Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-05-07 / 19. szám

MEGJELENIK >1 I > I * E > SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő : Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 2 korona. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteui örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Amig bőségben voltunk, sok minden olyanra nem gondoltunk, amire tulajdonképen régen gondolnunk kellett volna. Hiába, a nyomorúság a legjobb tanácsadó, senki nem hagyja el egykönynyen magát, mindenki próbái a végmegsemmisülés ellen védekezni. íme egy Seset a sokból, egy példa arra, hogy mit keli majd tennünk akkor is, ha nem leszünk összezsugorodva ilyen természetellenes módon, ha többé, nem forgunk már a magunk keserű levében! Régebben szólásmondás volt az alföidi elmaradottság. Még a vasúttól is- irtózott a siklakó, televény földjére és termésére büszke s azzal megelégedett magyar, nemhogy ipari vállalatok tervezgetésével törte volna a fejét. Megjött azonban a bibliai hét szük esztendő. S bár ma még ennek hatását nem érzi tulajdonképen, hiszen ma még „tele kamra, tele pince, mindig kézben a kilincse" és tele a ládafia is (bárcsak kicserélésre szánt nyugalmazott osztrákmagyar banknótával), de érzi, ösztönszerű sejtelemmel érzi, hogy a hét sovány esztendő már küszöbön áll s fenyegetve mutatja görhes alakját, aszott pofáját. „De az áldóját!", mondja a szilajvérü kún-magyar, „én rajtam azért nem fogsz olyan könnyűszerrel kifogni!" És olvas az ember csodálatos dolgokat. Turkeve város kéréssel fordul a svájci kormányhoz, létesítsen ezen a vidéken, egy a városhoz tartozó százezer hold behálózására elégséges villanyművet, mely villanygépekkel végezze a mezőgazdasági munkát, gazdasági körvasutakat építsen, tégla-, cukor-, textilgyárat is, a községeket egymással kösse össze és a turkeve—-mezőtúri vonalon több napi vonatjáratot tartson fenn, a sok százmilliós befektetésért az ellenértéket a gazdák napi folyó árért terményben adnák meg. Eddig van, azaz még folytatódik is. Svájc kormánya máris értesítette a várost, hogy a kérelmet tárgyalás alá veszik. Megteheti, mert Svájc már Németország és Egyiptomban több hasonló művet létesített, melyek által a föld hozadéka pár év alatt 25—30%-kal emelkedett. És még további folytatásként: Turkeve város memorandumáról értesült a budapesti holland konzul s elkérte a Svájcba küldött memorandum másolatát, hogy saját kormánya figyelmét a vállalatra felhívja. Itt aztán egyelőre vége, de akképen vége, hogy az ember egy biztatóbb, szebb jövő perspektíváját látja kibontakozni, amelyben a magyar egy nagy katasztrófa hullámaiból kivergődve boldogabb révpart felé evez. Csillan reménysugár, megcsillan néha, máskor meg olyanról hall az ember, hogy elkomorodik a lelke. A fővárosi sajtó hasábjairól hiányzik ugyan, de tán épp azért hitelesebb, mert a közvetlenül érdekelt vidék jajkiáltásának hangján tör a nyilvánosság elé. Hogy miről van szó? Nem kevesebbről, mint hogy a Jászi Oszkárnak lelke kisérteni jár s azzal fenyeget bennünket, hogy caput mortuummá, holt fővé hervasztja azt a szép és ha nyelvben nem is, de érzésben minden esetre és mindig teijesen magyar vidéket, amelyet Nyugatmagyarország címén akarnak tőlünk elrabolni. Azzal az ürügygyei, hogy „csak így biztosíthatjuk számunkra békés megegyezés esetén" is, arról a vidékről való nemzetgyűlési képviselők titkos konventikulumokat tartanak (tartanak még olyan helyen: Hegyeshalmon is,' melyet Trianon is nekünk ítélt) s ezen azt a gyászi-jászi tervet szövik, hogy az elszakítandó nyugati csíkból, a három megyéből egyetlen német vármegyét (deuíscher Gau!) alakítanának, amely külön közigazgatást, külön kulturát kapna s lenne ekképen állam az államban, holt fő az élő teszen! Hogy e terv megvalósítása tiszta öngyilkosság lenne, azt talán fejtegetnünk felesleges, a külön német vármegyének azután csak egy pisszentés kellene, s máris végleg beolvadna Ausztriába. Aranyhidat létesítenénk mi így magunk a könnyebb, a biztosabb és véglegesebb átsétálásra. Hazaárulóknak tekintetnénk — és méltán — örök időkre, ha ebbe belemennénk. Inkább erővel vegyék el (ha tudják), de így ne alkudjunk. Ha valaha, hát most: „Résen légy, Tevéi!" Grerstner Ignác apát. Azon alkalomból, hogy Gerstner Ignác esperes-plébános, mint kinevezett zárni apát, első főpapi miséjét tartotta, a közszeretetnek örvendő főpapot meleg szeretettel ünnepelte városunk közönsége. Az ünnepi mise alkalmából — áldozócsütörtökön d. e. — zsúfolásig megtelt a nagytemplom hajója ájtatos hívekkel és a megjelent díszes küldöttségekkel. Miklós József káplán a szószékről felolvasta a megyéspüspök kinevező okmányát, mely után Gerstner apát megható szentbeszédet mondott. A szentmise alkalmából bencés tanárok és káplánjai segédkeztek neki. A templomi énekkar a „Missa solemnis D-dur

