Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-08-11 / 32. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre ÍOOO korona. Egyes szám ára 150 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Csodálatosnak kell mondani az emberek naivitását, mert más forrásból, mint naivitásból táplálkozónak nem tart­hatjuk azt a jelenséget, aminek meg­nyilatkozását csak ma egy hete volt al­kalmunk ismét látni. A fővonalakon nem közlekednek a vonatok, pesti újság egy napja — dehogy: csak egy félnapja! — s máris hajlandók minden képtelennél képtelenebb hirnek bedűlni s elhinni, hogy pár perc alatt ismét olyan felfor­dulás következhetik be, mint aminőt négy esztendőnek előtte voltunk elég szeren­csétlenek máról holnapra megtapasztalni. Naivitást mondottunk s ez a nagy tömeg­nél így is van. Hogy aztán van egyes kalandorhajlamu egyén, aki a maga új kormányát, még ennél is többet, úgy alakítja meg agyában, úgy pártolja utcán, kávéházban, korcsmában, ahogy abban a maga szertelenségben tobzódó lelkének gyönyörűsége telik, illetve tellenék, az már az éremnek más oldalára tartozik, ínyencek mindig voltak és mindig lesz­nek, csak más időkben, amikor nem él­tünk még át olyan különösségeket, mint aminőkben egyszer volt részünk, az ilye­neket kinevették, a bolondok házába va­lóknak tartották. Ma rettenetes az embe­rek hiszékenysége és nagyon kevés a következtetni tudásuk, ítélőképességük. Lehet, hogy ez az egy hét előtti eset, amikor meggyőződést szereztek róla, hogy az államhatalom, a rend és biztonság minden támasza minő szilárdan és ren­dületlenül áll a maga helyén, meggyőzte róla őket, hogy igenis a régi közmondás áll: Egyszer volt Budán kutyavásár! Itt felfordulás többé nem lehet s a törpe minoritás csak úgy bolseviki módon nem tolhatja fel többé magát úrnak az alkot­mányos többség, a rend, béke, nyugalom milliós táborának feje fölé. Németországi képek. ív. Berlin. Ha valaki egypár csendes és ked­ves vidéki város után Berlinbe érkezik, nem lehet csudálkozni, ha nincs elragadtatva a so­kak által irigyelt fővárostól. Szépség, érdekes­ség tekintetében nem áll meg Budapest mellett, melyet a jóvalutáju országok boldog vándorai, akik most egész Európát játszva végig utazzák, lépten-nyomon megerősítenek. De sok kölcsö­nös vonás van a két város élete között. Itt is majdnem mindenki spekulál, börzézik, autón jár s az utcák tele vannak koldusokkal, kére­gető nyomorékokkal, rokkantakkal ... Az ele­gáns éttermek, kávéházak hihetetlen drága ét­lapjai nem ijesztik el a külföldi vendégeket, német milli- és billiárdosokat s a játszótereken a sovány és vézna gyermekek egész regimentjei majszolják a száraz kenyeret s irigykedve néz­nek aria, kinek egy kis margarint is kentek rá. Kora reggel a tejeskocsi mellett az asszonyok serege tolakodik, harcot vív 1/ 4 liter tejért s estefelé a dülöngélő emberek egész raját ontják a sörcsarnokok . . . Szomorú képek, melyek kalidoszkopszerüen sürün ismétlődnek most Európa sok államában . . . Németországban átéltem a márka rekord­zuhanását a pozíciónak mondható pólustól a negatív végtelen felé . . . Valamikor 20 000 márka ért egy dollárt — mondják, mintha olyan régen lett volna, pedig csak áprilisban ... Ma már 1 millió 100 ezerért sem kapni s ez még nem a vég ... Ez idő alatt Németország min­den lakosa milliomossá lett. . . Szomorú és nyomorúságos milliomosság. Érdekes azonban megjegyezni, hogy a márka romlása és a drá­gaság egymáshoz való viszonya jóval tisztes­ségesebb, mint az nálunk hasonló körülmények között észlelhető. Itt a drágaság rendszerint lassan, lépésről-lépésre követi a pénz értéktele­nedését, nem mint nálunk, hol az árak emel­kedése mint egy földrengést jelző inga előre jelzi a bekövetkezendő vészt. És ilyenkor már késő a védekezés. Itt legalább idejében bevásá­rolhatja mindenki a legszükségesebb dolgokat a kezében levő pénzzel, ha van . . . így van a postával s vasúttal is. Nem máról holnapra emelik, hanem hetekkel előbb közlik s addig mindenki kiírhatja s kiutazhatja magát kedve szerint. Augusztus 1-én felemel­ték a vasúti tarifát, melyet már julius elején közzétettek. A julius 31-én megváltott jegyek aug. 3-ig érvényesek voltak s mivel az utasok oly tömegesen jelentkeztek, hogy a rendes vo­natjáratok nem tudták lebonyolítani a forgal­mat — külön vonatokat állítottak be e napokra. A német organizálás nyomorúságában is tud tapintatos lenni. Rend, nyugalom s türelem te­kintetében valóban tanulni lehet tőlük. Van Berlinnek egy kis fészke, melynek falain belül különösen imponáló a rend és békés munka s ez a „Charite" klinikai telep. E klinikai telep kapuin belül ott találjuk nemcsak Európa, de a világ összes nemzeteinek orvosait, akik messze földekről ide vándoroltak a német tudomány forrásaihoz . . . Szines, változatos képeket lát itt az ember. Különösen nagy számban vannak képviselve az oroszok, japánok, kínaiak, de nem hiányoznak az indiai barna kollegák, sőt a fekete négerek sem. Időnként látni egy-egy kinai orvosnőt modern európai öltözetben, cso­szogó lépésekkel, majd egy japánt szines, ke­leti, tarka pompában . . . Hogy a magyarokról se felejtkezzem meg, nem hiányoznak ők sem s erősen lerí róluk a numerus clausus keserve. De nem is hiába jön ide ez a nagy nemzet­közi orvostársaság, mert az orvostudomány egyes ágait valóban a világ első tudósai, pro­fesszorai képviselik, akiket hallgatni nemcsak hasznos, de élvezetes is .. . Nagy elismeréssel kell megemlékezni a keleti orvosokról, különö­sen a japánokról, akik„ a legszorgalmasabbak, de legravaszabbak is. Ők az elsők és az utol­sók a laboratoriumokban, de mások munkáiból is ők lesnek el legtöbbet. Még egy-két szót a potsdami királypalotákról. Nagy Frigyes hires Sanssouciját 200.000 márkáért külföldieknek mutogatják s a nagy császár nem gondolta volna, hogy flótája, szobrai, bútorai nemzeti jövedelmi forrássá válnak. Az új palota udvarát felverte a fű, a vakolat hull s minden, minden hangosan hirdeti: valamikor itt császárok lak­tak, jártak . . . Vájjon a dicsőség is eltávozott velük? Vájjon ha újra visszajön — velük jön-e vagy nélkülök ? Dr. Merétey Sándor. HBIWyWJW MB iaM ^B^E IMW W' I Ml il ll HH MI I H L L ILL H ABADIE valódi francia szivarka-hüvely A nagy háború magyar hősei. A háborúnak vége. De a történetíró szá­mára most kezdődik az igazi háborús munka. Össze kell gyűjtenie az adatokat, melyek e titáni küzdelem menetét jelzik s föl kell je­gyeznie maradandó módon azoknak a neveit, kik vérük csorgatásával, sok évi szenvedésükkel tettek eleven tanúságot magyarságuk mellett. Mert lelkünkben még nincs vége ennek a hősi tusának. Mi magyarok, kik ma élünk, sanyarú napjainkban is állandóan emlékezni akarunk azokra, kiknek a nemzet adós, szivünkbe akar­juk zárni azoknak nevét, kik a legválságosabb években hű fiai voltak az országnak, emléket akarunk emelni a férfitetteknek, melyeket a muló idővel a legendák közt emlegetnek majd. Budapestről vendégek érkeztek városunkba. A honvédelmi- és belügyminisztérium, valamint a hadtörténelmi múzeum támogatásával arra vállalkoznak, hogy egy díszes és pompás mű­ben kiadják a becsülettel hadat viselt magyar katonák arcképeit s hiteles adatok alapján, a hadtörténelmi múzeum pecsétjével tanúsítják, hogy a mai nemzedék mire volt képes önmeg­tagadásban, tűrésben, hősies önfeláldozásban. Ennek a seregszemlének célja az, hogy minden katona, ki résztvett a világháborúban, minden család, ki elvesztette fiát, emléket kapjon s a ma élők, kik végignéznek megfogyatkozott, de nem ingadozó sorainkon, érezzék a szomorúság évei­ben a magyarság élő és egész voltát, a múltban a jövendőt is. Minden katonához szólunk, minden családhoz, melynek katonarokona van. „A nagy háború magyar hősei" cimü munkából senkise maradjon ki, magyar kötelessége legyen min­denkinek támogatni. A bizottság a hŐ3öic arc­képét elhelyezi a városházán, községházán, az­tán könyvet ad ki, melyben ki-ki megtalálja hadi szereplésére vonatkozó adatait s egy rend­kívüli becses és érdekes szövegrészt, mely elé Horthy Miklós kormányzó és József főherceg ír előszót. A nagyarányú országos mozgalom élén Tamássy Árpád táborszernagy, Przemysl vár hősi védője áll. Katonák, magyarok, sorakozza­tok ezen a seregszemlén, senkise hagyja el so­rainkat : tegyen tanúságot mindenki, hogy na­gyok voltunk és nagyok leszünk. ÚJDONSÁGOK. — Uj előfizetési áraink. Az újabban nekilendült drágaság magával sodort minket is, s kénytelenek voltunk lapunk előfizetési árát és az egyes példányok árát újból felemelni a következőképen: a julius-szeptemberí évne­gyedre előfizetési ár ÍOOO K (vagyis az eddigi 600 K-ra még 400 K pótlékot szedünk), az egyes példányok ára pedig e számtól kezdve 150 korona/Kérjük olvasóink további szí­ves pártfogását. A kiadóhivatal. — Személyi hír. Németh István püspök f. hó 9-én hivatalos ügyekben városunkban tartózkodott. — Szent István napja. Szent István személye az osztatlan, egységes Magyarország megtestesítése, ünnepnapja kiválóan alkalmas arra, hogy az integritás eszméje ébrentartassék a magyar lelkekben. E gondolattól vezettetve a helybeli Magyar Nemzeti Szövetség folyó hó 20-án d. e. 11 órakor a városháza nagytermé­ben ünnepies gyűlést tart, melyen Szűcs Dezső főgimn. tanár, v. orsz. képviselő méltatja az integritás szempontjából a nap jelentőségét.

Next

/
Thumbnails
Contents