Pápai Hírlap – XX. évfolyam – 1923.

1923-01-06 / 1. szám

2. bizonyára különbet adna, hamarabb is meg­szerezné az új filmeket s ezáltal emelhetné üz­lete jövödelmezőségét. Egy próba semmi szin alatt nem ártana s ezzel eleget lehetne tenni azok óhajának is, akik a telep és mozi vezeté­sének szétválasztását kívánják. Ha hasznos a városnak, miért ne lehetne, sőt kell is, hogy legyen így ! Semper idem. Országos rajztanárgyülés városunkban. — 1922 dec. 28—29. Múlt számunkban röviden megemlékeztünk az országos rajztanáregyesület városunkban megtartott I. vándorgyűléséről. ígéretünkhöz híven a gyűlésről jelen számunkban részlete­sebben is beszámolunk, nemcsak azért, mert első eset volt rá, hogy a nagy és érdemes múlttal dicsekvő egyesület vidéki várost tünte­tett ki megjelenésével, hanem azért is, mert a gyűlésen elhangzott beszédek nemzetünk mű­vészi nevelése szempontjából annyi figyelemre méltó és oly ériékes eszméket tartalmaztak, melyek méltán számot tarthatnak szélesebbkörü érdeklődésre is. Az országos gyűlésre a fővárosból 21, vidékről 6 vendég érkezett városunkba, helyből 11 -en vettek részt rajta. A gyűlés első napján délután a gyűlés tagjai — nagyszámú érdek­lődővel együtt — megtekintették a főiskolai tornateremben rendezett ifjúsági rajzkiállítást, melyen 10 intézet növendékei versenyeztek mü­veikkel. Faragó János főigazgató Németh István dunántúli ref. püspök nevében üdvözölte a tár­saságot, Nadler Róbert elnök válaszában a rajz s a művészet jelentőségét hazánkban, mint kulturfölényünk bizonyságát az integritás szem­pontjából fejtegette. A kiállított müvek teljes tetszést arattak, kiemelkedőnek volt mondható a ref. kollégium retrospektív kiállítása. A zsűri azonnal összeült, hogy bírálata eredményét más­nap kihirdethesse. (A jutalmat nyertek neveit ujdonság-rovatunkban közöljük.) Ugyanaznap délután megtekintették a gyű­lés tagjai s a közönség is a díszteremben ki­állított Baldacci-féle gyűjteményt. Még a pápaiak közül is csak kevesen tudták, minő művészeti kincsnek van birtokában városunk ősi főisko­lája. Főkép XVII., XVIII. századbeli festmények művészi metszeteit, valamint eredeti metszeteket is tartalmaz. E metszetek nagy részét az ere­detinek művészi értékén kívül, magának a gra­fikai alkotásnak ritka tökélye tünteti ki. Hely­szűke miatt csak talán Vio része az anyagnak volt kiállítva, ebben is nagy gyönyörűsége telt a nézőknek. Aki részletesebben akarja tanul­mányozni, a kollégiumban mindig rendelke­zésre áll, megismerését nagyban elősegíti a Nemzeti Muzeum igazgatósága által készített katalógus, mely maga egy testes kötetet tesz ki. Este az Úri Kaszinóban ismerkedési estély volt, ahol Kardhordó László háznagy üdvö­zölte a vendégeket, majd Fürstner Tivadar orsz. iparoktatási igazgató az egyesület tagjai, úgyis mint volt tanítványai nevében üdvözölte a köz­szeretettől környezett Nadler Róbert elnököt, aki viszont tanítványait, első sorban a hölgye­ket köszöntötte fel. A tulajdonképeni vándorgyűlés másnap d. e. 10 órakor folyt le a városháza nagyter­mében. Itt a gyűlés tagjain kívül meglehetősen jöttek össze más érdeklődők is, bár korántsem olyan számban, mint azt méltán elvárhattuk volna. A gyűlést Nadler Róbert elnök, műegye­temi tanár, az országos nevű festőművész gyö­nyörű beszéddel nyitotta meg. A nagy háború utáni feladatainkról beszélt a nevelés terén, a szép kultuszáról, a rajzoktatásról, mint a mű­vészi nevelés egyik főtényezőjéről, mely az em­berben a legnemesebb értékeket neveli és ké­pesíti magasabb etikai életre. Majd szólt a rajz fejlődéséről, gyakorlati hasznairól s végül üd­vözölte a megjelent kiválóságokat. A város nevében dr. Tenzlinger