Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-07-14 / 28. szám

jában volt, a tetteiben is. Az egész banda így mégsem volt más, mint egy torz, lehetetlen, államalakulat exponense. Ennek dacára olyan jó, bensőséges, társas élet, mint az akkori, ma el sem képzelhető. Nem zavarta azt hitfelekezeti, sőt osztálykülönbség sem; csupán a baráti kör jó megválasztása volt a gondoskodás tárgya, mert spiclivilág járta akkor. Bejutott a körökbe nem egy beamter, aki a császár keserű kenyerét kénytelen volt elfogadni, de azért közénk tartozott, sőt zsandárrá besorozott volt honvéd s ezektől nem is kellett tartani. (Ma, a nagy és kisántántnak szolgálatában álló sok hazaáruló és kémbandák korában sokkal mélyebbre sülyedt a magyar, mint akkor.) Ilyen bizalmas körben azután járta — szordinóval persze — a politizálás, az ábrándozás és lopva érkezett utópisztikus, biztató, külországi hirek meghányásavetése és reménykedtek apáink, hogy lesz még ünnep a világon. Elején még csak a vacsorák, szüretek, a poharazás járta, no meg a nemzeti csendes, a ferbli, idősebb uraknál a whiss, az asszonyságok közt a preferánsz, meg a haberzwölf. Az igen bizalmas sympozionokon nem egyszer felzendült a gyűlölt Gott erhalte, de nem az eredeti szöveggel, hanem azzal a felségsértő librettóval, hogy: „alsó felső disznó császár, disznó császár alsó felső" s mely lojális dallamot ha meghallotta is az ablakon át tompított hangon az arra járó valamiféle oszlopa a szisztémának, azt hihette, hogy ime puhul a magyar. Hej, ha meg is értette volna! Ám voltak valódi értékek is ebben a korban: a művészetek, az irodalom és a magyar rög, amelyet nemcsak szeretni és megtartani illett, de ennek okszerű intenzívebb mívelését a külföldtől eltanulni, annak fejlettebb agrikulturáját nyomon követni szükséges volt. Gazdasági lapok keletkeztek, egyesületek alakultak, szerény keretű kiállítások rendeződtek s ezek a munkák szépen betöltöiték a tilos politizálástól üresen hagyott terrénumokat. Igaz, hogy ezek a szerény mozgolódások a passzív rezisztencia jegyében történtek és bizonyos félénk, burkolt, de mindig erősbödő nemzeti ébredés s ha mód volt rá, egy-egy kis tüntetés alapszínével voltak aláfestve, de szemmel látható sikereikben abszolút nagy értékeket reveláltak s a későbbi grandiózus arányú fejlődésnek ezek voltak a fundamentumai. Az irók, a költők mind ennek a nemzeti munkának, a bizton remélt magyar újjászületésnek szerényen díjazott, de egyformán lelkes napszámosaivá szegődtek és halhatatlan értékű műveket alkottak s az idegen terror alatt nyögő, megfélemlített magyarságba életet, bizakodást csepegtettek; visszanyúltak tárgyaikkal a haza történetébe, idegen vagy elképzelt népek való, vagy elképzelt mesés legendás életébe, mindenüvé, ahol az akkori állapotokkal való hasonlóság módot nyújtott nekik arra, hogy ilyen áldásos munkával, igen sokszor átlátszó és meg is értett allegóriákkal, a lethargiát felrázzák s a jobb jövő reményét ébren tartsák. Gondoljunk csak Tompa „Gólyá

M-jára, Vörösmarty „Vén cigány"-ára, Sárossy Gyulára s amikor már nevét ismét használhatta örökbecsű regényeire: a „Nábob"-ra, Kárpáthy Zoltánra, ennek a kornak termékeire. És hálás, lelkes közönség megértette az elburkolt, virágnyelven szóló igéket, s az irodalom — az igazi s nem a mostani, annyi szemetet is termelő —, buzgó, áldozatos pártolója lőn. így volt a lapokkal is. A Vasárnapi Újság és melléklapja,- soha el nem múló érdemeket szereztek maguknak ebben az időszakban, épúgy e kitűnő szépirodalmi heti lapok: Szépirodalmi Közlöny, Divatcsarnok, Remény, Délibáb s az első ilyen napilap: a Hölgyfutár. A közönség terjesztője, szolgája lett az irodalomnak, gyűjtött az akkori szokáshoz képest előfizetőket, s a főrangú középosztály uraira, asszonyaira nézve ez valóságos becsületbeli kötelességgé lőn. Az akkori albumok, almanachok, folyóiratok és tudományos munkák kimutatott gyűjtői és előfizetői közt megtaláljuk apáink, anyáink neveit. (Folytatjuk.) Vadász Jenő zongorahangoló PÁ PA, Eötvös-utca 34. