Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-09-29 / 39. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Elöflzetéfii ár : Egy hónapra ÍOOO korona. Egyes szám ára 300 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN SZOMBATON Győztek, másodszor is győztek a franciák. Először akkor győztek, amikor Öt világrész segítségével legyűrték ősi ellenfelüket, másodszor most, amikor a fegyverétől, élelmétől kifosztott németet arra birták, hogy feladja a kilenc hónapon át nibelungi hősiességgel folytatott passzív ellenállást. Ha első győzelméből nem hárult új dicsőség a gloire nemzetének fejére, mostani sikere az olyan utonállóé, aki kirabolt és megölt áldozatának holttestét még meg is rugdossa. Az erkölcsi győzelem, az, amely feljegyeztetik a nemzetek nagy halhatatlansági évkönyvébe, az kétségtelenül a németeké. Ök megtették, ami emberileg tehető volt, nem, még az emberfelettit is. Mi fog most történni, azt még ma senki sem tudja. Hogy Németország új konvulziók előtt áll, az kétségtelen. Mint válságos időben mindenütt, szélsőségesek ott is vannak szép számmal. Bajorországból polgárháború szele dúl. De tán azért e vihartól mégis megkímélve maradnak. Talán az egység, az az egység, mely egy Napoleont is legyőzött — nyilt, becsületes, egyenlő fegyverekkel vitt harcban! — újból diadalmaskodni fog. Talán a fenyegetőleg összeszoruló öklök kinyiinak újra, kézzé változnak, a munka kezévé, hogy aztán, évek után megedződve a dologtól, készen álljanak újra a harcra nem egymás, de a közös ellenség ellen! Tömeges gombamérgezés Pápakovácsiban. — Öt halott, két súlyos beteg. — T. előfizetőinkhez! T. előz-etőink szives tudomására hozzuk, hogy október hó 1-től kezdve — a nyomdai előállítási költségek folytonos változása miatt — előfizetési árainkat havonként fogjuk megállapítani. E szerint a következő október hónapra a Pápai. Hirlap előfizetési ára 1000 K lesz. Helybeli előfizetőinknek ezentúl havi előfizetési nyugtákat fogunk prezentálni; vidéki előfizetőinket pedig tisztelettel felkérjük, hogy az október havi előfizetési díjat szíveskedjenek mielőbb postautalványon beküldeni, a hátralékosok ezzel együtt beküldvén azt az összeget is, amelyet e hó elején külön levelező-lapon közöltünk velük. Általában igen kérjük t. előfizetőinket, hogy lehető pontosan szíveskedjenek előfizetéseiknek eleget tenni, mert a későn teljesített fizetések a papiráraknak úgyszólván napról napra történő emelkedése miatt nekünk már * alaposan devalvált értéket jelentenek. Abban a reményben, hogy megcsonkított hazánk szomorú sorsának közeli jobbra fordulásával az újságkiadás terhei is könnyebbülni fognak, s t. előfizetőink áldozatkészségét a jövőben nem kell fokozottabb mértékben igénybe vennünk, kérjük hűséges olvasótáborunk további szives pártfogását. A kiadóhivatal. A bécsi hercegérsek nyilvánvalólag messzebbre lát, mint azok, akik Ausztriát a hullarablásba beugratva, a Burgenlandnak csúfolt új „örökös" tartományt megteremtették. Hogy mire alapítjuk ezt a véleményünket? Egy hirecskére, mely oly szerényen húzódott meg a napilapokban a bizonyosaivtöbb érdeklődésre számot tartó sport és tőzsde határán, hogy a legtöbb ember észre sem vette. Arról van szó az említett hirben, hogy a Burgenlandba papok kellettek s mivel a bécsi hercegérseknek nem volt fölösleges papja, a győri püspökhöz fordult érettük. Kérését teljesítették s így három magyar pappal többen fogják kiszolgáltatni a szent misét és hirdetik az Úr igéjét elszakított véreinknek. Még ennél a ténynél is fontosabb, hogy Bécs főpásztora a maga átiratában hangsúlyozza, hogy Ö magát az elszakított területeken csupán adminisztrátornak tartja és e területek egyházi