Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-05-27 / 21. szám

És mit látni minálunk? Szilárd meggyőződést, amely nem téveszti el hatását az emberekre. Manapság mindenki látja az ország nehéz helyzetét. Súlyos viszonyok, veszélyek közt senki sem bizhatja magát ingadozó, konjunktúrás emberekre — legfeljebb a maga és nemzete kárával. Ezért nő a mi táborunk. Látunk reális irányelveket, látjuk egy tiszta és nemes iiberálizmus vezéreszméit. Éz a Iiberálizmus minálunk a nemzetgyűlés két esztendeje alatt Hamupipőke szomorú sorsára volt kárhoztatva. Most ismét királynő lesz belőle. Az emberek belátják, hogy szabad forgalom, szabadipar, szabad kereskedelem t nélkül nincs élet. Ez a Iiberálizmus meg fogja hozni a szellemek szabadságát is. Látunk egy jól ismert embert minálunk, aki képviselői rátermettségét, államférfiúi képességeit a Iiberálizmus fénykorában nagy emberek közt igazolta, aki múltját ma sem tagadja meg, aki tehetsége, jelleme egész erejét önfeláldozással kész ma az ország szolgálatába állítani. Gerincének nincs vasalásra szüksége, mert anélkül is egyenes és sokkal ..viharállóbb, mint egy vasalható konjunktura-gerinc. Ezért látunk ma Pápán annyi kiábrándult embert és ezért nő a mi diadalmas táborunk. Dr. Trócsányi Dezső, Mi az igazság Salamonról? A „Dunántúli Nép" csütörtöki száma Salamonból „Egy jelenvolt" aláírással az igazsággal homlokegyenest ellenkező cikket közöl, amelyben azt szeretné a jóhiszemű olvasóval elhitetni, hogy a dr. Antal Géza pártjának f. hó 21-iki salamoni gyűlése kudarccal végződött volna. Ennek épp' az ellenkezője az igaz. A salarnoniaknak annyira megtetszett dr. Antal Géza képviselőjelölt egy héttel előbb tartott szép programmbeszédje s annyira megnyerte őket szeretetreméltó egyénisége, hogy újra hallani kívánták s körükbe meghívták. Midőn pedig vasárnap körükbe megérkezett, köztisztelt személyét a szeretetnek és bizalomnak jeleivel halmozták el, csokrokat nyújtottak át neki, hintaját felvirágozták és érkeztekor és távoztakor zajos ovációban részesítették. Beszéde legelején ugyan bizonyos részről, talán éppen a „jelenvolt" által felbujtogatott egyének zajongani kezdtek, azonban ezt a megrendelt ellenkezést csakhamar elhallgattatta a nagyszámban jelenvolt Antalpártiak zúgó éljenzése, s ettől kezdve nagyszabású beszédét még az ellenpárt is a legnagyobb figyelemmel hallgatta végig. Az egész közlemény tendenciózus és rosszakaratú állításoktól hemzseg. Salamon község értelmes népe nem hagyja magát orránál fogva vezettetni, mert a közelmúltban történt dolgok is megbizonyították, hogy kik az ő igazi barátai és kik a dolgozó nép ellenségei. Különben majd a szavazásnál elválik, hogy igaz-e a „Dunántúli Nép"-nek az a merész állítása, hogy Salamon község egy emberként áll Paupera zászlója mellett. Legyen meggyőződve arról is a „jelenvolt", hogy mi, salamoniak, sokkal jobban tiszteljük és szeretjük Krisztinkovich uraságot, hogysem róla mondott vádaskodásainak felülnénk; mi jól ismerjük az ő, irántunk tettekben megnyilatkozó jóindulatát úgy a múltból, mint a jelenre vonatkozólag is. Amiért lerántotta a leplet az ellenpártnak abbeli kortesfogásáról, mintha az ellenjelölt a kisemberek ügyét eddigi működése körében csak a legcsekélyebb mértékben is felkarolta volna, azért mindnyájan csak hálával tartozunk neki. Amit azonban egyebet mond a cikkiró róla, az nem egyéb, mint az igazság elferdítése. Ennyit az igazság érdekében a „Dunántúli Nép" említett közleményére. Egy salamoni lakos. * Ugyanezen ügyben a következő levelet is kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Dunántúli Nép f. évi 118, számában „Botrányba fult az Egységes Párt' salamoni kirándulása" cim alatt „Egy jelenvolt" a személyemmel foglalkozik, miért is a tendenciózusan