Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-07-29 / 30. szám

kezdődik. A szláv és német erő megmérkőzésének órája hamarosan beköszönthet, a fenyegető világháború­ban pedig nem az egymással verekedő óriások, hanem a kicsinyek, mi, a viaskodók között álló magyarok, pusztulhatunk el a leghamarább. Végzetes lehetne tehát nemzeti életünkre, ha még most sem ábrándulnánk ki és egymás ellen agyar­kodva tovább is gyöngitenök magunkat; ha céltudatos munka helyett ezután is meddő pártharcokban merí­tenők ki erőinket. Itt az ideje, hogy a magyar politikai pártok minden kicsinyes melléktekinteten felülemelkedve egyesüljenek a nagy nemzeti célok eléréséért, a magyar faj jövendő existentiájának biztosításáért. Egyesüljenek, amíg nem késő! Mert kétségtelen, hogy a népek nagy harcában okvetlenül el kell pusztulnia annak a fajnak, mely a saját érdekeit oly meggondolatlan könnyelmű­séggel feladja és kicsinyes okokból eljátsza minden téren, mint ahogyan azt a magyar még most is teszi. Közeleg a vihar, készüljünk I (43. old.) A nemzetiségek előzékenységünkkel és áldozat­készségünkkel rútul visszaéltek. A horvátok üldözik a magyart és lehetetlenné teszik, hogy a magyar király­ság horvát-szlavon területén a magyar gyermekek ma­gyar nyelvű iskoláztatásban részesüljenek. A tót és oláh pópák, ügyvédek, pénzintézetek nem állanak szóba a magyar néppel, ha az magyar szóval fordul hozzájuk. S mialatt ezt teszik, mialatt a magyar állam egysége ellen szítanak és külföldi ellenségeinkkel ellenünk szö­vetkeznek, avval a hazugsággal kürtölik tele a külföldi lapokat, hogy a magyar barbár módon elnyomja a nemzetiségeket. Bár így lett volna, mert akkor ma nem táplálnánk kígyókat a saját keblünkön a saját vérünk­kel ; akkor ma nem volna épen a megforditottja igaz annak, amit ők hirdetnek! Növelte nemzetiségeink szarvát az udvar hibás politikája is; az a politika t. i., amely nem tűrhette a magyarság megerősödését és ennélfogva ellene uszí­totta a nemzetiségeket. Ez a polititika teremtette meg azokat a fanyar gyümölcsöket, amelyek Ausztria mai nagy betegségét idézték elő. És ez a politika fogja megbőszülni önmagát, ha legközelebb kiesik Ausztriá­ban az uralkodóház kezéből az az erő, a hadsereg, mely eddig megvédte a koronát és összetartotta az osztrák államot; ha szétfoszlik a „nagyhatalom" és re­csegve, ropogva kezd összedőlni a dinasztia császári trónja. (53. old.) A vallástalanság tünetei — sajnos — minálunk is mind sűrűbben és sűrűbben mutatkoznak. Ez pedig nagy baj, mert ha .kihal a lelkekből a vallásos érzület, mely kiegyenlítője azoknak a nagy ellentéteknek, ami­ket a sors az életben felidéz, mi lesz élető tüze a reménynek és szeretetnek; mi lesz gyógyitó írja a szenvedő léleknek, csillapítója szenvedélyeinknek, mér­sékelője vágyainknak ? Mi fog az élet nehézségeivel, bajaival szemben kiengesztelni és megnyugtatni ? A vallástalanság nyomán burjánzik fel a műve­letlen tömegeknél a bűn, mert kihal lelkökböl az isten­félelem, mely attól visszatarthatná. A vallástalanság idézi fel a félmüveiteknél az elégedetlenséget, a szer­telen igényeket és a szociálizmusnak anarchiára irányuló törekvéseit. A vallástalanság romboló hatásait fokozzák gaz­dasági -bajaink, amiknek orvoslásáról a politika nagy­képüsködése, üres szalmát cséplő munkája mellett egé­szen megfeledkeztünk."