Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-10-21 / 42. szám

XIX. évfolyam. 42. szám. Pápa, 1922 október 21. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed évre ÍOO korona. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Idegen alakok fantasztikus ismeretlen toalettben, melynek fő ékessége volt viselőiknek kifestett fizimiskája, belopództak pár percre szent magyar emlékekben gazdag Gyulafehérvár városába, s ott valóságos cirkuszi komédia gyanánt koronázásdit játszottak. Roggyant térdű vén tábornokok (jó kis oláh gusztus !) lovagoltak a királyi pár fogata mellett, volt harangzúgás, korona és sok-sok katona, volt minden és volt semmi és ez volt a koronázás. Nemhogy az aboriginesrend: a bennszülött, őslakó magyarok, de még az erdélyi oláhok sem voltak jelen, ez a jelen nem létei, ez volt a semmi és ebből a semmiből lesz az a valami, mely visszaadja Erdélyt a maga igazi tulajdonosainak, s mely úgy elfelejteti ezt a kis szórakoztató kirándulást, mint ahogy elfeledi az ember pld. azt, hogy a nyár egyik estéjén, mikor ott voltunk, mit játszott a cigány a restiben. Egyházkerületi közgyűlés. — 1922 okt. 18. — A dunántúli református egyházkerület f. hó 18-án városunkban tartotta évi rendes közgyűlését Németh István püspök és dr. Balogh Jenő főgondnok együttes elnöklésével. Előző napon d. e. a népiskolai tanügyi bizottság ülésezett Szűcs Dezső ny. esperes elnöklésével, délután pedig Czeglédy Sándor főiskolai e. gondnok és Szabó György felkért elnök elnöklésével a főiskolai igazgató-tanács tárgyalta le a theologia, főgimnázium és nőnevelő-intézet folyó ügyeit. Magán a közgyűlésen a kerület vezető egyéniségei majdnem teljes számban megjelentek. A megjelent notabilitások sorában itt voltak dr. Darányi Kálmán, dr. Fáy Gyula, Sárközy György főispánok, Kulin Sándor kur. biró, az esperesi és gondnoki karból: Kenessey Miklós, Nagy Lajos, Kis József, Szabó György, Czeglédy Sándor, Medgyasszay Vince, Demjén Márton, dr. Segesdy Ferenc, Szűcs László, Nagy István s még igen sokan. A közgyűlést Németh István püspök magasszárnyalásu imája vezette be. Az alakulás során jelentés történt a megejtett választásokról A főiskolai gondnoki állásba — Beöthy Zsolt örökébe — 219 szavazatból 210-zel, mondhatni egyhangúlag, dr. Darányi Kálmánt, a győriek jeles főispánját emelte a gyülekezetek közbizalma. Hasonlólag, majdnem az összes szavazatokkal választattak meg kerületi világi tanácsbirónak Kozma Andor, a hírneves költő és Győry János, a takácsi gyülekezet érdemes lelkésze. A megválasztottak a kerület szine előtt esküt tettek, mely után Kozma Andor mondott nevükben köszönetet, gyönyörű szavakban ecsetelvén azt a viszonyt, mely őt a kerülethez s főképen annak ősi főiskolájához fűzi,. majd a püspök jelentésébe foglalt nemes lendületű Üdvözlések után az újonnan választott főiskolai gondnok, dr. Darányi Kálmán adta elő a maga jövendő működésének tartalmas programmját, -meghatott szavakban áldozván egyúttal a nagy előd, Beöthy Zsolt halhatatlan emlékének. A gyűlés napirendjén először az egyházi élet minden mozzanatát felölelő püspöki jelentést tárgyalták dr. Segesdy Ferenc főjegyző referádájában. Kiemelkedő része volt a jelentésnek az, melyben a felekezeti béke fenntartását és ápolását mindenek felett álló első kötelességként állította az egyháztagok és vezetők elé. A fő- és középiskolai ügyeket Jakab Áron aljegyző referálta. Ezek során a Sarudy György nyugdíjazásával megüresedett klasszika-filológiai tanszékre három pályázó közül egyhangúlag Rabb István beosztott szatmári rendes tanárt, a kiválé képzettségű filológust választották meg. Győri Gyula szabadságoltatása következtében helyettes tanárul kitűnő bizonyítványai alapján dr. Kun Sándor szakvizsgázott tanárjelöltet alkalmazták. A népiskolai ügyeket Balassa Kálmán veszprémi igazgató-tanító referálta előadóként. Megállapítást nyert, hogy az egyházias szellem kifogástalan a tanítóknál s a háború és forradalmak nyomai mindjobban eltűnnek az iskolai életben. A pénzügyeket Vargha Kálmán aljegyző referálta. Ezek során elfogadták a kerületi intézmények zárószámadásait, a nőnevelő-intézet pótköltségvetését s jóváhagytak egész sereg alapító-levelet, melyek legnagyobb része a főgimnázium részére volt tanítványok által létesített alapítványokról szól. Délután 3—5 óráig a biróság tartott tárgyalásokat, ettől kezdve késő estig pedig Lipcsey Lajos referátumában majd félszáz közigazgatási, végül elnökileg elintézett missziói ügyek és segélykérvények kerültek elintézésre. Annak ellenére, hogy több tárgynál kisebb eszmecsere is volt, este 8-ra nem kevesebb, mint 209 ügyet sikerült elintézni, ami az elnökségnek s az előadóknak egyaránt dicséretére szolgál. A kerületi gyűlés tagjai leginkább 19-én a reggeli vonatokkal utaztak el városunkból. Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. XIII. Az elfajult szociálizmus destrukciója. A háború elvesztése minket sorvasztó belső bajok háborgása közben ért. Innen van, hogyannak súlyos következményei oly elementáris erővel kapcsolódhattak bele beteges politikai és szociális állapotainkba és oly rohamosan juttathatták azokat arra a lejtőre, melyről a politika és a szociálizmus gonosztevő kalandorjai már könnyűszerrel indíthatták meg a iezuhanást. Á szociálista vezérek azzal kezdték meg bomlasztó munkájokat, hogy elhitették a városok iparűző munkásaival, miszerint egyedül ők az ország dolgozó népe, más senki. Ebből kifolyólag, hogy népszerűséget, befolyást, ezek révén pedig meg nem illető anyagi előnyöket biztosítsanak a munkások közt magoknak, szertelen követelésekre, sztrájkokra tüzelték őket, mi által megbénították az ipari termelést és előidézték a drágaság rohamos emelkedését. Majd a földmívelő nép közé furakodtak be, hogy félrevezető tanaikkal kiszélesítsék mételyező hatáskörüket. Itt is gyűlöletet hirdettek mindenki ellen, aki nem kékzubbonyos vagy gatyás munkás. Ezek kőzött is elhitették a tudatlan elemekkel, hogy rajtok kivül mindenki henyélő és ingyenélő, tehát mindazokat, akik nem közülök valók, mint ellenséget üldözni kell. Ennek tulajdonítható az az oktalan úrgyűlölet, mely a munkások ezreit áthatja, habár azok, akiket ők mint „urakat" gyűlölnek, nem mások, mint szellemi munkások, akik között a legnagyobb rész sokkal nyomorultabb helyzetben tengődik, mint a kézimunkások többsége. A „vezér" urak azonban ennyivel még nem elégedtek meg, hanem hadat üzentek a hitvallásnak és a nemzeti érzületnek is. Hazaellenes kozmopolita és istentagadó elveiknek hivői rohamosan szaporodtak, amiben nem csekély részök volt a „modern felvilágosodás" többi szörnyszülötteinek, t. i. a destrukció szolgálatában álló szennylapoknak sem. De kétségtelenül részök volt a destruktív irányzatok elhatalmaskodásában a Károlyi-féle országgyűlési képviselőknek is, akik tehetetlenségök érzetében mint radikális függetlenségi és szociáldemokrata ellenzék az utca degenerált tömegeinek a vállain akartak nagyranőni, és hogy ezt könnyű szerrel -elérhessék, az anarchiára bujtogatott csőcseléknek karjaiba vetették magukat, mivel azt tapasztalták, hogy ezeknek a terrorjával Budapesten mindent el lehet érni. Ezeknek az „államférfiaknak" és „vezéreknek" a lelkiismeretük és bölcseségök megengedte azt, hogy ingerlés céljából gon®sz kezeikkel akkor tépdessék meg legkíméletlenebbül a háboru-okozta fájó sebeket, amikor politikai helyzetünk a legrosszabbra fordult, amikor a nyomor és elkeseredés a tetőpontjokat érvén el, az általuk megbolygatott jogrend a leggyengébb lábon állott. Az ő bűneik, bizony, egy cseppet sem kisebbek azoknál a bűnöknél, amiket Kun Béláék és Samuellyék követtek el a haza, a munkások és általában az emberi boldogulás érdekei ellen! Az ipari munkások azért, hogy önmagok alatt vágták az ágat, csakis önmagokat és vezetőiket okozhatják; mert hiszen határt nem ismerő követeléseikkel már a háború előtt ők magok teremtették meg azt az állapotot, hogy a vállalatok szélesebb körű tevékenységet nem fejthettek ki és megbénított helyzetökben kénytelenek voltak üzemeiket a követelések növekedésének arányában fokról-fokra csökkenteni vagy teljesen beszüntetni. Az ipari munkások ezrei azonban még akkor is, amidőn már világosan látták, hogy a munkaadók gyöngítésében önmagokat és hozzátartozóikat is gyöngítik, inkább választották a munkanélküliség állapotát, semhogy követeléseiket mérsékelték volna. Az ő nyomaikon haladva később -beleestek ebbe a nagy hibába a földmunkások is, mert szociálista vezéreik őket is arra tanították, hogy a napszámosnak nagyobb jólét és jövödelem dukál, mint a gazdának, a harangozónak pedig, mint a püspöknek. Ennek pedig az lett a következménye, hogy az 1919. évben már a munkásoknak ezrei munka nélkül vesztegették el a nyarat, megfeledkezve arról, hogy ahol az emberek nyáron nem dolgoznak, ott télen nincs mit enniök és nincs mivel fűteniök. Az embertelen blokád borzasztó következményeinek súlyosbítására így készítették elő a megmételyezett gondolkozású murvkások is a gazdasági összeqpilást és evvel együtt az ország összeomlását is. Mit ér most már a magas munkabér, ha a felidézett őrületes drágaság miatt nem nyújtja azt a jólétet sem, amelyet az azelőtti munkabérnek egytized része nyújtott; mit ér, ha e mellett még a nagy többség munka nélkül is vesztegel azon az úton, amely előbbutóbb a börtön ajtójához vezet? íme, a meghamisított elvekkel üzérkedő szociálizmus átkos következményei! v