Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.
1922-06-17 / 24. szám
XXI. évfolyam 24. szám Pápa, 1922 junius 17, Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar ' Egyes szám ára 4 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. könyv- és papirkereskedésében. Eltörött a sin, de Isten irgalmas volt, nem kivánt sok áldozatot. Hisz, borzalom még csak elgondolni is, az az egy kocsi leránthatta volna mind a többit magával a mélységbe s ki tudja, mi következett volna be akkor? A részvét mellett, mit az áldozatok miatt érzünk, a hála érzete az első, ami eltölti szivünket, hála a Gondviselés iránt, mely ebből az így is szörnyű katasztrófából mégis ennyi sok embert kimentett. S miután hálát adtunk annak, akit ez megillet, aztán gondolkozni kezdünk. íme, mily büszkék voltunk reá, hogy a háborús züllöttség után hogy talpra állt vasutunk, hogy ismét négy óra alatt röpít fel a gőzös bennünket Budapestre, hogy olyan kényelemben utazunk, mint ahogy nem lehet talán a legtöbb „győztes" államban sem. S míg ekképpen hajlani kezdünk az elbizakodottság felé, szinte már kibuggyan ajkunkon a dicsekedő szó, megreped a sín, melynek anyaga rossz, felmered égnek két szabálytalan szétszakadt vasszár s biztos iramából, szilaj rohamából halál mélyébe zuhan a vonat. Szörnyű a kép s még szörnyebb, ha nem vaióságnak, de allegóriának nézzük. Vájjon egész nemzeti létünket, mindazt, amit már virulásnak indulónak, fejlődőnek látunk, nem fenyegetheti-e sintörés, nem teheti egyszerre tönkre az alap bizonytalansága. Vigyázzunk, magyarok! Ha a nagy világproblémához mért kicsi dolgokon tülekedve rontunk ádázul egymásra, soha , •nem önthetjük meg becsületes, biztos, jó anyagból azokat a sineket, melyeken államunk vonata robog. Nem szabad engedni, hogy forrongó erők legyenek a mélyben, titkos kezek, melyek miatt hiányzik az alap megbízható szilárdsága, öntudatosan, öncélúan kell egyesíteni minden elemét a társadalomnak, mert ha nem, olyan katasztrófára ébredhetünk, mihez képest gyerekjáték volt nemcsak az, ami a már többszörösen gyászos emlékű Herczeghalmon történt, hanem mindaz, amin a szörnyűségek 1914-gyel kezdődő éveiben átmentünk. Nem értjük s egész biztosra vesszük, hogy rajtunk kivül még nagyon sokan, köztük olyanok, akik ebben is tudósoknak képzelik magukat, nem értik, hogy a magyar korona mért esik lefelé, lassan, de szinte végzetes biztossággal. Időjárás, választás, osztrák financiális kháosz mindez csak kombináció. A fentemlített tudósok annyi mindenfélét és olyan ellentéteseket firkálnak össze e témáról s igen sokszor annyira kilóg a nagyhangú szakcikkekből a nagytőzsérek spekulációja, amely persze oly messzemenő, hogy a közönséges, földhözragadt valutaspekuláns nem is álmodhatja meg célzatait s azért a maga kisebb zsiroskáit igazán csak a vak véletlen folytán csinálhatja meg, a tudósokból, mondom, soha senki nem fog kiokosodni. Egy kétségtelennek látszik. Fent, a magasban, valahol a dollármilliárdosok, a londoni és párisi Rotschildok régiójában, ahol nem egyszer — talán legutóbb is — egész nemzedékek kiirtására alkalmas háborúk villámai kigyúltak, onnan készülnek most nem ágyúval, vassal kiirtani, de gazdaságilag megfojtani élni akaró s az életre emberi joggal biró népeket, nemzeteket. Lehet, hogy céljukat elérik, lehet, hogy a kizsákmányolásuk korszaka még csak ezután kezdődik meg igazán, de hogy a nyomorúságból csak elkeseredés fakadhat s az elkeseredés olyan ragály, amely nem ismer országhatárokat, még akkor sem, ha óceánok mérföldjei jelzik, az oly világtörténeti jelenség, amely sokkal közismertebb, hogysem róla bővebben szólanunk kellene. A korona esik, a korona alig ér valamit, csak dollárral, frankkal, sterlinggel lehet már fizetni, nem képtelen abszurditás ez? Hát aki a koronát verejtékes munkájával megkereste, nem épp úgy dolgozott érte, mint akinek dollár, frank vagy sterling a