Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-08-04 / 31. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre 600 korona. Egyes szám ára 100 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A nagy számokba csak nem tudják az emberek beleélni magukat. Nem, annak ellenére, hogy a nullák fokozatosan gyarapodtak s csak ma jutottunk el oda, hogy ha a boltokban 9-ről és 64-ről beszélnek, akkor természetszerűleg 9000ről és 64.000-ről esik szó. A magyarnak a számtan mindig gyenge oldala volt (tisztelet a kivételeknek), vájjon ez az oka, hogy oly nehezen akarja magát beletalálni a helyzetbe?, vagy inkább lényének alaptermészete, a konzervativizmus ágaskodik az ellen, ami pedig — egyelőre legalább — változhatatlannak látszik. Pedig talán ha a nagy szorzószámok elmélete az egész vonalon érvényesülne s ha azok, akik a töméntelen hasznokat zsebrevágják, hasonló szorzószámos aránynyal juttatnának másoknak is, akkor mindjárt kevesebb lenne az elégedetlenség s elérhetnők azt, hogy százezres és milliós évi kiadás mellett is legalább fél olyan jól élhetnénk, mint mikor egy-egy rendes kisebb háztartás évi 2—30Ó0 K-ás büdzséjével nagyon jól beérte. Bűnös közöny. Messze földet bejárva, keresve kereshetnénk még egy ilyen várost, mint ez a mi Pápa városunk. A nemtörődömségnek, a közönynek pálmáját — megérdemelten inkább: bogáncskóróját — feltétlenül mi vinnők el e csonka ország összes városai közül. Itt mindenki kizárólag s egyesegyedül a saját maga dolgára gondol s egy-egy hónapban egy-egy órát nem ér rá szentelni a közügynek, amely pedig — s ebben áll még külön a rövidlátás is — egyszersmind a saját magánügye is, mert mindaz, ami a kőz terén rosszul történik, érezteti hatását a magánéletben anyagi és erkölcsi téren egyaránt. Gúnyja az az autonómiának, ahogyan ma nagyfontosságú, jelentékeny milliós kiadásokat követelő ügyekben nálunk a döntés történik. Tizedrésze nincs jelen azoknak, akiknek jelen kellene lenniök. Egyiket a dolga tartja vissza, másik lusta a megjelenésre, a harmadik „kényes w-nek tartja ezt vagy azt az ügyet s azért tüntet a távollétével vagy meglóg, ha a kritikus tárgy a napirendre kerül. Nem akarok ezúttal arról szólani, hogy mely ügyekben hiányzott legutóbb is a tárgyilagosan gondolkozni és határozni tudók egy jelentékenyebb csoportja, csak mint általános jelenségre akarok arra a bűnös közönyre rámutatni, amely e város ügyeiben döntésre hivatott képviselőtestületen immár jó néhány esztendeje úrrá lett. Valljuk meg őszintén: ez a képviselőtestület megvénült s bőven megérett arra, hogy megtérjen őseihez. Részünkről csak sajnálni tudjuk, hogy az új törvényhatósági és városi törvény elkészültéig nem engedik megújíttatni a képviselőtestületet. Lehetetlennek tartjuk, hogy ha nagyobb számban lennének új emberek, ezek is oly közömbösen néznék a dolgok folyását és szemet hunynának minden előtt, amit kényelmesebb meg nem látni, mint észrevenni és esetleg szóvá is tenni. Ha pedig új törvény készül, akkor abba drákói rendelkezéseket kellene hozni az autonómia képviselőinek kötelességmulasztásáról. Olyan emberek nem méltók a közbizalomra, akiknek csak a cim és rang kell, hogy alkalmilag ezt a maguk privát céljaikra előnyösen kamatoztassák, de nem érzik megbízatásuknak erkölcsi súlyát és értékét. Nem fölösleges szószátyárkodásra, de éber ellenőrzésre volna szükség. Jobban, mint valaha. A városok pénzügyeinek rendezése. A magyar városok a háború óta beállott különleges viszonyok miatt tudvalevőleg nagyon súlyos helyzetbe jutottak. Vannak oly városok, melyek nem képesek alkalmazottaik javadalmazását kiszolgáltatni, mások azon a ponton vannak, hogy forgótőke hiányában kénytelenek lesznek közüzemeiket beszüntetni. A városok kongresszusának megbízásából Éberth Géza győri v. tanácsos tervezetet dolgozott ki a városok pénzügyeinek szanálására. E tervezet szerint a jelenlegi szomorú helyzetben az alább felsorolt eszközökkel lehet és kell sürgősen segíteni: 1. Kérik a városok, hogy