fejeinek a győri, illetve szombathelyi püspököt ismeri el. Valaki ait mondhatná erre: „Igen, így a hercegérsek, de csupán azért, mert az egyház Feje még nem olvasztotta bele az elszakított részeket a bécsi főegyházmegyébe". Lehet, hogy ebben némi igazság van talán s mi mégis azt mondjuk, hogy Fiffl hercegérsek okosabb és meszszebblátó, mint mindazok, akik Ausztria sorsát Trianon idején intézték. Hogy tapintatosabb is, az meg aztán igazán nem szorul külön bizonyításra. Az idei nyáron a fővárosi lapokban olv vásott, szerte az országban előfordult gombamérgezések közül tragikus következményeivel szenzációsan emelkedik ki az a szomorú eset, amely a napokban a tőlünk 7—8 kilométernyi távolságban fekvő Pápakovácsi községben történt, mementóul arra, hogy a gombának étkezési célra felhasználásánál a legnagyobb óvatossággal járjunk el, s ha csak egy kicsit is gyanús előttünk a gomba, ez az egyébként igen sokaktól kedvelt, ízes élelmicikk, azt rögtön borítsuk a szemétre. A pápakovácsi tömeges gombamérgezésről, amelynek eddig 5 halottja és két súlyos betege van, információnk alapján röviden a következőkben számolunk be: A mult hét végén, szombaton, a mindössze négy hónapos boldog ifjú házaspár: a 27 esztendős Horváth András és 25 esztendős felesége, a pápai származású Szalai Mariska, gombát szedni mentek az attyai erdőbe. A gombázás bőséges eredménnyel járt, rövidesen egész kosárra valót szedtek. Haza érve, jó falusi szokás szerint, a felesleget szétosztották a rokonok között, ennek is, annak is juttatván egy-egy adagot belőle. A családok a gombát elkészítették, elfogyasztották, rövidesen azonbaa mindnyájan rendkívül rosszul lettek tőle. A községben lakó dr. Viczencz Árpád körorvos, rögtön gombamérgezést konstatált a betegeknél, t minden lehetőt megtett a megmentésükre. Odaadó fáradozása azonban a legnagyobbrészt hiábavalónak bizonyált. E hó 23-án borzalmas kínok között meghalt a kis 5 éves Hujber Mária, 24-én özvegy Molnár Józsefaé é» Hujber Ádámná, 26-án hajnalban pedig a gombát szedő Horváth András, akit pár óra multán követett a halálba fiatal felesége, Szalai Mariska is. Kivülök még két súlyos betege van a gombamérgezésnek, akiknek felgyógyulásához szintén nem sok reményt fűznek. A gomba, ami a borzalmas mérgezést okozta, értesülésünk szerint úgynevezett „csoportgomba" volt, amely nevét onnan nyerte, hogy a fák tövében csoportokban nő. Ez a gombafajta ehető, jó gomba, így ősz táján naponként nagy mennyiségben láthatni a pápai piacon is, s hogy most mégis ilyen megrázó tragédiának lett az okozója, annak tulajdonítják, hogy valami mérges harmat hullott rá, mások meg azt állítják, hogy a gomba azért lett mérges, mert olyan helyen nőtt, ahol előzőleg a kártékony erdei vadak irtására méreg lett volna lerakva, amely bele szivárgott, a földbe. Ezt azonban megállapítani majd a vizsgálat lesz hivatva, amelyet rögtön megindítottak. A szomorú eset Pápakovácsiban és környékén nagy szenzációt és mély megilletődést keltett. Igaz részvéttel fordultak az immár az anyaföld ölében pihenő fiatal házaspár felé, akik csak pár hónappal előbb tettek az Úr oltára előtt fogadalmat, hogy holtukig el nem hagyják egymást. A fogadalmat megtartották hűségesen, követték egymást a halálba is. Tegnap, pénteken volt a közős temetésük óriási részvét mellett. Szem nem maradt szárazon, mikor az egyház szolgája elparentálta Őket. A többi halottakat előző napokban temették el. A izomerú hírnévre szert tett Pápakovácsiban most bánatba merülve járnak az „emberek. Gyászolják a község öt halottját, akik ilyen tragikus módon szakadtak ki családjaik, rokonaik, a kis község érdemes lakossága köréből. A gomba miatt... N. P.