Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-08-25 / 34. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár : Egy negyed évre ÍOOO korona. Egyes szám ára 150 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Ismét rejtély előtt áll az a közönség, mely immár négy esztendő óta egyebet sem tesz, mint hogy minden energiájával a pénz problémájával foglalkozik. Vagy egy hónap előtt nagyot zuhant a koronánk, aztán kissé megjavult s azóta stagnált. Ha árjegyzését tartanók irányadónak, a drágaságnak 2 és Vs-szeresnek kellene lennie s a valóságban 4 és 5-szörös áremelkedések is vannak. Kell-e mondanunk, hogy a cipő s a ruha vezet ezen a téren. Miért? Ez az a bizonyos rejtély, melynek homályát növeli, hogy a legbiztosabb értékmérőnek tartott buza ugyanazon határközben a koronával tartott lépést, még tán annál is becsületesebb volt, hisz 30—35 ezerről 70, legfeljebb 75—80~ig ment fel. Már most mért a buza így s mért a cipő, a ruha meg a hús, meg a tej meg amúgy? Megfejteni nehéz, de ha statisztikát készítenének arról: kiknek jutott pénzük idén luxusnyaralásra, valószínűleg e szakmák képviselői tekintélyesebb számmal lennének képviselve, mint bármely más rend e honban. Az első magyar király.* Irta: Szűcs Dezső. Igen tisztelt Közönség 1 Majd ezer év távlatán keresztül sugárzik felénk annak az első magyar királynak egyénisége és munkássága, akinek emlékénél a hazafias kegyelet őrtüzeit felgyújtani annál is inkább kötelességem, mert tudatában vagyok annak, hogy megtépett országunk, kifosztott s a gazdasági nyomás jármában tartott nemzetünk, a magyar múlt eme dicsőséges szakaszára pillantva, új életet, új reményt, új lelkesedést nyer. De nemcsak ez a tudat, nemcsak a Magyar Nemzeti Szövetség pápai csoportja megtisztelő megbízása késztetnek engem arra, hogy néhány vonással megrögzítsem szentté avatott első nagy tanító-mesterünk élettevékenységének alapvető mozzanatait, hanem az a körülmény is, hogy szervező, épitő munkásságának olyan rugói voltak, melyeket ennek a magyar nemzedéknek, melyre a viharvert ország régi történelmi nagysága visszaállításának feladata hárul, soha figyelmen kivül hagyni nem szabad. Az a tény, hogy — századok választanak el bár korszakalkotó tevékenysége idejétől — mind nagyobb és nagyobb mértékben bontakozik ki történelmi nagysága, — az a tény, hogy a nemzeti hagyomány valósággal legendás fénnyel övezi, — azt bizonyítják, hogy hatalmas, egyetemes egyénisége, az alkotó nemzeti géniusztól táplálva, olyan szilárd alapokat rakott a magyar jövendő épülete alá, amelyek őt a magyar történelem politikailag egyik legkiforrottabb alakjává emelik. Az a nagyszabású és logikus szerkezetű munka, melyet nemzete érdekében végzett, nemcsak átalakítólag hat a magyarság egész életére, de élénk bizonyítéka annak a mély bölcsességnek, valósággal profétikus jövőbelátásnak, melyekkel a magyar fejlődésnek biztos útját kijelölte. Ha igaz az, amit egy kiváló német történetíró mondott, hogy a népek nemzetiségüket politi* Elmondotta szerző a Magyar Nemzeti Szövetség pápai csoportjának Szent István emlékére rendezett ünnepélyén 1923 aug. 20-án. kájukkal sűrítik valóságos nemzetté, úgy bátran elmondhatjuk, hogy annak a politikának, amely a magyar népet valóságos nemzetté forrasztotta Össze, első nagy történelmi képviselője a magyar nemzet első koronás királya: Szent István. Ő már nemcsak észrevette, hogy a magyar nép nem élhet továbbra is a törzsi szervezet, a nomád állam laza kapcsolata között, mert csakhamar el fog veszni Nyugat vagy Kelet csapásai alatt, de mélyenjáró, komoly reformokkal átalakítva a magyarság politikai, társadalmi, gazdasági, szellemi-erkölcsi életét, nemzetét, mint jelentős tényezőt állította be a nyugat-európai keresztyén-germán kultura közösségébe. Ez a nagyszerű munka és annak eredményei, melyekre ma csodálattal tekintünk, szinte túlhaladják egy emberi élet munkaerejét. De hiába való a modern tudomány minden erőlködése, mellyel Szent István élete művét több nemzedék között megosztani akarja. E megosztás annyi volna, mint darabokra törni azt a hatalmas egyéniséget, akinél eredményesebb munkása Magyarország államiságának, a magyar nemzet egységének nem volt. Bölcs politikai érzéke és hajthatatlan akaratereje képviseli a magyar nemzet politikai akaratát, amely a réginek romjain teljesen új államegyéniséget teremtett. A magyarság nomád-államának szervezetei elgyengültek s egyetlen politikai tényező: Árpád véréből való fejedelmi család, a nemzeti dinasztia volt képes arra, hogy a magyar népet a súlyos válságból kivezesse. A válság megoldását István király, mint a nemzeti dinasztia első királyi tagja veszi kezébe s az ő személyében válik a nemzeti királyság intézménye a magyar nemzet politikai erejének kifejezőjévé, az új magyar államnak, a középkori magyar nemzetállamnak döntő tényezőjévé. Az új intézménynek : a nemzeti királyságnak döntő szerepét István király kezdettől fogva felismerte és szem elől soha nem tévesztette Tudta nagyon jól, hogy egyedül a nemzeti királyság képes az új magyar államot ar