Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-05-28 / 22. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Lapíulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirke-reskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Apponyi Albertet ünnepli az ország. Ennél osztatlanabb, ennél egységesebb soha nem volt a nemzet, mint most hódolata érzésében, mit soha nem hervadó virágként lábai elé rak. Legfeljebb, nagy-néha olyankor mutatott hasonló érzésbeli egységet viszályra inkább hajlamos fajunk, amikor gyász borult lelkére, amikor ünnepe már nem az élőnek szólt, hanem egy-egy megdicsőült nagyunknak, egy Széchenyinek, Kossuthnak, Tiszának. Mig éltek, nem nyilvánult meg egyikük iránt sem ily egyöntetűséggel a hála, a tisztelet. Hasonló tisztesség haiandó földi embernek, mig e mi magyar földünket taposta lába, alig jutott osztályrészéül, mint aminő önkéntes adományként, a szivekből árad ma Apponyi felé. Ez a pár gyarló sor, amikor indító okait keresi ennek a, történelmünk folyamán szinte soha nem tapasztalt jelen- j ségnek, éppen ezzel akarja kifejezésre juttatni a hódolatot és csodálatot, melyre minden élők közt itt elsőként ma valóban Apponyi érdemes. Integer vitae, szeplőtelen jellem, ez volt Apponyi és semper idem, mindig ugyanaz. Szeplőtelen jellem, olyan államférfiú, akit félszázad annyi nehéz küzdelmei, annyi változatos fordulatai között soha más nem vezetett, mint a legtisztább, legönzetlenebb idealizmus, aki mindig melléktekiníetektől nem befolyásolva a szerint beszélt és úgy tett, amint azt a maga idején hazája érdekének legjobban legmegfelelőbbnek találta. Akit valamint nem tudott soha megriasztani semmi hatalmi fenyegető szózat, akkép nem tudott elkábítani semmi hatalmi kapzsi vágy. Aki büszke volt, ha a tömegek felé ujjongtak, de mélységes keresztény hitében talált vigaszt, ha félreértették, ha gúnyolták, ha bántották. Integer vitae — ez volt mindig Apponyi és a másik, amiért édes mindnyájan megindultan álltunk az ünneplők sorába: mindenkor rendületlen magyar volt! Magyar akkor, amikor az önálló magyar hadseregért közdött, magyar akkor, mikor Ausztria fojtogató karját akarta eltávolítani rólunk s magyar akkor, mikor ezt az országot — dicsőség érte nevének! — elemi iskolái által akarta magyarrá tenni s magyar — e nemzet minden szenvedését legmélyebben átérző, minden érdemét legméltóságosabban hangoztatni tudó magyar — akkor, mikor a trianoni vésztörvényszék előtt állva biró lett a vádlottból, ki előtt vétkük tudatában lesütött szemmel, belsejükben remegve álltak a bűnösök. 75 évnek terhét meg nem görnyedve, délcegen hordozva férfias vállán áll előttünk a drága jubiláns, áll apostolként, hirdetve a megértő szeretet lelkét, áll prófétaként jósolva a jövőt, a feltámadás jövőjét, melyet hogy ő is örömben megérhessen, ez ma" legforróbb, ez egyetlen kívánságunk! Tornaünnep és atlétikai verseny. — 1921 május 22. és 26. — A helyi keretekből messze kiemelkedő jelentősége volt annak a két gyönyörű májusi napnak, melynek elsején, vasárnap 1000 magyar ifjú, 1000 pápai diák mutatta meg fegyelmezettségét, tudását, erejét, másikán pedig olimpiai játékokkal versenyző atlétikai viadalban négy magyar kulturváros ifjú atlétái mérték össze erejüket. Hogy a négy város között ott volt Sopron is, élő tiltakozás gyanánt minden elszakítási kísérlet ellen, az külön lelki öröméül szolgált mindazoknak, kik aggódó szemmel tekintenek az országunk nyugati határán készülődő válság elé. Az a külföldi vendég, kit annyi minden, amit máskép gondolt, amiről máskép hallott az angol sajtóban, méltán meglephetett, bizonyságát látta Sopron itteni szereplésében, hogy mindaz, ami velünk történt s még történni akar, mily szörnyűségesen gálád és képtelen ! És láthatta azt is és hirt fog adni róla azoknak, kik ellenségekből barátokká kezdenek immár átalakulni, hogy itt egy erős, edzett, fegyelmezett, bátor ifjúság van felnövekvőben, mely kész és képes a tettre is, mikor a haza hivni fogja! A tornaünnep. Gyönyörű májusi délutánon folyt le vasárnap városunk tanuló-ifjuságának tornaünnepe. A kitűnő rendezőség, melynek élén — kell-e külön megemlítenünk? — Kovács Lajos Jenő kollégiumi tornatanár működött a maga országszerte ismert nagy szaktudásával, páratlan energiájával és lelkes fáradhatlanságával, a külső várkertben, egész új pompás helyen létesítette a pályát. Hátterét hatalmas fák alkották, melyek terebélyes ágai alatt szünetek között nagyszérüen üdülhetett a sportoló ifjúság. A