Pápai Hírlap – XIX. évfolyam – 1922.

1922-01-06 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 120, félévre 60, negyedévre 30 K. Egyes szám ára 3 korona. Lapfolajdonos főszerkesztő: Dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-ütca 13. szám, főiskolai nyomda. :• I ' " ••«(' í —: . Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nem szokatlan jelenség, hogy ha valakit nagy szerencsétlenség ér, bánatát hangos vígsággal akarja feledtetni. A magyar ember bort iszik bújában s ilyenkor kissé felderül, bár nem mindig s néha csak annyira éppen, amennyire komolynak ismert alaptermészete engedi. Nagy nemzeti katasztrófák után hasonló módon szokott lábrakapni a tobzódás őrülete. Bizánc mulatott, mikor a törökök döngették kapuit. Páris is esztelen tivornyába akarta temetni keservét 50 esztendővel ezelőtt, mért ne követnők mi is a történelmi példákat? Mert úgy látszik, követjük, sőt nemcsak követjük, túl is teszünk rajtuk. Nem először irjuk meg: soha annyi mulatság, heje-huja, tánc nem volt ebben az országban, mint amióta nyomorultul összeroppantunk. Nem akarjuk magunkat ismételni, erről ma nem szólunk, bár az a tömeges, szinte folyamatos, egymásba átömlő, szakadatlan dáridózás szinte állandóan provokálja a jóérzést és a kritikát. De hagyján! Fogjuk fel ezt még három kerek év után is úgy, mint a feledni akarásnak ösztönszerű megnyilatkozását s éljünk abban a boldogító hitben, hogy ugyanaz a szenvedély, mely ma a tánc terén megnyilatkozik, a halálos tánc mezején is lobogni fog, ha rákerül a sor és — rá fog kerülni egyszer! . . . Igen, igen, de a múlatás pénzbe, mai nap töméntelen pénzbe kerül s annak, akinek bálra és táncra jut, juttatni kellene más célra is: a nyomor enyhítésére. Hogy is állunk azonban e téren Pápán ? Jut-e a mulató feledésre kidobott pénznek csak csekély hányada is arra a célra, hogy feledjenek kint, szenvedést, ínséget például azok, akik az özvegységet, árvaságot, a harci sikon elvérzett férjet és apát amúgy sem tudják — hogy is tudnák? — soha sem feledni. A bálokat, igaz, legtöbbször jótékonycélra rendezik, de a mai költségek mellett elenyésző csekély az, ami végül fennmarad. Rendeznek azonban néha gyűjtést is. Gyűjtött például karácsonyra a főispán is a hadirokkantak, özvegyek és árvák javára, gyűjtött volna más is. És az eredmény? Bizony, az eredmény a mi városunkban összeharácsolt hadi vagyonokkal, vidékünk jólétével éppen nem áll arányban. Budapesten ma a „láthatatlan vendég" jár. Nem tudom be fog-e hozzánk is kopogtatni ? Ugy érzem, a Szentléleknek, a szeretet istenének kellene láthatatlan vendégként beszállani a szivekbe, hogy a testvéri gyöngédség, az embertársi részvét érzését keltse fel és áldozatkész tettekre lelkesítse őket. A pápai láthatatlan vendég azonban még messze jár. Hagyja, hogy a nyomorgók szivében gyűljön a fájdalom, a keserűség, amiből — mentsen Ég! — a gyűlölködés is kisarjadhat, ideje lesz már egyszer őt közénk is beinvitálni! A túlsó partról. Olyan ritkán kapunk hírt onnan, mintha nem is a nagy Duna, de a nagy óceán feküdnék közöttünk. Sőt bizony a világ másik feléről az újság legtöbbször hamarabb ide ér, mint amennyi idő alatt egy komáromi újság kezünk közé kerülhet: Legutóbb hat hétig még hallgatásra is volt kárhoztatva a város egyetlen sajtó-organuma a homlokán negyvenkét évfolyammal büszkélkedő Komáromi Lapok. A Károly király visszatérési kísérletére elrendelt mozgósítás volt egyik oka a magyar sajtó eínémításának, a másik pedig az, hogy tűrhetetlenül hirdette mindig magyarságát. Büszke örömmel állapíthatjuk meg most, hogy végre újra megindult s hogy e téren igazán semmit sem változott, amint azt ismertetésünk minden dicsérő szónál ékesebben bizonyítani fogja. A lap fején ismerős nevek. Főszerkesztő a város nyugalmazott poigármes

