Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-07-28 / 30. szám

teremtetézett, agyafúrt vagy hányiveti figurái, hanem tisztességtudó dolgos vagy sajnálatra­méltó, de mindig rokonszenves egyéniségek. Bepillantást nyer az életükbe, örömükbe, bána­tukba s szivét nemes büszkeség vagy fájó szá­nalom hatja át. Megérzi vére rokonságát és vigyáz minden tettére, mert a maga hivatásá­nak öntudatlan sejtése is megihleti lelkét. A törhetetlen hazaszeretet, mélységes nemzeti ön­tudat és legemberibb erények nagyszerű isko­lája ez. Ezeket az érzéseket ilyen mélyen nem vésheti be más,, csak a leghivatottabb tanító­mester, a Teremtő végtelen bölcsességét dicsőítő fenséges természet. A ref. kollégium 227. számú gróf Tisza István cserkészcsapata Horváth Endre főgimn. tanár, parancsnok és Kovács Lajos Jenő főgimn. tornatanár, h. parancsnok vezetése mellett 1923 junius 22-én indult útnak a somogymegyei Nemesdéd község határában választandó tábor­hely felkeresésére. A község határában Horváth Endre ref. lelkész fogadta a csapatot s a saját birtokán mindjárt kitűnő táborhelyet is ajánlott fel részére. Az idő meglehetős hűvös volt kez­detben, sőt az eső is elég gyakran permetezett, de ez nemhogy rontotta volna a hangulatot, hanem inkább még fokozta a munkakedvet. A vidék homokos talaja olthatatlan szomjúság­gal szívta fel az esőt s a megöntözött mezők a borsfű kellemes illatával töltötték meg a levegőt. A tábor két nap alatt teljesen elkészült. A sátrak egy hangulatos nyires szélére kerül­tek. Körülöttük ízléses, fehér kerítés húzódott, amelyen nyírfából épített díszes kapun lehetett átjárni. A tábor előtti magaslaton állt a zászló­oszlop, amelyre ünnepélyes formák között került fel minden reggel a nemzeti zászló. Itt volt a tábortűz helye is. Ezek előtt pedig egy lankás magaslatokkal övezett virágos játszótér terült el. A közelben egészséges bővizű kutak voltak s körös-körül erdőkkel díszített változatos domb­vidék. A gróf Zichy-birtok háromszáz holdas halastavai pedig kitűnő fürdőhelyeket szolgál­tattak. Ebben a kellemes környezetben természe­tesen vidáman teltek a napok is. A foglalkozás pedig első sorban a tábori élet viszonyaihoz simult. Az ismeretterjesztő vagy nemzetvédelmi érdekeket szolgáló kirándulásokat és gyakor­latokat előre meghatározott vagy alkalomszerűen felvetődő elméleti kérdések megbeszélése, to­vábbá ének, játék és fürdés tette változatossá. Sok érdekes, helyi vonatkozású népies emlék került ilyenkor felszínre. A nap jórészét e mellett a nélkülözhetetlen tábori munkák: a főzés, vizhordás, takarítás és rőzsegyüjtés fog­lalták le, amit felváltva végeztek a kijelölt őrsök. Az esti parancskiadás után pedig a lobogó tábortűz mellett fölcsendültek a szebbnél-szebb magyar nóták s az estélyrendezők leleményes­sége szerint addig váltogatták egymást a komoly és vig szavalatok, jelenetek és adomák, mig eljött a kilenc óra s altató dalukra rá nem zendítettek a trombiták. A tábor azonban nem tisztán önmagának élt, hanem július 2-án egy kitűnően sikerült hazafias ünnepély keretében a nyilvánosság előtt is számot adott céljairól. A délelőtti ref. istenitiszteletet ezen a napon Boda József raj­vezető végezte. A délutáni ünnepély megtekin­tésére pedig nemcsak Nemesdéd község, de az egész környék lakossága összejött. Az ünnepély Horváth Endre parancsnok gondolatokban gaz­dag nagyhatású beszédével kezdődött, amelyet Boda József, Fáber Gyula és Mráz László cser­készek komoly és vig szavalatai, továbbá játé­kok, versenyek és vidám tábori jelenetek követ­tek. Hullottak a könnyek hol a fájdalomtól, hol a nevetéstől. De megnyíltak a jólelkű ada­kozók tárcái is, úgy hogy több mint 40.000 K bevétele volt ennek a rögtönzött kis ünnepélynek. Az utolsó hetet a szülők és érdeklődő ismerősök látogatása tette változatossá. Július 3-án Pongrácz József theol. akad. tanár láto­gatta meg a tábort s szólt az esti tábortűznél az ifjúsághoz, majd később Fejes Zsigmond és Losonczi Jenő főgimn. tanárok szereztek a hálás cserkészeknek egy kellemes napot. A hét második felében pedig Mihály Sándor kir. gazdasági felügyelő és családja szerencséltették látogatásukkal