Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-10-14 / 41. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy negyed érre ÍOO korona. Egyes szám ára 10 korona. Lapíulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Titkos szerződések igazán csak akkor tekinthetők titkosaknak, ha az ér­dekelt feleken kivül azok tartalmáról senki sincs tájékoztatva. Mihelyt szó­szerinti szövegükben nyilvánosságra ke­rülnek, rögtön támadhat kétely a szivek­ben, hogy vájjon hitelesek-e s nem vala­hogy szenzációra éhes nemzetközi riporter agyában születtek-e meg. A napokban is olvastunk egy ilyen titkos szerződést. Oláhok, szerbek, csehek szerepelnek benne egy társaságban a lengyelekkel, véd- és dacszövetséget kötvén minden olyan esetre, amikor bármelyik közülök bármely oldalról fegyveresen megtámad­tatnék. Ámbár ezzel a „titkos" szerző­déssel is úgy vagyunk, mint ahogy azt fentebb általánosságban elmondottuk, mégis, ha a szöveg talán nem is hiteles, a lényeg az igaz lehet. És ez esetben álmélkodással kérdjük: hát még a len­gyelek is? Lengyel „testvéreink", kiknek himnuszát máig énekeljük, kiknek rabsá­gát mindig megsirattuk, kiknek semmi érdekellentétünkről, sőt ennek a lehető­ségéről sem tudtunk sohasem, nem tu­dunk ma sem. Ha ők is ellenünk, ki akkor velünk? Kire számíthatunk, ha megint bekövetkeznének a nagy mozdu­lások, ha a jelen kháoszábói a világ ismét újra, a régibe, régi rendjébe akarna visszaaiakulni? Jobbra nézünk és balra, távolabbra és közelebbre és barátokat sehol, semerre nem látunk. Nem látunk, mert nem kerestünk. Pedig azt mondja az írás: „Keressetek és találni fogtok". Igen: „Keressetek", de gyorsan, amig késő nem lesz! Városi közgyűlés. — 1922 október 12. — Pápa város képviselőtestülete f. hó 12-én délután 3 órakor közgyűlést tartott. A ziman­kós, csúf időben bizony édes-kevés képviselő szánta el magát, hogy a gyűlésre felmenjen. Vita, vagy inkábh meddő eszmecsere (meddő: mert a nervus reruin-ot, a pénzt ma semmi disputával nem lehet előteremteni) csupán a város tengeri kígyójának, a közvágóhid tetőszer­kezete megjavításának kérdése körül volt. Napirend előtt dr. Tenzlinger József polgár­mester bejelentette, hogy a vármegye törvény­hatósági bizottsága nem pártolta a város önálló­sítási kérését. Hozzáfűzte azonban, hogy a belügyminisztériumban a város már előzőleg Ígéretet nyert, hogy a minisztériumot a vár­megye állásfoglalása vnem fogja befolyásolni. Bejelentette továbbá, hogy a képviselőtestület egyéb jóváhagyást igénylő határozatai törvény­hatósági jóváhagyást nyertek. Felhívta a figyel­met a folyó hó 16-án tartandó részleges tiszt­újításra, amikor az alszámvevői és több szám­tiszti állás kerül betöltésre. Végül jelentette, hogy a városnak földbérlői ellen indított bér­megállapítás iránti pere megszűnt, mert a bér­lők elfogadták a város által igényelt bérössze­get. Ennek megfelelőleg Braun Dezső az 1921 — 22. évre 842.630 K-t, Heller József pedig 521.160 K-t, mindketten magyar holdanként 1 q buza egész évi középértékét fizetik. Ugyancsak napirend előtt dr. Kőrös Endre indítványt tett, hogy a város Petőfi Sándor 100 éves születése évfordulója alkalmából ren­dezzen díszközgyűlést s ugyanezen alkalomból a mai viszonyoknak megfelelő tekintélyesebb összeget szavazzon meg a városunkban fel­állítandó Petőfi-Jókai szobor javára. Az indít­ványt elfogadták s idevágó részletes javaslat kidolgozásával a tanácsot megbízták. Következett a napirend. Ennek során ma­gasabb összegben állapították meg a VIII., IX. fizetési osztályba sorozott tisztviselők átmeneti és rendkívüli segélyét. Utasítást adtak a gyám­pénztári szabályrendelet átdolgozására. A túl­órák díjazása terén életbeléptették a legújabb állami skálát. A tisztújító közgyűlésre kijelölő bizottsági tagokul Mesterházy Lászlót és dr. Kende Ádámot delegálták. Bizottságot küldtek ki a virilisek névjegyzékének megállapítására. Elfogadták a hordárok díjemelésére vonatkozó tanácsi javaslatot. (Ez igazán fölösleges fárad­ság volt, hordár, bérkocsis nálunk úgy is min­dig annyit kér, amennyit akar s mivel a közön­ség oly balek, hogy szó nélkül megfizeti, hát nekik van igazuk.) A kéményseprési díjakat — iparkamarai szakvélemény aíapján — lényege­sen felemelték. (Ez is száll ám vidáman, akár­csak a füst, ég felé.) Folytatólag az összes városi alkalmazottak részére a különböző segély­szaporulatoknak megfelelő összegeket megálla­pították és utalványozták. A frontszolgálatos alkalmazottak külön személyi pótlékát az előkészítő