Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-02-10 / 6. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre l^ö korona. Egyes szám ára 15 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az aranyborjú körül ismét megkezdődik az az őrületes tánc, aminek már egyszer tanúi voltunk. A borjut ugyan csak képletesen mond­tuk, de az arany a maga valódiságában értendő. Aranyspekuláció folyik olyan szemérmetlen gaz­sággal, aminőre még példa nem volt. Szinte kihúzzák az ember zsebéből az aranyat, már akiében van. De úgy látszik még mindig soké­ban lehet, különben nem foglalkoznának annyian, meg annyian az aranyak felhajszolásával. Már ott tartanak, hogy 20.000 K-t is megadnak egy 20 K-s aranyért. Hogy mi a céljok vele, kép­zelhető. Háborúra spekulálnak, azt hiszik, hogy háromszoros, tízszeres hasznuk lesz megint, megint mi fogunk vérezni, szenvedni, ők pedig gazdagodni 1 Persze az egész őrület igen köny­nyen csődöt mondhat, a drágán megvásárolt aranyak esetleg nagyon soká várhatják a még további emelkedést, nem lehessen tudni, talán nem is lesz háború (aminthogy egyelőre való­ban nem is lehet), pórul járhatnak a pénzhiénák, ez sincs kizárva. Az egészben tulajdonképpen nem is a spekulánsok plusszá vagy minussza a fontos, hanem egyáltalán a háborúra speku­lálás lehetősége. Igen, a lehetőség, mely táplál­kozik abból, hogy az előbbi háborús nyeresé­gek még mindig nem kerültek egyedüli illetékes helyükre : az államkincstárba 1 Ha egyszer végre beszedetnének, akkor kevesebb mersz mutat­koznék az újabb háborús nyereséghajhászásra. Minek ? Mikor nem érdemes 1 De ma még, úgy látszik, minden érdemes. Idő- és pénzpocsékolás. Valóban ezzé tette a t. ellenzék a magyar nemzetgyűlés parlamentálását: idő- és pénz­pocsékolássá. Amit el lehetne s el is kellene a törvényhozásnak négy-öt nap alatt végeznie: az indemnitáshoz, mig törvénnyé válhatott, két hónap kellett neki. Ha ilyen méretekben és stilusban „dolgoznak" tovább is ott, akkor a költségvetést nem lehetne tető alá hozni egy évi vita nélkül. Hogy ez mit jelent időveszteségben, nem szükséges fejtegetnünk. S hogy mit jelent pénz­értékben (csak a nemzetgyűlés kiadási többle­tét számítjuk), ha az ellenzék nyolc órai gyű­lések tartására kényszeríti a többséget: erről szolgálhatunk néhány elképpesztő adattal. Minden ily ülés költségtöbblete: világí­tásban 17.500, fűtésben 80.000, nyomdai ki­adásokban (nemzetgyűlési napló, irományok stb. nyomtatása) 69.250, egyéb dologi kiadá­sokban 20.000, összesen 186.750 K naponkint. Ha tehát egy hónap alatt huzszor ülésezik a parlament 8 órás üléseken, ez 3 millió 735 ezer korona többkiadást jelent. Nyolc ilyen „munka­hónap" pedig egészben közel 28 millió korona többkiadással terheli meg a nemzetgyűlés s az állam költségvetését — haszontalanul. Erre a beszédáradatra, aminek levezető medencéi a nyolc órás ülések, valóban nincs szüksége az országnak. Ily szószaporítási mánia csak az utolsó harmadfél évtized alatt lett eny­nyire járványossá törvényhozásunk termében s ez a beszéd-epidémia a legfőbb oka annak, hogy a magyar országgyűlés dekadenciába esett s munkaképességével együtt hanyatlott a tekin­télye és politikai súlya is. A felelősség a rom­lásért elsősorban az eljenzéket terheli, mert szólási jogkörével lelkiismeretlenül visszaélt, hogy a saját nívójának hiányait szószaporító képességének fitogtatásával igyekezzék pótolni, így volt ez a korábbi országgyűléseken, hol az ellenzéki taktika főfegyverneme a bőbeszé­düség volt, ami nem ritkán valóságos obstruk­cióvá fajult el. S hogy most sem állunk e té­ren jobban, a két havi felhatalmazási vita és ennek közel 4 millió koronára rugó költség­többlete eléggé bizonyítja. Csonkamagyarország pénzügyei az ilyen pénzpocsékolást nem bírják el, nemzeti álla­munk létérdekei pedig egyenesen megkövetetik, hogy az ország drága idejével is gazdaságosan bánjunk. Annyi feladat áll előttünk és annyi sürgős kérdést kell megoldanunk, hogy a par­lamenti viták eredményessége okából előbb­utóbb intézményesen kell biztosítani az idő ökonomikus felhasználását. Ez a nemzetgyűlés házszabályainak gyö­keres revíziója és szigorítása. A kormányra ez természetesen nem tartozhat, mert a házszabály­reform a nemzetgyűlés sajái legszuverénebb előjoga. A reform nem kormányjavaslat alakjá­ban kerül napirendre, hanem a törvényhozás többségi pártját illeti meg az iniciativa. Az el­lenzék persze kapálódzik annak még a szán­déka ellen is, de mentül nagyobb hevülettel, mentül imparlamentárisabb stilusban kénysze­ríti ki a költséges nyolcórás üléseket, annál meggyőzőbb bizonyítását szolgáltatja a nemzet elé annak, hogy erre a reformra reális szük­ség lehet. Angol hang hazánk mellett. — Ramsay Sándor előadása. — Előkelő külföldi vendége volt tegnap és tegnapelőtt városunknak Ramsay Sándor lelkész, az angol presbiteri