* * A földreformmal a 78. oldalon foglalkoztam. A falusi gazdakörök iiaszna. Nincsen a világon semmiféle foglalkozású ember, aki elmondhatná iskolái végeztével, hogy most már készen van és nem szükséges már neki tovább tanulni. De legkevésbbé mondhatja magáról az élni és boldogulni akaró gazda. Népünk nem látja még be, hogy többet ér egy jól felszerelt és okszerűen kihasznált 10—20 holdas törpebirtok, mint tizszer vagy húszszor akkora, de külterjesen mívelt terület. Igy azután ritka kisgazda szánja rá magát arra, hogy tanuljon, esetleg, hogy fiát taníttassa, mert úgy okoskodik, hogy azt megtanulja oda­haza is. De meg sok esetben megesik -az is, hogy ha taníttatja az illető gazda a fiát, akkor az ő munkaereje és tudása vele szemben el­veszett, mert hát többet tud, mint ő. Akik így gondolkoznak, nem valami nagy szeretetet mutatnak gyermekeikkel szemben. Elfelejtik, hogy a tudás is tőke, mely nekik több hasznot hoz az életben, mint talán ha mégegyszer annyi földjük volna is. Eszerint ha nem is helyes az ő felfogá­suk szerint a fentálló gazdaképző-iskolák iránti magatartásuk, mégis jó lesz megvitatni ezt a helytelen közfelfogást annál is inkább, hogy legalább azok, akik ezt megértik és belátják — illetve szakemberek — legyenek felvilágo­sítói a falusi gazdáknak. Mert a legtöbb gazda nincs abban a helyzetben, hogy falujában valami szakoktatást, vagy előadást hallgat­hasson és így a szakmájába szóló tapasztala­tait csak a maga állandó környezetébői meríti. Ennélfogva tehát úgy lenne helyes, nézetem szerint, ha legalább annyi szaktanár, illetve előadó lenne, hogy minden község gazdái leg­alább télen át hetenként 2—3-szor hallgathat­nának előadást. Mivel azonban ez még nálunk nincs megvalósulva és a mostani viszonyok között nem is lehet, de legalább nem szabadna egy községnek sem lenni, ahol gazdakör nincs, ahol a falu gazdái, illetve gazdalegényei be­járnának üres óráikban olvasgatás, eszmecsere, szakszerű társalgás, szerzett tapasztalataik köl­csönös kicserélése végett. De a gazdakört nem valami korcsmában kellene ám elhelyezni, ha még pár gazdasági újságot járatna is a korcs­máros csalogatás végett, mert könnyű belátni, hogy a korcsmáros nem azért ad szobát, vilá­gítást, fűtést ingyen, hogy a kisgazda jótevője legyen, hanem azért,, hogy a vendégeket minél jobban kihasználja. Éppen ezért legjobb, ha a község ad egy erre a célra alkalmas helyiséget. Nincs a világon egy második foglalkozási ág, mely annyira megkívánná az egyetértő szervezkedést, mint a mezőgazdaság. Szüksé­ges azért, hogy egymás jóvoltáért a célvivő eszközökben is egyetértsenek. Mert ugyebár hiába árkolom én el a földemet és vezetem le róla a téli vadvizeket, ha a szomszéd nem követi az én példámat, akkor az a viz fölhal­mozódik, megduzzad és kipállasztja az én vetésemet. Hiába pácolom én a vetőmagot Üszög ellen, ha a szomszéd nem csáváz: az ő vetése porüszögös, megfertőzi az enyémet is' és akkor én hiába költöttem