Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-05-20 / 20. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 420, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 4 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A dr. Antal Géza párt intéző bizottsága felkéri mindazokat a tisztelt párttagokat, akiknél ajánlási ivek még kint vannak, hogy azokat legkésőbb f. hó 22-én, kedden a pártirodában (Fő-tér 2.) okvetlenül beszolgáltatni szíveskedjenek. Az ajánlási lapokat ugyanis legkésőbb f. hó 24-én, csütörtökön kell a választási biztosnak benyújtani, két nap pedig feltétlenül szükséges az iroda előzetes munkájának elvégzésére. Két jelölt. Nem telik két hét bele és az ország ismét választani fog. Az „ország" irtuk és elszorul a szivünk. Dehogy ország, hisz ez nem ország, nem az az ország, amit mi akarunk, nem az az ország, amelynek szava az egész magyarság szavának volna tekinthető. Csonkán és bénán, vergődve száz bajban, epedve békesség, nyugalom után, vágyva olyatén erősödésre, amely a valódi ország helyreállítására vezet bennünket, választani fogunk. Tömegek járulnak az urna elé, vagy tizszer annyian, mint ahányan a béke boldog napjaiban döntöttek a haza sorsa felől. Ma nagy általánosságban már mindenki, akinek meg van a kellő érettsége, aki a harctéren teljesítette kötelességét, aki kereső munkát űz, részt vesz a választásban. Aki maga önzetlenül gondolkozik, aki nem vesztette el hitét az emberiség nagy eszményeiben, az úgy képzeli el, hogy az ilyen választásnak, hol — bár fájdalommal Iátunkkisérleteket(csodáIatosképen éppen ellenzéki részről) meg nem engedett eszközök, első sorban etetésitatás használatára — ezren és ezren nyilatkozhatnak meg szabadon, a nagy nemzeti célokat, az ország közügyét előmozdító igazságosságában feltétlenül, jobban meg kellene bíznunk, mint mikor csupán pár száz kiválasztott nyilváníthatta csak a maga véleményét. Ha ez az eszményi felfogás fog diadalmaskodni, akkor a jövő meghozhatja számunkra mindazt, amit tőle várunk, ha alacsony indulatok és vak elfogultság tudna úrrá lenni a lelkeken, akkor jaj nekünk, akkor jaj Magyarországnak ! Talán sehol igazabb alkalma nincs a választóközönségnek, hogy a maga ideális gondolkodásáról, valódi magyar érzületéről, a nemzet nagy érdekén kívül semmi más melléktekintetet számba nem vevő nemes felfogását megbizonyítsa, mint itt ebben a mi választókerületünkben. Két jelölt áll egymással szemben. Az egyik ismeretlen, a másik ismert. Az egyikről mást nem tudunk, mint hogy gazdag ember, egy nagy banknak a vezetője, a tőzsde tagja és tanácsosa s amit még róla sajtója stereotip ismétléssel folyton mondogat: „jeles közgazdász". Hogy hogyan és miért akar ez az egyénileg bizonyára igen derék úriember a politikai életben szerepelni, azt mi nem tudjuk és nem is kutatjuk. De hogy eddigi munkálkodási körében nem a dolgozó milliók érdekét, hanem pár excellence, azét a nagy tőkéét képviselte, melynek jelentőségét csak balgatag vonhatja ugyan kétségbe, de a multak szomorú tapasztalatai szerint ráfeküdt mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi életünkre s mely ugyanakkor, mikor a töméntelen, nagy hasznokat zsebre vágta, létminimumhoz is alig engedte eljutni a föidmivelőt, munkást, a tisztviselőt, az napnál világosabban áll mindenki előtt. Hogy közben közgazdasági cikkeket is irt erre és amarra, az nem jelent semmit. A fővárosi lapok közgazdasági rovataiban minden nagy bank vezetője szokott mostanában irni, az ma úri divat a bankdirektorok közöttt. A másik jelöltet mindnyájan ismerjük. Egy emberöltőnél