elferdített cikkelyre a következő válaszomat küldöm az igazmondó cikkírónak. Legelső sorban is.az „Egy jelenvolt" holmi pogromistának igyekezik feltüntetni engemet. Erre nézve az a rövid megjegyzésem, hogy én akkor sem voltam antiszemita, amikor magyar katholikusnak „alvó"-nak maradni: bizonyos fokú megvetéssel járt a hallerista körök részéről; így tehát ma, amikor mindenki félredobja a kurzustrombitát, az „Egy jelenvolt" Ízetlen és valótlan állítását csak élvezni tudtam : élveztem t. i. a pápasalamoni ébredő- és sziv-gárdistavezér negédes filoszemita kacsintását az „Egy jelenvolt" cimü cikkelyben. Már mostan, ami a népgyűlésnek teljesen elferdítetten való beállítását illeti, arra nézve csakis annyit kívánok megjegyezni, hogy a hazugságokat éppen úgy az „Egy jelenvolt" közismert jelleméhez értem, mint stílusát és gyalázkodását is. Több mondanivalóm nincs az ügyhöz. Fogadja Szerkesztő Úr tiszteletem kifejezését, mellyel maradtam hive Pápa, 1922 május 27-én Krisztinkovich István. Városunk történeti emlékei közül. Zsoldos doktor hadikórháza. 1809-ben, a Napoleon ellen viselt háborúk idején is, épp úgy, mint a legutóbbi időben, hadikórház volt városunkban és pedig az Irgalmasrend, a Szent Benedekrend székházában, a Szentilonai ápoldában és a várban is. Ezen kórházak élére az intéző-bizottság Zsoldos János megyei főorvost állította, aki azután, a háború végeztével, a kórházi naplók adatait feldolgozta és tanulmányát a Tudományos Gyűjtemény 1817. évi folyamában közzétette. Városunk történelmében már felhasználtuk a szükséges részeket e tanulmányból, azonban még vannak abban történeti emlékek, onnan közöljük a következőket is. Junius 12-én délután 4 órakor jöttek be városunkba Borsosgyőr felől a franciák. Az előlük Győr felé vonuló János főherceg utóhadát még itt találták, azért velük rövid utcai harcba elegyedtek és a Tízes-malomtól csaknem Takácsi-ig folyt a harc. „A kanászház mellett levő árokban is — irja Zsoldos doktor — többen hevernek lovaikkal együtt, nemkülönben kivül a mezőn is, kivált az út mellett levő árokban, ott, ahol Pápáról menvén, az ispotályi földek jobb felől kezdődnek." „Én ekkor a Benediktinusok klastromában levő ispotályban a sereggel hozatott kevert sok sebeseket kötöztettem és minden seborvosoknak összegyűjtésében munkálkodtam, amidőn azalatt lakházamat öt lovas katona rabolta, sőt haza hivattatván, egyik közüllök, mivel tiszti foglalatosságom tekintését kértem fel, vont pisztolyát mellemnek szegezte, két más muzsikus a tsizmámat kérvén, le is húzta volna, ha Lauriszton generálnak két segédje szobámba be nem szállott volna." Szükség is volt a főorvosra, mert mint irja, annyi volf a sebesült, hogy „már az Orvosok se érkeztek ispotályba is, városon is betegeket kötözni, és annyival kevésbbé, mivel már a tsonkittások nagyon eresedni kezdettek, és egy Chirurgus betsületesen 1 nap 10, legfeljebb 15-nél többet be nem köthetett: azért is, hogy minden betegek az ispotályba bévétettessenek, a Tekintetes Deputatio megrendelte és 7-ik és 8-ik juliusban végben is vitettetett és ugy az ispitályok egészen egybe olvattak a Miserieknél Tartott pedig ez a hadikórházi állapot junius 12-től julius 26-ig és mint Zsoldos doktor irja — „3974 sebesekből és 1115 nyavalyásokból, mindössze 5089 betegekből állott a kórház és mindössze 44 súlyos napokig tartott". Mi bizony a közelmúltban ennél súlyosabb helyzet tanúi voltunk. Az egyes kórházak vezetői voltak ezen idő alatt, vagyis mint Zsoldos doktor irja — „Commissariusok a Miseriek ispotályában Szokoli Esküdt Ur, utóbb Lukátsi József ügyész Ur, a Benediktinusok ispotályában Göntzöl Ügyész Ur, a Szent Ilonái ispotályban Ortrain Ur, a Várban és a Tiszteknél maguk a frantziák". A gyógykezelés módjáról irja Zsoldos doktor: „A sebeket