célszerűen berendezett tribünök minden helyéről áttekinthető volt a pálya. Az elnökség tribünjén a testnevelési bizottság vezető tagjai körében ott láttuk az épp városunkban időző dr. Bárdos Rémig pannonhalmi főapátot is, aki elejétől végig a legnagyobb figyelemmel és tetszéssel kisérte az összes gyakorlatokat. Az ünnepet a Himnusz nyitotta meg, melyet az ifjúság s a közönség együtt énekeltek végig. Most dr. Tenzlinger József polgármester, mint a testnevelési bizottság elnöke mondott nagyhatású megnyitót, felújítva és példakép állítva a mai ifjú nemzedék elé a 48-as ifjúság dicső képét. Ezután következtek a programm számai. Sajnos, hogy szűkre szabott terünk nem engedi meg a részletezést, pedig valóban minden szám különméltatást érdemelne. Impozáns volt maga a felvonulás, a tisztelgés s utánna az együttesen végzett tagszabadgyakorlatok. A három iskola — a kollégium, bencések és az állami képző — különkülön készültek erre, együttes próbát tán csak egyszer tartottak s mégis minden a leggyönyörűbb összhangban ment. Nekünk lélekemelő, a papír határok körül ólálkodóknak — ha látták volna — félelmetes lett volna ez a feledhetetlen látvány! A három tornatanár, a bencéseké : Sü!e Gábor, a képzőé: Gergely Ferenc s aki alig szorul már külön dicséretre, a kollégiumé: Kovács Lajos Jenő - egyaránt elismerést érdemelnek azért, amit tanítványaik produkáltak. Jött a mintacsapatok tornázása, a bencések fabotgyakoríata, a kollégiumiak nyújtó- és korlátprodukciói, mind egyaránt sikerült szám. Majd az aprószentek, a kollégium alsó osztályú növendékei mutattak be — cirkuszba illő ügyességgel — műszabadgyakorlatokat. Kardvívás, boxolás, tőrvívás szintén sokat sejtető látványt nyújtottak. Kitűnően sikerült a tanítóképző mintacsapatának saját fúvós zenekaruk kíséretével, mely utóbbi önálló számokkal is hatásosan működött közre, előadott tagszabadgyakorlata. Nagy érdeklődés kisérte a két gimnázium III. osztályos tanulóinak labdajátékát, melynek folyamán a kollégiumbeliek kétszer hátrálni kényszerültek s így a bencések lettek győztesek. Országos ünnepen is feltűnést keltett volna a kollégium mintacsapatának buzogánygyakorlata. Ennyi könnyedséget, biztosságot, kecsességet ritkán láttunk egyesítve, mint amit ez alkalommal a méltán hires pápai diákok produkáltak. Végül még egy Bocskay-sapkás, fehértollas csapat is megmutatta mit tud (és tud!) s aztán az ifjúság oszlopokba sorakozott, elénekelte a Szózatot s a közönség ujjongó tetszésnyilvánításaitól kisérve — csapatok élén a tölgyfakoszorus nemzeti zászlókkal — diszmenetben elhagyta a pályát. Az atlétikai viadal. Űrnapján délután, ismét a képzelhető legszebb időben folyt le a testnevelési bizottság által rendezett sportünnepségek záradéka: az atlétikai verseny. Finis corenat opus — méltán el lehet mondani róla. Ékesebb, erővel teljesebb befejezést kigondolni sem lehetett volna, nemhogy megvalósítani. Négy város ifjúsága mérte össze a versenyekben erejét. Büszkeség dagasztotta szivünket mérkőzésüket látva. Jelen volt a viadalon városunk előkelő külföldi vendége Beveridge skót lelkész is, aki elragadtatással nyilatkozott a látottakról s tapasztalatairól írásban is beszámol hazájában. Külön feljegyezte magának, hogy a kollégium bajnoka Szűcs Gyula a gerelyvetésben új rekordot ért el. Nagy érdeklődéssel nézte a versenyt a tankerületi főigazgató helyettese, Bozzay igazgató, jelen voltak a zsűri-tribünjén a versenyző testvér városok tanintézeteinek vezetői és tanárai s jelen volt végül egész Pápa városa, hatalmas nagy nézőközönség, melynek elismerése, tapsa bátorította, lelkesítette a versenyzőket. A viadal intézője természetesen ismét Kovács tanár volt. Hogy az ő pedáns rendezésében hibátlan óramű gyanánt pontosan ment minden, azt nem kell külön elmondanunk. Mellette kitűnő rendezőség sürgött-forgott és gondoskodott mindenről a lehető legjobban. A versenybírói tisztet az atlétikai szövetség által delegált Stefanszky Szilárd budapesti tornatanár látta el teljes pártatlansággal közmegelégedésre. Az egyes versenyek lefolyását a következőkben közöljük: 1. 60 méteres síkfutás. I. Sebeszta Ottokár (Sopron, főreál), II. Brüsztl Jenő (Sopron, főreál), III. Darányi József (Pápa, bencés). 2. 100 méteres síkfutás. I. Ungár József (Szombathely, fker.), II. Földes Ferenc (Győr, főreál), III. Dobay Gyula (Győr, főreál). 3. Magasugrás. I. Tömör Béla (Pápa, bencés) 163 cm., II. Balla Kálmán (Pápa, kollégium) 163 cm., II. Sauer Géza (Pápa, áll. képző)