fere, a ma is tetterős és bátor lelkű Gaál Gyula dr., szerkesztője Baranyay József dr., a sajtó kipróbált munkása, Komárom vármegye történeimének és irodalomtörténetének érdemes búvára. Vezércikkükben hathetes önkéntelen hallgatásukról szólnak. E'némítottak bennünket, mert „nem kellemesen hangzó dolgokat* irtunk", mert feljajdultunk a magyarságot ért sérelmek miatt, mert minden erőszakos vagy simogató politika ellenére magyarok maradtunk. Vádoltak irredentizmussal ? Az nem irredentizmus, mely a békeszerződés alapján követeli a magyar kulúrintézmények lételét, megélhetését . . . Ám ha ez irredentizmus, akkor „nem félemlít meg bennünket semmiféle terror, internálás, börtön vagy akár a- vesztőheíy se és utolsó lehelletünkig, amig kezünk a tollat vezetni fogja, hangos szóval követeljük jogainkat". .. „Megkérdezésünk nélkül szakítottak el édes anyánktól. Az édes anyától elszakított gyermeknek még akkor is fáj a szive, ha az új otthonban jól bánnak vele és a legjobb bánás mellett is kicsordul titkon a könnye és felsajog a sztve, hát amelyikkel még rosszul bánnak"... Elnémítottak bennünket, hiába tették, „meg nem jelenhető cikkeink ott tobogtak a szemekben és ott voltak a magyarok sóhajában, vagy a kézszorításában." Megjelenve újía hirdetjük : ne csüggedjetek. Eddig a vezércikk, eddig a lélekemelő hitvallás. Következnek politikai hirek. A katholikus papság sérelme kongruája visszatartása miatt, a békedelegáció magyar vonatkozású emlékiratai kiadásának sürgetése, Hlinkáék kiválása a kormánypártból, mert a „szlovák" gimnáziumokat nem engedélyezték, tiltakozás azon alkotmányellenes rendelet ellen, hogy a birák áthelyeztetnek, a ruszinszkói nyugdíjazott vasutasok kérelme raaktiválásuk iránt. i » Önálló cikkek. Közülük legfontosabb dr. Körmendy-Ékes Lajos nemzetgyűlési interpellációja a tisztviselők hüségesküje, illetve szolgálati fogadalma tárgyában. Nem látja tisztázottnak, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói hatóságok mely időponttól követelhették a hűségesküt. Akik a békeszerződés megkötése előtt le nem tették, azokat jogosan nem juttathatják koldusbotra ... Másik cikk: Okt. 28— dec. 17. cimü, a lap betiltásának okrnánysorozata. A rendőrség leveleit a „Komáromi Lapok" szerkesztőségének Komarno címezi. Harmadik cikk nekrolog a városunkban is sokak előtt jól ismert Kacz Lajos nyug. városi tanácsos, KomáromiKacz Endre festőművész édesapjáról részletes életrajzzal, dr. Szijj Ferenc polgármester megkapó szép emlékbeszédével... Referáda a közigazgatási bizottságról sok nevezetes ponttal: A zsupán jelenti, hogy január elején Komárom megye megszűnik, egyrészét Pozsonyhoz, másik felét Nyitrához, a „nagymegyékhez" csatolják. Komárom szabad királyi város helyett nagyközség lesz. Hont megye tiltakozó feliratát a nagymegyék ellen Mener (!) zsupáni tanácsos nem pártolja, dr. Mohácsy János hasonló feliratot indítványoz, szavazáskor a zsupánnak kell dönteni és a zsupán: dr. Folkmann István az ellenzék mellé áll, amiért megéljenzik. Tehát a tiltakozást elküldik. Interpellációk, hogy az orvosok ne mind egyszerre menjenek a „szlovák" tanfolyamra, a fegyvereket adják vissza. Soós Károly bucsi ref. pap a lévai tanfelügyelővel hadakozik, ki nem az iskolaszékek útján, hanem közvetlenül küldi ukázait a tanítókhoz s a kántortanítókat iskolaidő alatt eltiltatta a templomi és temetési szertartásoktól, pedig télen 8 előtt sötét van, nem lehet istenitiszteletet tartani, 4 után pedig ugyanezen okból nem lehet tanítani. Mig eddig nem találtunk fehér foltot a lapban, a következő cikk már erősen cenzúrázott. Nincs magyar egyetem, tanítóképző, gazd. akadémia. A komáromi keresk. tanfolyamot beszüntetik alaki okokból, az óvodák állami segélyét elvonják. Magyar egyetemre nem adnak útlevelet, Brünnben, Prágában tanuljanak? Nagy fehér rész, végül a remény kifejezése, hogy a magyar kultúrát mégse gyűrik le. Referáda a Jókai-egyesület hangversenyéről, cikk a tejellátásról és Szlovenszkó autonómiájáról bőséges ismertetésével „szlovák" testvéreink (a „tót" elnevezés, úgy látszik, odaát tilos) felfogásának. Végül a hírrovat, pár ismerős név: Antal özv. püspökné minket is érintő gyásza, Pataki Maurusz fuvolajátéka a katholikus estén, dr. Alapi Gyula szabadelőadása a „Komárom Jókai regényeiben" cimmel, egy ifjú ugyanakkor Jókai versét szavalja: Régi dal, régi dal, régi dicsőségről. Új lapok is indulnak: Komáromban A Reggel, dr. Erdélyi. Béla fogja szerkeszteni, Pozsonyban a Hirek Mészáros Lajos szerkesztésében. Hir egy kis enyhe földrengésről s végül még egy poiikai vonatkozású, egy ujabb tőrdöfés a magyar önérzetnek : a szlovenszkói teljhatalmú miniszter rendelete, hogy az egyesületek alapszabályai „szlovák"-uí szerkesztendők és tagjaik: sorába „szlovák"-ok is felveendők. Az előbbi ellen tiltakoznak, az utóbbit fölöslegesnek mondják, hisz soha egy egylet sem tilalmazta szlovák"-ok felvételét. Valódi francia és svájci farsangi-cikkek selymek, etaminok, opál batisztok legnagyobb választékban divatáruházá ban.