Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-02-25 / 8. szám

E két szempont,- az anyagi és szellemi, adják magyarázatát az államok és az államnak keretében a különböző egyesületek és szövetkezetek alakulási jelenségeinek. Az egyesületek és szövetkezetek száma az egyes államokban a közműveltség magasságmérője. Mutatja, hogy az illető állam anyagi és szellemi, egy szóval műveltségi javait az egyesek is gyarapítani akarják, egyesületeikbe tömörülve, sajátos életviszonyaiknak megfelelő módon. Az ország különböző vidékein lakók a helyi viszonyoknak megfelelő foglalkozást, ipart, kereskedelmet, életmódot folytatnak s hasonlókép, a más és más szellemi álláspontot képviselő egyének a maguk meggyőződését juttatják kifejezésre. így lehetséges épen e sajátságokat kitestesítő egyesületek és szervezetek útján, hogy a mozdulatlannak és változatlannak látszó állam keretében is biztosítva van a haladás. Ily szempontok mérlegelése alapján alakítandó meg a Pápa és Pápavidéki MéhészEgyesület, melynek Bakony vidékének, mint sajátságos földrajzi fekvésű országrész, hegyvidék kultúrájának fejlesztésében lényeges hivatása volna. Volt már ily egyesület Pápán, de anyagi s hasonló sajnálatos időközi akadályok azonban nem engedték, hogy munkakörét a maga egészében felölelje és betöltse. Az idő, mióta a pápavidéki egyesület megszűnt, sok mindenre megadta a feleletet és sok nehézséget eltávolított az előre haladás útjából. A gazdaközönség, épen a háború teremtette kedvező és alkalomszerű világításban megismerte a méhészetet, mint fontos közgazdasági tényezőt. Az elvi szempont győzött, a méhészet ma a közfigyelem és érdeklődés középpontjában áll. Most következik aztán a gyakorlati valósítás feladata, mely megoldásánál már nem elegendő a biztosított rokonszenv, hanem kitartó munkásokra van szükség. A Pápa és Pápavidéki Méhész-Egyesület érdekkörét természetszerűleg a bakonyi speciális kívánalmaknak kielégítése foglaija le. Bakony földrajzi fekvésével, éghajlatával és növényzetével mindenekelőtt számolnia keli az okszerű méhészetet irányító vezetőségnek. Egyelőre tehát maradjunk a mi szűkebb hazánk határain belül, amikor a méh-kultura fejlesztésén dolgozunk, de a méhészetet általában érdeklő kérdések megoldásában semmisem akadályoz, hogy az ország méhésztársadalmát a maga egészében magunkhoz ne kapcsoljuk. Ilyen általános érdekű dolognak tartom egy méhész-otthon megalapítását szövetkezeti alapon. Mi voina a feladata a méhész-otthonnak Pápán? 1. Megfelelő épületben és területen kísérleti állomást és minta-méhészetet rendezne be, melyen kísérlet tárgya volna határozottan kimutatni, hogy a bakonyi viszonyok mellett, milyen módon és eszközökkel lehetne elérni a méhészetben a lehető legnagyobb eredményt. E célból a Pápa és Pápávidéki MéhészEgyesület lenne az otthon fenntartója, vidékenként fiók-egyesületeket, községenként méhészcsoportokat alakítana, ott minden egyes helyen méhészetet rendezne be és az eredményeket a továbbfejlesztés munkájában értékesítené. 2. A méhészeti otthonban méhészeti szakiskola nyerne elhelyezést, mely okszerű méhészetnek, méhész-munkásoknak és méhész-vezetőknek vagy méhész-mestereknek kiképzéséről gondoskodnék. 3. Az otthonban méhészeti műhely állíttatnék fel. Bevezetné az összes méhészeti eszközök és kaptárok tömeges előállítását, hogy az anyag olcsó beszerzése és nagyban való feldolgozása által, az ország minden részét, de különösen a Bakony vidékét olcsó és megfelelő kaptárakkal láthassa el. 4. Bevezetné az otthon főképen a méhtermékek értékesítését. Mézes bödönöket, szállító kosarakat és ládákat készítene, melyeket árusítana is, de maga céljaira is felhasználna a méz vásárlásánál és eladásánál. A méhészek hozzávetőleges termelésüket előre bejelentvén, idejekorán kézhez kapnák a szükséges szállító