Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-04-29 / 17. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 4 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MEGJELENIK Csendben és szerényen, mint ahogy minden ténykedésében mindig kerülte a reklám olcsó pénzen vásárolható dobszavát, egy férfiú érkezett meg a héten városunkba, kinek többet köszönhet megcsúfolt és meggyötört hazánk, mini a szájhősök egész sisera-hadának, kik a nagy összeomlás óta a még mindig jövedelmezően értékesíthető romok őrszemei gyanánt siettek elhelyezkedni. Dr. Antal Géza jött meg. Azóta, hogy az akkor ínség karjaiban vonagló társadalom segítésére s a nemzetközi kapcsolatok újból való felvételének megteremtésére Apponyi Albert gróf javaslatára, mint arra egyedül hivatottat és méltót, még 1920 legelején a Külügyi Bizottság kiküldte Hollandiába, néhány, működésével kapcsolatos, legfeljebb 1—1 hetet igénybe vevő hazai látogatástól eltekintve, több mint két esztendőt töltött távol hazájától. Aki azt a szinte páratlan tetterőt és energiát ismeri, mely az ő egész egyéniségét és egész közérdekű tevékenységét jellemzi, az képzelheti, hogy ez a két év szintén nem leheteti a meddő henyélés, a tétlen szemlélet ideje. Nem is volt az. Hogy azonban mily mértékben nem, ahhoz nem elég bizonyíték a sok százmilliós adományoknak az a tömege, mely a szükség legnagyobb napjaiban a fővárosban s a vidék minden •nagyobb pontján, így nálunk is, felekezeti különbség nélkül kiosztásra került, nem is az 1U évenként induló, halvány arcú gyermekeket vivő vonatok máig meg nem szakadt robogása, nem is a viruló piros képpel visszaérkező kicsinyek mosolygása, kiktől Hollandiában soha senki nem kérdezte, mint ahogyan nálunk némelyeknél máig szokásban van: mi a vallásod? szentségben imádod vagy zsoltárral dicséred-e az Urat?, — hanem fogadták őket mindenek a világokat átfogó emberszeretet melegével. Mindez bár olyan eredmény volt, ami már ma látható s mégis mindez nem láttatja a maga egészében dr. Antal Géza künn végzett munkáját. Aki figyelemmel kísérte a korábban rólunk, nélkülünk s ma is még csak úgy félig-meddig velünk folyó külföldi tárgyalásokat, annak észre kellett vennie, hogy ha volt szó, amely mellettünk emelkedett, az a hollandusoké, vagy a hollandusok által felvilágosított angoloké volt. Gyakorlatilag ma még ennek kevés j hasznát láttuk. De balga és rövidlátó az, j aki a nemzet érdekében folytatott mun- I kának sikerét máról holnapra várja. Nagy I dolgok ritkán jönnek egyszerre létre. A holland nemzet se pár nap alatt vívta ki a maga szabadságát, a magyar egység, a magyar területi épség sem alakulhat ki oly csoda-gyorsan, ahogy azt mindannyian szeretnők és várnók. De ha valaha ez meglesz — s hogy meglesz, melyik magyar kételkednék benne? —, akkor annak a száz felolvasásnak, melyet e nemzet múltjáról, jelenéről, szellemi és gazdasági életéről dr. Antal Géza Hollandia száz városában tartott, annak az ezer szálnak, melyet a két nemzet közötti örök kapocsként mesteri kézzel szövött s melyek közt nem utolsó Vilma királynőnek személyes audienciákkal megnyert rokonszenve, annak a szünetlen, lelkes propagandának, amit ő két év alatt kifejtett, hasonlíthatatlanul becses része lesz a régi, a nagy Magyarország megteremtésében. Szivünk mélyéig meghatott érzelemmel köszöntjük a magyar eszme külföldi*apostolát újból e hazában. A pápai Mansz. ünnepe. Tormay Cecil városunkban. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének pápai csoportja s vele együtt városunk egyeteme is szép és belsőséges ünnepnapokat élt át e héten: csütörtökön és pénteken, amikor Tormay Cecil, a szövetség megalapítója és országos elnöke, tisztelte meg a helyi Manszot és városunkat is látogatásával és előadásaival. Hogy ezek az előadások a nemzetmentés és az új honfoglalás — az integra Hungaria visszaszerzése — terén mérföldmutató kövek lettek, kell-e ezt mondanunk azoknak, akik tudják, hogy Tormay Cecil ma a magyar irodalom egyik első büszkesége, akinek neve és munkái bejárják az egész világot, tiszteletet és megbecsülést szerezve a magyar szellem teremtő erejének. Hogy az élőszónak is mestere, arról lelkesedéssel győződött meg az a megértő és