Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-07-07 / 27. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár: Egy negyed évre 600 korona. Egyes szám ára 60 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Két nyilatkozat, egyik az új igaz­ságügyminiszteré, Nagy Emilé, másik a belügyminiszteré, Rakovszky Iváné, mind­kettő olyan férfias és komoly, aminő azok egyénisége, akik kimondották. Lé­nyege pedig e nyilatkozatoknak a követ­kező: Terror többé nem lehet úrrá e földön, az igazság bárdja könyörtelenül lesújt azokra, kik a pokol szellemeit akar­ják ide felidézni! Azoknak, kik e csonka földön az egészért akarnak élni és fárad­hatatlanul dolgozni, nagy megnyugvás ez a két nyilatkozat. Nem meglepetés, mert a Bethlen István gróf egész kor­mányzatából folyó, de határozottságával imponáló és lelket üdítő erélyével. Városi közgyűlés. — 1923 július 5. — Pápa város képviselőtestülete e héten csütörtökön közgyűlést tartott minimális érdek­lődés mellett. A gyűlés kezdetén tán még vol­tak vagy 30-an a városatyák, de ezek egy­harmada is a fontosabb (vagy kényesebb ?) pontok tárgyalása előtt célirányosabbnak látta elhagyni a közgyűlési termet. A közgyűlésen dr. Tenzlinger József polgármester elnökölt, ki elnöki bejelentései során meleg szavakban parentálta el a város nagy érdemeket szerzett néhai főorvosát, dr. Steiner Józsefet. Javaslatára elhatározta a kép­viselőtestület, hogy a temetésen küldöttségileg képviselteti magát. Hasonlókép kegyelettel em­lékezett meg a képviselőtestület egy" másik ügybuzgó tagjának, Bodai Istvánnak elhunytá­ról. Miután még a törvényhatósági jóváhagyást nyert ügyekről tett jelentést, napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt Gyurátz Ferenc. A tél fenyegető Ínségére való tekintet­tel arra nézve kér felvilágosítást: történt-e gon­doskodás tűzifáról és az Ínségesek ellátásáról? A polgármester megnyugtató feleletében elő­adta, hogy a város kellő mennyiségű tűzifát vásárolt és a tavaly nagyon jól bevált nép­konyhát is ismét működtetni szándékozik. A napirendre áttérve, vita nélkül fogadták el a kéményseprési díjak felemelésére vonat­kozó tanácsjavaslatot. A szemétfuvarozás válla­latba adására Szóld Manó és Wittmann Mihály nagybérlők adtak be együttes ajánlatot. Vállal­ják az összes (belvárosi) szemét és fekáliák összegyűjtését teljesen ingyen azzal a kötelezett­séggel, hogy az összegyűjtött komposztból 75— 75 q-t a városi faiskolának, 15—15 q-t a gyepmesternek juttatnak. A tanács azzal a fel­tétellel javasolta ajánlatok elfogadását, ha a faiskolának adott trágyamennyiséget kétszeresre emelik. Javasolta még a tanács, hogy a szemét­kifuvarozásért az érdekelt háztulajdonosok, szobánként havi 10 K-t fizessenek. Dr. Fehér Dezső ez utóbbi díjat csekélynek találja, ajánlja, hogy egy lófogat évi költsége legyen a bázis, amelynek alapján a szemétkifuvarozási illeték megszabassék. Dr. Baranyay Ferenc helytelen­nek tartja, hogy ott is terheket rójjanak a lakos­ságra, ahol annak szüksége nem forog fenn. Mivel az ajánlat révén a város egy lófogat tar­tását megtakarítja, külön illeték ne szedessék. Szavazásra kerülvén a sor, a tanács eredeti javaslatát elfogadták. Vita nélkül mentek keresztül a következő pontok: Kimondták, hogy a kölcsönre kiadott árvaszéki pénzek után a kamatlábot időről­időre állapítják meg s július 1-től az eddigi 8% mellett V 2 évenként 2 1/ 2% kezelési ille­téket is szednek. A miniszteri túlóradíjazást a városnál is életbe léptették. Helyeslőleg tudo­másul vették, hogy a tanács a népjóléti minisz­térium újabb lakásépítő akciójába belekapcso­lódik olyasformán azonban, hogy a nyerendő kölcsönt a helyi érdekeltség bevonásával fek­teti bele építkezésekbe, vagyis a kölcsönt ha­sonló feltételek mellett építési célra magáno­soknak adja tovább. 40 millió K van kilátásban, de iparkodni fognak többet megszerezni. A városi bélyeg- és illetékdíjakat kétszeresére emelték. Gyenese Gyula fogyasztási adóhiva­tali főnöknek %-° s részesedése felemelésére vonatkozó kérelmét nem teljesítették, csupán — a többi tisztviselőkhöz hasonlóan — a ter­mészetbeni ellátás váltságdíját állapították meg számára is. Tomor Dezsőnek az államszámvitel­tani vizsga letételére okt. 31-ig haladékot adtak. A vágóhidi tetőszerkezet megépítéséhez újabb 2 milliós kölcsön felvételét kimondták. Jóvá­hagyták a város bérlőivel Braun Dezsővel, Heller József és Heller Mártonnal a most kez­dődő gazdasági évre megkötött szerződést, mely szerint magyar holdanként 1 q buza bért fognak fizetni. Nagyobb vita volt a polgármester repre­zentációs költsége körül. A tanács eredetileg e célra a városi földekből 15 holdnak kihasí­tását tervezte, mivel azonban a bérlők ebbe nem