Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-07-22 / 29. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 200, félévre 100, negyedévre 50 K. Egyes szám ára 5 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Nincs" vagy „nem érkezik meg" ezzel a válasszal intézik el az embert, ha sót, vagy cukrot keres a boltban. Aztán, ha nem hirtelen haragú s éktelen káromkodásban nem tör ki, elmélkedhetik rajta, hogy most kacagjon-e, vagy sirjon-e inkább. Kacagjon-e, hogy ilyen jó bolondok vagyunk mindnyájan s engedjük magunkat az orrunknál fogva vezettetni, vagy sirjon, hogy nincs erőnk lecsapni azokra, a sokszor nem is titokban működő kezekre, melyek mesterségesen csinálják az áruuzsorát. „Nincs só", „nincs cukor", pedig nem úgy van, ebben az országban, hol termőföld van és a termőföldet becsületesen megművelik, ennek fejében mindennek kell lennie és van is minden, a baj csak az, hogy az egymás elleni féktelen agyarkodásban nem érünk rá azzal foglalkozni, ami mindnyájunkra nézve a legfontosabb, s mesterségesen akarjuk magunkat a nincstelen Ausztria szinvonalára lesülyeszteni. Az ellátatlan munkások érdekében, Tudvalevő, hogy az 1922—23. gazdasági évre a hatósági lisztellátásban részesülők száma lényegesen csökkentetett. A katonaságon, rendőrségen, köztisztviselőkön kívül csupán az állami segítségre szoruló hadirokkantak, a szegények, önhibájukon kivül keresetképtelenek fognak ezentúl hatósági lisztet kapni. Kiestek az ellátatlanok közül az ipari munkások, gyári, kereskedelmi alkalmazottak jelentékeny tömeget képviselő kategóriái. Ha ez az intézkedés, a gabona szabad forgalma helyreállíttatván, bizonyos fokig ter-i mészetes következménynek látszik is, másrészt kétségtelen, hogy az ország egyetemére — azokra tán elsősorban, kik az ellátatlanok kategóriáiban bentmaradtak — újabb nagy drágulást zúdít. Az ipari, gyári munkások bérmozgalmai már megkezdődtek, legtöbb helyen békésen, másutt azonban a sztrájk erőszakos fegyverének alkalmazásával is. Bizonyára fontos okok lehettek, amelyek az ellátatlanok kategóriáinak új megállapítását eredményezték. Az a nagy adminisztráció s ennek nagy költsége is szerepelhetett az okok között, ami az ilyen hatósági kezeléssel vele jár, viszont azonban, ha egyáltalán van -hatósági ellátás, akkor az adminisztrációs gépezet javarésze mégis csak működésben marad, a költségeket nem lényegesen emelné a régi kategóriák fenntartása sem. Bármint áll a dolog, a jelzett intézkedés következményeit az ország összlakossága fogja megsinyleni, érthető tehát, ha az érdekelt testületek állást foglalnak ellene. így,a győri kereskedelmi és iparkamara feliratot intézett a keresk. miniszterhez a munkások lisztellátásának fenntartása iránt. Feliratában rámutat a kamara, hogy a Német-Ausztriában uralkodó s már számokban ki sem fejezhető drágaság rohamosan azóta nőtt, amióta a munkások nem részesülnek kedvezményes ellátásban. Mivel így az ipari munkások mindszorosabban a drágasági indexszámokhoz kötik magukat s ennek következtében havonta, esetleg utóbb hetenkint emelik heti béreiket, lehetetlenné válik a rendszeres ipari termelés és kereskedelem, mert valamely árucikk árát a folytonos emelkedések .miatt 6—8, később tán 2—3 naponként kell megállapítani és átirni. Hogy állami közérdek, ha a munkásság élelmezése biztosabb alapokon nyugszik, ami csak a hatósági ellátással érhető el, az nem szorul bővebb bizonyításra. Nehéz, tán lehetetlen is a drágaság fokozódásának egyelőre gátat vetni, de azt mesterségesen fokozni nem áll