Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-09-23 / 38. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 200, félévre 100, negyedévre 50 K. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A magyar állam megvédelmezése, Ez legyen most minden becsületes magyar állampolgárnak a legfőbb törekvése, mert az a machináció, amely a pénzünk értékének mesterséges csökkentésében, gazdásági állapotaink megbénításában és a hitelünk lerontásában ellenünk irányul, nem egyéb, mint egy jól megszervezett alattomos támadás a magyar állam teljes rombadöntésére. Egy beteg világrész ágya körül orvosok állanak. A konzíliumnak az volna a célja, hogy egészségessé tegye és talpraállítsa a nagy beteget. Ámde a gyógyítás végett jelentkező jóindulatú orvosok mögött ott settenkednek a betegség okozói is, a méregkeverők, akik hamis diagnózisuk alapján a legjobban megtámadott testrészek végromlását reménylik. Európa a beteg világrész, Magyarország és Németország annak a legfontosabb és legjobban megtámadt belső szervei. Ezeket akarják életképtelenekké tenni. Én a gyöngébb ellentálló képességű Magyarországot féltem, amelynek Franciaország biztató tekintetétől felbátorodottan a kis-ántánt mesterkedik a megölésén. A még megmaradt életerőitől akarják a magyar államot megfosztani. Ebből a célból fáradoznak a belső bajaink növelésén. Mert a mi gazdasági bajaink, pénzünk értékének csökkenése és a minden produktív vállalkozást megölő nagy drágaság, amik itten olyan jó talajra találtak, külföldi eredetűek, azaz következményei annak a pokoli cselszövésnek, amely Benes úr receptje szerint Prágában és Zürichben ellenünk készült. Ellenségeink ugyanis azoknak a javainknak elenyésztetésére, amiket nem rabolhattak el tőlünk, abban a reményben eszelték ki a tervezetüket, hogy végelgyengülésbe, azaz államcsődbe juttatva, mi is — miként Ausztria — az ő fojtogató karjaik közé fogunk bedőlni és akkor majd nem kell rettegniök a mi irredenta törekvéseinktől. Tervezetükben számításukat arra az erkölcstelen versenyre alapították, amely nálunk a konjunktúrák kizsákmányolásában mutatkozik. Tehát azoknak a silány férgeknek — mert embereknek nem nevezhetők — megszaporodására készítették elő a talajt, amelyek belül furdalják keresztül-kasul a hatalmas tölgyet, hogy rombadőljön — az állam. Hogy ez a legközelebbi jövőben be ne következzék, úgy a magánérdekeink, mint az országos érdekek szolgálatában sietve magyarokká kell lennünk, ami azt jelefiti, hogy a magyar állam megmentésére kell gondolnunk. A nagy hasznosodás csalétke felé rohanó vállalatoknak, ezek között pedig elsősorban a nagy bankoknak és tőzsdespekulánsoknak meg kell érteniök tehát, hogy immár közel jutottak a részükre megásott veremhez, amelybe vakop beleugranak és amelybe magukkal belerántják az országot is. A magyar állam teljes rombadöntését, amit a háború szerencsétlen kimenetele folytán fölénkbe került ellenségek nem voltak képesek elérni, azt ez idő szerint könnyű szerrel elérhetik a mi közreműködésünkkel. Mert ami most ebben az országban történik, nem egyéb, mint — elismerem, sokaknál öntudatlan — összejátszás az ellenséggel a magyar állam teljes megsemmisítésére. Az az őrületes versengés ugyanis, ami itten a korlátlan árdrágításbán folyik és amit állandóan növel az a körülmény is, hogy a pénzünk leromlott állapota miatt a külföldieknek egész serege nálunk vásárolja meg a mezőgazdasági és ipari szükségleteit, okvetlenül a pénzünk további romlását, a csődöt és az állam teljes pusztulását fogja maga után vonni. Nincs az a pénzügyminiszter, nincs az a zseni a világon, aki ezen a mostani állapoton változtatni tudjon; aki annyi aljas társadalmi erkölcstelenség rombolásának képes legyen az útját állani. Azért hiábavaló minden kritika az adóreformokkal szemben. A mostani pénzügyminiszter nem a hangzatos bombasztok kedvelője, hanem egy reálisan számító ember, akinek javaslatai a mai kényszerhelyzetben minden kritikán felül állanak. Itt tehát, hogy az állam veszedelmes helyzete jobbra forduljon, mindenekelőtt a társadalomnak kell anynyira megtisztulnia, hogy képes legyen az anyagi javak összeharácsolásában annyi lemondásra, amennyi ahhoz kell, hogy ellenségeinknek az ország elpusztítására irányuló törekvéseiben segítőtársa ne legyen. (d.) Agyagipari gyár Felsőtündéren. A Pápai Hirlap egyik múlt évi, szeptemberi számában, már részletesen ismertettem vármegyénkben Felsőtündéren Walla Géza nagybirtokos által létesített agyagipari gyárat. Ugyanekkor rámutattam a gyár nagy és fontos közgazdasági jelentőségére. Nem