w misét adta elő. Mise után a plébánián a küldöttségek fogadtatása következett. Tisztelegtek a világi és szerzetes papság, Wimmer Károly, pápai kamarás, a róm. kath. hitközség Darányi Ágoston elnök, a róm. kath. tantestület Grátzer János igazgató, a női kongregáció Wimmer Károly elnök, az áll. polg. leányiskola Nagy Gabriella igazgató, a ref. egyház Csizmadia Lajos főisk. igazg., az ev. hitközség Fadgyas Aladár lelkész, az izr. hitközség Link Mózes főrabbi, a helyőrség Radoychich Lajos alezredes, az államrendőrség dr. Tóth István rendőrkapitány, a város dr. Tenzlinger József polgármester, a főszolgabiróság Bélák Lajos főszolgabíró, a járásbíróság dr. Fürst Sándor v. járásbiró, az áll. tanítóképző Kardhordó László tanár, az áll. hivatalok Okolicsányi József dohánygyári igazgató, a belvárosi kath. kör dr. Kocsis Lénárd elnök, a kath. legény-egylet Marton Győző titkár, a ker. szoc. párt és ker. munkás-egyesület Fábián Károly elnök, a kath. munkásnő-egylet Schlamadinger Vendel elnök, a kaszinó Kardhordó László, a földmives-iskola Beszterczei Gábor h. igazgató, az ipartestület Csapó Géza alelnök, a polgári kör Tóth Ferenc elnök és végül a pápateszériek Nikodém Mihály biró és Zsigmond József káplán vezetésével. A küldöttségek szónokai kifejezésre juttatták küldőik igaz tiszteletét és belsőséges szeretetét, az új apát pedig válaszaiban megjelölte az utakat és módokat, ahogy ő városunk egész szellemi életében a nagy restauráció munkáját szolgálni akarja. A szeretettel teljes ünneplés folytatódott este a Katholikus Körben tartott társasvacsorán, melyen több, mint százan vettek részt. Sok szép felköszöntő hangzott el. Elsőnek Darányi Ágost uradalmi jószágkormányzó köszöntötte fel Horthy Miklós kormányzót. A város nevében dr. Tenzlinger József polgármester, a róm. kath. hitközség nevében Darányi Ágost szép tósztokban éltették az ünnepelt főpapot. Gerstner apát szerényen elhárítva magáról minden érdemet, a megyéspüspckre ürítette poharát, mint aki általa és benne, Pápa várost, „egyházmegyéje legintelligensebb és legvallásosabb városát" óhajtotta kitüntetni, folytatólag pedig a templom ifjú és lelkes kegyurát s végül lelkes melegséggel, felekezeti különbség nélkül a város egész lakosságát éltette. Most a további lendületes dikciók egész sora következett. Wimmer Károly igazgató a lelkészkedö papság, dr. Kocsis Lénárd igazgató a bencések, a Kath. Kör nevében szóltak hatásosan. Mesterházy László ev. lelkész erőteljesen vázolta az igazi lelkipásztor s a vele együtt dolgozni tudó intelligencia feladatait. Keresztes Gyula a felsővárosi Kath. Kör, Bélák Lajos főszolgabíró a régi barátság meleg hangján a járás üdvözletét tolmácsolta. Miklós József közvetlen munkatársai, a káplánok, Fábián Károly mérnök, a ker. szoc. párt lelkes üdvözletét tolmácsolta, Frühwirt Mátyás nemzetgyűlési képviselő a keresztény intelligencia feladatairól, Blazovich Jákó pedig a keresztény sajtó jelentőségéről s a nem szóban, de tettben megnyilatkozó áldozatkészségéről beszéltek nagy tetszés mellett. Utánuk még dr. Kőrös Endre, Nikodém Mihály közs. biró és dr. Szeleczky Gyula járásbiró szóltak, mindnyájan a kedves és közvetlen visszaemlékezés hangján éltetve a jólelkű főpapot, a lelkes magyart, hivei igazi lelki atyját. A társaság a legjobb hangulatban záróráig maradt együtt. Ahol én járok . .. Göröngyös úton járok, Mit nem borítnak illatos virágok, Hol sziklás hanton nem látszik a léptem .. . — Sok vad tövis közt ruhám összetépten Bolyongok némán, deresedő hajjal. — Haldokló ajkam nem kiált fel jajjal S fáradt testemnek ez a hervadása. De senki ember soha meg ne lássa, Hogy sorsom útján vonaglik az Élet S minden sóhaj a Semmiségbe széled! . .. .. . Göröngyös úton járok .. . — S egy szürke szirten hollósereg károg... Brunner Sándor.