Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-04-16 / 16. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. I KÓRÖS ENDRE Egyes szám ára 2 korona. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkeresfcedésében. A tőviskoszorú, mit emberfölötti önfeláldozással önmaga tett fel fejére, babérkoszorúvá változik szemünkben, ha azt a beszédet és azt a memorandumot olvassuk, amit az oráhok királyának tett kényszer-hűségesküje letétele alkalmából mondott el és adott át Majláth Gusztáv, az erdélyi római katholikusok főpásztora. „Véget akarok vetni annyi lélek szenvedésének, kiknek egyetlen vétkük, hogy végtelenül szeretik hazájukat." „Szeretlém, ha ténykedésemből áldás fakadna és vigasztalás mélyen sújtott híveimre, akiknek ezer éves hazájuk szétdarabolása mélységes fájdalom." így szólott és így irt Majláth püspök és ezzel beirta magát nemcsak hivei, de a mi szivünkbe is. Mikor pedig kikötötte, hogy a magyar kultúrintézmények fenntarthatók és fejleszthetők legyenek, ő, akinek fogadalmat kellett tennie arra, hogy „az ország" épsége és nyugalma ellen nem vét, biztosítékot szerzett önmagának és nekünk' is, hogy mozdulatlan némaságával is élő mementó lesz arra, amit másoknak kell cselekedni akkor, ha az idők teljessége bekövetkezik! Addig pedig mi, itteni tettrevágyó magyarok is, gondoljunk belsőséges megindultsággal a nagy szenvedőre, a nyájához hü főpásztorra! Főgondnoki beiktatás. A dunántúli református egyházkerület f. hó 20-án fogja hivatalába ünnepélyesen beiktatni újonnan választott főgondnokát: Balogh Jenőt. A férfiú, ki a Tisza István emlékével megszentelt állást fogja elfoglalni, régi munkása az egyház veteményes kertjének és a kerületnek főgondnoki megválasztatásáig főjegyzője volt. De nem az a minden tiszteletre méltó érdemes munkássága, amit e minőségében kifejtett, tette érdemessé az egyházkerület majdnem egyértelmüleg megnyilatkozott bizalmára, nem is a tudósnak s a politikusnak kiválósága és hírneve, hanem puritán jelleme, hajlíthatlan igazságszeretete, valódi fajmagyar érzése, melyek mindegyikével a nagy, a feledhetlen elődre emlékeztetett. Hogy Tisza István lelke hatja át az új főgondnok egész valóját, ez legfőbb dicsekedése lesz annak az egyházkerületnek, melynek vezetésére elhivatott. Balogh Jenő főgondnoki beiktatása ünnepe lesz nemcsak az egyházkerületnek, nemcsak városunknak, de az egész hazai protestáns világnak. A testvér református és evangélikus egyházkerületek népes és diszes küldöttségei érkeznek ez alkalommal körünkbe. A kerület maga teljes számban jelen lesz, a megszállott részek is bizonyára elküldik a maguk képviselőit. Szívből köszöntjük a nagy ünnepét ölő egyházkerületet és annak új világi vezérét: Balogh Jenőt azzal a buzgó kívánságunkkal, hogy főgondnoki működéséből áldás derüljön a magyar református egyházra s az egész magyar hazára! A németek. A németek ismét a közérdeklődés homlokterébe kerültek. A külvárosok sötét elemei, akiket Oroszországból pénzelnek, alkalmasiak találták az időt arra, hogy jelenlétükről hirt adjanak és a teljes konszolidáció felé induló Németországban kétszer 24 óráig beszéltessenek azokról az elvekről, amelyeket Lenin és társai irtak zászlajukra. Azonban a Keletről irányított patkányforradalom is csak epizód, aminthogy epizódnak tekintik a németek a londoni határozmányokat is, amelyek nem befolyásolják azokat a hatalmas erőfeszítéseket, amelyekkel Németország a rend és a belső megszilárdulás útjára lépett. Az ántánt, amely Németországot Versaillesben vérig alázta, azt most lassan és fokozatosan kifosztani s azután teljesen tönkreteuni akarja. Mindkét tényező téved azonban, ha azt hiszi, hogy Németországot megtörni és tönkretenni lehet. Mert elvehetik területének egy részét, elvehetik bányáit, erdeit, iparcikkeit, hadseregét, aranyát, ezüstjét, de nem vehetik el azt a mélységes erkölcsi erőt, amely a német tmber lényegéi alkotja és nem vehetik el a rendre és a fegyelemre való azt az elszánt törekvést, amelyet ebben az országban minden fölé helyeznek. És nem vehetik el fanatikus munkaszeretetüket. Németorsság, bár az ántánt szemében mint legyőzött ország szerepel, már ma is — mondhatni — újból az emberiség élén halad és nem telik bele 20 év, ismét az a nagy és hatalmas, mindenek által irigyelt birodalom lesz, amelynek jövendő nagyságát Nagy Frigyes és Vilmos császár vetették meg. Csak egyet akarunk felemlíteni annak illusztrálására, hogy mily komolyan fogják fel a németek jelenlegi hivatásukat. Az a törekvés, hogy Németország élelmezését függetlenítsék az egész világtól, csodálatos kezdeményezésekre ösztönzik a német mezőgazdaságot, amely ma egy célnak él: a német, közismerten rossz talajból annyit kivenni, amennyit lehet. Poroszországban