Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-09-16 / 37. szám

r PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 200, félévre 100, negyedévre 50 K. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Megedződtünk már annyira, hogy nem ijedünk meg egykönnyen, ha Zürichben akár öt ponttal is lejebb esik a koronánk. Igaz, hogy ugyanakkor minden a világon mértéktelenül drágul, hiába intenők a megriadt embereket: „ne vásároljatok, ne segítsétek elő az áruuzsorát", úgy sem használna semmit, mindenki ideges, mindenki remeg és fél, hogy még rosszabb időszak fog bekövetkezni. Pedig nem úgy van: okos és racionális intézkedések történtek már. Közömbös az sem lehet, hogy a földadójavaslatok tető alá jutottak. Hogy a Népszövetségbe felvesznek bennünket (ha tényleg kegyeskednek), ártani ez sem árthat. S mindezeken kivül és legfőképen: az őserő, mely földünkben rejlik, nem engedi, hogy végleg az örvénybe hulljunk! Csak nem kell megijednünk a magunk árnyékától. Nem is a mi árnyékunk az, csak a zürichi ördög festi a falra! Azt igéri a pénzügyminiszter (csak aztán legyen ereje, csak adjunk neki erőt, hogy megtarthassa igéretét!), hogy a háborús vagyonokra most kerül rá a sor. Ez az, amire minden jóérzésű, igazságszerető ember immár négy esztendeje a köz segítségére, s az egyenlő mérték érvényesítése szempontjából epedve vár. De aztán csak bátran neki ám a háborús vagyonok közhasznú értékesítésének! Kivétel nélkül fhindenki mérlegre vettessék! Nagybankok háborúban összeharácsolt 1000 holdas birtokai, előre, bele az államkasszába! És kisebb tételek, szintén egyenként is százmilliókat kitevők, melyek léteteket mások vérének, szenvedésének köszönhetitek, menjetek, gyümölcsözzetek a köznek s ne pöfeteg kufár gazdáitoknak. Ez lenne valóban a nagy igazságtétel s ha meglesz, akkor csak jó jöhet! Mérlegeket és súlyokat használó kereskedők, iparosok . és gazdálkodók b. figyelmébe 1 A közel jövőben megtartandó időszakos mértékhitelesitésen javításba utalt mindenféle mérleg és súly javítását a leggyorsabban, legjutányosabb áron vállalja és hitelesíttetve szállítja haza Rosenberger Hugó műszerész és mérlegjarító Pápa, Koriin-ntca 4. szám. Pápa önálló törvényhatósága. A vármegye nem pártolja a város kérését. — Vármegyei közgyűlés 1922 szept. 11. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e hó 11-én tartotta évnegyedes rendes közgyűlését dr. Magyar Károly főispán elnöklésével. A gyűlés napirendjének 55. pontjául ki volt tűzve városunk képviselőtestületének az a határozata, mellyel önálló törvényhatósági jogú várossá leendő átalakulását kérelmezte. Ezt a határozatot tudvalevőleg a képviselőtestület egy ritka népes gyűlésében, szinte ünnepélyes egyetértéssel hozta meg s annyira a közóhaj megnyilvánulásának tetszett, annyi nyomós érvvel volt körülbástyázva, hogy a vármegye támogatására is bízvást számítani lehetett. A vármegyei törvényhatósági bizottság azonban, miután végighallgatta az ügyről szóló referátumot s végighallgatta azt az egész szokatlan külön alispáni jelentést, mely ugyan végkonklúziójában nem elienezte a város kérését, de egyébként valóságos harcos polémia volt e tárgyban beküldött memorandumunkkal, dr. Jókay-Ihász Miklós felszólalására, aki attól féltette a szegény pápaiakat, hogy elviselhetetlen nagy pótadó-terhet akarnak magukra vállalni (nb. az alispán viszont azt a P/a millió pótadót fájlalta, amit a vármegye veszíteni fog s így a nyíltan és titkon ellenzők nem egy malomban őröllek), 18 szóval 14 ellenében kimondotta, hogy a város kérelmét nem pártolja. Az ügy természetesen ezzel nincs eldöntve. Más, felsőbb fórumok hivatottak a végső szót kimondani. Ezek megértőleg mérlegelhetik azt is, hogy a vármegye legnagyobb városát nem szívesen engedi ki a maga úgynevezett védőszárnyai alól, viszont azonban megállapíthatjuk, hogy ez a vármegyei határozat bizony mindig szépséghibája marad e mi ügyünknek. Még argumentumul is