a csapatot. A tábor egészségügyi és élelmezési vi­szonyai mindvégig a lehető legkedvezőbbek voltak. Ezért pedig Horváth Endrét, a község köztiszteletben álló ref. lelkészét illeti elsősor­ban hálás köszönet, aki az érdeklődés állandó ébrentartása mellett, közel három héten át nem­csak helyet adott és tüzelő anyagot ajándéko­zott a tábor számára, hanem egész családjával együtt mindenkor a legönzetlenebb erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette a csapatot. Szives áldozatkészségéért és előzékenységéért őszinte köszönet illeti Forintos Károly uradalmi felügyelő urat is, valamint Nemesdéd község elöljáróságát, vezetőit és mindazon nemesszivü polgárait, akik olyan megértő jóakarattal karol­ták fel a cserkészek érdekeit. Július 10-én igaz meghatottsággal búcsú­zott el a csapat Nemesdéd község közönségé­től s július 11-én testben és lélekben megerő­södve tért meg minden tagja családjának szerető körébe. Kovács Lajos Jenő. ÚJDONSÁGOK. — Kossuth fia. Az a soha nem múló kegyelet, mellyel a magyar nemzet a Kossuth nevet körülveszi, kifejezésre jutott abban is, hogy Kossuth Lajos második fiának, Kossuth Lajos Tivadarnak hamvait olasz földről a nem­zet meghozatta és a nagy apa mellé, a Kossuth­mauzoleumba helyezte örök pihenőre. A kegye­letes aktus e héten, csütörtökön ment végbe. A fiu emlékezete megújította az apáét, meg még azok előtt is, akik nem lehettek jelen a temetésen. Volt egy Kossuth Lajosunk is, min­denünk csak volt! . . . — Gyémántmisés püspök. Kránitz Kálmán, felszentelt püspök, nagyprépost és veszprémi püspöki helynök, augusztus hó 1-én tartja — pappá szentelésének 60. évfordulóján — gyémántmiséjét. Ez alkalomból dr. Rott Nándor püspök pásztorlevelet intézett egyház­megyéje papságához s a hívekhez, megemlé­kezve a jubiláns érdemeiről és elrendelte, hogy a ritka jubileum alkalmából misékben emlé­kezzenek meg róla. Kránitz Kálmán nagyprépost úgy a püspöki egyházmegye papjai, mint e vármegye közönsége körében a legnemesebb értelemben vett népszerűségnek örvend. A me­gyés püspök róla szóló körlevelében „gyémánt­lelkűnek" mondja, valóban az is ő, aki széles­körű társadalmi, vármegyei közéleti szereplése során is mindeneknek példát adott higgadt böl­csességben, megértő okosságban, valódi krisz­tusi szeretetben. Gyémántmiséjén mindenki, aki ismeri, mély tisztelettel és őszinte szeretettel köszönti őt. — „Hazánkból és a nagyvilágból." Vidéki előfizetőink óhajára, akik napilapot nem igen olvashatnak, jövő számunktól kezdve „Hazánkból és a nagyvilágból" cimmel új ro­vatot nyitunk, amelyben röviden összefoglalva közöljük a hazánkban és a nagyvilágban elő­fordult fontosabb eseményeket. Új rovatunkra felhívjuk olvasóink szives figyelmét. — Hímen. Baranyay Zsigmond gyógy­szerész, úri fiatalságunk rokonszenves tagja, f. hó 21-én délelőtt a helybeli református tem­plomban tartotta esküvőjét Csoknyay Sarolta úrleánnyal, városunk érdemdús főjegyzőjének, Csoknyay Károlynak leányával. Násznagyok voltak Eőry Szabó Dénes kir. kúriai biró és Szűcs Dezső főgimn. tanár, v. orsz. képviselő. Az esketési szertartást Csomasz Dezső mező­túri lelkész végezte gyönyörű beszéd kíséreté­ben. Az esküvőn a városi tanács, élén a polgár­mesterrel, teljes számban jelen volt. — Tisztviselők fizetése. A köztisztvi­selők fizetésének annyi sok idő óta húzódó ügye végre megoldást nyer. Vasárnap jelenik meg a rendelet az illetmények egységes sza­bályozásáról. Fontos pontja a rendeletnek, hogy a fizetések automatice emelkednek a korona esetleges romlásával. Ez az eset, sajnos, máris bekövetkezett, mert amikor az új illetményeket megállapították, akkor a korona 0007-en állt, ma pedig felére sülyedt. S ki tudja, hogy le­szünk, mire azokat a bizonyos illetményeket a tisztviselők tényleg kézhez is kapják. — A Tisztviselő Kertváros Egyesület e hó 31-én, kedden este 7 órakor a házhelyek ügyének előbbre vitele érdekében az áll. polg. leányiskola rajztermében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az érdekelt tagokat tisztelettel meg­hívja az elnökség. — Kitüntett kiállítók. A veszprémi ipar­testület megküldvén a Veszprém vármegyei Ipari­és Gazdasági