József büszkeségét fejezte ki azon, hogy a rajztanárok első vándorgyűlésük színhelyéül Pápa városát választották, mely városon rajta van a kultúra patinája. Majd a győri tankerület nevében Dsida Ottó főigazgató mondotta el üdvözletét, elisme­réssel adózván a rajzoktatás azon színvonalá­nak, melyre Pápa városa s főkép kollégiuma emelkedett és hangsúlyozván, hogy a rajztanár­egyesület a szép kultuszát valódi valláserkölcsi és hazafias alapon folytatja. Végül Holló Lajos az orsz. középiskolai tanáregyesület üdvözletét tolmácsolta, mely örömmel látja a rajztanár­kollégák megmozdulását s arra való törekvését, hogy az ifjúságot nem akarja kezeiből kiengedni. Ezután az elnök méltatta a kollégiumban tartott, Ízlésesen rendezett rajzkiállítást s el­mondta, hogy jutalomdíjakra Pápa város, a ref. kollégium, az egyesület, Losonczi Jenő rajztanár és egyesek összesen 11.500 K-t adtak. Felolvasta a kitüntetettek névsorát s közülök a jelenlevőknek a díjakat is buzdító szavak kíséretében kiosztotta. A napirend során Balogh Sándor főtitkár terjesztette elő jelentéséi. Ebben ismertette az egyesület múltját, azokat a ma már megvaló­sult tanterveket, amiket az egyesület dolgozott ki és nagy hozzáértéssel vázolta a jövő fel­adatait. A programm utolsó, igen értékes pontja Mirkva Halász János festőművész, rajztanár előadása volt. A nemzeti művészi stílus jelentő­ségéről szólva azon kezdte, nem lett volna-e e szempontból szerencsésebb, ha a keresztyénsé­get hazánk csak a XIII. században vette volna fel ? Sok minden nem veszett volna el ez eset­ben, amit a turáni őshazából hozott a magyar s amit nagy munkával csak részben sikerült utóbb pótolnia. Ingéniumunk diadalának mond­ható, hogy mégis eredeti nagy művészek terem­hettek nálunk. Majd a művész előkészítő mes­terének, a rajztanárnak hivatásáról szólott. Be­mutatta a régi dilettáns rajztanárt s azt a mait, kinek munkája előtt a nyugati államok is tisz­telettel hajolnak meg. Majd a rajztanítás mód­szeréről szólott. Rajzot azért tanulunk, hogy a művészet nyelvén is megértethessük magunkat. Szól a rajz jelentőségéről a technika, az iparos munkája körében, szól a közönség művészi Ízlésének fejlesztéséről, a műpártolásról, szól a művészet jelentőségéről az integritás szolgála­tában. Nagyszabású előadását végig nagy érdek­lődéssel hallgatták s végül lelkesen megélje­nezték. A gyűlés az elnök zárószavaival ért véget, ki Pápa városának, a kollégiumnak s az úri kaszinónak mondott köszönetet a szives fogad­tatásért. Gyűlés után a konvikluson 50 terítékes bankett volt, melyen elsőnek Faragó főigazgató köszöntötte fel Nadler elnököt. Az ő meleg­hangú válasza után még több lelkes tószt hang­zott el s végül szeretettel ünnepelték Losonczi Jenő kollégiumi rajztanárt, az egyesület vidéki alelnökét is, ki a gyűlés helyi rendezése körül oly szép sikerrel buzgólkodott. Vendégeink leg­nagyobb része a vasárnap délutáni gyorsvonat­tal utazott el városunkból. PYRAM MINDEN MÁS CIPŐKRÉMNÉL TÖKÉLETESEBB m y •• • • • * m mindennemű Köhögést , hűlés l biztosan gyógyít a hires Dr. Jármay Csodamellfea kapható minden gyógytárban és drogériában. Rhoflima köszvény, KmlltZlllllCly csonthasogatás üllőn csakis az egyedül biztos általánosan 12II12II ismert és minden esetben bevált ' Kapcin-kenőcs segít. Ezt kérje minden gyógytárban és drogériában. Utánvét mellett küldi: „Oroszlán" gyógyszertár Budapest, IV., Papnövelde-utca 2. szám. I 1 ÚJDONSÁGOK. — A főispán Pápán. Dr. Magyar Károly, vármegyénk főispánja, a tegnapi napon váro­sunkba érkezett első sorban azért, hogy a Horthy-akció városi részesedésének és városi gyűjtésének felosztása felől intézkedjék. Az e tárgyban tartott