felhasználhatják ellenünk, mert hisz ha a boldog biztonság ama tudatában, hogy az itteni határozat egyhangú meghozatala után akadály nem igen gördülhet az ügy útjába, valamint továbbá azon megrögzött kötelességmulasztás miatt, melyet a pápai megyebizottsági tagok még ez alkalommal is tanúsítottak, csak még 5 (öt) pápái megyebizottsági tag nem sajnálja egyetlen napját e fontos ügytől, akkor az egész szinte puccsjellegü határozatot játszva meg lehetett volna hiúsítani. A dolog azonban úgy áll, hogy a pápai megyebizottsági tagok közül mindössze két választott tag: Szakács Dániel és dr. Kőrös Endre jelentek meg s bár az utóbbi el is mondta érveit a város igaza mellett s tán hozzájárult némileg ahhoz, hogy a szavazásnál legalább 14 voksot is lehetett elérni, azonban a tervszerű atakkal szemben, melynek derékhada nem kevesebb, mint hét vármegyei tisztviselőből (majdnem az egész árvaszék!) állott, ezzel a kis numerikus erővel persze hogy nem lehetett helyt állani. Feljegyzendőnek tartom még, hogy a nem pápaiak közül Hunkár Béla volt főispán pár rokonszenves és meleg szóval pártolta kérésünket. Az ős közönyösség, a saját dolgunkkal való nem törődés, bizonyos fokig az is, hogy a felsőbbség Ígéreteiben bizva az arra illetékes, sőt jelen esetben köteles hatósági személyek semmi érdemleges agitációt nem fejtettek ki s nem gondoskodtak róla, hogy legalább egyszer és utoljára felvonuljanak a pápaiak a vármegyére, megboszulták magukat és okozták ezt a kudarcot, mit kellő gondosság és erély mellett könnyen elkerülhettünk volna. A gyűlésen egyébként az utóbbi évek úzusához képest elég nagy számban voltak jelen megyebizottsági tagok, úgy 65—70 körül (mire azonban déli Vackor pápára került a sor, már felinél is kevesebb maradt meg). A letárgyalt ügyek közül első volt az alispáni jelentés. Majd a megüresedett árvaszéki jegyzői állást töltötték be, melyre egyhangúlag dr. Szentimrey Sándor menekült szolgabírót választották meg. A napirendtől eitérve tárgyalták Csokonai Zsigmondnak abbeli indítványát, hogy a kultuszminisztertől a szorgalmi idő pontos megtartását kivánó rendelet enyhítését kérték, illetve annak megengedését, hogy ahol a mezei munka úgy kivánja, csak hét hónapig taníthassanak. Ezt a különös indítványt Sereg Károly és dr. Jókay-Ihász Miklós ellenezték s a majdnem kizárólag gazdákkóL álló megyebizottságnak becsületére válik, hogy az indítványozót szinte magára hagyta antikultúrális javaslatával, melynek mindössze öt hivet tudott szerezni csupán. Vita még csak egy ügynél volt, a vármegyei pénzek és alapítványok elhelyezésénél. Az állandó választmány javaslatával szemben Csikvándy Ernő a Nemzeti Hitelintézet veszprémi fiókját, dr. Iklódy-Szabó János az Enyingi Takarékpénztárt találták jobban dotálandónak és Szeiberling Rezső árvaszéki elnök megmagyarázván, hogy azért a többi intézet nem károsodik, pártolta javaslatukat. A megejtett szavazásnál az állandó, választmány eredeti javaslata vagy 20 szóval kisebbségben is maradt. Megszavazták aztán a katonabeszállásolási, az előfogati és 27% háztartási pótadót. Nagy érdeklődés kisérte a kormányzó nyomorenyhítő akciója tárgyában beterjesztett javaslatokat. Az akció élén a főispán áll, aki a társadalom minden számottevő tényezőjét bevonja a köteles jótékonyság művébe. Jövő hét keddjén lesz e tárgyban nagy értekezlet, melyen úgy a mezőgazdákra, mint az egyéb vagyonosokra kivetendő adomány teherkulcsát meg fogják állapítani. A 11-iki ülésen még csak néhány miniszteri leiratot intézték el, a többi 171 ügyet, köztük Pápa város határozatait, melyek — így a szállodai adó szabályrendelete és az építési szabályrendelet módosítása is — mind jóváhagyást nyertek. Jl hölggközötiség szives figyelmébe ajánlom, hogy budapesti tanulmány-utamról hazaérkeztem, s kalapok legújabb divat szerinti díszítését és átalakítását ismét elvállalom. Áraim lehető jutányosak 1 @%iffer Si%ella divatárusnő Pápa, Petőfi-utca 11. sz. v