Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-08-19 / 33. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 200, félévre 100, negyedévre 50 K. Egyes szám ára 10 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szent István napja a nemzeti nagyság, önérzet és büszkeség ünnepe voít hajdan, ma, ma bizonnyal csupán a hálás megemlékezésé, a rajongó kegyeleté s még egyé: a fogyatkozhatlan reménységé. Szent István birodalma, ez a gyönyörűséges alkotás, mit homogén elemekből a keresztény hit varázsa és egy évezreddel dacolni hivatott alkotmány ereje egységes egésszé forrasztott össze, Szent István birodalma, ez a fogalommá magasztosult valóság, ma a lelkekben él csupán. Ám hogy él, az vitathatatlan. Hogy nem pusztult el, azt bizonyítja a a kassai Himnusz-énekíés, a jilavai éhségsztrájk, a segesvári Petőfi-ünnep csak úgy, mint annak a szlavóniai magyarnak levele, aki ide akarja hozzánk hozni gyermekeit tanulni, mert „bármi történjék is, ők csak magyarok akarnak maradni". Hogy ebből a lelkekben élő álombirodalomból mikor lesz ismét dicső valóság, ki tudná azt ma még megmondani? De amig megemlékezésünk hűséges, amig kegyeletünk ép, addig reménységünk is üde marad s ez a három-egy érzés záloga a szebb jövendőnek. Jóvátétel és jóvátétel között van különbség. Hogy mit tartozik jóvátenni például a mi hazánk Csehországgal szemben, annak rejtélyét soha senki nem fogja megoldani. Viszont, hogy azért a rengeteg, földdel egyenlővé tett városért — ha már Amerika győzni segítette! — bizonyos fokig méltán várhat jóvátételt a francia a némettől, azt beláthatja mindenki,- ha csak nem elfogult a saját volt szövetségesével szemben. Hogy azonban a jóvátételt oly mérvű gyilkos szipolyozásra kell felhasználni, mint aminőt a dicsőség gőzétől ittas franciák akarnak végbe vinni, az már . nemcsak nekünk, a szenvedő társaknak nem rokonszenves, de előbb-utóbb szakításba kényszeríti a volt szövetségeseket is. Lloyd George egyszer már rákoppintott barátja körmére, úgy látszik erre hamarosan újabb alkalma nyilik. Főszerepe azonban akkor kezdődik, majd ha maga Németország veheti át a körömre koppintó szerepét. Ez lesz ám a látvány, minőt még soha a világ nem látott. Dies irae, dies illa! És ebben a színjátékban Anglia már csak mint néző fog szerepelni. Kölcsey-utca 4. sz. és Bercsényi-utca 14. sz. azonnal eladó. Értekezni lehet Központi Tejcsarnokban, vasútállomáson. A beköltözők. Miért nincs lakás Pápán? Minden nyomorúságnak, ami ez országra rászakadt, minden véget nem érni akaró szenvedésnek és gyűlölködésnek egyetlen végoka a vesztett háború. A vesztett háború tette hontalanná és kenyértelenné honfitársaink töméntelen ezreit, a vesztett háború zúdította fejünkre a forrongások árját, a vesztett háború növesztette nagyra a spekuláció kígyóját, a vesztett háború lett melegágya a sok erkölcstelenségnek, mely szerte felburjánzott. Sokan és sokat vesztettek a háború által. Csonkák és bénák nyögik keservesen harctéren szerzett sebeiket, árvák nélkülözik a szerető édes apát, aki az élet első küzdelmeiben segíthetné őket, bús magyarok siratják szülőhelyüket, becsületes úton szerzett vagyonkájukat, mit prédául kellett hagyniok a megszálló csőcseléknek, más által kiszámolt koronákból élő tisztviselők, munkások vergődve küzdenek a drágaság halálos ölelése ellen, baj és jaj, keserv és panasz mindenfelé. De mint minden háborúnak, — vesztett vagy nem vesztett bár — ennek is meg vannak a maga szerencsései. Emberek, akik a jól lapulás biztos védelmében, mások kényszerű távollétének kihasználásával, labilis jogszabályok és rendelkezések ügyes megkerülésével vagy akár csak a buta véletlen folytán a háború által töméntelen vagyonhoz jutottak. Ezek a háború gazdagjai, kik akárhányszor erkölcs és jellem tekintetében éppenséggel nem tündökölhetnek világító példa gyanánt, ezek élvezik mindazt a jót, amit a sors tragikuma arra érdemes becsületesektől, kötelességtudóktól, a háború hős robotosaitól megtagadott. Ami itt elmondatott, az immár évek óta nagyon is közismert. Sokak szemében tán fölöslegesnek látszott megismétlésük. Nem történt azonban minden célzat nélkül. Egy mindjobban