Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-08-12 / 32. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELExNIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 200, félévre 100, negyedévre 50 K. Egyes szám ára 5 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. ' Lendület és erély nyilatkozik meg azokban a kormányintézkedésekben, melyek a korona hirtelen zuhanásával és ugyancsak hirtelen emelkedésével kapcsolatos árviszásságok megszüntetését célozzák. Mikor alig 2—3 hete koronánk esni kezdett, az egész vonalon rögtön nem aránylagos, de a valuta-különbözetet 100—200°/o-kal túlszárnyaló áremelkedések voltak észlelhetők az egész vonalon. Minden közszükségleti cikk: a cipő, a ruha, a piac, a hus, minden a világon egyszerre hihetetlenül megdrágult. Jött a kormány. Lecsapott a valuta-síberekre, bezárta börzéjüket. Koronánk azóta vigan száll fölfelé. Azt vártuk volna, hogy az árak viszont mennek lefelé. Nem tagadhatni, itt-ott egy- egy jóravaló kereskedő iparkodást mutatott arra, hogy az új helyzetbe beleilleszkedjék, de attól még ezek is messze állanak, hogy olyan mértékben adják olcsóbban árujukét, amily mértékben siettek mindent megdrágítani. Hogy nagyon sokan a korona új kurzusát kutyába se veszik, azt mondanom sem kell. A kormány most repülőbizottságokat alakít a közönség kiuzsorázásának ellensúlyozására. "Helyesen van. A mások bőrére való képtelen meggazdagodásnak egyszer már mégis véget kell vetni. Nyugvópontra kell juttatni a kereslet és kínálat kérdését, olyan helyzetet kell teremteni, amikor a szegény embernek nap-nap után lehetségessé válik nagyjából egyező árakon mindazt beszereznie, amire létfenntartásához magának és családjának okvetlenül szüksége van. A földadójavaslat. A javaslat megokolása a föld tervbe vett megterheléséről. A politikai érdeklődés előterében a pénzügyminiszter által beterjesztett földadójavaslat áll. A javaslatot az egységespárt már letárgyalta s részletkérdéseknél szabadkezet hagyva tagjainak, a maga egészében elfogfadta. Ezzel, mint túlnyomólag gazdálkodókból álló párt az önérdeken felülemelkedő, csak az ország javát néző önzetlenségnek adta tanúbizonyságát. A javaslat bizottsági tárgyalás után már a közel jövőben a plénum elé kerül s a parlament ennek tetőaláhozása után kezdi meg nyári szünetét. A javaslat lényege az, hogy benne a buza, mint értékmérő szerepel s a miniszter a föld megadóztatását ezen az alapon kívánja végrehajtani s ez évben ez adónemtől 1*42 millió métermázsa buzabevételt remél. Az általános érdeklődésre való tekintettel, olvasóink tájékoztatására alábbiakban ismertetjük a javaslat lényegesebb intézkedéseit úgy, ahogy azokat a miniszter javaslatában megokolja. Magyarországon a föld primitív megadóztatása után az első tulajdonképpeni intézményes földadóval az abszolutizmus idejében találkozunk. 1850 május 4-én császári nyilt paranccsal szabályozza a kormány a föld megadóztatását. Már ekkor is a föld tiszta hozadékát kívánták alapul venni és e célból készültek is többé-kevésbbé megbízható adatokat tartalmazó adótelekkönyvek. A láncmérés, szóbeli bemondás vagy becslés alapján összeállított ideiglenes katasztert állandó kataszter váltotta fel az 1875. évi VII. törvénycikkel, amelyen a ma is érvényes adókataszter nyugszik. A föld tiszta hozadékának nevezi a törvény a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermés értékét, levonva belőle a gazdálkodás rendes költségeit. *Hét művelési ágnál állapították meg a tiszta hozadékot, ezek: szántóföld, kert, rét (kaszáló), szőlő, legelő, erdő, nádas. Az egyes művelési ágakon belül nyolc minőségi osztályt különböztet meg a törvény. A földbirtok után tehát aszerint fizetett adót a tulajdonos, hogy valamely művelési ág jobb vagy rosszabb minőségi osztályába sorozták-e birtokát. Az 1909. évi V. törvénycikk kiküszöbölte a földadótörvény aránytalanságait és az abban megállapított adókulcsot — a kataszteri tiszta hozadék 25 %-át — 20%-ra szállította le. Az új javaslat szerint a földadó kivetése akként történnék, hogy az 1909. évi V. törvénycikk 30. szakaszának rendelkezése szerint megállapított évenkénti földadó minden koronáját öt kilogramm búzával vennék egyenértékűnek. A gazdasági termények ára a földbirtok jövedelmezőségének