Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-02-26 / 9. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatat: Petőfi-Utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára l-50 korona. dr. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Irredenta tízparancsolat. I. parancsolat. Ne feledd soha, hogy a földig alázott, meggyalázott magyar nemzet gyermeke vagy. Éjjel, ha felébredsz, akkor is jusson eszedbe, hogy testvéreid milliói gaz martalócok durva, kegyetlen rabságát szenvedik. II. parancsolat. Ne érezz addig igaz örömet, ne legyen addig igazi ünneped, mig szenvedő testvéreid újból szabadok nem lesznek. III. parancsolat. Hidd és hirdesd, hogy nem lesz addig béke, nem lesz addig ezerféle nyomorúságunknak vége, mig országunkat vissza nem foglaltuk. IV. parancsolat. Tégy szent fogadást, hogy minden erőddel, minden eszközzel hazád visszaszerzésén dolgozol. V. parancsolat. Tekintsd ellenségednek és dolgozzál megrontásán, ki önző érdekből, vagy a kishitűek gyávaságával megnyugvásról, beletörődésről beszél. Ne kiméld őket, mert nekik nem fáj a haza sorsa. VI. parancsolat. Aki azt mondja, hogy előbb erősödjünk meg, s csak azután gondoljunk a rablók kiverésére, annak vágd a szemébe, hogy hazudik, hogy az üzletét, állását vagy egyéb érdekét félti. Biztosra veheted, hogy azért beszél Ügy a hitvány, mert Csonkamagyarországon is boldogulni tud. Annyi erőnk van még és annyi segítségünk lesz a megszállott területeken, hogy végezhetünk ellenségeinkkel. Csak parancsolni és cselekedni tudó vezető kell. VII. parancsolat. Törekedj ellenségeink belső züllését elősegíteni. Minden eszköz, amit ellenük felhasználsz, szent, ha igaz, becsületes szándék vezet, hogy hazádnak használjál. VIII. parancsolat. Ne támogass ingatag, megalkuvó, meghátráló, erőt nem mutató kormányzatot. IX. parancsolat. Fölöslegedből áldozz a haza megmentésére. X. parancsolat. Mindaddig, mig hazánkat vissza nem szereztük, ne légy se keresztény, se keresztyén, se liberális, se reakciós, se kisgazda, se nagygazda, se egyesült, se kilépett, se legitimista, se szabadválasztó, hanem elszánt, egyedül a maga erejében bizó, elkeseredett dühvel, boszuval eltelt, a leszámolást türelmetlenül követelő, irgalmat nem ismerő, vad, pogány magyar. (Magyar Irredenta.) A Pápavidéki Mezőgazdák Szövetkezete. A háború előtti években gazdasági egyesületeink nagy része igen csekély működést fejtett ki, ami jó részben az anyagi eszközök hiányának tudható be. Mert mintha a magyar gazda nem lett volna „társas lény" : olyan kevés tagja volt egyik-másik egyesületünknek és még kevesebben vettek aktiv részt az egyesület munkálkodásában. Pedig hogy az együttműködés hasznát meglássák gazdáink: nem is kellett még csak a szomszéd Ausztriába sem fáradni, mert elég szép példát láthattak egyik-másik dunántúli vármegyében is. A kommunizmus után, mikor a szervezkedés ereje olyan nyilvánvalóvá vált, mert hiszen a hazánk lakosságának alig néhány %-át tevő ipari munkásság épen nagy szervezettségénél fogva lett úrrá a társadalom többi osztályai felett a forradalmakban: mintha megváltozott volna az addigi közönyösség. Az egyesületek a réginél jóval nagyobb taglétszámmal alakultak újra, felvévén most már magukba az addig leginkább idegenkedő kisgazdák nagy tömegeit is; sok helyütt, mint Veszprém vármegyében is, az anyaegyesület támogatására járási szervezetek is alakultak. De ez a nagy felbuzdulás is sok esetben szalmalángnak bizonyult; most pedig, mikor gazdaközönségünk régi óhajtása: e jelentékeny foglalkozási ág hivatalos érdekképviselete, a mezőgazdasági kamara, a megvalósulás küszöbén áll: sokan azt kérdezik: mi szükség van mosi már a gazdatársadalmi szervezetekre? Pedig a termelés és főkép az értékesítés irányítása a jövőben is a gazdaközönség szabad szervezeteire hárul/ Csakhogy, mert az értékesítés irányításához és a termelés eszközeinek megszerzéséhez nagyobb anyagi erő szükséges, mint amilyennel a tagdíjakból élő egyesületek jó része rendelkezik, át kell alakulniok szövetkezetekké vagy legalább is kebelükben szövetkezeteket alakítaniok, amelyek nemcsak a szükséges tőkét könnyebben megszerezhetik, hanem, üzleti természetüknél fogva, mozgékonyabbak is lehetnek, mint a többé-kevésbbé bürokratikus formák közé szorított egyesületek. A „Pápavidéki Gazdák Szövetsége" is belátta ezt és ezért megalakította a „Pápavidéki Mezőgazdák