Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-01-27 / 4. szám

A magyar jóvátétel kérdése. A Párisban székelő jóvátételi bizottság jegyzéket küldött a magyar kormányhoz, melyben csodálkozásának ad kifejezést, hogy az új költségvetésben a jóvátétel céljára semminemű összeget nem vett fel és felszólítja a kormányt, hogy annak pótlásáról utólag gondoskodjék. Ez a jegyzék megdöbbenést, de jogos és érthető felháborodást is keltett széles körökben; megdöbbenést azért, mert azt dokumentálja, hogy a győztes ántánt rövidlátó és bosszúálló politikájával még mindig nem hagyott fel, még mindig — bizonyára a „kis-ántánt" ösztönzésére — a teljes tönkretételnek az álláspontján van; azonban felháborodást is kiváltott és méltán, mert nemzeti önérzetünknek, állami szuverenitásunknak keserű arculcsapása ez a belügyeinkbe való avatkozás, amellett merőben jogtalan ez a felszólítás — még ha a trianoni béke alapján állnánk is —, mert a kártérítési összegnek végleges megállapítása előtt semmiféle részletet vagy előleget nem áll jogukban követelni. Jött azután újabb jegyzék is, mely a békeszerződés alapján ránk kiszabott természetbeni jóvátétel első részletének, az állatszolgáltatásnak teljesítése gyanánt 3750 lovat, 13 ezer szarvasmarhát, hétezer sertést és ötezer juhot követelt az ezekre igényüket bejelentő Olaszországnak, a Délszláv államnak, Romániának, Csehországnak és Görögországnak. Eredetileg 84.100 darab állatra jelentették be az említett államok igényüket, a magyar kiküldöttek meghallgatása után azonban az eredeti követelést 28.750 darab állatra szállították le. Alig ültek el a jóvátételi bizottság eme határozatának hullámai, a jóvátétel ügyében máris egy újabb kérdés hozta izgalomba a közvéleményt. Megjelent az ántánt pénzügyminisztereinek Párisban kelt pénzügyi egyezménye „L'arrangement financier du 11 mars 1922" cimmel. Ennek a pénzügyi egyezménynek 11-ik szakasza mi reánk vonatkozik és azt mondja — elébe vágva mintegy a jóvátételi bizottság határozatának —, hogy bármilyen végleges összegben állapítsa is meg a jóvátételi bizottság Ausztria és Magyarország kártérítési kötelezettségét, ez — a st.-germaini és trianoni békeszerződésben az utódállamokra már átruházott javakon kivül — nem lehet kisebb 6 milliárd aranymárkánál. (1 milliárd egyenlő 1000 millióval.) Ehhez járul még azután Bulgária jóvátételi adóssága, amit a neuillyi békeszerződés szab meg. Ezekről az adósságokról C-sorozatu kötvényeket fognak kibocsátani, amelyekben a jóvátételből részt kapó országok a spaai szerződés 2-ik szakasza értelmében fognak részesedni. Hogy ezt a határozatot teljes egészében megérthessük, ismertetnünk kell röviden a spaai egyezményt is. A spaai egyezmény a jóvátételi összegek felosztását szabja meg és pedig az első szakasz szerint a Németofszág által fizetendő jóvátételből Franciaország 52, Anglia 22, Olaszország 10, Belgium 8, Japán é$ Portugália egyenkint háromnegyed százalékot kapnak, a megmaradt 6 5 százalékon pedig a többi kisebb állam osztozik. A második szakasz Ausztria, Magyarország, Bulgária kártérítési kötelezettségének felosztását tartalmazza és pedig úgy, hogy ezen országok által fizetendő jóvátétel fele ugyanolyan arányban kerül elosztásra, mint a német jóvátétel, másik feléből pedig 40 százalékot Olaszország, 60 százalékot a kis államok (Görögország, a Délszláv állam, Románia stb.) kapnak. Ez a felosztás kedvezőbb tehát Olaszországra és a kis államokra nézve, melyeknek így érdekük, hogy Ausztria, Magyarország és Bulgária minél nagyobb részét fizessék az egész jóvátételi tartozásnak. Az ántánt pénzügyminisztereinek párisi határozata megszabja tehát a legkisebb összeget, amely a spaai egyezmény második szakasza értelmében felosztásra kerül, de könynyen meglehet, hogy a jóvátételi bizottság, ha továbbra is a bosszú és tönkretevés politikája fog uralkodni az ántánt köreiben, még e 6 milliárdnál is jóval nagyobb kártérítést sóz Ausztriára és Magyarországra, már pedig ennek fizetésére is képtelenek