Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-02-04 / 5. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. . Előfizetési árak; Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 3 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Mind jobban kezdik emlegetni a társadalmi békét s azok, akik egy társaságban — pláne fehér asztalnál, pohár mellett — békésen meg tudnak lenni egymással, mind sűrűbben hangoztatják, hogy béke, béke, osztályok, fajok, felekezetek s egyebek teljes, végleges egyetértése a haza s csak a haza, ennek felvirágoztatása érdekében! Hogy azíán, ha a szavalók szétmennek, ki-ki a maga szűkebb körébe, ott mit gondolnak, mit beszélnek, mit tesznek, azt csupán Ö tudja, ki a vesékbe is belelát. Tegyük fel azonban, higyjük a jobbat, hogy a szétmenők ugyanúgy cselekednek, mint ahogy az együttlevök beszéltek. Még ezzel sincs semmin se segítve. Mert különböző társaságok szoktak össze-összejönni s ezek külön-külön mind elmondják — Belvárosban, Felsővárosban, Alsóvárosban, földmívelők a maguk körében, iparosok szintúgy, kereskedők azonkép s mások is dettó —, hogy: így meg amúgy, együtt, kéz-kézben, egymást megértve a hazáért, — de mindegyik kör csak a maga körét látja, az összeköttetés a különböző, saját körükben szépen deklamáló társaságok közül teljességgel hiányzik s hiányzik, ami a legfőbb, mindenütt hiányzik az ideális cselekvéshez elengedhetlenül szükséges önzetlenség. Ez, sajnos, így van s amíg így lesz: rakétaeregetés csak a társadalmi béke emlegetése. __—______„ | Yárosi közgyűlés. — 1922 február 1. — Városunk képviselőtestülete e héten, szerdán délután 3 órakor közgyűlést tartott. A közgyűlés iránt elég nagy érdeklődés mutatkozott, jelen volt vagy 50 városatya. A napirendet simán, majdnem vita nélkül tárgyalták le s csupán egyik interpelláció keltett nagyobb emóciót. A gyűlésen dr. Tenzlinger József polgármester elnökölt, aki megnyitóul üdvözölte az új-évben először összegyűlt képviselőtestületet s azokat, kik újonnan kerültek be tagjai sorába. Bejelentette ezután, hogy a vágóhíd tetőzetének megépítése s a vigalmi adó szabályzatának módosítása tárgyában hozott határozatok törvényhatósági jóváhagyást nyertek. Áttérve a napirendre, elfogadták a tanács abbeli javaslatát, hogy a városi alkalmazottak lakbérnyugdíja ugyanolyan %-ps arányban számíttassék, mint a rendes nyugdíj. A nyugdíjszabályzatnak a temetési járulékra vonatkozó pontját oda módosították, hogy azt maximálisan az alapfizetés egy évi összegében, vagyis 1400 kor.-tól 6000 kor.-ig terjedőleg állapították meg. A február hó 11-én tartandó tisztújító közgyűlésre kijelölő bizottsági tagokul a közgyűlés egyhangúlag dr. Kőrös Endrét és dr. Kluge Endrét választotta meg s tudomásul vették, hogy az alispán viszont a maga törvényadta jogánál fogva a bizottságba Saáry Lajost és Gerstner Ignácot nevezte ki. Az építendő kislakások ügyében jóváhagyták a tanács abbeli javaslatát, hogy a szükséges kölcsön a kormány közvetítésével 94%- os árfolyamon a magyar pénzügyi szindikátustól vétessék fel, az összes kamat (kezelési költséggel) 6 V

2% lesz, a kölcsönösszeg a forgalmi adó jövedelméből 5 év alatt törlesztetik. Hogy a közművek létesítése az előirányzottnál — több mint 1 millióval — olcsóbban történhessék, elfogadták azt a tanácsi javaslatot, mely szerint az építkezés a Szepauer-örökösöknek közvetlenül az úttest mellett levő telkén építtessék, amelyet vagy elcserélnek fundussal, vagy kisajátítanak, de ez utóbbi eljárás sem gátolná az építkezésnek tavasszal leendő megkezdését. A közmüvek költségeihez szükséges összeget ugyancsak állami közvetítéssel szerzik meg. E pontnál felszólalt Keresztes Gyula, aki a közműveknél még további megtakarítást úgy vélne elérhetőnek, ha a városban megépült utcákon szétszórtan áilő üres telkeket sajátítanák ki. A polgármester az eszmét az építészeti bizottság figyelmébe ajánlhatónak mondotta, bár a telek helyének megváltoztatását már némileg elkésettnek tartja. Ezután a közgyűlés a beterjesztett javaslatokat névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadta. Elhatározta a közgyűlés, hogy a csóti tábor egyik barakkját az építkezéshez kerítés és hasonló célokra 74.000 K áron megveszi. Besenbach Jenő figyelmezteti a városi tanácsot, hogy a lebontott barakkok anyagából máris sok hiányzik, azért ne átalányban, hanem m