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Thúróczy Kornél, az irgalmasrend tartományi főnöke, Mura Fülöp kormánytanácsos-perjel kíséretében 12-én városunba érkezett. —• Egyházmegyei közgyűlés. A veszprémi ev. egyházmegye szerdán tartotta évi rendes közgyűlését városunkban. A közgyűlést istenitisztelet előzte meg, amelyen Schlitt Gyula lajoskomáromi lelkész prédikált nagy szónoki erővel, felemelő hatással. A tanácsteremben megtartott közgyűlést Bélák Lajos felügyelő nyitotta meg, melegen üdvözölvén az egyházmegye újabb hat évre megválasztott, kipróbált egyházi vezérét, Takács Elek esperest, aki erre nagy figyelemmel hallgatott, eszmékben gazdag beszéddel foglalta el újból társelnöki székét. A tárgysorozat első pontjaként az esperes terjesztette elő nagy gonddal megszerkesztett esperesi jelentését, melynek során erélyesen állást foglaltak a teljes vasárnapi munkaszünet mellett; Kapi Gyula a soproni tanítóképezde volt igazgatójának elhunyta felett részvétüket fejezték ki; dr. Bélák Endre indítványára elhatározták, hogy felírnak a kerülethez a lelkészi és tanítóidíjlevelek csonkítása ellen. Izgatott hangulatban tárgyalták a kevésbbé népes elemi iskolák tanítóitól megvont állami szubvenciók ügyét. Az idevágó rendeletet (a vármegyénkben megszüntetésre itélt 30 népiskola közül 28 protestáns !) felekezeti sérelemnek tekintik s ellene a felsőbb egyházi fórumok útján a legerélyesebben tiltakoztak. Petőfi Sándor szelleme előtt a centenárium alkalmából hódolattal hajolt meg a közgyűlés. Görög Ernő tési lelkész megírta a veszprémi ev. egyházmegye, illetőleg a kebelébe tartozó gyülekezetek történetét, ezért a közgyűlés köszönetét fejezte ki, s a kinyomatás érdekében előfizetőket gyűjtet a gyülekezetek tagjai körében. A f. évi egyházkerületi közgyűlésre megbizólevéllel kiküldötték Ihász Mihály, dr. Mohácsy Lajos és Horváth Sándor lelkészeket, dr. Bélák Endre, Mihály Sándor és Kristóffy Gyula világiakat. Töpler Károly az egyházmegye területéről eltávozván, helyette az egyházm. számvevőszék elnökévé Kristóffy Gyulát, az ő helyébe pedig számvevőszéki taggá Hütter Vilmost választották meg. A gyámintézet gyűjtését, 26.500 koronát a nagy nehézségekkel küzdő veszprémi egyháznak, a Zsedényi-díjat Gömbös Sándor fehércsurgói tanítónak szavazták meg. A kerület útján felírnak a kormányhoz, hogy a lelkészek szolgálati utazásaikra kedvezményes vasúti jegyet kapjanak. — „Előszó egy önéletrajzhoz." Mai számunkban ily cimmel közéletünk régi jelesének s egyszersmind a toll hivatott forgatójának, Martonfalvay Eleknek tollából memoárszerű cikk közlését kezdjük meg, melyre e helyről is felhívjuk olvasóink szives figyelmét. — A Kansz. helyi alakulása. A helybeli tisztviselők régen hiányát érezték az egységes képviseletnek. Vagy három évvel ezelőtt megalakult ugyan a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségének helyi csoportja, amely azonban azóta sem adott életjelet magáról. A viszonyok kényszere arra birta a helybeli tisztviselőket, hogy érdekeik védelmére csoportjukat újból megalakítsák. E tárgyban szerdán értekezlet volt, melynek folyományakép legközelebb az összes tisztviselőket az újjáalakulás végrehajtására s ennek nyomán egy akcióképes szerv megteremtésére fogják összehívni. — Előléptetések a postán. Pasérb Ferenc posta- és távirdafőtisztet, a helybeli postahivatal régi, érdemes tisztviselőjét a kereskedelemügyi m. kir. miniszter a VIII. fizetési osztályba posta- és távirdafelügyelővé léptette elő. Ugyanez alkalomból a vezérigazgatóság a pápai hivatalnál Steklovits Irén posta- és távírda segédellenőrnőt a IX. fizetési osztályba posta- és távírda ellenőrnővé, Szakács Imre segédtisztet pedig a X. fizetési osztályba segédellenőrré nevezte ki. — A kaszinó gyűlése. A kaszinó folyó hó 15-én délután fél 5 órakor saját kerti helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyté a tagok ez úton hivatnak meg. Tárgy : 1. Tagsági díjak felemelése. 2. Új alapszabályok. 