érdekében egy társadalmi osztálynak sem. Hisz ha az ipári munkás drágán jut kenyérhez, drágábban jut csizmához a földmivelö is s amit búzája nagyobb árával elért, a csizmánál bőven ráfizeti. A győri kamara felterjesztése nagyon is méltó a megszívlelésre. A módosított lakásrendelet. A hivatalos lap vasárnapi száma közli a nemrég kibocsátott s lapunkban annak idején részletesen ismertetett lakásrendelet kiegészítéséről és módosításáról szóló rendeletet, amely lényegesen megváltoztatja az eredeti rendelet egyes intézkedéseit. Legfontosabb változás az, hogy a kislakás, középlakás és nagylakás minősítése módosul. Kislakás Budapesten az, amelynek évi tiszta bére 1920 május 1-én nem volt több 4000 koronánál, középlakás, amelynek bére 4—8000 korona közt váltakozott, nagylakás pedig az, amelynek évi bére a 12.000 koronát nem haladta meg. A bérbeadó a kislakás bérét az 1917. évi novemberi házbér négyszeresére, a középlakás bérét hatszorosára, a nagylakás bérét nyolcszorosára, a fényűző lakás bérét pedig tízszeresére, esetleg húszszorosára emelheti. A kislakás bérlője lakbérének megengedett emelése ellen kifogást nem tehet. Középlakások, nagy és fényűző lakások bérlői kivételesen méltánylást érdemlő esetekben az illetékes bíróságtól a bér méltányos leszállítását kérhetik. Az olyan lakás bérét, (úgy a fővárosban, mint a vidéken), mely jelenleg nincs bérbeadva, oly összegben lehet megállapítani, melyet az illető helyen hasonló lakásért általában fizettek. Ha a bérlő lakásának egyrészét albérletbe adja, és az albérleti összeg az egész lakás bérét meghaladja, a háziúr az albérleti összeg 20°/

0-át követelheti részesedés cimén a föbérlötől. A rendelet módosítja az üzlet, iroda- és raktárhelyiségek bérletét. Ha a helyiség évi bére nem haladta meg a 3000 koronát, akkor a bérleti díj az 1917 novemberi tiszta bér tízszeres összegére, 3000—8000 koronáig terjedő helyiségbérletnél tizenötszörösre, 8—16.000 K-ig terjedő bérleieknél húszszorosra, ezenfelül pedig huszonötszörös összegre emelhető. Ha a bérlő a béremelést nem fogadja el, a bíróságtól kérheti a bér méltányos megállapítását. A biróság a helyiség bérét az általános viszonyoknak megfelelően állapítja meg, figyelembe véve a bérlő jelenlegi és háború előtti üzleti forgalmát. Ugyanezek a" szabályok érvényesek az ügyvédek, közjegyzők, orvosok, mérnökök és művészek által iroda, rendelő, vagy műterem céljára használt helyiségekre vonatkozóan is. Lakásnak kell tekinteni bér szempontjából a magániskolák, a kulturális, jótékonysági, népjóléti egyesületek, intézmények és társulatok bérletében levő helyiségeket ís. Az indokolt lakásszükséglet megállapítása szempontjából a család 12. életévét betöltött minden egyes tagja részére 1 — 1 szobát kell számítani. A módosított lakásrendelet és az eljárási költségekre vonatkozó igazságügyminiszteri rendelet a megjelenés napján már életbe is lépett. Messze valahol. Messze valahol, Isten tudja, hol, Fölsir egy bús, szivettépő nóta. Szétviszi a szél, S ahová elér, Vele zokog erdő, mező, róna. Messze valahol, Ugyan ki dalol ? Talán a nagy Rákóczi sir Czinka Panna kesergöje mellett : „Mindenható nagy Úristen, Hová lett a dicső magyar nemzet?!" Irta: pápai Molnár Kálmán. jön, mint a vihar, Sikoltva a dal: „Magyarjaim!Merre vagytok, merre?" S a föld dübörög, Jajgat, nyöszörög: „Erre vagyunk, fejedelmünk, erre, Kelet s nyugaton, Délen, északon Elsorvadó rabok vagyunk, Nehéz, rozsdás bilincsben a lábunk... Mondd meg nekünk, nagy Rákóczi, Messze van-e a feltámadásunk ? !