egyeztek bele, a pénzügyi bizottság abbeli javaslatát terjesztette elő, hogy a tavalyi 100.000 K helyett havi .2 q buza állapíttassák meg, Mészáros Károly és dr. Baranyay Ferenc a kérdésnek — a törvényhatósági átalakulás idejéig — a napirendről való levételét javasolták, dr. Molnár Imre egy 500.000 K, dr. Kőrös Endre havi 1 q buza megállapítását javasolta, amihez dr. Molnár is csatlakozott, dr. Kende Ádám, Grátzer János, Gyurátz Ferenc az ere­deti javaslat mellett foglaltak állást, mert a havi 2 q buza egyértékü ma a békében adott 500 K reprezentációs költséggel. Szavazásra kerülvén a sor, a napirendről levételt 20 szóval 2 ellen elvetették s 11 szóval 10 ellen a tanács ere­deti javaslatát fogadták el. Ismét egy csomó tárgynál nem volt fel­szólalás. Állami rendszer szerint állapították meg a tisztviselői lakbéreket, a díjnokok lakbér­segélyét és a nyugdíjasok lakbérét. Kiutalták az összes alkalmazottak júniusi segélypótlékát és rendkívüli segélyét. Az építési szabályrende­letet miniszteri rendelet értelmében — mely a többek között az egy tégla széles falat is engedélyezi most — módosították. Az alsóvárosi ovoda épületének újjáépítését nem vállalta a város, csupán a dologi kiadásokat hajlandó viselni. A tüdőbeteg-gondozó intézetnek évi 30.000 K segélyt adtak. A települési díjakat ügyvéd, mérnök, orvos részére 10.000 K-ban, iparos, kereskedőnél 5000 K-ban, mások részére 3000 K-ban, közalkalmazottaknak 1000 K-ban állapították meg. A tanács javasolta annak elvi kimondását, hogy az utak átépítésére 70 milliós kölcsönt kérjenek a pénzügyminisztertől, a vámjövödel­mek terhére. Dr. Molnár Imre azt ajánlta, hogy az útátépítések részletekben történjenek, Schle­singer Rezső egyáltalán ellenezte a javaslatot, mert a mai kamatviszonyok melleit a város csődbe jút. A még jelenlevő négy = 4 város­atya azonban, csupán kezdeményező lépésről lévén szó, a tanács javaslatát elfogadta s ezzel a gyűlés V^-kor véget ért. í Veszprém vármegyei iparkiállítás. — Saját kiküldött tudósítónktól. — 1923 jun. 28. A veszprémi vicinális, amelyen a Vesz­prém vármegyei ipari- és gazdasági kiállítás másnapi megnyitására érdemes ipartestületünk vezetőségével utaztam együtt, lassú döcögéssel beérkezik a Veszprém városi állomásra, s mi kiszállunk a vonatból. Meglepő csend fogad bennünket, az állomáson — akárcsak mint valami szürke hétköznapon —' alig lézeng pár ember, fogadó-bizottságnak hire-hamva sincs, hát nekivágunk magunk az útnak, valahogy majd cs ak megtudjuk, hogy hol kapjuk meg a további információkat. Külsőképen igazán semmi sem mutatja, hogy holnap nagy napja lészen ősi Veszprém városának, amely egykoron kedves tartózkodási helye volt a magyarok első királya fenkölt lelkű hitvesének, Gizella királynőnek, akinek emlékét ma is kegyelettel őrzi a várban a kápolna, melyet ő építtetett. Valami mégis történik: a Kossuth Lajos utca elején ácsok dolgoznak szorgalmasan diszkapu felállításán, beljebb a városban pedig néhány házon nemzeti zászlót lenget a csöndes esti szellő, amelyek közül kirí feltűnőbb, ünnepi dekorációjával az ósdi városháza. Az emberek egykedvűen haladnak az utcán, mintha csak tudomással sem bírná­nak róla, hogy Péter Pál napján Veszprém városára terelődik az ország ipari és gazdasági életét figyelők figyelme. Egy utcasarkon néhá­nyan beszélgetnek: „Most már 45.000 korona a búza" — mondja egyik gondterhes arccal; amodább pedig ház elölt sziesztáló asszony­csoportból hallatszik a sóhaj: „16 korona egy deka élesztő". Igen 1 A drágaság nyomasztó gondja fekszi meg a lelkeket, ez szorítja vissza az ünnepi érzéseket, teszi fanyarrá a mosolyt az arcokon. Mi máskép volt 19 esztendővel ezelőtt, 1904-ben, amikor szintén kiállítást ren­dezett Veszprém városa .. . A derék veszprémi dalosoknak köszön­hetjük, hogy lelkünket mégis ünnepi hangulatba varázsolták. A vendégek tiszteletére a Korona­szálló terraszán szerenádot adtak, amelyet a szép nyári estén ezrek meg ezrek hallgattak gyönyörködve. A püspök-kert korlátja mögül mint valami óriási páholyból zúgott a taps a dalosok minden egyes éneke után, amelyet sokszorosan vertek vissza a szemközti vármegye­háza büszkén alátekintő falai. 10 óra után lett vége a szerenádnak, amely után a Zuschmann­féle vendéglőben gyülekeztek össze a kiállításra, illetőleg az azzal kapcsolatban tartandó iparos kongresszusra érkezett vendégek. Az ismerke­dés kedélyes hangulatban, felköszöntőkkel fű­szerezve folyt le, noha a kiszolgálásra elmond­hatjuk, amit egy színdarabban a rövid szivarra Legújabb kivitel ű mosó grenadinok, lybertik, delainok, voilok, zephirek, legkényesebb ízlést kielégítő választékban kaphatók Krausz és Koréin divatáruházába n. •

Next

/
Thumbnails
Contents