nyugat-európai fejlődés folyamatába beállítani s külpolitikai téren is olyan tényezővé tenni, amellyel az általános európai politikának is mindig számolni kell. Ép azért úgy építette fel az új intézményt, hogy azon kivül más politikai tényező sem belülről, sem kívülről ne érvényesülhessen s elsősorban a nemzeti királyság legyen a nemzeti öncélúság gondolatának erőteljes reprezentánsa és gyakorlati munkása. Az egész változás minden külső erőtől teljesen függetlenül ment végbe s így egy tisztán magyar fejlődési folyamattal állunk szemben. Az új magyar államnak tartalma, formája a nemzeti királyságon át megnyilvánult ősi magyar politikai erőnek produktuma. Nagy dolog ez, Mélyen tisztelt Közönség 1, mert ez bizonyítja a leghatékonyabban, hogy az első magyar királyhoz fűződő nemzeti királyság intézménye a magyar állameszmének leghűbb kijejezője és a magyar államegységnek leghatalmasabb munkása. S tényleg a nemzeti királyság megalapítójának, mint a nemzeti dinasztia első királyi tagjának nagy munkáját lehetetlen itt eléggé értékelni. Annyit azonban mindig meg kell jegyeznünk, hogy a magyar történelem nem tud felmutatni egyetlen magyar királyt sem, aki a nemzeti öncélúság gondolatát annyira érvényesítette volna minden alkotásában, mint Ó; lerakja a homogén fejlődési alapokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az egész magyar föld, magyar állam egy önmagában zárt, egységes műveltségi és gazdasági területté alakuljon. István király alkotásai biztosítékaivá váltak a nemzeti élet, a nemzeti fejlődés folytonosságának s az utódoknak már nem is annyira az építés, mint inkább a megtartás, a gondviselés a szerepük. A magyar népnek nemcsak a nemzeti dinasztia, de az első magyar király iránt táplált érzelmei is kifejezést nyernek azokban a megkapó szavakban, amelyeket az első országnagy, a nádor a nemzeti dinasztia kihalásakor 13Ól-ben mondott: „Az első magyar király, Szent István törzsének utolsó arany-ága is letörött, a nép elvesztette az ő örökös uralkodóját és Ráchelként siratva veszteségét, keresi, hol találna még egy királyt Szent István véréből". A magyar nép tudta, mit köszönhet első királyának s az első országnagy ajkáról elhangzott kegyeletes szavak István királynak nemcsak mint a nemzeti királyság megalapítójának szólnak, hanem különösképen az ő egyetemes nagy munkájának, amelynek végső kifejtése a magyar állani szilárd egysége. Ezt első sorban neki köszönhetjük. Korszakos tevékenysége, alkotásai nélkül belső harcok és külső csapások martalékává lett volna a magyar. Bár a nomád kor történelmi ereje a fejlődés folyamán itt is, oit is akadályozólag érezteti hatását s István királytól létrehozott új magyar állami szervezet mintegy természetszerűleg hívja ki az ellenhatásokat, de az új alkotások kiáltották a tüzpróbát s a magyar állami és nemzeti egység mindaddig szilárd maradt, mig a nemzeti királyság, mint egyetemes magyar nemzeti érdekek zászlóvivője — tudott hatalmának érvényt szerezni. Az első magyar király által alkotott erős állami szervezet eredménye, hogy sem a törzsökös magyar, sem a jövevény — partikuláris érdekek szolgálatába nem szegődhettek, mert az egységes magyar állam eszméje vezette István királyt és nemzeti királyságát s nem tűrte volna azt, hogy bárki az ő politikai művét s egyéb alkotásait megbontsa. Az egységes keresztyén magyar nemzeti állam eszméje viszi harcba István királyt a belső és külső ellenségek ellen. Ez az eszme az első magyar király vezetése mellett annyira uralkodó, hogy nemcsak az egyes társadalmi rétegek, de — lehet mondani — a magyar társadalom minden tagja erejét következetesen és céltudatosan ez eszme megvalósítására tudta felhasználni az erős királyi hatalom. Kemény kézzel sújtott a magyar integritás ellenségeire, akármilyen vonatkozású volt is az ellene támasztott mozgalom. Ebben rejlik az ő elévülhetetlen érdeme. Mi, rab magyarok, — fájó szívvel tekintünk arra a hatalmas örökségre, mely fenséges munkája után az utódokra szállott. Fájó szívvel azért, mert a magyar államegység, amelynek ő első igazi történelmi képviselője, — romokban hever. Nem is annyira az utolsó idők vérzivatara, mint inkább a magyarság lelki elkorcsosulása, tiszta erkölcsi világának felbomlása tették tönkre azt a szent örökséget, amely az első magyar királyról reánk szállott. Politikai, társadalmi, gazdasági és erkölcsi kuszáitságunk készítette elő azt a halotti tort, amelyet ellenségeink olyan vad örömmel ülnek meg az összetört magyar államegység értékes darabjain. De ha az «lső magyar király emlékének szentelt ünneplésünk komor csendjébe néha-néha belevág is raegrablóink durva kacaja, — csüggedni nem szabad, — inkább dacos akaraterővel kell fejünket felemelni s odatekintve a szent király alakjára, annak a hatalmas elszántságnak kell bennünk életre kelni, amely őt vezette. Ezzel az elszántsággal kell indulni arra a küzdelemre, amelyet vívunk és vívni fogunk a történelmi magyar államegységért, amelynek első szilárd alapköveit ő rakta le. Ez nekünk hazafias és erkölcsi kötelességünk! (Vége következik.)