a fő tényezője. Ezért az igazságos megadóztatás érdekében a földbirtok adóját oly mértékben kell emelni, amilyen arányban emelkedett a termények ára. Az egymással szoros összefüggésben álló mezőgazdasági termények között a buza az általános értékmérő szerepét tölti be. Magyarország termelő területének hatvan százalékán, 9*7 millió katasztrális holdon buza terem. Ennek a területnek a kataszteri tiszta jövödelme száztizmillió korona volt eddig, vagyis az egész kataszteri tiszta jövedelemnek, száznegyvenkétmillió koronának nyolcvan százaléka. Mivel a buza békebeli ára több mint százszorosra ment fel és a főbb gazdasági termékek ugyanilyen arányú emelkedést mutatnak — némelyik meg is haladja ezt —, az eddigi földadót legalább is százszorosára kellene emelni. Az adókulcsot azonban nem lehet az egyre ingadozó árak váltakozásához szabni, mert ez beláthatatlan zavarokkal járna. Ha az ár emelkedik vagy esik, az adókulcsot kellene esetleg hetenként fokozni vagy csökkenteni. Előre megállapított fix-kulcs pedig igazságtalan terhet róna a birtokra. Ezért a legcélszerűbb és a legigazságosabb a földadónak búzában való megállapítása, mert a buza értéke mindenkor a legközvetlenebbül simul a földbirtok jövedelmezőségéhez, illetően ennek legpontosabb kifejezője. A búzának természetben való beszolgáltatása az adóadminisztráció szempontjából súlyos nehézségekkel járna, megdrágítaná a kezelést, esetleg visszaélésre adna alkalmat, ezenfelültetemes költséget és alkalmatlanságot okozna magának az adózónak is. Ezért az állam és a z adózó szempontjából a javaslat azt tartja leghelyesebbnek, hogy ha az adófizetés a befizetés idejében érvényes tényleges búzaárnak megfelelően készpénzben történik. A pénzügyminiszter minden hónapban a budapesti árnak megfelelően megállapítja a búzaárakat és közzéteszi a hivatalos lapban. A javaslat az adó befizetésére nem állapít meg pontos határnapot, nehogy ezzel akármi módon előmozdítsa a buza árának felhajtását vagy leszorítását. Kimondja ugyanis a törvényjavaslat, hogy a buzaértékben fizetendő földadó négy egyenlő részben a naptári évnegyed első napján esedékes és egy-egy részlet az évnegyed bármelyik napján fizethető. Ha azonban valaki nem fizeti meg adóját a megfelelő évnegyedben, pótlék cimén öt százalékos késedelmi kamatot köteles fizetni, szintén buzaértékben. Ha összehasonlítjuk a javaslat által tervezett új adóterhet a békeévek viszonyaival, azt látjuk, hogy ez az úgynevezett arany paritásos földadó a körülményekhez mérten még mindig kisebb adóteher, mint a békeévek földadója. A javaslat ugyanis megszünteti az 1920. évi XXIII. t.-c. ama szakaszainak érvényességét, amelyek a földadót a tízszeresére emelik. Érvényteleníti továbbá az 1883. évi XLVI. t.-c. rendelkezéseit is, amelyek a földadó után általános jövödelmi pótadó fizetését szabják meg, végül pedig érvényességen kivül helyezi az 1898. évi XXI. és XXII. t.-c. idevágó szakaszait, amelyek a földadó alapján országos betegápolási pótadó kivetését rendelik el. Hogy az új javaslat milyen terhet ró a birtokosokra, azt a következő példával szemléltethetjük a legjobban: 1913-ban 100 korona kataszteri tiszta jövedelemmel biró birtok után holdanként a következő adatokat kellett fizetni : 20%-os földadó 20 K 30%-os általános jövedelmi pótadó 6 K 5%-os betegápolási pótadó . . . 1 K Összesen: 27 K. Tudjuk, hogy a buza békebeli ára az egész világon bámulatos állandósággal és egyöntetűséggel a husz aranykorona körül mozgott, tehát egy koronáért öt kilogramm búzát adtak. Az imént említett példa szerint a huszonhét koronás adó százharmincöt kilogramm búzának felel meg, A javaslat azonban elejti a jövedelmi pótadót, a betegápolási pótadót és így a száz korona kataszteri tiszta jövödelemmel biró birtok után csak a husz százalékos kulcs alapján kivetett földadót kell fizetni, vagyis a buza értéke kiszámításának alapjául a husz koronás földadót kell venni. Ilyenformán a szóbanforgó birtok terhe katasztrális holdanként nem a békebeli százharmincöt kilogramm, hanem csak száz kilogramm buza lesz, vagyis, mint a javaslat megokolása nyomatékosan hangoztatja, a törvényjavaslat kisebb terhet ró a birtokosra, mint a békebeli földadó. Vadász Jenő zongorahangoló PAPA, Eötvös-utca 34. v