és dolgoztam. Hiába irtom én a szerb tövist, az acatot, vad­repcét és tarackot, ha a szomszéd vonakodik azt megtenni, én is csak oda jutok, ahová a mádi zsidó, ha a sok vesződségem mellett is gazos marad a földem. Ha állataink közös legelőre járnak és a gondatlan gazda állatai tisztátalanok, tele vannak bőrbajjal, nyavalyá­val, úgyebár az enyémek is elkapják és én így hiába gondozom azokat. (Vége köv) Lehoczky László. HAZAJÁRÓ LÉLEK. Éjjeli órán neszel a sötét, Babona felölti rém-köntösét, Fehér ujjal kopog a holdsugár — Szobámba valaki jár. Ajtó se zörren, ablak se csendül, Ugy suhan a tompa falon keresztül; Valamit kutat és valamire vár ... Szobámban suhogó szellem jár. Apám az, a meghalt. Nincst, nyugta lenn, Feljár, visszaoson nehéz éjfélen, Hallgatja: szivünk róla mit dobog? Mit álmodunk mi, gyáva rabok ? Ö volt az úr, mi a szolgahad. Tudta nélkül álmodnunk se szabad. Gyanúja éber, vak szeme lát, Keresztül látja szivünk falát. Nehéz álomban fuldokolunk, Reszket a szivünk, vacog a fogunk. Hajnalra riadva lázad a ház, Halljátok: valaki benn hahotáz! Hajnalra riadva: rémledezünk, Sejtelmek ködébe téved eszünk, Remegő idegünk valamire vár — De kisértőnk már messzire jár. - Oláh Gábor. ÚJDONSÁGOK. — A bakonybéli új perjel. Dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapát bakonybéli perjellé Molnár Béla bársonyosi plébánost nevezte ki. Az új apát, mielőtt a bársonyosi plébániára került volna, a helybeli bencésfőgimnáziumban működött. — Címadományozás. Horthy Miklós kormányzó a m. kir. pénzügyminiszter elő­terjesztésére Hermann Pál, pápai állampénztári főtanácsosnak az állampénztári igazgatói cimet adományozta. — Amerikai vendégek érkeznek váro­sunkba a jövő héten, pénteken. Három protes­táns lelkész tanulmányozza az amerikai egyhá­zak megbízásából a Trianonban gúzsbakötözött Magyarország református egyházának helyzetét, szükségleteit, életképességét oly szándékkal, hogy a szerzett információk alapján hittestvéri érzéssel segítségünkre jöhessenek. Mint a du­nántúli reformátusoknak iskolái révén központi helyzetet elfoglaló városba jönnek az amerikai lelkészek, amely időre Németh István püspök is szerencséltetni fog látogatásával. A helybeli Református Nőegylet megragadja az alkalmat s azon a napon délután öt órakor a templomban ünnepélyt rendez, amelyen változatos műsor keretében vendégeink is tartanak előadást.- A templomi ünnepélyre külön meghívó nem tobo­roz, hanem ezen az úton hívja fel a Nőegylet a nagyközönség figyelmét. Belépti-díj nem lesz, csak persely lesz kitéve a szegény-alap javára. Az érdekes előadásra felekezeti különbség nél­kül mindenkit szívesen hiv a Nőegylet vezető­sége. — Bérmálás Külsővaton. Dr. Rott Nándor megyéspüspök Külsővaton, a bucsu napján bérmálást tartott. A püspököt, ki Csóthi Géza kanonok és dr. Wéber Pál püspöki titkár, valamint a politikai hatóság részéről dr. Sült Lajos pápai tb. főszolgabíró kíséretében érke­zett szombaton Külsővatra, ahol lovasbandérium, diszkapu és zászlódiszes házak fogadták. Este a vegyeskar szerenádot adott tiszteletére. A bér­málás vasárnap volt, amikor 512-en részesültek a bérmálás