Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-12-30 / 52. szám

NEGYEDIK JELENET. Előbbiek, Siige a pedellus. SÜGE: (Sietve jön.) Diák urak, nyakunkon a veszedelem, jön a gerundium. MIND : A gerundium ? KOZMA: Furkósbot a gerundium, nincsen annak lába. SÜGE: Van a seniornak, az hozza a vállán. Jön rendet csinálni. JÓKAI: Junorok között ? ORLAY: (Énekelve.) Furkósbot a gerundium, Nincsen annak lába, Senior a juniornak Nem ugrik nyakába, Az egészből csak az igaz, Hogy a Süge gyáva. (A diákok együtt megismétlik a dalt, körültáncolják Sügét) SÜGE : (Kering a körben.) Hát mi vagyok én ? Künn a bárány, benn a farkas ? Sándorkám, vezérem, hozd mán azt a mennydörgős ménkütj csak a te szádból hiszik el. Csinálj rendet. P. SÁNDOR: (Odaugrik s páthosszal stentori hangon.) Mennydörgős ménkű 1 (Szelid, gyors csevegésben.) Tudjátok, a Nemzetiben hogy csináltam a mennydörgést, mikor a seimeczi meglepetés után ott statisztáltam ? Te se tudod, Süge ? Megmutatom Kifeszített ökörbőrt ide. Hol a dob? Meg van. (Fogja Sügét s a hátát készíti elő.) Súlyos dobverőt! (Jobbjába rövid bunkósbotfélét adnak) No most. Brrrrum. (Ráver) (Diákok karban minden ütésnél hosszan mennydörögnek.) Brrrrumm! SÜGE: Hogy az istennyila vágna már ennyi mennydörgésből belétek. (Kiszabadítja magát.) Tolladzó csirkék, ti, még én belém mertek belémkötni, a vén kakasba ? DIÁKOK: Brrrrumm. SÜGE: Gyertek csak haza, majd Ad nektek a professzor úr, Sándorkám, vezérem, ezt káromra csináltad ! P. SÁNDOR: A köz javára, sebaj. De most Süge, a helyzet magaslatára lépendsz I SÜGE i. Ne a magaslatra küldj engem, hanem a mélységbe, a pincébe. P SÁNDOR: A pince a mélység magaslata, mondhatná Shakespeare. Ez az, Süge. De most itt olyan dinom-dánom lesz az én költségemre (Süge vakarja fejét), amilyent még nem látott a világ Tudod, mit eszünk? (Süge csámcsog) Gerundiumot. Seniort. Professort. (Süge fokonkint keseredik el.) Eredj és hozz mindent. Azok képlelek, Sügém, tudod te már, mit kell hozni. SÜGE: Jó étvágyat, Sándorkám. Hát aztán legalább egypár rézpetákot, vagy azonközbe egy ezüst piculát vihetek-e magammal a menydörgős ménkű urfiktól ? (Felháborodást zaj.) P. SÁNDOR: Fiúk, vessük meg Sügét. (Megvetik körös-körül.) SÜGE : Csak ne menydörögjetek! P. SÁNDOR: (Páthosszal.) Alantasom, Süge. Jegyezd meg magadnak, hogy mikor vezérkarommal én mulatok, akkor nem rézpetákkal, hanem arannyal fizetek. Körmöci arannyal. SÜGE: Izé, Sándorkám, de itt nem olyan színházi arannyal kell, mint amilyen a menydörgés volt, itt igazi kell. P. SÁNDOR: (Igazi hangján.) Most már pusztulj ám és hordd azt a minden jókat, mert feldarabollak 1 SÜGE! Ez már más 1 Aki így mer beszélni, az már csakugyan arannyal fizethet. (Megy gőgösön a konyha felé.) Csapszéki Pinceodul Egy-kettő. (El a házba) ORLAY: Hanem azért, Sanyink, ne feledd, hogy itt a zöldcen akarjuk tőled hallani azt a költeményt, mely a két aranyat nyerte. „Szin és való", úgy-e? KOZMA : Igen, akarjuk és halljuk, halljuk. (Mind halljukoz.) Mert különben brrrrumm I (A mennydörgést utánozzák.) KERKÁPOLYI: Lássuk, megigéri-e a két aranyat ? P. SÁNDOR: (Komikusan földig hajlik, levett kalappal) Excellenz! melde gehorsamst. KERKÁPOLYI: Jól van, Csacsicsovics Sándor. JÓKAI: Itt a színpad, Sándor. (Egy asztalra üt) Itt szavalj. (Nevetnek) P. SÁNDOR: Szinpad? Ha színpad, akár a pokolba is felmegyek reá. Imádom a színpadot. Ha egyszer meghalok, csak a színpadra vigyetek, a színpadra fel, fiuk, ott akarok újjászületni, onnan akarok prédikálni a világhoz per omnia saecula saeculorum 1 (Fellép az asztalra, a diákok köréje sereglenek.) FIUK: Amen. ÖTÖDIK JELENET. Előbbiek, Süge, Erzsike. SÜGE: (Énekszóra) Fáradt vándor, itt megállj 1 Itt a jó bor, itt igyál! P. SÁNDOR: Süge, a versenydalnok. (A diákok mind megfordulnak, Sügéhez futnak, hol poharat ragadnak, koccintanak.) ORLAY : Süge, ezért a dalért aranyat kapsz te is. SÜGE: De nekem ez a folyékony arany kell. ORLAY: Nesze, Süge. (Egy üveg bort ad neki) SÜGE: (Fenékig issza ) Bevezetésnek jól esett. ERZSIKE: Jézusom, egy egész üveget egyszerre 1 (Petrovicshoz tálcájával.) ORLAY: Spongyát evett kirántva. KERKÁPOLYI: Vadonc dalnok. Elő a verssel, '

:rettem. P. SÁNDOR: Excellenz is akarja ? (Zsebbe dugja.) DIÁKOK karban : (Basszus) Sándor, Sándor, halljuk a verset, Kézbe a lantot s verjed, verjed, Vagy ha te nem, mi fogunk botokat, S rád olvassuk a jámbusokat. (Csend.) (P. Sándor rázza a fejét) ERZSIKE : (Kislányos, vékony hangon s összetett kézzel.) Szépen kérem, Sándor úrfi! P. SÁNDOR: Az én kis Erzsikém? Olvasok, angyalom, hét nap, hét éjjel. (Előveszi a verset.) De csak teneked. És ékes színpadon a múzsa Kegyelt papnéja áll, Bájlóbb a kikelet kertjének Minden viráginál És óh, midőn szavak születnek Az ajkak bíborán 1 Nem, így nem énekel tavasszal Pacsirta s csalogány. (Leugrik az asztalról) Hanem a költőnek jutalmul ez édes ajk egy édes csókja jár. (Átöleli) ERZSIKE : (Kibontakozik) Úrfi, azt nem szabad ! (Beszalad a házba.) P. SÁNDOR: A költő sorsa ez. JÓKAI: Ezért Szédes elé kerülsz. Fiuk indítványozom, hogy hivjuk egybe a professzori törvényszéket, a Szédest. BÁRÁNY:,Hol veszünk professzort? KOZMA: Én leszek a Tarczy professzor. ORLAY : Én a senior a gerundiummal. Perkápolyi a közvádló kontraskriba. KERKÁPOLYI: Én nem vagyok Per-kápolyi. Én Kerkápolyi vagyok. P. SÁNDOR: Igaz, te Ker-pákoli, akarom mondani Per-kápoli, szóval így vagy úgy, te vagy a kontraskriba. SÜGE: Én a Süge vagyok KOZMA: Az is maradsz. (Petőfihez) S te a vádlott. Dárdások, vigilek, utánam ! P. SÁNDOR : Színház! KERKÁPOLYI: Az. Megyünk is