8-ként történjék a vétel. Uzonyi tanácsos megadja a felvilágosítást, hogy az átvétel anyagleszámolás mellett fog megtörténni, s ha az anyag kevesebb lesz, a 74.000 K árból aránylagos levonás történik. Vita nélkül, teljes egyértelműséggel hozta a képviselőtestület a következő kulturális érdekű határozatokat: Az iparostanonc-iskolai igazgató tiszteletdíját havi 400, a kereskedelmi tanonciskolái igazgatóét ha 200 K-ban állapították meg a folyó iskolai év kezdetétől fogva. Ugyancsak szeptember hó l-jétől kezdődőleg az iparos- és kereskedelmi tanonciskolái óraadók egy évi díját heti egy tanítási óráért az eddigi 400 K-ról 600 K-ra emelték fel s felhatalmazták a tanácsot, hogy ez összeget az állami szubvenció terhére az érdekelteknek előlegezze. Miután az ingatlanszerzési és illetőségi ügyekben beterjesztett javaslatokat elfogadták, áttértek az interpellációkra. Legény Ferenc azt kérdezi, hogy a Schwarcz-féle sörödé melletti és egyéb közlék tisztántartása kinek a kötelessége ? (Kis József: Ahol a hó nincs eltisztítva, ott nem is kell kérdezni, ki a mulasztó: a város 1) A polgármester válaszában előadja, hogy rendes, állandó utcakaparókról kíván gondoskodni, akik majd a közléket is rendben tartják. Gyurátz Ferenc a szegények fűtőanyagja s esetleg burgonyasegélye miatt interpellál. A polgármester kijelenti, hogy a Kupon kitermelt fából még eddig képes volt a napi árnál 1/

s résszel olcsóbban fát juttatni a szegény néposztálynak, hiszi, hogy a mostani szegényakcióval kapcsolatban ismét néhány waggon fát szerezhet be, gondoskodni fog — ha szüksége mutatkoznék — ingyen burgonyáról is. Mesterházy László amiatt interpellál, hogy az acsádi és vaszari vámoknál néha V

4 órát is kell várni a kocsival jövőknek. Dr. Csoknyay főügyész emlékezteti a közgyűlést arra, hogy az állomás átalakítása idején ígéretet nyertünk viadukt építésére. Ez iránt érdeklődhetünk, bár sikert a mai viszonyok közt alig remélhetünk. Meg kell egyúttal az állomásfőnököt is keresni: utasítsa az őröket, hogy a kocsikat fölöslegesen ne várakoztassák. Legvégül Keresztes Gyula amiatt interpellált, amiért a városháza épületében megüresedett egy bolthelyiséget, amelyről a régi bérlő lemondott, nem pápai embernek adták bérbe, holott rá pápaiak is jelentkeztek. Az ügynek közgyűlés elé kellett volna kerülnie. A polgármester mindenekelőtt kijelenti, hogy a kisebb bérletek fölötti rendelkezési jogot a közgyűlés a tanácsra ruházta. A szóban levő bérletnél a régi bérlő kizárólag az új javára volt hajlandó visszalépni, mert ez megvette berendezését is, s minthogy az eddigi évi 900 K bér helyett 5000 K ígértetett be, a tanács elfogadta a bérletátruházást azzal a kikötéssel mégis, hogy ha hivatali helyiség gyanánt akarná igénybe venni a mai boltot, 3 hónapi felmondással ezt megteheti. Helybeli iparosok csak akkor jelentkeztek a boltbérletért, mikor a szerződés már perfekt volt. Keresztes Gyulát a válasz nem elégítette ki, a közgyűlés ellenben tudomásul vette. A gyűlés már '/^-re véget ért. Városunk történeti emlékei közöl. .A. „mászóház". Ámbár városunknak több mint ezer évre terjedő történelme van, mégis századokon keresztül Pápa város a vártól csak a városmajorig terjedt. Szélességét pedig keletről a Tapolcza, nyugatról a Cinca szabta meg. Ha mégis egyes épületek azokon a határokon kivül estek, azokat már vagy alsóvárosi, vagy felsővárosi majoroknak nevezték. Ennek, az aránylag kis területen fekvő városnak a mainál jóval nagyobb piactere volt. Ez a tér a vártól a mai Kigyóutcán végig húzódott le Mátyás király házáig, onnan azután felfelé a kapuszinig és azon is túl a Fő-utca eleéjig terjedt. Egészen természetes, hogy ezen, a nyugatra húzódó piactéren, az ősi templomot úgy építették, hogy az a tornyával Mátyás király házára nézett. így azután azon régi templomépítési szabálynak is eleget tehettek, hogy a főoltár a templom keleti végén álljon. A várost a fentnevezett patakokon kivül bástyával és ahol kellett árokkal is megerősítették, mint ennek emlékét egyik történelmi nevü utcánk az Árok-utca ma is őrzi, így azután védhető volt a török támadásai ellen, de védeni kellett azt abban az időben belellenség ellen is és ez volt az igen gyakran előforduló ngymérvü tüzveszedelem. Nem is lehet csudálnunk, hogy ez a mult századokban rémes pusztításokat végzett városunkban, hiszen minden ház, de még maga a vár is, szalmával, zsúppal, náddal volt fedve. Valódi francia és svájci farsangi-cikkek selymek, etaminok, opál batisztok legnagyobb választékban divatáruházában.