akarok ismétlésekbe bocsájtkozni, hisz minden jó hazafi tudja és érzi, hogy ezt a szerencsétlen, megcsonkított és porbasújtott Csonka-Magyarországot csak úgy tudjuk a régi nagyságába és fényébe visszaállítani, ha minden egyes magyar ember megragad minden alkalmat az ország felvirágoztatásához. • E napokban ismét alkalmam volt a fentebb említett gyárat a tulajdonos kedves s igazán magyaros vendégszeretete folytán megtekinteni. Igaz és őszinte öröm töltött el, amikor láttam azt az óriási, nagyjelentőségű munkát, amelyet Walla Géza a gyár minden irányban való fejlesztése körül, egy év alatt, a mai nehéz viszonyok kőzött is megtett. A gyár — a múlt évihez képest — mégegyszer olyan nagy, mint volt. Már hat nagy kemencében égetnek. Állandóan 80—100 munkást (mind magyar!) foglalkoztatnak, s naponta 3000—3500 drb. különféle készítményt állítanak elő. Már nemcsak kivül-belül mázos, fehér, barna, zöld, sárga és kékes színű, a legjobb tűzálló főzőedényeket, hanem magyaros motívumokkal festett vázákat, hamutálcákat, teásés kávéscsészéket aljjal, tányérokat és dísztárgyakat is készítenek. Ezenkívül tetőcserepeket s kitűnő cserépkályhákat (melyeknek barátságos melegét éreztem is) különféle színben és nagyságban állítanak elő. Mindez pedig csak úgy volt lehetséges, hogy Walla Géza nagy áldozatkészséggel gyári berendezését a legmodernebb új gépekkel egészítette ki. Hogy a gyártmányok mind milyen kitür nőek, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a napokban megtartott balatonfüredi borászati kiállításon Walla Géza az általa kiállított edényekért és dísztárgyakért az I. nagy arany érmet nyerte el. A megrendelések oly tömegesek, hogy a készítendő gyártmányok már hónapokkal előre le vannak foglalva, sőt ami a legörvendetesebb, már külföldre is nagy mennyiséget szállítottak el. Amint itt ülök s nézem az őszi napsugárban aláhulló sárguló faleveleket, — elgondolkozom Magyarország régi nagyságán és gazdagságán, s arra kérem a magyarok Istenét, adjon ez életerejétől megfosztott, szegény hazának sok olyan vállalkozó szellemű s helyes közgazdasági érzékkel megáldott magyart, mint Walla Géza, akkor — akkor „hiszek Magyarország feltámadásában". T. Gy. Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. X. Kétségtelen, hogy gróf Andrássy Gyulát, akkori külügyminiszterünket, tisztán az európai béke fenntartásának érdeke vezérelték a szövetség megkötésében, amit a legjobban bizonyít az a körülmény, hogy a berlini konferencián is a Balkán népeinek felszabadítását és teljes függetlenítését sürgette. Nem jellemzi azonban ez a nemes őszinteség és bizalom a Bismarck céljait, aki a szövetséget Németország imperialisztikus törekvéseiben eszközül használta fel. Az őszinteség hiányát bizonyítja Bismarcknak az az eljárása is, hogy — miként utódja Caprivi idejében kiderült — 1887-ben, tehát a szövetség megkötése után, Ausztria-Magyarország háta mögött titkos szövetséget kötött Oroszországgal arra az esetre, ha Franciaország Németországot, vagy Ausztria-Magyarország Oroszországot támadná meg. Hogy Németország a legújabb időkben is azt az álnok politikáját követte, amelyet Bismarck inaugurált, azt láttuk a háború folyamán is abban a körülményben, hogy miután Lenint Svájcból hazasegítette, diadalra juttatta az orosz bolsevizmust, mi által felrobbantotta az orosz frontot és lehetetlenné tette az orosz nemzetre nézve a bolsevizmus ellen való védekezést. „Hű szövetségesünk" politikájának kétszinüségéről különben a világháború kitörésének körülményei is tanúskodnak. Bécs Németország befolyása alatt állván, gróf Tisza Istvánnak, aki hazájának leghívebb és legönzetlenebb fiai, korának legkimagaslóbb előrelátó államférfiai közé tartozott, nem sikerült se a német diplomáciának, se Ausztria akkori külügyminiszterének, gróf Bertholdnak háborús kedvét lelohasztania és Magyarországot a világháború veszedelmeitől megóvnia. Ennélfogva ő is arra sodródott, amerre Bécs, amerre a német befolyás irányította. Németország a hármasszövetség révén Európában csakugyan nagy befolyásra tett szert és belsőleg is félelmetesen megerősödött, minek folytán Bismarcknak arra az orosz fenyegetésre, hogy „az út Konstantinápolyba Berlinen át vezet", könnyű volt már .avval az emlékezetes mondásával válaszolnia, hogy „mi, németek, csak az Istentől félünk, mástól senkitől se!" • Bismarcknak azon törekvését, hogy Németországot a világhatalomnak minél magasabb polcára emelje, hathatósan támogatta a német társadalom, melynek ki volt adva a jelszó, hogy a faji összetartás érzetének ápolása, az erős és v