öltözködni. (El a házba s azt a maszkot veszik fel, amelyet a később jövő Tarczy professzor (nagy fehér szakái). Senior: (nagy fekete bajusz) és Kontraskriba: (nagy hegyes szakái) viselnek.) (Sötét lesz.) ORLAI: (P. Sándort átöleli) Sándor, látom, él még szivedben az ostffyasszonyfai kép ? Az angyali Szőke Rózíi P. SÁNDOR: Mint egy tündérálom, de nem tünt-e fel, hogy vonásai mennyire hasonlítanak egy másik angyaléhoz, Erzsikéjéhez. ORLAY . Most már tehát nem ölsz meg, ha Rózának énekelek? P. SÁNDOR : (Megöleli.) Somám, édes kenyerespajtásom. ORLAY : Akkor hát énekeljünk egy szépet; tudod, azt a dalt. P. SÁNDOR: Azt a dalt! Fiúk I egy dalt, egy szépet, amelyet irtak az én lelkem dicső elődei. Csokonai és Lavotta. (Diákok festői csoportba helyezkednek és eléneklik Csokonai-Lavotta dalát „A tihanyi ekhó-hoz") Oh, Tihanynak riadó leánya! Szállj ki szent hegyed közül, lm, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe ül. Itt a halvány holdnak fényén Jajgat és sir elpusztult reményén Egy magános, árva sziv. (A korcsma ablaka kivilágosodik és lámpa fénye világltja meg a diákcsoportozatot. Hoduskáné, Erzsike és egy szolgálólány meg egy csapos megjelennek a tornácon és hallgatják elmélyedve a dalt. Dal után.) P, SÁNDOR: Fiúk, szép volt. Szivem olvadt fel benne. És most csupa szin. ORLAY: Le kell öblíteni. Kupát, fiúk! Ballag már a vén diák tovább, Isten hozzátok cimborák, — tovább, Az út hazámba visszaint, Filiszter leszek ott megint, Tovább, tovább, további Fel búcsúcsókra cimborák. SÜGE: (Lihegve fut előre arról az oldalról, amerről Tarczy professzor és társai lesznek jövendők) A Szédes, a Szédes 1 Tarczy professzor, a Senior, a gerundium! DIÁKOK: (Nevetve zajongón arrafordulnak.) A Szédes ? Karcerba velük ! HATODIK JELENET. (Előbbiek, jön az igazi Tarczy professzor, a Senior vállán a gerundiummal és a Kontraskriba, hóna alatt iratokkal és két dárdás vigil. Ugyanekkor az ellenkező oldalról ezek kimaszkirozott alak' fai jelennek meg s a két társaság szembekerül. Megdöbbenés csendje áll be egy pillanatra.) TARCZY : Kik vagytok gézengúzok ? KOZMA : Nem azok, akiknek látszunk. (Leszedik szakállukat és bajuszukat) * TARCZY : Tüstént Szédest tartunk! KOZMA: Mi is azt akartunk. Ne tessék ezen a szép napon, áldott jó professzorunk Valami hajnövesztőt kaptunk, attól nőtt meg így a szakáilunk, bajuszunk. Már rendben vagyunk. TARCZY: Nem szégyenlitek magatokat? Föld alá bújhattok! (Kozma és társai megfordulnak és mennek a pince felé) TARCZY: Hova mentek? KOZMA: Bujunk a föld alá*A pincébe. TARCZY: Majd a karcerba! P. SÁNDOR: Szeretett professzorom, nékem mindig nagy jóakaróm. Nagy dicsőség ért ma, az önképzőkörben, amelynek épen professzor uram az éltető lelke. Egyet mulattunk. Sokat is ittunk. Bocsássa meg ezt a fiatalságunknak. TARCZY: Sándor. Sándor, csak ne szeretnélek úgy! Hát így kell eldorbézolni a nyert aranyakat? P. SÁNDOR: (Komolyan) Azt nem! Azt a két aranyat, az elsőt, melyet zsengéimért kiérdemeltem, az én édes jó apámnak, jó anyámnak viszem. Csak a gróf aranyát mulatjuk el. Az épen arravaló. TARCZY: Látod, látod, én még valamit hoztam neked. (Kihúz a zsebéből egy újság füzetet.) Nesze. Ez most érkezett meg az iskolának. A pesti Athenaeum legutolsó száma. Egy vers van benne közölve, bizonyos „Borozó" cimü, bizonyos Petrovics Sándor tanulótól Nagy dicsőség neked is, az oskolának is. (Átadja.) P. SÁNDOR : (Nézi) „A borozó". Az én versem ! Gondűző borocska mellett Vigan illan életem, Gondűző borocska mellett,.. Sors, hatalmad nevetem. (Összecsapja.) Az én versem ! Nyomtatásban 1 Bajza kiadta! TARCZY: El van engedve a mai kihágás, te javíthatatlan. "KERKÁP • } (EMresompolyognak.) Előre tudtuk ezt mi! P. SÁNDOR: Tiszteljen meg bennünket, nagy professzorom egy-két percre, egy-két pohárra. TARCZY : Nem bánom, d J csak szelíden, fiam. P. SÁNDOR: (Tölt s feláll. Kocint.) Isten éltesse a legjobb tanárt, a pápai diákok édesapját. DIÁKOK: (Udvriadalban) Vivát! Vivát! Vivát! P. SÁNDOR: Orlay pajtás! Most már átveszem a versgyárat tőled, lehordom azt és köveiből én a költészetnek szentegyházat emelek, s annak szentélye keblem belseje lesz, oltárképe pedig te, magyar hazám. MINDENKI: (Felállva kocint s fenékig kiissza.) P. SÁNDOR: Leszállt qz est. A tele hold képe mosolyogva nézi a jókedvünket. Adjuk meg Erzsikének az ígért szerenádot. DIÁKOK : Helyes. Teljes boldogsággal végződjék ez a nap. (Elhelyezkednek a tornácon az ablak előtt és halkan elénekelik a „Cserebogár" dalt. Az ablak kinyilik, Erzsike pirulva könyököl ki s átszellemült arccal hallgatja a dalt) P. SÁNDOR: (Magában) Az én bölcsődalom. ERZSIKE: Istenem, Istenem, de szép volt. Hangszerek. Zongorák. Gramofonok. . Minden hangszerünkért jótállást vállalunk. ===== Király udvari ^ hangszergyár TERNBERG Budapesten, Rákóczi-ut számú saját palotájában Irja meg azonnal, hogy milyen hangszerre van szüksége és mi arról díjtalanul küldünk árajánlatot, ha ezen újságra hivatkozik. Javítandó hangszerét küldje postán gyárunkba. Jutányosán újjáalakítjuk. Gramofontulajdonosoknak legújabb hanglemezekről Ingyen és bérmentve küldjük műsorjegyzékünket. : ¥iüSBkeíeg : rühesség ellen használja a régóta bevált r Antiscabia 1 magyar neve: Kis tégely ára 150 — K, nagy tégely ára 200 — K. Kapható minden gyógyszertárban. Vidéki szétküldés: KOZMOCHÉMIA R.-T. Bpest, IX., Ráday-u. 12. PYRAM MINDEN MÁS CIPŐKRÉMNÉL TÖKÉLETESEBB n CIPŐ FI GYÁRI ÉS KERESKEDELMI R. T. (Kossuth Lajos utca 7.) állandóan raktáron tarí legelegánsabb és legjobb férfi- női-, gyermekés luxus-cipőket a legolcsóbb árak mellett. Ugyanott kézimunka-előnyomda.