Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-12-08 / 49. szám

MEGJELENIK MIND E N SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy hónapra 1ÖOO korona. Egyes szám ára 400 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÓRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Agyonütötték az apjukat. Véres családi dráma az o reffhegyen. A gyógypedagógiai társaság előadásai. — 1923 dec. 1. éi 2. — Városunk kulturális jelentősége elismerésének kell tekintenünk, hogy a magyar gyógypedagógiai társaság, mely a fogyatékosok megmentésének terén dr. Imre Sándor volt kultuszállamtitkár és dr. Rottenbiller Fülöp igazságügyi államtitkár vezetésével nagy sikerrel működik, régebben tervezett propaganda-útjának első állomásául Pápát választotta ki. Próba volt a társaság pápai kirándulása. Azt akarták megtudni, mily mértékben számíthatnak a társada'om érdeklődésére, segítő munkájára és bizonyos fokig áldozatkészségére is. A próba küllő látszatra igen jól sikerült. Közönségünk tömeges megjelenésével közösséget látszott vállalni ez igazán nagyfontosságú emberbaráti és nemzetmentő munkára. Hogy azonban nem volt-e ez egyesek részéről csupán egyszerű kíváncsiság valami még nem látott, valami egészen új iránt, azt a következmények fogják megmutatni. A propagandaút résztvevőinek igazán nagyértékü előadásai alkalmasak voltak arra, hogy termékeny magvakként hulljanak a lelkekbe és részvét és munkakészség sarjadjanak belőlük. Az első előadás szombaton délután volt a kollégium nagytermében, melyet délután 4-re zsúfolásig megtöltött az érdeklődő közönség. Elsőnek Tóth Zoltán, a budapesti vakok intézetének igazgatója s a társaság nagytevékenységü főtitkára, akit rokoni kapcsolat is fííz ide, tájékoztatta a közönséget könnyed, világos előadásban a vakok tanításának módszeréről. Majd a tanítás gyakorlati eredményének bemutatása következett egy igazán nivós hangverseny keretében s a közönségnek nagy gyönyörűsége telt CBokonai Vitéz Gizella hangulatos költeményeiben s Riedl Margit művészi énekében, melyhez Lumpé Gizella tanárnő nyújtott finom zongorakiséretet. Szentgyörgyi Gusztáv rendkívül vonzóan ismertette a siketnémák hangos beszédtanítását s egy kis tanítványa beszéltetésében az elért bámulatos eredményt. Végre Füzessy Árpád a rajz jelentőségéről szólott a fogyatékosok nevelése és oktatása terén és a maguk primitívségükben művészi rajzokkal illusztrálta érdekfeszítő előadását. Másnap délelőtt, amikor szakemberek — túlnyomólag pedagógusok, az orvosok, főkép azonban a jogászok már kisebb érdeklődést mutattak, holott a központban e három hivatás egybefogva működik a közös téren — voltak jelen a kollégium dísztermében tartott előadásokon, egész terjedelmében feltárult az a munkakör, melynek a gyógypedagógusok életüket szentelik. Tóth Zoltán meggyőző erővel mutatott rá a társadalom kötelességeire, ismertetve eddig végzett munkájukat. Szentgyörgyi Gusztáv megdöbbentő képet nyújtott az utca erkölcséről. Példái Váczról valók voltak. Ha két napig Pápán marad, új példaanyagot gyűjthetett volna. Végül Füzessy Árpád tudományos alapon fejtegette a rajz jelentőségét a fogyatékosok oktatása terén. Mindhárom igazán magvas és nivós előadást nagy érdeklődéssel hallgatta a megjelent szakközönség, melynek nevében Faragó János főigazgató mondott köszönetet az előadóknak. Még aznap délután nagysikerű és igen tanulságos mesedélutánt tartottak a gyógypedagógusok gyermekek részére, külön előadást a vak művészekkel együtt a zárdában és a bencés főgimnáziumban. Este jól végzett nagy munkájuk után mindnyájan a ref. nőnevelőintézetben voltak szívesen látott vendégek. Az így télvíz idején néma csendességbe burkolózott Öreghegyen vasárnap este véres családi dráma játszódott le. Nemes István gazdálkodót fiai, akikkel az öreg összetűzött, verekedés közben agyonütötték. A városunkat napokon át nagy izgalomban tartó borzalmas esetről a következőkben számolunk be: A Nemes-család. Az Öreghegy első helységében a volt Körmendy-féle szőllőben lakott évek hosszú sora óta Nemes István földmíves nagyszámú családjával. A házaspáron kivül naponta 10 gyermek ülte körül az asztalt, amelyről mindnek jutott kenyér. A család szükséget nem látott soha, a mintegy 10 hold birtokon szorgalmasan munkálkodott a gazda, s előteremtette mindig, amire népes családjának szüksége volt. A gyermekek lassanként felnövekedtek, a családapa gondja megkevesbedett, de a gondokkal elszállt a házból a békesség is. Utóbbi években a viszálykodások a Nemes-családban napirenden voltak, a felnőtt gyerekek az apjukkal, az apjuk a gyerekekkel nem tudtak összeférni soha. Az öreg semmivel sem volt megelégedve, amit családja tagjai tettek s folyton veszekedett velük. A nyáron már annyira