Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-05-14 / 20. szám

PAPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkeresked'ésében. A Szentlélek kitöltetésének hiv< lélek áhítatos érzésével köszöntött munkáját látjuk, mikor emberek, kik nem a mi nyelvünket beszélik, ami soha a múltban még az 1914-ben a kultura nagy vezetésére rázudult özönvíz előtt sem történt, mikor emberek, akik eddig csupán a gyűlölet szavát hallatták, megszólalnak ma a mi nyelvünkön és messzebb hangzóbban, mint ahogy mi magunk tudnók, hirdetik a mi igazságunkat. Piros pünkösd ünnepe sugarasabb, szebb hajnallal nem virradhatott volna reánk, több melegséget, több lelket nem lehelhetett volna belénk, mint az isteni ihletés ama csodatette által, mely előtt alázatos szivvel, hódolattal porba omlunk. Az a Newton lord, aki Magyarország „régi hatalma visszaadásának szükségét" hirdeti, az a Bryce viscount, aki sötét zugokra kiván rávilágítani, melyekben sorsunkról döntöttek, apostolai azok nem a mi ügyünknek, de az igazság, a szeretet ügyének, apostolai, igehirdetői tehát a Krisztus ügyének. Hogy azokat, kik Isten diadalába vetették reménységük horgonyát, bizodalmuk nem fogja cserben hagyni, mi mindig rendületlenül hittük, hirdettük és ezt tesszük ma is. És ha valaki a félők, a kicsinyhitűek közül megszólalna mégis és azt kérdené tőlem: mikor lesz azonban tett is a szóból, feleinők erre neki a következőket: az idők teljessége közeleg! Balga, aki a végső kifejlést könnyelmű kézzel siettetni akarná. A győzők között ma már olyan ellentétek vannak, aminők csak azok között tátonghattak, akik valaha ellenségekként álltak egymással szemben. Mihelyt az ellentétek akkorák lesznek, hogy csak egy legyőzöttnek latba vetésével lehet őket megoldani, Anglia latba fog minket vetni, de nem ám így csonkán, bénán, hanem úgy, ahogy valaha voltunk, viruló épségünkben! Szentlélek kitöltetésének ünnepén, mikor végre más nyelvűek is a mi nyelvünkön szóltak, így látjuk a jövőt: a magyar nagyság, dicsőség és boldogság jövőjét! Lakatos és reszelővágó műhely megnyitás. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy lakatos és reszelővágó műhelyemet Pápán, Jókai Mór utca 6. szám alatt megnyitottam. Elvállalok minden e szakmába vágó munkát, valamint új és vágott ráspolyokat állandóan raktáron tartok. A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kérve, maradok tisztelettel: ifj. Brenner Ferenc lakatos és reszelővágó. EFOfMTUS^M) közgyűlés. Sö * y V T k W^I921 május 7. — főgya város közügyei iránt különös nagy volna az érdeklődés nálunk, azt éppen nem mondhatnók. Múlt szombaton is, pedig elég fontos ügyek voltak napirendre tűzve, a tisztviselőket leszámítva, legfeljebb ha 40-en vettek részt a közgyűlésen. Legszorgalmasabb városatyák a felső- és alsóvárosi gazdák, ők résen vannak dolgaik intézésénél, mások generális nemtörődömségbe merülnek. Pedig a képviselőtestület kicserélése még soká késhetik, addig sok probléma megoldásra vár, önmagukat okolják aztán azok", akiknek a bekövetkezhető megoldások esetleg nem lesznek Ínyére, ami bizony ilyen körülmények között könnyen megtörténhetik. A közgyűlést dr. Tenzlinger polgármester a nemzeti imával nyitotta meg, mely után napirend előtti bejelentéseit tette meg. Ezek során elsőként a méltó elismerés magasztaló hangján emlékezett meg Apponyi Albert gróf egyéniségéről és a haza körül szerzett halhatatlan érdemeiről s indítványozta a tanács nevében, hogy e hó 28-án tartandó jubiláris ünnepségén városunk is képviseltesse magát s feliratot nyújtson át. A közgyűlés az indítványt lelkes éljenzés mellett elfogadta, a küldöttségbe a polgármester vezetésével dr. Kőrös Endrét, Keresztes Gyulát és Hajnóczky Bélát delegálta, a felirat megszerkesztését Csoknyay főjegyzőre bizta. A további napirendi bejelentések során hálás kegyelettel adózott a közgyűlés a város és a város szegényei nemrég elhunyt bőkezű Mecenásának, Esterházy Jenő gróf emlékének. Bejelentette továbbá a polgármester, hogy a város képviseletében megjelent Balogh Jenő v. b. t. t., ref. egyházkerületi főgondnok beiktató ünnepén és a Gerstner Ignác plébános apáti kineveztetése alkalmából rendezett ünnepen. Jelentette továbbá, hogy vicinális vasutaink menetrendje ügyében eljárt, kilátás van arra, hogy a csornai .vonalon új vonatpár vezettetik be, mely reggel 7-kor érkeznék Pápára és délután 5-kor indulna innen. Végül a polgármester néhány meleg szóban köszöntötte magas kitüntetése alkalmából a