addig is, mig az elmaradó állami megtérítések helyébe szánt jövedelmi források teljes mértékben éreztetik hatásukat, az állam a városi alkalmazottak készpénzjavadalmazásának kifizetésére ne 50, hanem 100%-ig nyújtson előleget. A pénzügyminiszter — mint megírtuk — a nála járt küldöttségnek erre vonatkozóan Ígéretet tett. Azonban olyképpen, hogy az előleg 50%-nál több lesz ugyan, de 100% semmi esetre sem. 2. Kérik a városok, hogy az állam 1923 aug. l-től kezdődő hatállyal adja át a bor-, szesz-, sör- és husfogyasztási adót. De ne a törvénytervezetben foglalt díjtételekkel, hanem a mai viszonyoknak megfelelő kulccsal. 3. Kérik a városok hitelügyünknek átmeneti rendezését. Ma a kereskedelmi és ipari élet minden vonatkozásában fennáll az a gyakorlat, hogy szállítás esetén azonnal kell fizetni. Különösen áll ez a városi közüzemek fenntartásához szükséges szén- és egyéb üzemi anyagok árára nézve. így a közüzemek fenntartása érdekében a forgótőke kérdését sürgősen meg kell oldani. 4. Kérik a városok, hogy az állam az általános forgalmi adóból való részesedést az eredeti egyharmad összegére állítsa vissza. 5. Kérik a városok, hogy a kormány a beszállásolás és előfogatadás költségeit a mai viszonyoknak megfelelően térítse meg. Az állam ezekért ma a régi törvény alapján filléres díjtételeket térít meg. 6. A kormány augusztus l-től kezdődőleg a hatósági lisztellátást csaknem egészében megszünteti. E miatt a szegényügyi kiadások oly magasak lesznek, hogy ezt a városok egyáltalában nem fogják birni. Kérik tehát ennek a kérdésnek megnyugtató megoldását. Ebben az ügyben a városok polgármesterei tegnap küldöttségileg eljártak a pénzügyminiszternél, aki ígéretet tett a télen esetleg beálló nyomor enyhítésére. 7. Kérik a városok a kormányt, hogy járuljon hozzá a városok bevételeinek rugalmassá tételéhez. Ez oly módon lenne keresztülvihető, hogy a szabályrendeletek a közszolgáltatásoknak csak százalékszerü kulcsát állapítanák meg. A közszolgáltatás alapjának megállapítására csak alapelveket foglalnának magukban. Ez annyira fontos és égető kérdése a városoknak, hogy azonnali megoldása nélkül a közszolgáltatásokból nem tudnak akkora hozadékot kapni, amely csak megközelítőleg is elég legyen az egyes közműveknek (út, vizmű, csatornamű stb.) fenntartására. A felsorolt hét pontban látja a városok országos kongresszusának állandó bizottsága azokat az eszközöket, amelyekkel ideiglenesen átmenetileg, de szinte órák alatt segíteni kell a városokon, ha azt akarjuk, hogy hivatásuknak meg tudjanak felelni. Ha a legégetőbb bajoknak ez a segítése a legrövidebb időn belül be nem következik, a magyar kulturát képviselő városok a terhek súlya alatt összeroppannak. A gyorsírás a modern irodában. Az írás feltalálásakor a kereskedők voltak az elsők azok között, akik komolyan felismerték annak óriási horderejét a kereskedelem számára. Az irás adta meg a lüktető erőt a kereskedelem hatalmas fejlődésére és számtalan tényezőjének felvirágoztatására. Nem csudálkozhatom tehát azon, ha akkor, amikor a gyorsírás a gyakorlati élet számára annyira tökéletesedik, hogy ez az irás az élőszó követésére alkalmas, újból látjuk a kereskedők körében a gyorsírás céljának nagy felismerését, értékének nagyrabecsülését; látjuk, hogy e korban a gyorsírás immár tiszteletreméltó tényező és a küzdelem fegyvereinek sorozatában a legszebben tündöklő éles kard. Azt hiszem, teljesen felesleges volna már ma a külföld irodáit ismertetni, hogy rátereljük a magyar kereskedők figyelmét e fontos érdekeket szolgáló kereskedelmi tényezőként szereplő gyorsírás jelentőségére; utat tört az magának a magyar kereskedők körében is ; nem képez feltűnő jelenséget az, ha valamely állás betöltésére a kereskedelmi Szöszös bükkönyt, borsót, lencsét, mákot és egyéb hüvelyeseket és magvakat magas árban vesz és mintázott árajánlatot kór HAYEIl HENRIK és TÁRSA vetőmagnagykereskedése Sürgönyeim: Vetőmag. Budapest, V., Akadémia-utca 8. Telefon: 168—11. és 165—62.