elfajultak az állapotok, hogy feleség és gyerekek otthagyták az öreget s beköltöztek a városba vejükhöz, Edelényi Sándor Jókai-utcai borbélymesterhez. Úgy látszik, az öreg Nemesnek, aki mind gyakrabban keresett a borban vigasztalást, nem volt inyére az egyedüllét, mert pár héttel ezelőtt rávette feleségét és gyerekeit, hogy térjenek vissza hozzá. A békesség azonban nem állott helyre közöttük, sőt tán fokozottabb mértékben dühöngött az egyenetlenség. Műit pénteken az öreg Nemes távollétében gyerekei megrakták a szekeret gabonával, hogy a malomba őrölni vigyék, de apjuk hazajőve megakadályozta ezt. „Az én gabonámat nem viszitek ti ingyenélők a malomba*, mondá dühösen, s egy kést ragadva, felhasogatta a zsákokat, a szekér kerekeinek küllőit pedig fejszével tördelte ki. Azután családjának vasárnapig feléje sem nézett. A véres nap. Vasárnap délután az öreg Nemes hazament, s első dolga volt, hogy az istállóban szemlét

r tartson, ahol három darab szarvasmarha állott. Úgy találta, hogy fiai az állatokat nem etették meg kellőleg, azok éhesen maradtak, s bemenvén a szobába, ezért kemény hangon szemrehányást tett fiatalabbik fiának, a 19 éves Jánosnak. A fiu sem hagyta magát, visszafeleselt apjának, amiben segített neki sógora: Edelényi borbély is, aki a vasárnapot szintén otthon töltötte a család körében. A vita aztán annyira elmérgesedett, hogy tettlegességre került a sor. A három férfi birokra kelt a szobában, az aszszony pedig rémülten kimenekült onnan. — Verekedés közben Nemesnek már nős, 28 éves Bálint fia, aki apjával egy fedél alatt lakott, testvére segítségül hívására kiugrott szobájából és egy fejszenyéllel apját hatalmas erővel főbe sújtotta. Az öreg embert elborította a vér, elterült a földön s pár pillanat alatt kiszenvedett. A gyilkosok megdöbbentek, s hogy rettenetes tettüket elpalástolják, a halott apát ráfektették egy létrára, s azon leeresztették a borospincébe. Otthagyták hétfő délutánig. Ekkor egyik fiu bejött a városba, orvost hivott, akinek azt mondották, hogy apjuk részegen leesett a pincébe és holtra zúzta magát. Az orvost azonban nem lehetett félrevezetni, gyanúsnak találta a dolgot és jelentést tett róla a rendőrségen. Letartóztatják a gyilkosokat, A detektívek azonnal kiszállottak a helyszínére, s miután rövidesen meggyőződtek róla, hogy a gyerekeknek az az állítása, hogy apjuk Adásztevelen részegedett le és úgy esett le a pincébe, csak félrevezetésül kieszelt ostoba mese, Bálintot és Jánost letartóztatták és bekisérték a rendőrségre. Átn kedden délelőtt — mint bűntársat — letartóztatták műhelyében Edelényi borbélyt is, s a delikvenseket csütörtökön átadták a járásbíróságnak, ahonnan pénteken a veszprémi kir. ügyészség fogházába szállították át őket. Helyszint szemle, boncolás, temetés. A meggyilkolt Nemes hulláját hétfőn beszállították az alsóvárosi temető hullaházába, s kedden délután felboncolták. A bizottság tagjai voltak dr. Weltner Sándor és dr. Lázár Ferenc orvosok, dr. Kapossy Artúr járásbiró, l oldy Gyula kir. ügyész; a jegyzőkönyvet dr. Széky László járásbirósági jegyző vezette. Szerdán délután pedig dr. Kapossy biró, dr. Széky jegyző és Domby Miklós vezetődetektivből álló bizottság a gyilkosság színhelyén, az Öreghegyben helyszíni szemlét tartott. Ugyancsak szerdán délután temették el a családi dráma áldozatát az alsóvárosi temetőben, rengeteg közönség jelenlétében. Az erkölcsök ily szörnyű elfajulása fölötti döbbenetnek Kiss József református esperes adott hangot gyászbeszédében. Becsapott a toronyóra! (Okulásul a toronyórához igazodó huzékenij embereknek.) Lehet, hogy a szerénytelenség vádjának teszem ki magamat, de meg kell állapítanom, hogy igen pontos ember vagyok. A terminusokat szigorúan betartom, soha vonatot le nem késtem, tudom mikor kell adót fizetnem, előadásokon későn-járásommal nem szoktam zavarni a mélyen tisztelt publikum figyelmét. E kis jellemrajzot tán soha nem ismerte volna meg^ rólam a világ, amely bizonyára nem is volt rá kíváncsi, ha egy kellemetlen epizód elő nem adta volna magát életemben, életemnek legutóbbi időszakában. Történt ugyanis, hogy a mult héten idézést kaptam a biróságiól, hogy ezen és ezen a napon d. e. 9 órakor jelenjek meg pontosan a tárgyaláson, magammal vivén az ügyre vanatkozó bizonyítékaimat. A hivatalos irás meglehetős izgatottá íeít, s hogy a tárgyaláson — az idézés meghagyása szerint — pontosan megjelenhessek, előző napon kiállotiam a nagytemplom elé, zsebórámat hozzá igazítottam a toronyórához, odahaza pedig a faliórát a zsebórához. így felkészülve, nyugodtan vártam a tárgyalást. El nem késem róla, az bizonyos, a tárgyi igazságot pedig senki furfangos ügyvédje el nem vitathatja tőlem. Pont 9 óra volt, amikor beléptem a biró-