Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-09-15 / 37. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre ÍOOO korona. Egyes szám ára 300 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Elnapolták a Házat s ha most egy hónapig nem fogjuk hallani, hogyan lépnek fel a parlamentarizmus védői gyanánt s minő eszközökkel dolgoznak a látszat szerint ennek érdekében azok, akikről ország-világ tudja, hogy egyetlen álmuk, vágyuk és reményük a parlament nélküli diktatúra, ha a leleplezésekkel önmagukat leplezők színjátékától megfosztva maradunk, bajosan fogja ezt bárki is sajnálni. Egy hónap elég hosszú idő pihenésre is, meggondolásra is. Egy hónap hosszú idő, ez alatt sok minden történhetik a nagy világban is. Vannak ugyan emberek, akiket a nagyvilág dolga nem érdekel avagy csak annyiban, amennyiben az ő malmukra hajtja a vizet, de az ilyeneknek sem árt, ha hellyelközzel kissé kifújhatják magukat s felüdülhetnek csalódásaikból. Ha ők is csalódnak, semmi, csak a nemzet ne csalódjék abban, amit e percben vár és remél. Az alsó papság megsegítését is programjába vette a kormány s mindazok, kiknek van érzékük a középosztály néma, heroikus szenvedése iránt, örömmel fogják látni ez akciót. Felületes szemlélő nem veszi észre, csak kutató szem látja meg, hogy sokszor olyan helyen is lehet inség és nélkülözés, melyet a fáma a bőség tárházának szokott híresztelni. Hány lelkész nélkülöz akkor, amikor hivei jólétben élnek, ezt — pedig számos példa bízonyítja — sokan nem akarják elhinni. Ezek azok a hitetlen Tamások persze, akik csak magukról tudnak, mások baját nem akarják észrevenni. Hogy van lelkész akárhány, aki jólétet élvez? Ez nem lehet akadálya annak, hogy azon ne segítsenek, aki rá van szorulva s akinek megmentése elsőrendű érdeke a nemzet nemzeti jellegében való fennmaradásának. Kültelki iskolát a Törzsökhegyre! A városunk alatt elterülő hegyekben, az öreghegyen, a Kishegyen, a Törzsökhegyen és a Sávoly pusztán mindjobban szaporodik a lakosság száma, mindtöbben válasszák e helyeket állandó lakóhelyül. Természetesen, a lakosság számának szaporodásával mind több lesz e helyeken az iskolakötelesek száma is, akiknek iskoláztatása most rendkívüli nehézségekbe ütközik. Sávolyról, a Törzsökhegyről a kis apróságok egy része Nagygyimótra jár iskolába, a kishegyiek és öreghegyiek pedig a városba járnak be. A távolság a kis gyermekeknek legalább egy óra járás, amig bejuthatnak a kiválasztott iskolába, ami különösen a téli időszakban rendkívül sok kellemetlenséggel jár úgy a taníttató szülőkre, mint a gyermekekre. A magunk részéről feltétlenül szükségesnek tartanók, s ebben azt hisszük, egyetért velünk minden gyermek- és tanügybarát, hogy e helyek központjában, aminek a Törzsökhegy .felelne meg legjobban, kültelki iskola állíttassék fel, amint az pl. a Bánóczy-majorban történt. Véleményünk szerint a fentemlített helyeken száznál több család lakik, körülbelül 50—60 tankötelessel. Belőlük elég népes iskola telne ki. Az iskola felállítása szerintünk nem ütköznék különös nehézségekbe. Helyiség akadna valahogy, a csak nyári hónapokban lakott villák is alkalmasak volnának a célra, a berendezést adhatná a város, tanerőt pedig a helybeli iskolákba fölös számban beosztott tanítókból rendelhetne ki a tanfelügyelőség. De ha esetleg nehézségeket is kellene leküzdeni, ettől sem szabad visszariadni. Az Öreghegy, a Kishegy, a Törzsökhegy és Sávolypuszta tanügye van olyan fontos, hogy érette áldozatok hozásától sem szabad visszariadni. Hisz vele a magyar kulturának teszünk szolgálatot. Most, a tanév elején ajánljuk e kérdést a városi iskolaszék s a városi tanács figyelmébe. N. P. Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 10-én dr. Magyar Károly főispán elnöklésével tartotta meg évnegyedes rendes közgyűlését. A közgyűlés iránt csekély volt az érdeklődés, alig félszázán vettek részt rajta. Az alispáni jelentés meghallgatása és tudomásul vétele után dr. Iklódy-Szabó János adta elő a vármegye közlekedésügyi mizériáit, többek között a rossz Pápa—veszprémi összeköttetést is. Javaslatára deputációban kérik meg a keresk. minisztert, hogy ezeket az októberi menetrendben orvosolja. Ezután a háztartási pótköltségvetést tárgyalták, mely az árvaszék, levéltár, tanfelügyelőség, államépítészeti hivatal megfelelőbb elhelyezhetése céljából 10 milliót preliminál. Dr. Csete Antal ellenezte az átépítési munkálatokat, a közgyűlés azonban az alispán felvilágosításai után 31 szóval 3 ellenében megszavazta a költségvetést s a fedezetéül szolgáló 30% pótadót. A többi kisebb pótadót egyhangúlag fogadták el. Ezután Pest vármegyének a földbirtokreform novella-tervezet sérelmes rendelkezései megváltoztatása tárgyában küldött átiratát tárgyalták, Az ügyhöz Holitscher Károly szólt hozzá s ezután a föídbirtokrendező biróság hatáskörére, kártalanításra, járadékbirtokok korlátozására, szakképzett gazdák előjogainak biztosítására vonatkozó javaslatokat egyértelmüleg elfogadták. Vita volt a kéményseprők kérelme körül, kik buzaparitás szerint óhajtanák rendezni a seprési dijakat. A vármegye többek ellenző hozzászólása után ezt nem fogadta el s csak mérsékelt emelést határozott el. A gyűlés második napján kerültek sorra Pápa város ügyei. Mig a vigalmi adóra s a tisztviselői lakbérre vonatkozó határozatok törvényhatósági jóváhagyást nyertek, a képviselőtestületnek azt a határozatát, mellyel a polgármesternek havi 2 q buza reprezentációs díjat szavazott meg, a törvényhatóság, Lamperth Ferenc és társai fellebbezésének helyet adva, feloldotta s a képviselőtestületet új határozat hozatalára utasította. Indokok: a megszavazott dijat indokolatlanul nagynak s a város anyagi helyzetével aránybán nem állónak tartja a vármegye. Ez ügy tehát újból a képviselőtestület elé fog kerülni. Hét éy után. (Vége.) Nevetséges tudatlansággal utánozzák a kultúrintézményeket. Egyik gyönyörű Bánffykastélyban, hol villany- és vizvezetékberendezés is állt rendelkezésükre, hadiárvák és rokkantak számára otthont rendeztek be. Félesztendő alatt úgy ellepték az élősdiek az egész intézetet, hogy kénytelenek voltak feloszlatni és gyámoltjaikat hazaküldeni hozzátartozóikhoz. Kétféle elbírálás alá esnek a képzettségek is. Ugyanazon kvalifikáció mellett a magyar fiú csak alantasabb állást tölthet be, mig román osztálytársa a legmagasabb polcra emelkedhetik fel. A nyugdíjasok Ügyét külön rendelettel intézik a regátbeliek és külön az erdélyiek számára, amennyiben az előbbiek sokkal előnyösebb fizetési viszonyok között élnek, mig az erdélyiek mivel magyarok, csak éhenhalás elleni összegecskéket kapnak. Román hadiözvegyek kapták a trafikokat. Dacára, hogy valutájuk jobb, mint a mienk, az Üzleti életben semmiféle vállalkozási kedv nem mutatkozik. Mióta Budapesttől el van szakítva Erdély, mintha a fő ütőerét vágták volna el. Ipari és kereskedelmi élete lassú elvérzés alatt áll. Kereskedőkkel és iparosokkal folytatott beszélgetésem arról győzött meg, hogy megbénult az egész üzleti élet. A nagy centrum Budapest, mely nyugattal kötötte őket össze, hiányzik. A kerülő utak lehetetlenné teszik az egészséges, élénk üzleti életet. Mivel semmiféle sajtótermék át nem juthat a határon, a művelt magyar osztály teljesen szellemi Ínségre van kárhoztatva. A magyarság nyilt, igaz szóvivős harcosa a „Brassói Lapok", lelkes magyar szerkesztésben. A nagyváradi „Kelet" sokszor rohan ki ellenünk, Csonkamagyarország ellen, ezért a telivér magyarság nem szimpátiái vele. Nemzetépítő munkájukat oly szivós kitartással folytatják, hogy ha valamelyik román testvérüknél a magyar iránti szimpátiát vesznek észre, azonnal elcsapatják hivatalából. Ezért bocsátottak el egy román tisztviselőt, aki azt merte mondani: „Nem érjük mi utol száz esztendő múlva sem a magyarokat". Ezért vették el egyik nagyváradi román ügyvédtől a közjegyzői irodát, mert szerette a magyarokat. Jellemző, hogy miképen járnak el a kommunista érzelmű magyar munkással. Ha titkos agitáción kapják rajta, a határszélig kisértetik, ott leteszik a vonatról és Budapest felé indítva, kitiltják az ország területéről. Hadd bomlassza tovább itt a társadalmi egyetértést, nekik nagy szükségük van arra, hogy itt fejetlenség uralkodjék, hogy romoljon a valutánk, hogy verjük fejbe egymást, hogy gyűlölködjünk, mint felekezetek egymással. Azalatt ők kiépítik nemzeti politikával úgy az országot, hogy nem lesz Csonkamagyarországnak olyan hadserege soha,