3. Esetleges indítványok. Elnökség. —- Iskolánkiviili népművelési előadói tanfolyam. Veszprém-vármegye Iskolánkiviili Népművelési Bizottsága értesíti az érdeklődőket, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium a rendszeres népművelési munka előmozdítása érdekében Pápán (áll. tanítóképzőintézet) tanárok és tanítók részére népművelési tanfolyamot rendez. A tanfolyam f. évi julius hó 16-án (reggel 8 órakor) kezdődik és julius hó 21-én (délután) végződik. A tanfolyamra 40 hallgató vétetik fel. A tanfolyamon való részvételre — saját és nemzeti érdekből — felhívja a Bizottság a vármegye tanítói és tanári karát. —• Egyetemi hallgatók táncmulatsága. A Dunántúli Egyetemi Hallgatók Pápai SzéchenyiSzövetsége f. évi augusztus hó 4-én este 9 órakor a Kaszinó kerthelyiségében (kedvezőtlen idő esetén a Griff-szálló nagytermében) mindenképen elsőrendűnek ígérkező, nyári táncmulatságot rendez, mely/e a meghívókat a jövő hét folyamán bocsátja ki a rendezőség. — Ha van, miért nincs? A szegény emberek a pénzre szokták alkalmazni ezt a szójátékot, s mi most a trafikra vonatkoztatjuk, kérdezvén: ha van, miért nincs ? A dohányos népség állandó panasszal van tele, hogy a füstölni valóhoz csak ritkán s kis mértékben juthat hozzá. Azt a kis trafikot, amit hetenként a kistrafikosok a nagytőzsdéből kiváltanak, egy nap alatt szétkapkodják, azután a trafikos bámulhatja a levegő-eget, s adja a dohányéheseknek a stereotip választ: trafik, az kérem, nincs! E fura helyzet magyarázata a következő: Sem a kistrafikosok, sem a nagytőzsdés nincsenek ma abban az anyagi helyzetben, hogy egyszerre kellő mennyiségű dohányt válthatnának ki. Ehhez ma a kistrafikosoknak legalább is egy millió, a nagytőzsdésnek pedig nagyon sok millió forgótőke kellene. Mivel pedig ezek felett nem rendelkeznek, a dohánygyárakban felhalmozódik a kész dohány, s mármár a munkások létszámának redukálásáról beszélnek, ellenben a közönség számára még sincs dohány, ami persze végeredményben az állam sovány kasszájának károsodásával is jár. Más segítség nincs, az államnak rövid lejáratú hitelt kell nyújtania a nagytőzsdéseknek, hogy ezek viszont hitelezhessenek a kistrafikosoknak. Ha ez megtörténik, rövidesen „lesz bőven dohány!" — Pápai atléta sikere. A múlt héten rendezett országos ifjúsági athletikai versenyen Darány József, aki a versenyen a Pápai Sport Club képviseletében vett részt, súlydobással a második díjat nyerte. Biztató siker! — „A Gyurkovics leányok". A helybeli Keresztény Munkásegyesület műkedvelői, akik eddigelé az egyszerűbb keretek között mozgó népszínművekben szokták bemutatni ügyességüket, e hó 9-én igazán merész vállalkozásként Herczeg Ferenc vígjátékát, „A Gyurkovics leányok"-at adták elő. Vállalkozásuk szinte nem várt sikerrel járt, a kitűnő darab humora, fordulatokban gazdag cselekvénye igen jól érvényesült az ambiciózus műkedvelők előadásában. A Gyurkovics leányok bájos csoportját Csuti Bözsi, Menyhárt Vilma, Horváth Mariska, Menyhért Rózsi, Szilos Juliska, Horváth Bözsi és Szilos Mariska alakították sok kedvességgel, ennivaló naivitással. Gyurkovicsné mamát Makray Károlyné adta a hétlányos anyák érthető komolyságával. A fő férfiszerepet, Horkayt Nyáry Géza személyesítette meg szerepébe való ügyes belehelyezkedéssel. Makray Károly ezredese, Czepek Lajos Radványi Gidája, Szalay Dezső Kemény Tónija, Markovics László Sándorffyja, Lakat Dezső Semesseye, Diensímann R. Pál inasa és Menyhárt Jenő cigányprímása szintén jól beleilleszkedtek a darab miliőjébe. A szépszámú közönség egész estén át pompásan mulatott, s végezetül zajos tapsokkal hivta a lámpák elé a fáradhatatlan rendezőt, Fábián Károly főmérnököt. Felvonásközökben az Iparosifjak zenekara szórakoztatta a közönséget. Másnap az előadást hasonló sikerrel megismételték. — Vendéglői tájékoztató árak. A törvényhatósági árvizsgáló bizottság egész Veszprémvármegye területére nézve a közszükségleti vendéglői ételek tájékoztató árát 1913 julius 9-től kezdve további intézkedésig a következőként szabályozta: leves 60 K, főzelék feltéttel 400 K, főzelék üresen 150 K