vagyunk, mint azt mindjárt ki fogjuk mutatni. Igaz, a dolgot enyhíti az, hogy C-sorozatu kötvényekről van szó, melyeknek beváltása legalább is kétséges, mert a C-sorozatu kötvényeket 50 milliárd aranymárka összegben Aés B-sorozatu kötvények előzik meg, melyeknek fizetése előbb teljesítendő Németország részéről. Csak ha az 5 százalékos kamatok és 1 százalékos törlesztési részletek fizetése biztosítottnak látszik, csupán akkor bocsájtják ki a C-sorozatu kötvényeket 82 milliárd aranymárka értékben. Vizsgáljuk, e jóvátételi kötelezettségnek miként tudna lerongyolódott országunk megfelelni. Csak a legkisebb kártérítési összeget: 6 milliárd aranymárkát, illetve ennek reánk eső felét véve, ez megfelel legalább is 500 milliárd magyar koronának. Ebben az összegben a természetben teljesítendő szolgáltatások nincsenek is benne. Hozzászámítva a háború alatt keletkezett óriási állami, törvényhatósági, községi és magánadósságokat, a külföldön levő értékpapíroknak aranyban törlesztendő kamatait, a háború előtti bel- és külföldi adósságokat, ez a teher legalább is kétszeresére szaporodik: 6—7 milliárd aranymárkára. Ennek 4 százalékos évi kamata többet tesz ki, mint mostani egész évi költségvetésünk. Adórendszerünk a végsőkig van csigázva, Magyarország a föld kerekségének minden más állama kőzött a legsúlyosabb adóterhek alatt nyög. Lehetne-e ily körülmények között az ország jövedelmét több mint a kétszeresére fokozni az adóterhek emelésével ? Nem, erre gondolni sem lehet! De ha lehetséges is volna, azt jelentené, hogy évtizedeken át az ország összes lakosságának jövedelme, s ezenkívül a megtakaritott nemzeti vagyon is mind idegen kezekbe kerülne, olyan kezekbe, amelyek előzetesen már országunknak több mint kétharmadától és természeti kincseinknek túlnyomó részétől megfosztottak. Tegyük még hozzá, hogy mostani költségvetésünk is sok milliárd fedezetnélküli túlkiadással zárul, mult évi külkereskedelmi mérlegünk pedig 20 milliárd deficitet mutat, hogy e deficitek folytán bankjegyállományunk egyre növekszik, valutánk értéke pedig ennek megfelelőleg csökken és szomorú jeleit mutatja annak, hogy — ha ez tovább így megy — Ausztria sorsára jutunk. Hát lehet itt jóvátétel fizetéséről beszélni? Nem felháborító-e, hogy az a Csehország mer tőlünk kártérítést követelni, amely velünk háborút nem viselt és az a Görögország, melylyel a háború folyamán semmi dolgunk sem volt?! Nem arcpirító megalázás-e és szemérmetlen kiuzsorázás-e, hogy országunk területének több mint kétharmadát elrabolván, a megszállások alatt 273 ezer állatunkat elhurcolván (amiből pusztán a románok által elvitt tenyészállatok száma 44.700 darab volt), még újabb állatszolgáltatást követelnek tőlünk azok az államok, amelyekben sokkal nagyobb az állatbőség, mint minálunk? Náluk 20 holdra esik egy igásállat, nálunk pedig 40-re egy. Romániában és a Délszláv államban 240—250 állat (ló, marha, sertés vagy juh) jut átlag 100 lakosra, Csehországban mintegy 130, nálunk még félszáz sem. Csonka Magyarországot kellene az ántántnak hathatós támogatásban részesíteni, nemhogy még tőlünk igényeljen jóvátételt! . . . Vájjon ez a jóvátétel, melynek eddig csupán legkisebb összegét ismerjük, tényleg megvalósításra kerül-e, ami — mint azt előbb láttuk — teljes anyagi romlásunkkal egyértelmű volna, vagy csak Damokles kardjaként lógatják fejünk felett, hogy lesújtsanak vele és megnyomorítsanak, ha netalán kezdenők már összeszedni magunkat, e pillanatban még nem dönthető el. Mindenesetre a jelek arra mutatnak, hogy a jobb belátás nehezen kezd megérlelődni; különösen azért, mert az utódállamok, e testünkön jóllakott „szomszédok" még vérünket is akarnák és a nagyántánt előtt mindenképpen azon dolgoznak, hogy minket véglegesen megsemmisítsenek, teljesen elsöpörjenek a nemzetek sorából, mert csak így remélik szabadon élvezhetni rablásuk gyümölcseit. Álláskeresések. Oláhországból menekült 29 éves róm. kath. jó bizonyítványokkal rendelkező nőtlen ftiszcrkereskedő segéd, úgyszintén gépírást is tudó magánhivatalnok megfelelelő állást keres. Érdekeltek szives pártfogását kérve Pellády Géza Pápa, Csóka-utca 8. Oláhországból menekült varrónő elvállalna házaknál varrást. Érdekeltek szives pártfogását kérve Pellády Mariska Pápa, Csóka-utca 8. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Németh István püspök a hét folyamán városunkban tartózkodott, elnökölt a belmissziói értekezleten és hivatalos látogatásokat tett a kerületi tanintézetekben. — Dr. Paupera Ferenc nemzetgyűlési képviselő tegnap óta városunkban tartózkodik. — A Himnusz százéves. A Himnuszt Kölcsey Ferenc 1823 január 22-én irta a szilágymegyei Csekén. Első meggyőző fogalmazása volt ez az ezeréves magyar szenvedésnek és küzdelemnek. Száz évvel ezelőtt született a költemény azokban az érzésekben, amelyek akkor féltő gonddal őrködtek a nemzet sorsa felett. A pusztulás elleni tiltakozás minden ige, mi benne él, mert „megbűnhődte már e nép, a multat s jövendőt " A Himnusz a negyvenes évek óta nemzeti ima és a hatvanas években szerezte hozzá Erkel Ferenc a megrázó muzsikát. Azóta a nemzeti ima elmaradhatatlan zsoltáros fohász minden igazi nemzeti ünnepségünkön. Ujabb százéves emléket ünnepelhetünk, melynek bölcsőjénél állott őrködve a haza sorsa feletti aggodalom. — Főispáni kinevezés. Dr. Darányi Kálmán győrvármegyei főispánt, a pápai ref. főiskola világi gondnokát, a kormányzó kinevezte Mosonvármegye főispánjává. Mosonvármegye maga kérte, hogy az esetben, ha elkerülhetlen több vármegyének összpontosított kormányzata, Győr megyével kerüljön kapcsolatba, amely kívánság teljesítését elősegítette az is, hogy a kormány a véghelyen oly fontos megbízásra — mint a győri lapok egybehangzóan megállapítják — a győriek közkedvelt főispánját kiválóan alkalmasnak találta. — Az ev. felügyelőválasztás. Dr. Ostffy Lajos a dunántúli ev. egyházkerület felügyelőjévé történt megválasztatását nem fogadván el, az állás betöltése tárgyában legközelebb új választást rendelnek el. Jelöltekül emlegetik Mesterházy Ernő volt vasvármegyei főispánt, báró Prónay Pál nyug. ezredest és dr. Nádosy Imre országos főkapitányt. ? — Petőfi-kiállítás Pápán. A református főiskola Petőfi-ünnepségével kapcsolatban a Főiskolai Könyvtár Petőfi-kiállítást rendez a főiskolai díszteremben. A kiállításon bemutatásra kerülnek elsősorban a Főiskolai Könyvtár birtokában levő Petőfi-ereklyék, azután Petőfi műveinek különböző kiadásai, fordításai, a Petőfiről irt egykorú újságcikkek, a Petőfiről szóló irodalom, Petőfi arcképei stb. A Főiskolai Könyvtár ez úton is felkéri mindazokat, akiknek birtokában valami Petőfi-ereklye van, szíveskedjenek azt a könyvtárnoknak, Pongrácz József theol. tanárnak bejelenteni és a kiállítás céljaira odakölcsönözni. Köszönettel fogadunk régi Petőfi-kiadásokat, Petőfi-szobrokat, festményeket, zenemüveket is letétképen a kiállításra. — A fehérgombosok csütörtök esti mulatsága, mint minden évben, idén is igen jól sikerült. Az Ízlésesen feldíszített teremben nagyon szép közönség gyűlt egybe, mely egész éjen át kellemesen szórakozott. A vidám tánc kedves mulatsága csak a hajnali szürkület derengésével ért véget. — A Vöröskereszt Egyesület évi közgyűlését f. hó 28 án d. u. 4 órakor a városháza nagytermében fogja megtartani, melyre az elnökség az egyesület tagjait tisztelettel meghívja. — Belmissziós értekezlet. E héten, szerdán, városunkban ülésezett a dunántúli ref. egyházkerület belmissziós bizottsága. A vidéki tagok közül jelen voltak: dr. Darányi Kálmán, Medgyaszay Vince, Czeglédy Sándor, Fülöp József, Miklós Géza és Győry János. A bizottság hosszabb eszmecsere után teljes egészében elfogadta dr. Vass Vince előadó javaslatát, mely a belmisszió munkáját a gyülekezetekben és az iskolákban intézményesen szervezi meg. — Adóügyi előadás. Radetzky Károly pénzügyi tanázsos f. hó 28-án, azaz vasárnap d. u. 2 órakor a városháza nagytermében az általános kereseti adó tárgyában előadást tart, amelyre az érdekelteket ez úton hivja meg a városi adóhatala.