmazná, ily esetben a családi és utónevet vagy magán a cégtáblán, vagy az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán kell szembetűnő módon feltüntetni. Amennyiben az üzlettulajdonos családi és utónevét nem magán a cégtáblán, hanem az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán tünteti fel, a név elé oda kell tenni az „üzlettulajdonos" szót, ily képen: üzlettulajdonos Nagy János. Ha valamely egyesület, vagy társulat az üzlettulajdonos, az alapszabályaiban megállapított nevét az előző bekezdésben megállapított módon köteles cégtábláján, illetőleg az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán feltüntetni. Közkereseti társaságoknál beéri a törvény azzal, hogy legalább az üzletvitelért felelős egy üzlettársnak, betéti társaságoknál, hogy legalább egy beltagnak családi és utóneve legyen a cégtáblán, illetve az üzlethelyiség bejáratánál kifüggesztendő táblán a jelzett módon feltüntetve. Oly társas vállalatoknál, amelyeknek cégét a kereskedelmi törvény értelmében nem kell a cégjegyzékbe bevezetni, a társas viszonyokra való kifejezett utalással legalább két üzlettársnak családi és utónevét kell a cégtáblán feltüntetni. Közszempontokból elrendeli végül az új ipartörvény, hogy akik utakon, utcákon, tereken felállított bódéban, sátorbanasztalon, talapzaton, vagy a puszta földön űznek ipari foglalkozást (árusítanak), iparüzésük helyén családi és utónevüket feltüntető táblát kötelesek szembeötlően elhelyezni.