bizottságok javaslatba hozták. Dr. Kőrös Endre rámutatott arra, hogy e pótléknak igazságosan nem a várost, de az államot kellene terhelnie, de az erről szóló rendelet a közalkalmazottak egyes kategóriáit kivette hatálya alól. Javasolja, hogy a rendelet hatályának a községi tisztviselőkre s egyéb közalkalmazottakra is kiterjesztése tár­gyában írjanak fel a minisztériumhoz, az ügy elintézéséig pedig a kiutalandó személyi pótlé­kokat előlegként kezeljék. Az indítványt el­fogadták. Özv. Thury Lajosné városi nyugdíjas kérte, hogy a városi bérházban fizetett, négyszeresre emelt lakbére régi összegben hagyassék meg. A közgyűlés a lakbérkülönbözetet kegydijként adta meg neki. Nagy Ignác vizvezetéki főszerelőnek, a villanytelep főszerelőjével egyező felemelt fize­tést állapítottak meg, kimondották, hogy fize­tése mindig amazéhoz alkalmazkodjék. Érdemleges vita, mint jeleztük, egyedül a vágóhid tetőszerkezetének megjavítása körül volt. A főmérnök háromféle tervet is készített és mutatott be, melyek közül ma a legolcsóbb (facementes) is 37a milliós költséget jelent. Pápai Lajos városi állatorvos elmondta, hogy az egész épületet és ma megbecsülhetetlen értéket kép­viselő berendezéseit veszélyezteti a rossz és ideiglenes foltozásokkal nem javítható tető. Bádogtetőt szeretne s ha egyszerre nem szerez­hető meg a költség, csináltassuk meg a leg­jobban veszélyeztetett részletet s így tovább a többit. Az ügyhöz hozzászóltak dr. Domonkos Géza, Szakács Dániel, dr. Uzonyi Kálmán, id. Horváth József, dr. Kende Ádám. Majd minden felszólaló egyezett abban, hogy rendes cserép­tetőt óhajtanak, az egész munkát egyszerre el­végeztetni. Felhatalmazást adtak a tanácsnak, hogy mivel a nagy pénzszűke miatt, ez másutt teljesen kilátástalan, a Pénzintézeti Központnál 10 milliós kölcsönt próbáljon szerezni, amellyel — talán tavaszra — rendes tetőszerkezettel, cserép vagy palafödéssel végezhető volna a munka. Fedezetül egyelőre a vágóhid feleme­lendő dijaiból befolyó jövedelmet jelölték ki. Szegénysorsu iskolásgyermekek számára cipő beszerzésére 200.000 K-t a felemelt haszon­bérek terhére megszavaztak. Interpelláció nem volt, a gyűlés -V^ö-kor véget ért, A pápai lovasmérkőzések. 1922 október 7-8. A béke boldog éveinek is messze kima­gasló eseménye volt huszáraink lovasmérkőzése. Pedig akkor alig volt egyébnek tekinthető, mint egy csillogóbb keretek között lezajló, magasabb színvonalú sporteseménynek. Amióta azonban megnehezült felettünk az időknek járása, azóta minden olyan eseménynek messzeható, komoly jelentősége van, amely egyetlen reményünknek, a nemzeti hadseregnek kiválóságát dokumentálja, A 2-ik honvéd huszárezred a megpróbál­tatások nehéz évei alatt immár másodízben ré­szesíti városunkat abban a kitüntetésben, hogy lovasjátékai révén az egész Dunántúl érdeklő­désének középpontjába állítja. Intencióinak ko­molyságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nagy fáradsággal és költséggel összehozott ünnepély tiszta jövödelmét mindkét esetben egy nagyon is időszerű honvédelmi alapnak, t. i. a városi testnevelési alapnak a rendetkezésére bocsátotta. Városunk közönsége mindenkor a leg­őszintébb érdeklődéssel viseltetett ezek iránt a nemes törekvések iránt. Olyannyira, hogy az előző alkalommal szinte szűknek bizonyult a várkert a nézők hatalmas tömegének befoga­dására. S bár ezúttal "ezt épen nem jegyezhet­jük fel, mindamellett igen helytelen volna ebből a kellő érdeklődés hiányára következtetni, mi­kor az állandóan fenyegető vagy épen szakadó eső nagyon is elfogadható indoknak kínálkozik. A versenyekkel kapcsolatban természetesen számos katonai méltóság is szerencséltette vá­rosunkat. Többek között: vitéz Balassa Béla tábornok, a vegyesdandár parancsnoka, Riedl Miklós tábornok^ lovassági főfelügyelő, Molnár István ezredes a földm. minisztérium képvise­letében, Tóthváradi Asbóth István ezredes, Kneusel Herdlicska Károly ezredes, László Mik­lós ezredes, Perczel Móric ezredes, ezred­parancsnok, Prónay Sándor ezredes, nemestóti Szabó Béla, Radoysich Lajos ezredes stb. A vár­megye részéről Bibó Károly alispán volt jelen. Szombaton este ismerkedési estély is volt a Griff nagytermében, amelyen persze a ver­senyző tisztek alkották a nagy többséget. Az estély folyamán több felköszöntő hangzott el, amelyek során Bibó Károly alispán a kormány­zót, vitéz Balassa Béla tábornok a várost és annak polgármesterét, aki viszont a honvédsé­get és annak jelenlevő tagjait köszöntötte fel. v

Next

/
Thumbnails
Contents