Kiállításon kitüntetést nyert Pápa városi és pápai járási kiállítók névjegyzékét, azt a következőkben közöljük: Arany oklevelet kaptak: Szkurszky Pál nőiszabó-segéd és ipar­művész, Lukács János cipész-tanonc, Stern Vidor nyomdász-tanonc, Horváth Gézaférfiszabó-segéd. Ezüst oklevelet: Balogh Margit nőiszabó-tanonc, Mezei Ilonka nőiszabó-tanonc, Nemes Margit gépkötő-tanonc, Legény Margit szőnyegszövő­tanonc, Málics Mária gépkötő-tanonc, Nemes Margit nőiszabó-segéd, Fischer Jolán női­szabósegéd, Horváth Magda nőiszabó-tanonc, Szabó Kálmán cipész-segéd, Leyer Gyula rézműves-tanonc, Horváth László lakatos-ta­nonc, Horváth Gyula lakatos-tanonc, Csákváry Ferenc lakatos-tanonc, Kovács Ferenc férfi­szabó-segéd, Süpek József férfiszabó-tanonc, Herber Mátyás férfiszabó-tanonc. Elismerő ok­levelet: ifj. Csapó Géza cipész-tanonc. — Ki­állító önálló iparosok. Díszoklevelet kaptak: Balázsi Gyula férfiszabó mester, Barcza Etelka nőiszabó mester, Biró József szobafestő mester, Erdélyi István nőiszabó mester és Keilermayer Rezső Iovászpatonai kőmives mester. — Azon önálló iparosok, kik két alkalmazottal vettek részt, de önön maguk nem. Elismerő oklevelet: Vágó Dezső férfiszabó mester, Erdélyi Sándor nőiszabó mester, Kohn Béla gépkötő és szőnyeg­szövő mester, Berky József cipész mester, Horváth István lakatos mester. — Háziipari és gazdasági csoport. Díszoklevelet: gróf Esterházy Tamás pápai kertészete, gróf Jankovich Bésán Endréné giczi uradalma, Pápai Kath. Nővédő­Egyesület, Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet­sége Pápa, Pápai Ref. Leányegylet, Szóld Manó mezőlaki gazdasága. Dicsérő oklevelet: gróf Esterházy Pál rédei uradalma. Elismerő ok­levelet: Pápai földmives-iskola, Pápai iparos tanonc-iskola. — Zürich a piacon s a boltban. A korona miatti kavarodás nem szokatlan már, de azért mégis érdekes volt megfigyelni azt a hatást, amit koronánk újabb — egyébként teljes­séggel érthetetlen zuhanása — a pénteki vásár­napon előidézett. Még nem is tudta a jó tejfölös néni, hogy hogy veszi meg egy-két köcsög tejföl árából a nyári ruhára valót, máris kész volt — hogy minden eshetőség ellen magát biztosítsa — a tejfölt 800 K helyett 1700 K-ért adni. A boltosok persze gondoskodtak róla, hogy legyen hova elhelyezni szerzeményét, felszöktették a kartonokat olyan magasra, hogy a nem tejfölt árulók létráról is alig bírták meglátni. Mind­azáltal a pénteki vásár elég jól sikerült. Vannak, akik mindig megtalálják számításukat s vannak, akiknek soha és semmi se drága. — Főiskolások táncmulatsága. A dunán­túli egyetemi hallgatók pápai széchenyi-szövet­ségének 1923. évi augusztus hó 4-én a Kaszinó kerthelyiségében (kedvezőtlen idő esetén a Griff­szálló nagytermében) táncmulatságot rendez. Kezdete este 9 órakor. Belépődíj: családjegy 1500 K, táncosjegy 600 K. Felülfizetéseket az egyesület nemes céljaira köszönettel fognak. — Új trafikárak. Vasárnaptól kezdve új trafikárak léptek életbe. Érvényüket nem hosszú időre valónak sejtjük, de emlékezetül mégis itt közöljük a közérdekübb tételeket: Pipa- és szivarkadohányok: Legfinomabb török (100 gr.) 4000 K, finom török (25 gr.) 550 K, finom hercegovina 350 K, középfinom török 225 K, kiváló finom magyar szivarkadohány (100 gr.) 800 K, legfinomabb magyar szivarkadohány (25 gr.) 150 K, finom magyar 120 K, legfino­mabb magyar pipadohány (100 gr.) 600 K, kapadohány 80 K, magyar pipadohány 60 K. Szivarok: Regalitas 200 K, Britanica 180 K, Trabucos és Millares 150 K, Delicias és Operas 130 K, Cuba-Portorico 120 K, Rosita 90 K, Portorico 75 K, vegyes külföldi 55 K, Ciga­rillos 45 K, Pannónia 20 K. Szivarkák: Nilus 65 K, Stambul 60 K, Memphis 50 K, Sultan 45 K, Mirjam 25 K, Király, Hölgy és Her­cegovina 20 K, Symphonia 25 K, Duna 16 K, Dráma 20 K, Magyar 15 K. A különlegességi dohánygyártmányok közül a Sultan-flór 6000 K, a finom Purzicsán 2500 K, a legfinomabb Hercegovina 2400 K, szentandrási, érsekújvári és rétháti 1300 K. A szivarok közül a Regalia Media 250 K, az Operas especial 300 K, Seno­ritas 100 K. A szivarkák közül a Sphinx 140 K, a Khedive 80 K, a Princessas, Dames 45 K.

Next

/
Thumbnails
Contents