Szövetkezeteit. Ez a szövetkezet, a fokozatos fejlődés elvét követve, egyelőre arra törekszik, hogy a gazdaközönségnek az üzem folytatásához szükséges cikkek beszerzését megkönnyítse; de belátható időn belül áttér arra is, hogy a mezőgazdaság értékesítésre váró terményeit a fogyasztás számára közvetítse. Még távolabbi jövőnek feladata lesz azután különböző, a mezőgazdaság céljait szolgáló iparvállalatok létesítése. Hogy azonban a szövetkezet kitűzött céljait elérhesse: szüksége van a járás gazdaközönségének intenzív támogatására. A szövetkezéstől jelenleg még idegenkedő gazdaközönséget, főként a kisgazdákat, a községi gazdakörök utján kellene az eszmének megnyerni. A szövetkezés elkősorban a közép- és kisbirtokosnak válik hasznára; a nagybirtok úgy a beszerzés, mint az értékesítés terén föltétlenül amúgy is előnyösebb helyzetben van. A gazdakörökben kellene az „egy mindnyájunkért, mindnyájan egyért" elvének melegágyának lenni; onnan kellene a szövetkezeti eszme zsenge palántájának széles rétegekben gyökeret verni. Azért a falvak vezetőinek mit sem lehetne jobban ajánlani, mint a gazdakörök szervezésével való jóindulatu foglalkozást. A gazdakörök nemcsak az egyesületek és szövetkezetek expoziturái gyanánt szolgálhatnának, hanem emelni lehetne általuk a kisgazdaközönség társadalmi szinvonalát is. Hiszen ma a legtöbb községben az egyetlen szórakozás — a korcsma; a gazdakör lapok járatásával, idővel népkönyvtár létesítésével, és az aktuális kérdéseknek a község vezető elemei részvételével történő megtárgyalása utján alkalmat ad«?a a pihenés óráinak hasznosabb, élvezetesebb eltöltésére. Idővel vetítőgépet is szerezhetnének, ismeretterjesztő előadások tartásának megkönnyítésére ; sőt a fiatalabb tagok műkedvelő színielőadások tartására is vállalkozhatnának, mint azt már Győrmegyében sok helyen látjuk. De emelkednék a gazdakörökbe való tömörülés utján az osztály-öntudat is, amire pedig kisgazdáinknak ugyancsak szükségük van; nem azért, hogy a társadalom egyéb rétegei felett uralomra törekedjenek, hanem különféle szép jelszavak alatt mindig megtámadható érdekeik védelmére. Eljöhet az idő ismét és úgy látszik, közeleg, mikor ismét azok kerülnek hatalomra, akik azt hiszik, hogy a gazda verejtékes munkája gyümölcséhez legkevesebb joga — magának a gazdának van. Ezekkel az időkkel szemben csak úgy tudunk megállani, csak úgy tudunk azokkal megküzdeni, ha felkészülve várjuk azokat. A felkészülés egyik módja, az ellenállás egyik, sikert igérő eszköze az is, ha anyagi érdekeink védelmére szövetkezetekbe tömörülünk. Természetesen egy szövetkezet keretében bajosan lehet mindazt megvalósítani, amit a a szövetkezeti eszme hivei az erők egyesítése révén elérni szeretnének. A szövetkezetek egész láncolatát kell kiépíteni ahhoz, hogy a célt igazán elérhessük. Szövetkezeti szempontból fejlett országokban is azt látjuk, hogy egymás 'mellett működnek külön fogyasztási-, értékesítő-, állatbiztosító- és tejszövetkezetek. \ A szövetkezeti hálózat irányítása lehetne azután a gazdatársadalmi szervezetek feladata. Ezek a különböző célú szövetkezetek tagjaiból állván: mintegy a „szövetkezetek szövetkezete* gyanánt szerepelnének; működésük közvetítője egy igazgatóság-féle szervezet lehetne, mely a szövetkezeti vezetőkből és az egyes szövetkezetek kiküldötteiből állván: a szövetkezetek irányító, ellenőrző fóruma lenne. Schrilfker László. I LÜBIENSKI JÁNOS gróf | Egy kép elevenedik meg előttem, ide s tova" két év előtti időből, a viharzó lelkesedés, a tüzes harckészség idejéből ... 1914 augusztus 7. A pápai honvéd-tér. Cserlombos huszárcsapat. Sátorban felállított oltár. Mise. A fegyverek megáldása. Eskütétel. Egy ezred, mint egy ember esküszik. Harsogva száll az eskü az égnek. És ezernek hangjából kiharsog, kidörg egy mindennél ércesebb hang, az ezredesé. Feltartott két újjával, égnek emelt pillantással, mindenkinél erősebb hittel, nagyobb elszánással esküszik a magyar ezredes, a lengyel gróf, esküt, meg nem szeghető, örökre lekötelező esküt, hűségre a magyar haza, a magyar király, boszura a régi, a közös ellenség, az orosz ellen. Azt a hatalmas, azt a nagy esküt, amelylyel Lubienski János gróf derék huszárjai élén a harctérre elindult, senki nálánál hívebben és becsületesebben meg nem tartotta. Balsorsok balsorsa, fekete végzet jutott a budapesti lovashadosztály kötelékében a pápai ezrednek osztály-