nagyban folyik ai erdőirtás. A letarolt erdők helyén modern gépóriásokkal megdolgozva a talajt és százféle műtrágyafajtával megjavítva azt, ez évben már kenyérmagvak fognak teremni, hozzájárulva ezzel is Németország élelmezésének függetlenné tételéhez. A vasúti útvonalakon, amerre vonatunk elhalad, mindenféle műtrágyaszáilítmányokkal találkozunk. Oly rövid útvonalon, mint Berlin és Lipcse között (kb. 3 órányi gyorsvonattávolság) 22 zárt műtrágyavonatot láttunk, amelyek, mint nálunk háború alatt a vöröskeresztes vonatok, külön jellel (fehér mezőben zöld csík) vannak ellátva. És ahogy a német mezőgazdaság dolgozik, ugyanígy dolgozik a német ipar és kereskedelem is, amelynek nagyszerű seregszemléjét most van alkalmunk megcsodálni a lipcsei vásár alkalmával, amelyre a világ minden tájékáról érkeztek kereskedők, iparosok, vevők és érdeklődők. 1914 óta még soha ennyi látogatója nem volt a lipcsei vásárnak, amely így a német dolgozni akarásnak és dolgozni tudásnak hatalmas és méltán megcsodált dokumentumává vált. Ami a német reváns gondolatát illeti, arra ma Németországban úgyszólván minden gyermek gondol, de senki se beszél róla. Ez a különbség a magyar és német eljárás között. A németek ezt is, mint minden mást, alaposan előkészítik és ha majd eljön az ideje, olyan gazdasági és morális felkészültséggel fogják ezt a feladatukat is teljesíteni, mint ahogyan évszázadokon keresztül minden lépésüket előrelátás és megfontolás vezette. Komoly német körökkel való beszélgetésünk során azt a benyomást szereztük, hogy a magyar-német külügyi kapcsolatnak hivei Németországban nemhogy kevesbedtek volna, hanem ellenkezőleg hihetetlenül megsokasodtak. A Mack'ensennel történt méltatlanságot a német nemzet nem irta a magyar nemzet teherszámlájára, mert disztingválnak a történelmi magyar nemzet és azok között a kalandorok között, akik 1918 novemberében Magyarországot romlásba taszították. Egy dolgoa mindenesetre csodálkoznak, hogy külügyi orientációnk mindenfelé elnyúlik. Angliába, Franciaországba, sőt még a tengerentúlra is, csak feléjük nem. Holott az ő felfogásuk szerint a magyar külügynek a jövőben is csak egy járható útja lehet, amelyet a geográfia és a történelmi szükség jelöl meg számára és ez a német-magyar szövetség. Akármerre is vetettük tekintetünket, Németországban a politikai, gazdasági és kulturális élet mezején mindenütt azzal a megfeszített munkával találkoztunk, amelyet talán a világnak egy nemzete sem fejt ki ma oly halálos komolysággal, mint éppen Németország. Minden jel arra mutat, hogy a hatéves öldöklő világháborúnak igazi győztese nem az ántánt, hanem az a Németország, amelyet ellenségei megalázva, a világ nagy nemzeteinek sorából kirekeszteni akart. Dr. Marschall Ferenc. Színészet. Szombaton a „Cigánygrófnő" volt műsoron. A darab a jó előadásban és szép kiállításban szinte az újdonság érdekességével hatott. Az illúzión azonban sokat rontott, hogy a cigánybanda játékának az orkeszterben — zongora adott hangot. Kormos Ferenc tőrőlmetszett Laci cigánya és Völgyi Nusi stilusos grófnője voltak az előadás főerősségei. Füredi Ilonka (Panni) jó játékán kivül sikkes táncaival hatott. Ha nem tudnók, hogy a gázsiból nem igen futja 70—80 koronás borra, azt mondanánk, hogy Rogoz a kegyetlenül beszeszelt jogtanácsost nem is úgy játszotta — annyira természetes volt. Nagy Pál játékát kissé hidegnek találtuk. Vasárnap az előadást megismételték fél ház előtt; ami nem is csoda, hisz ugyanakkor vagy hat helyen volt előadó-estély, illetőleg táncmulatság. , Hétfőn Rákosi Jenő mozifilmként ható népdrámája, a ,Magdolna" került szinre B. Király Boriskával. Mindig eseményszámba megy, ha a szép direktornét látjuk a színpadon, ez estén is az ő magával ragadó művészete vezette az előadást. A szivekbe markolt, megrendített, ahogy Magdolna élete tragédiáját elénk állította. Hasonló jót mondhatunk partneréről, Érczkövi Károlyról, aki Laci szét epében tökéletes színészi munkát végzett. Rogoz, Homokay, Szécskay járultak még főként hozzá az előadás sikeréhez, de ügyesen forgolódott a színpadon a pápai Gfaffics Gyöngyike is (a cseléd), aki csak tavaly lépett a színészet göröngyös útjára. Kedden a „Tatárjárását újították fel. Külön érdekessége volt az előadásnak, hogy azon már az újonnan szerződtetett nagykanizsai zenekar működött közre. Lillich karnagy szabatosan vezényelte a hatalmas zenekart, amely nagyszerűen intonálta Kálmán Imre szép muzsikáját. Az előadás hangulatos, teljes illúziót keltő volt. Völgyi Nusi, Nagy Pál, Szécskay Árpád, Békefi Lajos, Füredi Ilonka, Rogoz Imre, M. Nádasi Mici és Kormos Ferenc egymással vetélkedtek a szépszámú közönség szórakoztatásában. Egész estén át tapstól, kihívástól volt hangos a színház.