Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-12-17 / 51. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20.K. Egyes szám ára 3 korona. Lapíulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskoíai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy habiban, Hi>zek egy istes»i örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen". Nem hinném, hogy lett volna jóra­való magyar ember, akinek gondolata e héten, szerdán, ha csak legalább egy­szer ott ne járt volna a nyugati vége­ken, ahol a nagy próbatétel, a magyar hazaszeretetnek első nagy próbatétele azon a napon végbement. Sokan, nagyon sokan, fanatikus rajongói Nagy-Magyar­országnak, kiknek éjjeli álmát gyötri a jelen kínosan szégyenletes képe, másra se tudtak gondolni e napon, csak arra, hogy: Sopron szavaz, Sopron magyar marad! És nemcsak Soproné, nemcsak a nyugati végek természetes székhelyéé, sok megszentelt magyar hagyomány hű­séges Őréé, nemzeii kultúránk egyik góc­pontjáé volt ez az érdeklődés, ez a | bizalom, ez az együttérzés. Szólt ez j mindazoknak a többieknek, akiknek nem adatott mód és alkalom arra, hogy sza­vazhassanak. Ki meri kétségbe vonni, hogy végig a Lappincs folyása melleit és a Lajta környékén is azok a németek, horvátok és magyarok, kik mindenha egyként magyaroknak érezték magukat s együttesen nézték le — ők tudják mért, valószinüleg magyar (igen: a német s a horvát is magyar) önérzetből, történeti hagyományon alapuló büszkeségből — az osztrák sógort, ki merne kételkedni benne, hogy ezek s a beljebb fekvő helyek, a színmagyar Felsőőr, Faludi szülőhelye, a mindig magyar érzésű német Rohoncz s a többiek ép úgy bizo­nyítékát adták volna rendületlen hűsé­güknek, ahogy, azt megtette szerdán ősi Sempronia. És tovább és távolabb kell szállni fájdklomtépte képzeletünkkel. Mi történt volna akkor, ha Komárom, ha Nyitra, ha Kassa, ha Ungvár, ha Nagy­várad és Temesvár, ha Kolozsvár és Marosvásárhely, ha mindezek a városok, falvak, erdők és hegyek és mezők, ha mindezeknek valaha egyszer mód és alkalom adatott volna rá bebizonyítani, hogy mit is akarnak igazán? A próba­tétel, az első, most ime megtörtént. Próba­tétele volt ez nemcsak Sopronnak, de az egész elszakadt magyarságnak. Bizony­ságtétele annak, hogy ha a magyar ha­zához való hűségről van szó, akkor egy­másra tud találni ez érzésben mindenki, aki magyarnak született és magyarnak nevelkedett. A dokumentálása­egységé, mely függetlenül a bán, a lelkek Magyarország csak mégis — nemzeti egység fényes volt ez, azé a nemzeti politikai pártkeretektől szivek egybe dobbanásá­egybeforrásában Nagy­megteremtésére egyszer azért is! — létrejön! A nagytemplom új harangjai. Vasárnap délután lélekemelő ünnepe volt r. kath. polgártársainknak, mondhatnánk egész Pápa városának. Szépségéről messze földön hires nagytemplomunknak a háborúban elrek­virált harangjai helyébe megérkeztek az új ha­rangok, erősítve a reményt, hogy így tűnnek el lassanként azok a szomorú emlékek, amelye­ket a világháború vérzivataros napjai hagytak lelkünkben. A nagytemplom páros tornyában immár ott vannak az új harangok, ott van a régi „nagy harang" mellett három új társa, hogy a karácsonyi szent ünnepekben már együtt zengjék, együtt hirdessék ércnyelveiken a szeretetet, a békességet, amelyre oly nagy szüksége volna Csonka-Magyarország sokat gyűlölködő, sokat békétlenkedő, sokat szenvedő, jobb sorsra ér­demes népének. A harangok megérkezéséről a következő tudósításban számolunk be: Vasárnap délelőtt hire terjedt, hogy Vesz­prémből, Tóth Árpád harangöntő műhelyéből a kora délutáni órákban Pápára érkezik a hárorn új harang, amelyeket 9-én nrár felszentelt Veszprémben Kránitz Kálmán felszentelt püspök. A hírre az ebéd utáni órákban rengeteg közön­ség zarándokolt ki a veszprémi útra, hogy ta­núja lehessen az új harangok bevonulásának. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy 5—6000 ember foglalt helyet a földmives-iskolától a Csókáig terjedő útvonalon. Kevéssel 3 óra előtt tünt fel a két társzekér a veszprémi úton a harangokkal, a téli nap bágyadt fénye élénken csillogván nemes ércükön. A földmives iskola elé érve, elsőnek az irgalmas nővérek és a pápai hölgy közönség köszöntötte Isten hírnökeit bensőséges „Isten hozottMal, majd gyönyörűen felvirágozták virág­füzérekkel a harangokat. Németh Dezső kerté­szeti felügyelő elhelyezte a földmives-iskola koszorúit a harangokon, azután Csete Endre földmives-iskola jtanár fejezte ki örömét a Ha­rangok megérkezése fölött. A Csókánál a szállítmány hűséges kísérője, Polgár Sándor jelentette a papság és a kivo­nult katonaság élén várakozó Gerstner Ignác apátplébánosnak, hogy Isten segítségével sze­rencsésen megérkezett a harangokkal, mire a rengeteg közönség szivében felajzó érzelmeknek kifejezést adva, az ősz apátplébános meghatódva nyújtotta ki a harangok felé a karjait, mond­ván: „Áldottak, kik az Úr nevében jöttök, ti felszentelt harangok" s lendületes szavakban adott kifejezést az örömnek, mi a magasztos pillanatokban fogva tartja a hivek szivét. A diszbe öltözött huszárszakasz disztüzet adott üdvözletül, azután harangok zúgása és szent énekek zengése közben megindult a hatalmas menet a város központja felé. A bevonulás igazán impozáns, iélekeme'5 volt. Férfiak a kemény hidegben kalaplevéve lépdeltek a harangok mellett, a meghatódottság, az áhítat kifejezése ült az arcokon, fel felharso­gott a huszártrombitás kürtje, szent zsolozsmák hangja szállt az ég felé, közben a ker. kisgazda­és földmivesszövetség énekkara jól betanult énekeket adott elő. így ért a folyton növekvő menet a Fő-térre, hol a harangokat szállító társzekerek elhelyezkedvén a templom előtt, dr. Tenzlinger József polgármester mondott szivekbe markoló gyönyörű üdvözlő beszédet, hangsú­lyozván, hogy az új harangok nemcsak imára hivnak, de szeretetre is tanítanak. Tanítanak szeretni a hazát, szeretni embertársainkat. Hálás elismeréssel emlékezett meg az áldozatkészség­ről. mely az új harangok beszerzését lehetővé tette. Pápa városa, a főtemplom kegyura, a tehetősebb hivek mellett buzgón kivették részü­ket a hivek iegszegényebbjei is, hogy ne ma­radjon sokáig árván a toronyban az eddig egymagában álló nagy harang. Külön emelte ki Gerstner Ignác apátplébános fáradságot nem ismerő apostoli buzgóikodását, mit a harang­akció érdekében kifejtett. A huszárok disztüzet adtak, azután oszladozni kezdett a tágas teret egészen betöltő közönség. A külső ünnepség végeztével a plébániai templomban hálaadó istenitisztelet volt, amelyen a misét és a szentbeszédet Gerstner apát mon­dotta. A feledhetetlenül szép ünnepélyről a templomot zsúfolásig megtöltő közönség a Hymnus felséges akkordjai mellett távozott. A majd 12 métermázsa súlyú nagyobb harangot Fa Mihály* építőmester munkásai a közönség nagy érdeklődése közben kedden húzták fel a toronyba, a két kisebb harangot pedig pénteken helyezték el a toronyban Adja Isten, hogy békésen hirdethessék Isten dicsőségét időtlen időkig. N. P. Városi közgyűlés. — 1921 dec. 12. ­A mostanában szokásosnál jelentékenyen nagyobb érdeklődés mellett folyt le képviselő­testületünk e hó 12-iki közgyűlése. Vagy 40 városatya volt jelen, túlnyomólag a gazdálkodók köréből. Csodálatos, hogy a más társadalmi körből valók oly kevéssé tartják szükségesnek megbízatásukkal járó kötelességeik teljesítését. A gyűlés lefolyásáról itt következik tudósításunk: A jegyzőkönyv hitelesítése után dr. Tenz­linger polgármester tett jelentést a hősök em­léke megörökítése tárgyában a mult gyűlésen elhangzott interpelláció tárgyában. Az összegyűlt összeg nincs 5000 K sem, az 1917-ben készí­tett tervek kivitele milliókba kerülne, az ügyet evindenciában akarja tartani s alkalmas idő­ben elővenni. Keresztes Gyula nem tud bele­nyugodni abba, hogy kis helységek megfelelő emléket állíttattak már s nálunk semmi se tör­ténjék. Dr Kőrös Endre emlékeztet arra, hogy Valódi angol férfi gyapjúszövetekből, francia női kelnie különlegességekből, női és leányka kabát ujdoneágokbó1 <r legnagyobb választék Ü Jü Ü P S ü M divatáruházában.

Next

/
Thumbnails
Contents