ülés tegnap d. u. 5 órakor volt a városházán. Lapunk korábbi lezárása miatt erről s a főispán itt tartózkodásának egyéb mozzanatairól csak jövő számunkban számolhatunk be. — Szilveszteri mulatságok. Az ó­esztendőt, a bajjal, gonddal terheset, változha­tatlan, ősi szokás szerint jó kedvvel, muzsiká­val bucsuztattuk el. Hiába, változatlanul opti­mista az emberi nem: akármennyi rosszat tapasztal, mindig csak hisz a jobban s hitét azzal pecsételi meg, hogy előre vigad is rája. így valánk zűrzavaros, gondfelhős 1922-nek bucsuestéjén is. Hány felé mulattak Pápán e napon, alig győznők felsorolni. Mégis a neve­zetesebbeket : Az egyetemi ifjúság kezdte, mert ő már egy nappal előbb, 30-án tartotta meg a mulatságát. Rengeteg fiatal leány volt a Griff­ben, diákjaink becsületére szolgál, hogy kedves táncosaikkal együtt mindnyájan kitűnően mulat­tak. — A Kaszinó szilveszteri mulatsága — mondanunk kell-e? — kitűnően sikerült. Sokan valának fáradhatatlanok, kik előző nap is ropták a csárdást s másnap is beálltak a sorba. Az est jö­vödelméből 5000 K jutott a Petőfi-Jókai szobor­alapra, 6000 K a helyi nyomor-akcióra, 6000 K a kaszinó könyvtárára. A Polgári Kör estéjén is a régi hagyományos jókedv uralkodott s így volt ez mindenütt társaskörökben, családok kö­rében, agglegények szilveszteri helyén: kávé­házakban is s éjjeli 12-kor — Petőfi születése 100-dik évfordulója percében — meghatottan kívántak az emberek egymásnak boldog, a ré­ginél sokkal boldogabb új esztendőt, békét, szabadságot, nemzeti vágyaink teljesültét sze­retett magyar hazánknak 1 — Szávay levele. Említettük, hogy Pápa város február hó 18-án nagyszabású Petőfi­ünnepet rendez, melyre a Petőfi-Társaságot is meghívta. A társaság nevében Szávay Gyula főtitkár az itt következő, kedveshangu levélben igérte meg a Petőfisták kitüntető közre­működését : Mélyen tisztelt Polgármester Úr! Szives és nagyon kedves meghívóját a Petőfi-ünnepségre nagy köszönettel vettem és az ünnepen mindenesetre részt veszek. Pápára úgy gondolunk mi a százados nagy ünnepség lélekrezgései közt, mint egy kegyhelyre, mint egy megszentelt emlékű ősiségre, ahova elzarán­dokolni boldogság és kitüntetés. Csak méltóz­tassék az ünnepnapot szabadon kitűzni, ott le­szünk mi, azt hiszem, sokkal többen, mint je­lezve van s egymáson keresztül törve igyeke­zünk szóhoz jutni. Pápán úgynevezett „nagy ünnepet", nagymisét akarunk celebrálni. Pápa múltja s azon épült jelene, úgy érezzük, hogy erre kötelez. A továbbiakról, ha megtudjuk a napot, teszem tisztelettel jelentéseimet. Budapest, 1922 december 26. Polgármester úrnak igaz tisztelettel kész hive: Szávay, főtitkár. — Vallásos összejövetel. Az ev. gyüle­kezet tanácstermében vasárnap (folyó hó 7-én) d. u. 3 órakor Kiss Jenő ev. theol. akadémiai tanár felolvasást tart „Amit a tegnap hagyott a mára" cimen. Az előadás keretéül szavalatok, énekszámok szolgálnak. A gyülekezeti harang­alapra offertórium tartatik. — A czelli csatlakozás. Nem az első eset, hogy szóvá tesszük a lehetetlen czelli csatlakozást, mely a pápai és pápavidéki uta­sokat újra és újra elüíi attól, hogy a hajnali vonattal elindulva akár Zalába, akár Veszprémbe eljuthassanak. Csütörtökön megismétlődött a már annyiszor megénekelt eset. A budapesti személyvonat késett s így ezen a napon senki­nek, aki Czellen át Veszprémbe, Zalaegerszegre stb. akart utazni, nem állott módjában oda el­juthatni. A dolgon kis jóakarattal lehetne segí­teni, induljon — mint régebben — egy órávaK később Czellből a vonat s nem lesz semmi baj, semmi panasz. Ajánljuk az ügyet a szombat­helyi ü. v. szives figyelmébe, megértő gondos­kodásába. Csősz GOLD

Next

/
Thumbnails
Contents