hosszabb időt töltött e város falai között. Egyetlen szava, egyetlen ténye nem volt ezen idő alatt — s van-e egy második, akiről ezt el lehetne mondani ? — amelyet a legkisebb gánccsal lehetet volna illetni. E város felvirágzásának, várossá fejlődésének ideje arra a korszakra esik, amikor ő működött itt a közélet porondján. Hogy menynyit dolgozott önzetlenül a közérdekért, hogy mit tett a szegényekért, hány éjet virrasztott át munkában — minden jutalom reménye és vágya nélkül — kell-e azt mondanom? Hogy ezenkívül minő volt irodalmi, tudományos munkássága, hány tanulmányának javaslatát realizálta a társadalmi élet és a törvényhozás, azt is tudja mindenki. Mindenki tudja azt is, hogy azt a nyolc esztendőt, amit e város képviselője gyanánt az országgyűlésen töltött, valóban hazája és e város közönsége, elsősorban a rászorulók s bajjal küzdők javára töltötte el. Kristálytiszta jellemét a leghalványabb árnyék nem homályosítja el. És tudja végül róla azt is mindenki, hogy aki a leghűségesebb katonája volt Tisza gárdájának, segédtisztje a vezérnek, az ma is becsületes magyar lelke egész hevével azokért az eszmékért hevül, amelyekért a vezér vértanu-halált halt. Aki pedig mindezt nem tudná, mert talán nem régi lakója e városnak, vagy csak újabban van szava a közélet intézésében, a múltban ilyennel nem törődött, annak csupán ennyit: olvassa el dr. Antal Géza programbeszédét és akkor egész nagyságában előtte áll az a férfiú, akinél különbre nem*igen bizhatja magyar választókerület a maga képviseletét. Látók lássatok, gondolkozók gondolkozzatok, választók ítéljetek! Olvasom . . . Olvasom, hogy állami tisztviselőknek az Antal Géza pártjánál nem szabad semmiféle tisztséget elvállalni. A Paupera pártjában ellenben ugyancsak állami tisztviselő nemcsak elnök lehet, de nap-nap után, a hivatalos órák keretein kivül és belül kortes-utakra is kisérheti a a maga jelöltjét. Mivelhogy a szegény elnyomott ellenzéknek, a terrornak eme szörnyű idejében, természetesen több szabad! * Olvasom, hogy az ovoda udvarán vasárnap délután a dr. Antal Géza programmbeszédjén gyér közönség volt jelen, melynek soraiból Paupera nevének említésénél dörgő éljenzés hangzott fel. Gyér közönség és dörgő éljen!... Majdnem úgy illenek össze, mint létminimumért küzdő munkásság és 30 lóerős autón járó tőzsdetanácsos-bankár ! • * Olvasom, hogy Bethlen vonata hétfőn hajnalban vagy 1 7 a órát vesztegelt a pápai állomáson. Ez alatt (a hálókocsiban nyugodtan szendergő) miniszterelnök és kísérete álmában lázas megbeszélést folytatott, hogy be merjen-e menni e vad városba, vagy sem. Nagyon félt, hát nem tette meg. Azt már persze nem olvasom, hogy hasonló, még izgatottabb tanácskozást folytattak az alvók Vináron, hol szintén sokáig vesztegelt a vonat s melynek lőréses bástyái közé szintén nem mertek bemenni. Még kevésbbé olvasom azonban, hogy 728-ra volt a fogadtatás Czelldömölkön kitűzve, hova persze ennél korábban nem akartak a vonattal befutni. Legkevésbbé olvasom végül azonban azt, hogy akár Czelldömölkön, akár másutt más fogadta volna, mint ami itt is várná Bethlent, ha jöhetne, bizalom és szeretet. * Olvasom, hogy így egységes párt, meg úgy egységes párt, hogy becsületes magyar ember nem szavazhat erre a kormányra (Úristen, melyik kormány számára engedélyezte valaha is az ellenzék, hogy a becsületes magyar emberek rászavazzanak?!) s hogy mi nem engedjük s hogy üsd nem apád stb. Rendben van, megnyugszunk benne. Mi azonban feltavaszi női- és leányka-köpeny újdonságok, francia női-kelme különlegességek, fra^z és flóréin divatámháza, ftpa.