langyos vizbe elegyített több vagy kevesebb kánforos égett borral tisztítottuk és kötöztettük, változtatván azonban, vagy hozzá adván a különös formájú és tünetü sérelmek körül a szükségeseket". A kórházi intéző-bizottság tagjai közül kiemeli Zsoldos doktor „nagy érdemét Tekintetes Alispány Rába Boldizsár urnák, a kinek háza kortsmává, asztala minden órában éjjelnappal szabaddá vált. Főtisztelendő Horváth kanonok az ellenségnek nyelvét értvén, annak szivét mind beszédével, mind tekintetével, mind pedig, a hol kellett, magát tartó igazsága védelmével is hódította. Tekintetes táblabíró Rohontzi János ur sok költséges áldozatival, jó bánásával a hadi tisztséget megnyervén, sok megyénk és megyénken kivül valóknak jószágokat és életeket is megmentette". A kórházi élelmezésről olvassuk: „Egy betegnek napjában kétszer, reggel 9 órakor és délután 4 órakor fél-fél font hust, fél-fél font kenyeret és egy meszszöl bort rendelt a Tekintetes Deputatio". Az tehát, mint látjuk, eléggé jó volt és általában Zsoldos doktor is — mint mondják — a jó táplálkozást egyik főo'rvosságnak tartotta, épen ezért jó bort is szokott rendelni betegeinek. Barátai e miatt többször évelődtek vele. Mikor azután egy szegény Berky nevű betegjének is jó bort rendelt és az mégis meghalt, verset csináltak róla, s mikor hazafelé mentek vacsoráról jó barátai és észrevették, hogy a doktornál még ég a gyertya, az ablak alá állottak és egyszerre ketten is, hárman is szavalták hogy: Meghalt ám a szegény Berky, Mert nem adtak jó bort neki. Miért nem adtak jó bort neki? Azért halt meg szegény Berky! Csak elbeszélni hallottam az esetet én is a régiektől; de azért csak álljon itt ez a gazdátlan kis vers derűs emlékül városunk oly sok szomorú történeti emléke között. Kis Ernő. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Dr. Magyar Károly főispán,f. hó 22-én délután titkárja: dr. Porubszky Em4» kíséretében városunkba érkezett. Aznap délután és másnap reggel különböző helyeken tett látogatásokat s még kedd délelőtt folyamán elutazott körünkből. — Starosolszky Ödön táblabíró és lovag Gruppenberg Fehrenthal Róbert járásbiró, mint a pápai választókerület választási biztosa, illetve helyettesbiztosa kedden délután Veszprémből városunkba érkeztek s a választások befejezéséig itt fognak tartózkodni. — A „hivatalos" jelölt. Már egy alkalommal rámutattunk arra az elég átlátszó kortesfogásra, amellyel a pápai pártonkívüli, u. n. ellenzéki jelölt emberei iparkodnak bizonyos körökben hangulatot teremteni, azt híresztelvén, hogy Pápán a kormánynak nincs is hivatalos jelöltje s neki nemcsak közönyös, de egyaránt kedves bármelyik jelölt nyerné el itt a mandátumot. E híresztelés alaptalanságát megcáfolta ugyan már a kormánynak a fővárosi lapokban közölt kommünikéje, de hogy választó közönségünk világosan lássa, mily módon lett dr. Antal Géza a kormány jelöltje s mi bírta őt rá, hogy politikai múltjának és mindenki előtt jól ismert egyéniségének teljes integritásával vállalja a jelöltséget, ime itt közöljük Bethlen István gróf miniszterelnöknek dr. Antal Gézához ez év márciusában' irt levelét : Budapest, 1922 március 16. Kedves Barátom! A pápai választókerület téged szeretne képviselőjének megnyerni. Miután én is különös súlyt helyezek arra, hogy a következő nemzetgyűlésen közismert tudásodra és nagy képességeidre támaszkodhassam, magam is csatlakozom a pápaiak kérelméhez és ezért igen kérlek, légy szives engem mielőbb értesíteni, hajlandó volnál-e az említett kerületben a jelöltséget elfogadni. Szívélyes üdvözlettel: Bethlen István s. k. E helyen emiitjük meg, hogy dr. Magyar Károly főispán a hivatalfőnököknél tett látogatásai alkalmából szintén kizárólag azt a tényt szögezte le, hogy a kormány jelöltje Pápán egyedül dr. Antal Géza.