egyház volt moderátora (püspöke) személyében, aki jelenleg a nemze­tek közötti béke létesítése céljából alakult „egy­házak világszövetségéinek főtitkára. Ez a világ­szövetség, mely a párisi békeszerződések által kreált u. n. „nemzetiségi kisebbségek" egyházi és nyelvi jogai terén ért el eddig eredménye­ket, működése intenzívebbé tétele céljából küldte ki szellemi vezérét a szárazföldi Európába ta­nulmányútra. Tiszteletére városunkba érkezett Németh István püspök is s a kollégiumi tornateremben tartott előadásán, melyen igen nagy közönség sorában megjelent Gyurátz Ferenc nyug. ev. püspök s városunk sok más kiválósága, a du­nántúli ref. egyházkerület nevében a legteljesebb bizalom meleg hangján ő üdvözölte őt s kérte fel előadásának megtartására. Az előadás bizonyságául szolgált annak, hogy az előlegezett bizalom arra méltónak jutott osztályrészéül. A kitűnő angolban hazánk igaz barátját ismertük meg. Előadását, melyet Pongrác József theol. tanár tolmácsolt teljes precizitással, a világszövetség keletkezésének ismertetésével kezdte. Közvetlenül a világháború kitörése (1914 aug. 1-én) előtt jött létre ez az ideális célzatú szövetség, működése tehát négy évig stagnált. Rögtön a háború befejezése után megkezdte működését s már a békeszerződések alkalmával hallatta szavát. Azóta tevékenysége körét messze kiterjesztette. Az összes egyházakat egyesíteni akarja nagy célja érdekében. Az egyház vezetői inkább hivatottak, hogy a népek békéjét meg­teremtsék, mint azok, akik ma ezzel foglalkoz­nak. A politikusok már eddig is nagyon sokat elrontottak. A bankárokban nincs lélek, mely ön­zetlenül segítsen ott, ahol valóban segíteni kell. Hogy pedig segítségre szükség van, azzal ő tisztában van. Ez az ország, mely iránt a leg­nagyobb megbecsüléssel van, nagy szenvedé­seken ment és megy keresztül. Azt az igaz­ságtalanságot, mely vele történt, mélyen átérzi. A világszövetségnek, mely eddig minden gond­ját arra fordította, hogy nemzetiségi kisebbsé­gek sérelmét orvosolja, messzebbmenő céljai is vannak. A vallás szelid szavával a lelkek igaz békéjét akarja megteremteni. Munkálni azt a céit, amely megakadályoz újabb háborút, mely végleg romba döntené az egész európai civilizációt. Célja, hogy a történt igazságtalan­ságok reparáltassanak s hiszi, hogy ebből Ma­gyarországra csak áldás fakadhat. A nagy mun­kához, mit kifejtettek, a világ összes egyházait társul várják. Eddig az összes prot. egyházak egyesültek a krisztusi cél érdekében, csatlako­zott a görög keleti egyház is, nem hiányozhat­nak soká a katholikusok sem. Mindnyájunkat egy hit, egy érzés hat át: Krisztus a békesség fejedelme, az ő békéjét kell előmozdítanunk az által, ha a lelkek békéjét megteremtjük, ha sze­retetet hozunk a gyűlölet helyébe. Isten áldását kéri a pápaiakra, Isten áldását a sokat szen­vedett magyarokra 1 Ramsay előadása, melynek itt csak hal­vány vázát adtuk s melyet az eddig körünkben megfordult skótoknál, angoloknál, amerikaiak­nál nem tapasztalt nemes hév hatott át, nagy tetszést keltett. A közönség érzelmeinek Németh István püspök adott találó hangot, köszönete kifejezése mellett hangsúlyozván, hogy a mi lelkünk igaz békéjét csak a régi ép Magyar­ország visszaállítása teremti meg. Dr. Vass Vince szép imájában szintén a remény sugará­nak megcsillanásáért adott hálát Istennek s a közönség a „Te benned bíztunk" eléneklése után lelkesült hangulatban oszlott szét. Ramsay főtitkár még a tegnapi délelőttöt is városunkban töltötte, előadást tartott a theo­logusoknak, konferenciát folytatva le az itteni prot. egyházak és intézmények vezetőivel. Azo­kat az adatokat, melyek az elszakított részekről a trianoni béke előtt itt tanult ifjúság nagy létszámára vonatkoztak, különös gonddal je­gyezte fel, megütközéssel értesült róla, hogy azoknak viszont, kik minden nehézség ellenére ma is itt akarnának tanulni, mennyi akadékot gördítenek útjokba a cseh és szerb hatóságok. Irántunk való valódi meleg barátságra valló megjegyzései közül igen figyelemreméltó volt az, hogy bennünket — az önálló Magyarorszá­got — régebben nem látták meg Ausztria ár­nyékától, szerencsétlenségünk nagyságát ez a kapcsolat idézte elő. Előkelő vendégünk, ki körünkben a ma­gyar kultúrára s a magyarság nemzeti aspirá­cióinak jogosságára vonatkozólag igen sok és nagybecsű adalékot szerzett meg, tegnap dél­után a gyorsvonattal Németh István püspök társaságában tőlünk a fővárosba utazott el. Modernül újonnan berendezett iivegcsiszoló és tfikörgyáramaí a nagyérdemű közönség, üvegesek, bútorosok, asztalosok és építészek figyelmébe ajánlom. Elvállalok mindennemű fükörkészífést, üveg­csiszolást, loncsorozást; hibás tükrök és üve­gek javítását a leggyorsabban és legjutányosabban. e» j. m SZOMBATHELY, Tauber Sándor Ttlök 5, u i mr Cu.i: Villanyteleppel szemben: LEGÚJABB

Next

/
Thumbnails
Contents