eszközöket s így az ország minden részében az értékesítés lehetősége biztosítva volna. Átvenné az otthon a nyers viaszt és gondoskodnék a szükséges mennyiségű, jó minőségű tiszta mülépről. Az összegyűlt anyagot azután az otthon vezetője megvizsgálná, osztályozná és kiárusításáról, feldolgozásáról, mézelő növények magjainak kiosztásáról gondoskodnék. Továbbá gondoskodnék az otthon jó fajtájú anyák szaporításáról, neveléséről és a kezdő méhészeket útmutatással és méhcsaládokkal látná el. Ezek alkotnák nagy vonásokban körvonalazva az otthon feladatát. Nagy általánosságban a megoldás lehetőségéről is beszélhetünk. A telek és épület beszerzésének nehézségeiben remélhetőleg az új állami kislakások építése alkalmával Pápa város nemesen gondolkozó tanácsa sem zárkóznék el a támogatás elől. A kibocsátandó részvényeket sem volna nehéz elhelyezni gazdaközönségünknél és azoknál a kereskedőknél, iparosoknál, hivatalnokoknál, akik aztán előállítási áron kapnák a tiszta és hamisítatlan nektárt. E munkálatoknál a magas földmívelési, népjóléti és a kulíuszkormány jóakaratú segítségére is bizonnyal számíthatunk. Minden eshetőséget mérlegelve, arra az eredményre jutunk, hogy elérkezett a komoly megfontolás ideje, egy méhész-otthon létesítésére vonatkozólag. Kezdjük meg az előkészítő munkálatokat a közös megbeszélés, közös egyetértés alapján, teremtsük meg Pápán azt az intézményt, melynek szükségét nemcsak mi, de az ország valamennyi méhésze érzi. Kránitz József. >IECGYtELKE Isméi mindenüff! .X ^^ A. Városunk történeti emlékei közül, A VÁR. Az idegen, mikor városunkba érkezik, ott jön be a vár fala mellett, anélkül, hogy észrevenné, hogy itt volt régente a vár. Azután igen sokan ki is mennek innen anélkül, hogy még csak eszükbe is jutott volna a vár, csak talán arra emlékeznek, hogy egy nagyszerű kastély áll a Fő-téren. így vagyunk mi a többi történeti emlékeinkkel is. Mátyás királyunk háza mellett is bárki elmehet anélkül, hogy azt észrevenné, vagy pedig órákig elsétálgathat a ref. templom mellett, anélkül, hogy eszébe jutna, akár a régi ref. templom helyét keresni a Ruszék-utcában, akár a mai templomot a Fő-utcában. Van nekünk Bástya-utcánk is, de a bástyánk már csak alig néhol látható emlékeivel, van Árok-utcánk is, de rövid idő múlva hírmondó se marad a várostvédő ősi árokból. Van egy régi temetőnk is a város falain túl az Anna-téren és kegyeletes dolog, hogy azt be nem építettük, hanem a tér közepén van városunk egyik legszebb temploma, az Annakápolna. Történeti emlékeink közül még legszembetűnőbb a kapuszin a Kossuth Lajos utca elején, pedig valóban, ennél szivesebben semmit fel nem áldozhattunk volna emlékeink közül. Városunk történelméből azt következtethetjük, hogy a pápai vár Zsigmond királyunk idejében, nevezetesen az 1401-ik évben már fennállott. Mikor ugyanis a királyt főuraink siklósi börtönéből kibocsátották, ide jöttek vele Garai nádorhoz, hogy országgyűlésben kötelezzék a királyt arra, miszerint fogságáért senkin boszut nem áll. Régi alkotmányunk szerint, ha valahol a király és a nádor jelen voltak, ott hamarosan volt országgyűlés tartható, elég volt ahhoz az országgyűlés helyének és idejének a környéken való kihirdetése. Hova szállhattak volna tehát a király és a főurak, ha Pápán akkor még vár nem lett volna. Különben is, tudvalevő, hogy a tatárjárás után, hazánkban igen fellendült a várépítés mindenfelé az arra alkalmas helyeken. Arra nézve, hogy milyen volt a mi régi pápai várunk, két képet őriz a városháza, ezek egyike a XVI. század végéről, másik se sokkal későbbi időről, 1617-ből mutatja be a vár képét. Mindkét képen köröskörül víz veszi körül a várat és városunk történetéből tudjuk, hogy 1594-től 1597-ig a iörök kezén volt a vár, Szemender pasa a polgársággal a piacon keresztül hatalmas árkot