Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-10-28 / 43. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre ÍOO korona. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A részvét jól eső és megvalljuk kétszeresen jól eső, ha olyantól ered, aki testvérünk volt és testvérünk maradt a nehéz időkben is, aki részvétét nem a mi bőrünkön felhizott gazdag fölényes mozdulatával alamizsnaként veti oda, ha­nem olyanformán, mint az a családtag, akit a véletlen jobb helyzetbe juttatván, érzi kötelezettségét vér szerinti atyafija iránt. Az amerikai magyarság nem elő­ször mutatja meg irántunk való hűséges érzelmeit. A nagy Amerika! Az is, az is alamizsnáskodott s mi el is fogadtunk és belsőleg pirultunk, pirulunk ma is. De magyar testvéreink, kik az idegenben is együtt éreztek, együtt lelkesedtek, könnyeztek velünk, ha ők jönnek, az ő részvétüket bátran elfogadhatjuk, miatta soha szégyenkeznünk nem kell. Egy pályázat juttatja mindezt eszünkbe, ame­lyet egy nagy amerikai lap irt ki s amelyet egy Szabó Emil nevű buffalói honfitársunk nyert el. Hogyan lehetne segíteni Magyarországon ? Ez volt a pályázat tárgya s a díjnyertes válasz így szól: Adjori minden Amerikában élő, mintegy félmillió magyar fejenként évi egy dollárt s az így befolyó összegből szerezzenek be itthon gépeket, szerszá­mokat, anyagokat s viszont létesítsenek oly kereskedelmi szervezetet, mely a magyar termékeknek piacot teremtsen Amerikában. Ha a tervet sikerül meg­valósítani, valóban nagy segítséget jelen­tene számunkra addig is, míg — talán az amerikai magyaroknak dollárértékben ki nem fejezhető más fajta támogatásá­val : az ő vérük hullásával is! — ma­gunk nem segítünk magunkon radikáli­san és végleg! Yármegyei pártalakulás. Miniszterek Veszprémben. A veszprémvármegyei egységes kormányzó­párt vasárnap, f. hó 22-én tartotta alakuló gyű­lését Veszprémben. Az alakulásra kilátásba he­lyezte lejövetelét Bethlen István gróf miniszter­elnök is, de az interparlamentáris unió miatt személyesen nem jelenhetvén meg, Rakovszky Iván belügyminiszterrel képviseltette magát. A miniszter, valamint Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter is, Gömbös Gyula az országos párt ügyvezető alelnöke, Schandl Károly államtitkár és még számos egységes­párti képviselő kíséretében reggel érkeztek a fellobogózott városba, hol ünnepélyes fogad­tatásban volt részük. A gyűlés maga a színházban folyt le, melyet színültig megtöltött a vármegye hét választókerületéből összegyűlt kiküldöttek, vala­mint a veszprémi párttagok sokasága; Dr. Magyar Károly s a gyűlés tagjai együtt elimád­kozták a nemzeti Hiszekegyet s ehhez fűzve gondoláit nyitotta meg a gyűlést a főispán, hangsúlyozván, hogy az egységespárt az integ­ritás pártja, mely mindazokat, kik a régi Magyar­országot helyre akarják állítani, magában kívánja egyesíteni. Majd üdvözölte a minisztereket s a fővárosi vendégeket s átadta a szót Rakovszky Iván belügyminiszternek. Rakovszky kiváló orá­tori képességgel, nagy hatással beszélt. — Ma — mondotta a belügyminiszter — a haza fogalmát és a hazafiság szót cinikusan, mondhatnám majdnem perverz indulattal igye­keztek egyesek nevetségessé tenni. Akadtak álpróféták, kalandor politikusok, akik az em­berek önző érdekére hivatkozva azt kezdték prédikálni, hogy a hazafiság elvont fogalom és most, amikor az élet gazdasági oldala nyomul mindinkább előtérbe, felesleges ideálizmus a hazafiság. Ez nem igaz, mert ha még a leg­materiálisabb alapon állunk is, akkor is mint közös kötelesség jelentkezik a hazafiság fo­galma, mert az mindnyájunknak közös érdekét képezi. — A szociáldemokraták azt tartják a jövő politikájának, hogy a gazdaságpolitikai és álta­lában a közélet terén a foglalkozási ágaknak egymással szemben kell állaniok és igyekez­niük kell, hogy egymást legyűrjék saját rendjük önző érdekeinek szolgálatában. így akarják a világ haladását előmozdítani. Tévednek ebben és félre akarják vezetni a népet, mert ez nem haladás, hanem a középkorba való visszatérés. — A polgári radikális pártok ennél még tovább mennek és az egyéni önzésre és érdekre akarják a politikát alapítani. Ez a polgári radi­kális politika a szabadság magasztos és szent eszméjével él vissza, amikor apostolai utján az egyes ember szabadságát és érdekét a köz rovására akarja érvényesíteni. A mi zászlónkra is fel van irva az egyéni szabadság fogalma, amely azt jelenti, hogy mindenki érvényesüljön a maga szabadságának birtokában, osztály, felekezeti és« származási különbség