u Sir a nóta, sir... Megnyílik a sir, S Rákóczinak mennydörög a hangjai „Árva magyarom! Büszke szép fajom! Ég az ország! Rajta magyar, rajta! A kürt már rikolt: Föltámad a holt! A mi kardunk Isten kardja, Velünk harcol valamenhyi ősünk, S míg magyar él a világon, Országunkat nem veszik el tőlünk!" * A Balassagyarmati Dalegylet költeménypályázatán 4 vers nyert pályadíjat, köztük a fenti is. A Balassagyarmati Dalegylet a díjnyertes 4 költeményre férfikarpályázatot irt ki. A pályázatra 50 kórus érkezett be és ebből 21 kórus Mcffnár Kálmán fenti szövegével volt zenésítve. A pályázat eredményeképen a Balassagyarmati Dalegylet 7 kórust, köztük első díjjal Franck Gáborét, tüntette ki pályadíjjal, melyek közül az első 6 műnek a „Messze valahol..." cimü költemény volt a szövege. Ilyen diadalt a magyar férfikarirodalomban költemény még nem aratott. (A „Magyar Dal" c. folyóiratból.) Magyarország katasztrófája. Irta: Deme Károly. . II. Lássuk hát csak, hogy figyelmeztetésül a katasztrófa kikerülésére, miket is irtam én 1913-ban a Magyarország helyzete és az európai népek harca c. könyvemben. „A magyar nemzet nagy múltjának és szenvedéseinek tanulságai komoly intőjelek arra nézve, hogy ne legyünk könnyelmű és gondatlan szemlélői azoknak a belső válságoknak, amiket pártoskodó természetünk koronként önmagunk gyöngítésére felidéz ; és ne hunyjunk szemet azok előtt a vészt jelentő fellegek előtt sem, amelyek Európa egén mind jobban és jobban látszanak feltornyosulni és egymáshoz közeledni, hogy a fejünk felett összecsapjanak. (1. oldal.) Az a versengés, melyre az önfentartás ösztöne, a jólét megszerzésének és biztosításának vágya a nemzeteket utalja, szükségessé tette, hogy az egyazon érdekű nemzetek egymást támogassák és hatalmuk emelése céljából egymással szövetkezzenek. így jött létre az európai hármasszövetség és utána nemsokára ennek ellensúlyozása céljából a hármas entente. Most pedig Európa nagyhatalmai mérges farkasszemet néznek egymással. Csak egy támadó mozdulat kell az egyik vagy a másik szövetség részéről, és benn vagyunk a legborzalmasabb világháborúban, ami ha késik is, el nem maradhat, mert az ellentétek immár annyira kiélesedtek, hogy a világhatalomra törekvő két félnek, t. i. az orosznak és a németnek, vagy a fegyvérekre kell bíznia a döntést, vagy megalázkodva kell valamelyiküknek visszahúzódnia. Ennek az utóbbi esetnek a bekövetkezése azonban nem valószínű, mert ez által exisztentiális érdekeinek egész sorozata veszne kárba.(11. old.) Azon kilátások között, melyek a közel jövő eshetőségeire engednek következtetni, hazafiúi kötelességünk szemügyre venni, hogy mily állapotban vagyunk mi; kötelességünk tisztába jönni azzal, hogy az eshetőségek bekövetkezéséhez el vagyunk-e készülve ? Félre kell tennünk a hiuságszülte ambiciózus sérelmeket és meg kell kérdeznünk józan eszünktől, pártatlan hazafiságunktól, hogy mi lesz velünk. (12. old.) #