hálás asszonytábor, mely előadásaira összesereglett. Tormay Cecil csütörtökön délben a gyorsvonattal érkezett városunkba, hol a helyi vezetőség élén Gamerra Alberta Máriával és a város nevében Csoknyay Károly v. főjegyző ünnepélyes fogadtatásban részesítették. Vele együtt érkeztek dr. Horváth Gézáné, a Prot. Orsz. Nőszövetség alelnöke, dr. Fáy Aladárné és Kiss Károly titkár. Más vonatokkal jöttek s a gyűlésen már szintén résztvettek Baselli bárónő és Kovács Gyuláné Szombathelyről, Kosarszky Endréné Zalaegerszegről és Rédly Sándorné Győrről, mint az illető csoportok kiküldöttei. Délután 4 órakor a városháza nagytermében tartotta meg a Mansz. díszközgyűlését. A gyűlést a magyar Hiszekeggyel Gamerra bárónő elnök nyitotta meg, aki Tormay Cecil s a vendégek üdvözlése után arról a kötelességekről szólott, amik a magyar asszonyokra várnak az elvesztettek megszerzése terén. Mint a franciáknak annak idején : Noublions pas 1 — ne feledjünk, ez legyen jelszavunk. Ezután Pongrácz Józsefné titkár terjesztett elő rövid, de tartalmas jelentést az egylet megalakulásáról, céljáról és eddigi működéséről. Általános figyelem mellett emelkedett most szólásra Tormay Cecil. Az elnök szavaira reflektálva, fejtegette a különbséget a franciák egykori s a mi mai veszteségünk között. Mi nem meghódított tartományt vesztettünk el, de ezeréves hazánkat szakították szét, melynek tőlünk elrabrott részeit nem ökölbeszorított kézzel és gyűlölettel, de összetartással és szeretette! kell újra visszaszereznünk. Majd összeomlásunk okait fejtegette, felidézte Tisza István alakját s megemlítette, hogy utána elsőknek pápai vértanuk mentek halálba. Hazánk legnehezebb idejében alakult meg a Mansz., mely azóta az asszonyok kicsiny keze által összetartott erős és hatalmas lánccá fejlődött, mely titkon bár, de elszakított véreinkkel is összeköt bennünket. Turáni átok nincs, egyetlen s fő bajunk a nagyok és vezetők egymás iránti irigysége. A magyar anyák kötelessége a keresztény nemzeti eszmének vállvetett munkával dolgozni akaró fiukat nevelni. Politikával nem foglalkozik a Mansz., csak arra akar tagjainál hatni, hogy olyanokat segítsenek mandátumhoz, akik felekezeti különbség nélkül a keresztény, nemzeti eszme diadalra jutásáért küzdenek. Végül a háziipar fejlesztése körüli terveit ismertette. A szónoki töVélíyel előadott s itt csak gyönge vázlatban ismertetett beszéd osztatlan és mély hatást tett, mi zajos tapsokban jutott kifejezésre. Utána Horváth Gézáné mondott pár meleg üdvözlő szót, majd Kosarszky Endréné tolmácsolta szépen a magyar asszonyok hódolatát Tormay Cecil iránt. Megfogadta, hogy az áltála kijelölt úton fognak járni. A gyűlés a Himnusz eléneklésével ért véget. Este a Griffben nagyon nagy közönség jelenlétében magas színvonalú estély volt. Ennek fénypontja természetesen Tormay Cecil felolvasása volt. Belső meghatottsággal emlékezve meg arról, hogy e mi városunkban Petőfi és Jókai emiéke ihleti meg, egy eredeti — eddig nyomtatásban meg nem jelent — novellájának felolvasásával tisztelte meg városunk műértő közönségét. „A kicsi vándorok" mesenovella. Mese, mely a nekünk ma legfájóbb valóságot nyújtja, novella, mely újat, rettenetes nyomorunk újságát tartalmazza. Hangulata a Jókai Koldus-fiujára emlékeztet, lélektani rajzának tökéletességében, a szívhez szólás keresetlen bájában ezzel versenyző mestermű. A kicsiny vándorok a menekültek időnek előtt elpusztult gyermekei, akik a szenvedés útjának végén a menny aranykapuján belépve, elhullott könnyeiket angyalok viszik újra a földre az emberek szivébe, hogy ezek által mentsék meg a többi gyermeket s — hazájukat. A magyar irredenta-költészetnek bizonnyal egyik legszebb virágát kaptuk ez este. Az est többi műsora méltó volt az illusztris előadóhoz. Egy másik szabadelőadást hallottunk Gamerra Alberta Mária bárónő ajkáról, aki nagyanyjáról szólt, az utolsó hölgyről, kinek Petőfi életében kezetcsókolt s nagyszülei előadása alapján Petőfi utolsó óráiról s a segesvári csatáról beszélt érdekfeszítően, nagyon szépen. Petőfi nyugvóhelyét, Erdélyt szerezzük JJavaszi női- és leányka-köpeny újdonságok, francia női-kelme különlegességek, Krausz és JCotrin divatáruháza, ?ápa.