szentségében. * — Az „Iglói diákok". A Dunántúli Fő­iskolai Hallgatók Szövetsége, Dunántúli Blokk pápai csoportja 1922. évi augusztus hó 5-én (pénteken) és 7-én (hétfőn) este pont 8 órai kezdettel, a diáknyomor enyhítésére jótékony­célu színielőadást rendez. Szinre kerüi: az „Iglói diákok". Zenés diáktörténet 4 felvonás­ban. Irta és zenéjét szerezte: Farkas Imre. — Előadják: Edelényi Szabó Gyula, Tóth Erzsike, Mező Imre, Schönwiesner Lajos, Sipos István, Kohányi Imre, Gyenese József, Frauendienst Dénes, Schramek Gyula, Harsányi József, Mi­kóczy Lajos, Rezenka Jenő, Gáty Miklós, Venczák Zoltán, Bornemissza Dezső, Pados Béla, Felker Dezső. A zenét a főiskolások válogatott zene­kara szolgáltatja. Karnagy: Dr. Nagy Jenő. Előadás előtt Gáty Zoltán, az illusztris szerző vezetésével nyitányt játszik 30 tagu zenekar. Helyárak: Földszinti nagypáholy 400 K, eme­leti nagypáholy 350 K, földszinti kispáholy 320 K, emeleti kispáholy 280 K, erkély I. sor 70 K, erkély II. sor 40 K, támlásszék I.—VI. sor 70 K, I. rendű zártszék VII.—X, sor 50 K, II. rendű zártszék XI.—XIV. sor 30 K, Karzati ülőhehely 25 K, Erkély állóhely 20 K, Karzati állóhely 15 K. Jegyek előre válthatók Kis Tivadar úr könyvkereskedésében. — Eljegyzés. Örömmel közöljük a rózsás hirt, hogy Kunt László építész, aranyifjuságunk rokonszenves tagja, eljegyezte Schneider Mag­duskát, Schneider Jenő helybeli hengermalom­tulajdonos leányát. — Szimatolók. Szimatolók == ántánt­bizottság járt a hét elején városunkban is. Ezúttal azt akarták kiszimatolni, hogy a rend­őrségünk nem titkos katonaság-e. Megállapítot­ták, hogy nem. Legyen nekik az ő hitük szerint. Mi tudjuk, hogy az is, ha kell! — Hadirokkantak védelme. A hadi­rokkantak, -özvegyek és -árvák személyi biz­tonságának fokozottabb mérvben való biztosí­tása tárgyában a belügyminiszter rendeletet bocsátott ki, amelyben utasítja a hatóságokat, hogy a nevezetteket a legmesszebbmenő erkölcsi védelemben részesítse. „Sajnálattal értesültem, — úgymond a rendelet, — hogy a hadirokkan­tak, -övegyek és -árvák a társadalom részéről nem részesülnek abban a megbecsülésben, amelyre a háborúban jutott osztályrészük alap­ján méltán számot tarthatnak, sőt tudomásomra jutott, hogy egyes megtévedt egyének a hadi­rokkantakat még tettleg is bántalmazzák és testi fogyatkozásukat gúnyolják." — A belügy­miniszter e rendeletével kapcsolatban megemlít­jük, hogy a Hadröá legutóbbi budapesti nagy­gyűlésén elfogadták ifj. Ritter Ottó rokkant főhadnagy, a helybeli Hadröá pénztárnokának javaslatát, hogy harctéren megrokkant vitézeink megkülönböztető (kiméleti) jelvénnyel láttassa­nak el. — Kinevezések. A m. kir. pénzügy­miniszter Gulden Rezső dohánygyári aligazgatót a VII. fizetési osztályba kinevezte, ugyancsak a pénzügyminiszter kinevezte Bogyay János pápai állampénztári tisztet a IX. fizetési o.-ban állampénztári főtisztté, Kálmán József II. o. ál­lampénztári tisztet a X. fiz. o.-ban I. o. állam­pénztári tisztté, Krausz Adolf állampénztári kezelőt a IX. fiz. o.-ba irodasegédtisztté. — Találtatott pénz és egy zsák polyva; igazolt tulajdonosa átveheti a rendőrségen.

Next

/
Thumbnails
Contents