ásatott, hogy az által a Tapolczát a vár körűi összeköthesse. Az 1617-ik évről szóló képen ezen kivül még a kép déli részén, tehát a piacon, karóba húzott katonák is láthatók. Ez tehát valószínűleg a Rudolf király idejében történt vallonlázadás emlékét őrzi, mert akkor beszél a város történelme ezen kölcsönös kegyetlenkedésről, az 1600-ik évben, míg csak azután aug. 10-nek éjjelén a várbeli vallonőrség mind meg nem szökött, emléküket őrzi a Franciavágásnak nevezett hely a Bakony szélén, mert ott érték utol őket és ott hullottak el. A városházán ez a két kép ismerteti meg velünk a pápai várat, többi képeink már mind a mai várkastély alakját mutatják be. Mert mikor III. Károly király rendeletére Pápa is elvesztette vár jellegét, Mária Terézia korában felépült a vár helyére a mai kastély, az ez időbeli főúri építkezések egyik nagyszabású emléke. Elől egy tágas udvar, az udvart három oldalról emeletes épület veszi körül, minden mutatja, hogy e kastélyt nagy úr, az építészetben gyönyörűséget találó, müveit főúr építtette. A nagytemplom is és azon kivül még a templomok nagy száma őrzi gróf Esterházy Károly egri püspök emlékét, kinek nagyúri voltáról máig is fennmaradtak tréfás szavai: „Comes Carolus Esterházy, dominus Papae et Mundi", amik elhamarkodva így fordíthatók: gróf Esterházy Károly vagyok, a pápának és világnak ura. És mikor vendégei emiatt megdöbbenve néztek rá, nevetve magyarázta meg nekik, hogy igen, Pápa város földesura vagyok, Mundi pedig ennek a fiúnak a neve, aki itt körülöttünk az asztalnál felszolgál. Hanem azután így nem is maradt meg más a régi várból, mint csak az a domb, amelyen állott és a Tapolcza, amely ma is ott kanyarog a domb alatt. Tehát nemsokára 200 éve már, hogy nem áll fenn a pápai vár. Ez idő óta csak a neve maradt fenn, valójában pedig grófi kastély. Az 1919-ik évben pedig ez voit a pápai szovjetház. Ide szálltak a fővárosból lerándult népbiztosok és osztogatták rémes parancsaikat, amiknek nyomán a kastély siralomház lett és azután még sokáig az is maradt, talán ennek hatása van leikünkön, hogy még ma is olyan igen komor, rideg épület a pápai várkastély, úgy, hogy nem ,is tudjuk megmondani, hogy majd mikor lesz az megint nyájas, barátságos főúri otthon. Kis Ernő. ÚJDONSÁGOK. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." — Városi közgyűlés. Az állami kislakások ügye e hó 18-án újból foglalkoztatta városunk képviselőtestületét. A kereskedelmi miniszter ugyanis — mint múlt számunkban megírtuk — leiratot intézett a városhoz, mely szerint az építést felezve két cégre kellett volna bízni. Az ügyet maga a polgármester részletesen és alaposan referálta s előterjesztette az összes előkészítő bizottságok által egyhangúlag elfogadott javaslatot, mely szerint a város újabb határozatban kérje a minisztériumtól, hogy az építkezést kizárólag a győri Marsall-cégre bizhassa, nemcsak azért, mert az ajánbtt budapesti céggel szemben a Marsall-cég* ajánlata előnyösebb — mivel minden műszaki munkát és felszerelést magában foglal teljesen előírás szerint —, hanem azért is, mert a szóban levő Szabó és Valentin cég a beszerzett anyag arányában mindig 90%-ot kér a várostól s a szerződés átruházásának jogát fenntartja magának. A város tehát pénzügyileg is a győri céget tartja feltétlenül megbízhatónak. Az ügyhöz többen hozzászólottak, így: Szeleczky Gyula, Fischer Gyula, dr. Fehér Dezső, Steinberger Lipót, Pomherr Ferenc, de inkább csak részletkérdésekhez, a lényegben teljes volt az egyetértés. Eredeti határozatát mindenben megújította s fenntartotta a képviselőtestület s dr. Fehér javaslatára még csak annak a szerződésbe bevételét mondották ki, hogy ha a város költségvetésétől eltérő pótmunka válnék szükségessé, ennek kivitele csak az építészeti bizottság jóváhagyása esetén történhetik meg.