bére? Bizony-bizony mondom, maguknak gazdálkodnak rosszul az államok tönkretételére, nemzetek kiirtására szövetkezett pénz-császárok. Lélek és sziv nélkül még ők sem kormányozhatnak. Városi közgyűlés. — Junius 14. — Pápa város képviselőtestülete e hó 14-én délután közgyűlést tartott, amelyen a polgármester gyásza miatt Csoknyay Károly v. főjegyző elnökölt. A közgyűlés mindenekelőtt elfogadta a városi tanácsnak az állami támogatással épülő kislakások ügyében tett javaslatait, mely szerint az özvegy Farkas Antalné tulajdonát képező és kisajátítás alatt álló ingatlanrészt egyezségi úton 250.056 koronáért megvásárolt s jóváhagyólag tudomásul vette, hogy a vételár kifizettetett. A telektulajdonos részére a vámháztól kezdődő hosszúságban 87 méter utcai front meghagyatott, onnan kezdve a város épít 6 kislakást, a hetediket pedig a városi faiskola területén építi fel. A kislakások építési céljaira Pápa város elsőnek kapta meg a magyar pénzügyi szindikátus utján megszavazott 4 1/ a millió kedvezményes kölcsönt s a pénz a városhoz már meg is érkezett. Ugyancsak erre a célra a pénzügyminiszter a veszprémi pénzügyigazgatóság útján v 4 évi forgalmi adó bevételt, 836.000 koronát Pápa város javára kiutalt, így látható, hogy a város évi bevétele meg fogja haladni a 3 millió koronát. A pénzügyminiszter a város javára évi 286.000 korona összegei a forgalmi adóhivatal költségeire meghagyott, a többi jövödelem a kislakások építési költségeire fordítandó a teljes törlesztésig, ami előreláthatólag 2—3 év alatt bekövetkezik. A képviselőtestület a Braun Dezső, Heller József és Mártonnal az 1921/22. gazdasági évre fizetendő haszonbérre megkötött egyezséget nem fogadta el és az ügyet bíróság elé utalta. A kéményseprési díjak 2 koronáról 4 koronára emeltettek s az iparkamara véleménye a további felemelést illetőleg kikéretett. A közgyűlés Szeibert Mihály villanytelepi volt munkásnak 400 korona havi kegydíjat szavazott meg. Nagy Ignác vízvezetéki főszerelő fizetését a villanytelepi gépész fizetésével egyenlő öszszegre emelte. Az 1921 április 1. óta alkalmazott városi tisztviselők és forgalmi adó személyzet átmeneti segélyeit — melyet az állam tőlük megvont — a forgalmi adó bevétel, illetve a házi pénztár terhére megállapította. A női iparostanoncok részére a közgyűlés nyári tanfolyamot rendszeresített. Az egyetemi ifjak dunántúli pápai csoportja segélyezésére a város 15.000 koronát szavazott meg. Ezek után néhány illetőségi ügyet intéztek el, s ezzel a közgyűlés véget ért. ÚJDONSÁGOK. „Csonka Magyarország — ncni ország, Egész Magyarország — mennyország." — Űrnapja. Az előző napi áldásos eső után üde, tiszta levegőben, verőfényes, napsütéses időben folyt le csütörtökön kath. polgártársaink poétikus szép ünnepe: úrnapja. A körmenetben ezrek és ezrek vettek részt, s Isten szabad ege alatt hatalmas kórusban szállt az ének a Mindenható trónusa elé kegyelemért, irgalomért, áldásért sorsüldözött, szegény magyar nemzetünkre. — Személyi hirek. Németh István püspök f. hó 15-én a képesítő és érettségi vizsgálatokra Pápára érkezett. — Dr. Nagy József egyetemi tanár, mint a ref. tanítónőképviselő képesítővizsgálati biztosa, f. hó 12-ike óta városunkban tartózkodik. — Címadományozások. A kormányzó Darány Ágostnak, á pápai hitbizományi uradalom jószágfelügyelőjének a mezőgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a m. kir. gazdasági tanácsosi cimet adományozta. Ez alkalomból az új tanácsost úgy a gazdatársadalom köréből, mint egyéb tisztelői is számosan felkeresték szives üdvözletükkel. — Dr. Iklódy-Szabó János nemzetgyűlési képviselőnek, aki régebben a devecseri járás főszolgabírója volt, majd a pénzügyminisztérium szolgálatában állott, a kormányzó a kincstári főtanácsosi cimet adományozta. ÍJavaszi női- és leámjka-köpentj újdonságok, francia női-kelme különlegességek, JCrausz és Jíorein divatáruháza, ffápa.