képviselőtestület régi, érdemes tagját, Faragó János c. tankerületi főigazgatót, ki a figyelmet pár kedves szóban mindjárt megköszönte. A napirend során érdeklődést csupán a bika-legelő ügye keltett. A felsővárosiak kértek legelőnek alkalmas ingatlan átengedését. Ács Ferenc a tagosítás alkalmából történt igazságtalanságokról emlékezett meg, a közös legelő akkor történt elvétele helyett kérnek most kárpótlást. Szakács Dániel ugyanilyen értelemben szólalt fel, de a vásártér közös igénybevételét nem helyeselte, mert az az alsóvárosiaknak is kevés. Mindezek megszivlelésével, addig, mig a város ma bérben levő birtokából kihasíthat legelőt, az apaállatok céljaira szükséges szénát, illetve a szükséges összeget a város adja a felsővárosiaknak. A fahivatal céljaira 700.000 K-s folyószámla-kölcsönt szavaztak meg, mely összeget a Pápai Takaréknál veszik fel. A rokkantaknak a Somlai-úton négy ingyen házhelyet adtak példaadó célzattal más nagyobb birtokosoknak. Bodonyi Béla színigazgatónak a befizetett vigalmi adóból 20.000 K-t szubvencióként ^ visszatérítettek. Keresztes Gyula indítványára a vigalmi adó revízióját határozatba hozták. A színigazgató kérése teljesítése ellen senki nem szólt, de azért 42-b§l 14-en ellene szavaztak. Vita nélkül, egyhangúlag szavaztak meg a május 26-iki sportünnepre 5000 K-t jutalomdíjakra. Több érdektelen pont után erős, sőt néha éleshangu vita folyt Hofstádter Dezső rendőrfogalmazó nyugdíjaztatása körül. A tanács javasolta, Hajnóczky Béla, mivel a szóbanlevő tisztviselő egyelőre csupán szabadságot kér, e kérés teljesítése mellett szólalt fel. Dr. Uzonyi Kálmán v. tanácsos, az ügy referense, a tanács álláspontjának igazát bizonyította, ami Hajnóczky újabb felszólalását, majd — egészen fölöslegesen — közte és az elnöklő polgármester között izgatott hangú polémiát és végül elnöki rendreutasítást eredményezett. Az ügy meritumára nézve dr. Kőrös Endre felszólalásával világossá tétetvén, hogy az orvosi bizonyítvány „ez idő szerinti" munkaképtelenséget állapít meg, ami nem kötelez azonnali nyugdíjazásra, a képviselőtestület, hagyományához híven, a humanizmus álláspontjára helyezkedve, november l-ig Hofstadtert szabadságolta. (Részünkről még csupán annyi megjegyzést füzünk az ügyhöz, hogy a képviselőtestület tárgyalásainak nyugodt méltóságát megóva szeretnők látni, aminek legbiztosabb, egyetlen módja: a kölcsönös, megértő belátás.) Más vita aztán nem volt, a többi ügyet mind a tanács és állandó választmány-javaslatai szerint intézték el. Színészet. A tavaszi szini szezon véget ért. Bodonyiék társulata csütörtökön kabaréval befejezte előadásait, s ma este már a „Debreczenbe kéne menni" bemutatóján Szombathelyen fog tapsolni színészeinknek a publikum. Az utolsó hét műsorán az ismétléseken kivül az „Elnémult harangok", a „La traviata", a „Vengerkák", a „János vitéz" szerepelt — ez utóbbi Érczkövy Károly jutalmára, akit a szépszámú közönség 30 éves színészi jubileuma alkalmából melegen ünnepelt. A „Vengerkák"-ban a nagyherceget mint vendég Harsányi Rezső, a Belvárosi Szinház tagja játszotta előkelő tónusban, igen talentumosan. Az utolsó hét művészi eredménye csak megerősítette jó véleményünket, mit a társulattal szemben bírálatainkban hétről hétre kifejezésre juttattunk. Megállapíthatjuk, hogy a társulat hivatása magaslatán állott, komoly ambícióval igyekezett a művészi tökéletes felé, az előadásokat gondosság, fegyelem jellemezte, legfeljebb csak azt a kifogást emelhetnők ellene, hogy újdonságot igen keveset mutatott be. A Shakespeareés opera-előadásokért pedig — amelyekben eddigelé csak nagy ritkán lehetett részünk — utólag is elismerésünket kell nyilvánítanunk. Effajta feladatokra nem minden vidéki társulat mer vállalkozni, s Bodonyiék derekasan megfeleltek neki. Röviden ennyit a társulatról. S mit mondjunk a közönségről? Kezdetben a társulattal szemben meglehetős hűvösen, mondhatnánk bizalmatlansággal viseltetett. Az előző évben ittjárt Brucknerféle társulat annyira lerontotta a színészet hitelét, hogy a publikum passzivitása érthető volt. Amint azonban arról győződött meg kulturális hajlamairól ismert közönségünk, hogy Bodonyiék a bántó részvétlenség ellenére is, kedvüket nem vesztve igyekeznek a legjobbat nyújtani, lassanként belemelegedett a színházba járásba, s a szezon második fele már igen szép pártfogás mellett folyt le. Társulat és közönség egymásra találtak, megkedvelték egymást, s mind gyakoribbak voltak az esték, melyeken a