elharapódzó szokásra akarjuk felhívni ezúttal a közfigyelmet, melynek révén az új gazdagok még terhesebbé teszik a létet azok számára, akiknek zsírjából meggazdagodtak. A mi városunkban — így lesz ez valószínűleg másutt is — mind sűrűbben jelennek meg a háború vidéki nábobjai, akik nagy pénzen megvásárolják a legszebb házakat s azokban kényelmesen terpeszkedve elhelyezkednek. Ha ez csak egyszerű magánüzlet lenne, senki nem tehetne ellene kifogást. De történik ez ugyanakkor, amikor hivatali állásánál jdekötött egyének, fontos hatáskörrel, nagy családdal a krónikus lakásínség miatt kénytelenek szük odúkban szoronkodni, nem képesek olyan férőhelyhez jutni, ahol legszükségesebb — tán az ellenség elől megmentett — butorjukat elhelyezzék. Ügy tudjuk, hogy a betelepülés engedélyhez van kötve. S ha a hatóságnak nincs is joga hozzá, hogy magyar állampolgárokat, kiknél biztosítékok vannak arra, hogy nem fognak a városnak közsegélyére szorulni, elüssön a beköltözködéstől, mért engedi azt meg, hogy a legjobb és legszebb lakásokat elkaparintsák azok elől, akik évek óta epekednek emberi elhelyezés után, mért nézi el, hogy az így megvásárolt lakásba, amelyet egy nagycsaládú tisztviselőnek lehetett volna juttatni, egy-egy nyugalomba vonult nábob házaspár nagykényelmesen elhelyezkedik, élvezve a városi komfort minden áldását? A házvásárlás magánügy ? Abba a városnak, a hatóságnak nincs beleszólása ? Engedelmet ! Semmit, ami a közérdekével összefüggésben, sőt ellentétben áll, mi magánügynek elfogadni hajlandók nem vagyunk. Ha a beköltöző idegennek, a vesztett háború nyertesének sok pénze van s ha a város érdekébe nem ütközik, sőt „mivel pénzt hoz ide", még előnyösnek is látszik, hogy bejöhessen, akkor keresse és találja meg a módját a hatóság, hogy ezt a nagy vagyont a köz számára gyümölcsöztesse : kötelezze a beköltöző gazdagokat, hogy maguk építsenek maguknak házat. Ennek kettős haszna volna: a márkész házak megmaradnak azok számára, akik nagyon is jogosan és sürgetve követelnek már évek óta magukhoz méltó lakást, az új házak építése által pedig keresethez jutnak iparosok és munkások, akiket az építőipar szomorú pangása a pusztulás örvényébe sodort. Hogy az összlakosság, a lakásbérlők szempontjából ma, amikor a lakbérek miatt légió a perlekedők száma, szintén nem tartható közömbösnek, hogy több-e vagy kevesebb a beköltözhető lakások száma, az tán nem szorul magyarázatra. Az a pár állami kislakás, ami most megépült, egy csöpp a tengerben. Építsenek a beköltözők is. Mértéktelen meggazdagodásuknak legyen egy új ház a mértéke s új keletű dús kincsükből legalább ez az egy haszna legyen meg a köznek ! Ha pedig erre nem hajlandók, maradjanak ott, a pusztán, a falun, ahol voltak, ahol vagyonukat szerezték, hivni ide senki sem hivta őket. Martialls. Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. VI. 19i4-ben a háború tényleg kitört, mire a magyarság sorsát féltő lázas aggodalmaim nyomásától búskomor, beteg lelkem abnormis állapotba jutott. Most pedig, hogy eloszlott a homály, feldarabolva és megnyomorítva látom magam előtt szegény Magyarországot! Jobban meg van nyomorítva, nemzete jobban meg van alázva, mint ahogyan azt aggódó lelkem előre sejtette I A népjogok álnok hirdetői, hogy a martalékra leskődő szomszédos ellenségeink falánkságának kielégítésére a magyar állam testéből ajándékokat osztogathassanak, ez által pedig őket az entente-hatalmak szövetségeseivé tehessék, a népjogok és népszabadság szent nevében megfosztották a magyar nemzetet a jogaitól és Magyarország megszállott területein 4 millió magyar embert rendeltek az alacsonyabb kulturáju népfajok zsarnok uralma alá! Ledöntötték az ezeréves Magyarországot, melynek nemzete az ázsiai inváziókkal szemben önmagát védelmezve szive vérével védelmezte meg Nyugat-Európa civilizációját és nyugalmát is. Lehetetlenné tették mibennünk egy oly népnek a kifejlődését és megélhetését, amely már akkor, is lovagias őszinteséggel tisztelte a másfaju hazai népek jogait és lehetővé' tette fejlődésüket, amikor még nem volt divatban a népjogok jelszavával ily rútul visszaélni! Megőszült fővel állok most azon a földön, v