nélkül, de csak akkor, ha meg tudja mutatni, hogy a köz­nek akár politikai, akár kulturális téren szolgá­latot tud tenni. Az egységes párt egy nagy összefogó, nemzeti érdeket tűzött a zászlajára. Csak az a nemzet tud fejlődni és haladni, amelyen belül egyformán fejlődésképesek az összes társadalmi osztályok és a mi pártunk nevében az „egységes" szó azt jelenti, hogy közös erővel akarunk dolgozni az egyének és az ország érdekében. — A drágaság kérdésére tért ezután a belügyminiszter és kifejtette, hogy ez nem el­szigetelt magyar jelenség, hanem egész Európa sinyli azt. Ennél a kérdésnél a kormány hely­zete hasonlít a tört árbocu hajó kormányosának helyzetéhez. Amint a hajó kormányosától sem lehet sokat várni, éppen úgy nem lehet cso­dákat várni a magyar kormánytól sem. Azon­ban a magyar kormány igyekezni fog hazafias, becsületes magyar érzésével és teljes munka­erejének felhasználásával a magyar népet egy boldogabb, szebb révbe vezetni. — A jóvátétel kérdéséről szólva hangoz­tatta a belügyminiszter, hogy a koldussá tett Magyarországtól jóvátételt követelni nem lehet, sőt Magyarországnak volna joga jóvátételt köve­telni. — Ebben a kérdésben ismét széjjelválnak a pártok. Az egyik párt, amely mindig a ma­gyar becsülettel ellenkező módon az ő inter­nacionális felfogásába szeretné beolvasztani a magyar virtust, idegen mintára könyörögve akarna Európa elé járulni. Erre azonban sem a magyar kormány, sem más józan magyar ember nem vállalkozhat, mert ha valaki erejét és önérzetét veszti el, annak számára nincsen jö­vendő. A másik párt kalandokkal szeretné meg­oldani a reparáció kérdését. Ebbe sem sza­bad belemennünk, mert a kalandokból csak újabb és súlyosabb nyomorúság következnék. Van azonban egy nagy és erős fegyvertársunk, ez pedig az igazság, amely a mi pártunkon van. Erre kell támaszkodnunk, erre az igaz­ságra kell hivatkoznunk. Már kezdik belátni a mi igazságunkat, amig azonban a teljes belátás elkövetkezik, addig férfiaknak kell lennünk és tűrnünk kell. Tűrni és dolgozni, ez az egyetlen jelszó, amellyel jövőnket megalapíthatjuk és el­jutunk oda, amikor ismét nagy, erős és boldog lesz Magyarország. A belügyminiszter beszédét követő tetszés­zaj lecsiliapulta után ismét dr. Magyar Károly főispán szólott. Emlékeztetett arra, hogy a jelen­legi egységespárt anyapártja, a régi kisgazda­párt az 1919. évben a vármegye egyik közsé­gében, Szentgálon alakult meg. Az alapító Szabó István miniszter ma újra közöttünk van, neki adja át a szót. Nagyatádi Szabó István szintén nagysza­bású, lendületes beszédet mondott. Beszéde első részét régi kisgazdapárti híveihez intézte. Elveink­ből semmit se engedtünk, sok eszménket a jelen valóra váltja, de a rendkívüli helyzet szüksé­gessé tette, hogy ne fejtsünk ki izolált munkát. Forradalmakon mentünk át, csak az összes polgári pártok egyetértő munkája mellett vál­hatik lehetségessé, hogy újabb esetleges meg­rázkódtatás ne érjen bennünket, akik a polgári pártok közül a szélsőséges elemekkel szövet­keznek, akarva, nem akarva úgy járhatnak, mint történt ez 1918—19-ben. Ha pedig újra nagy válságok zúdulnak ránk, akkor meg­semmisül mindaz az alkotó munka, melynek közös célja a régi nagy Magyarország meg­szerzése. Nagyatádi beszéde után következett a tulajdonképeni pártalakulás. A vármegyei párt elnökévé a főispán javaslatára, mint arra leg­érdemesebbet s korban legidősebbet Fiáth Pál bárót, a zirczi kerület elnökét választották meg; javaslatára mellé elnökül dr. Magyar Károly főispán és a főispán ajánlatára harmadik elnökül a régi kisgazdapártból Böröcz Pál Szent­gálról választattak meg. Társelnökök lettek a megyebeli egységespárti képviselők: dr. Iklódy Szabó János, Gubicza Ferenc, dr. Dréhr Imre, továbbá az egyes kerületi pártelnökök: Mészáros Károly (Pápa), Szabadhegyi Elemér (Ugod), Barcza József (Devecser), dr. Csomasz Béla (Veszprém), dr. Jókay-Ihász Miklós (Nagyvá­zsony), Holitscher Károly (Zircz), Moharos Imre (Enying). Titkárnak dr. Moldovány Jenő vesz­prémi ügyvédet választották meg, a nagyválaszt­mány tagjaiul pedig az egyes kerületek intéző bizottságait. A megalakulás befejezése után rövidebben beszéltek még Gömbös Gyula, ki a fajvédelem terén való szervezkedés szükségét fejtegette, mint amely mozgalom szociálizmust és demokráciát és a magyarságnak a gazdasági életben leendő érvényesülését jelenti és Schandl Károly, aki a most alakult liberális blokkot a Károlyi Mihá­a legkényesebb izlést kielégítő választékban

Next

/
Thumbnails
Contents