Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-11-05 / 45. szám

XVIII. évfolyam 45. szám Pápa, 1921 november 5. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. • Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, föiskoiai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 3 korona. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Három hónapja, legalább is három hónapja van annak, hogy a tisztviselők erővel teljesebben kezdtek mozgolódni, hogy lehetetlen helyzetükön — mely a legutolsó testi munkásénál is alább való — segíftessék. Volt gyűlés, volt ankét, volt közös tárgyalás. Ezekről persze a lapok mind beszámoltak s ámbár csak mind tervezgetések, reális szükségleten alapuló — mint kiderült — holdbeli számítgatások voltak, a rosszmájú emberek, kiknek száma nem csekély, kezdték emlegetni és nem késtek sűrűn emlegetni, hogy „mi mindent kapnak megint a tisztviselők!" Megtörtént aztán a végleges megállapodás. Legalább 2/3 részével lecsökkentették az emlegetett segélyeket. Ami legtöbbet tett volna ki, a drágasági r segély duplára emelését, kasszálták. Átabotában egy nagyobb családu tisztviselőnél 2400 K körül járt az az' összeg, amely október elsején kiosztásra kerülvén, hivatva volt a „téli beszerzést" fedezni. Erről megint hir jelent meg a lapokban. A rosszmájú emberek ismét köszörülték a nyelvüket. „Már megint tömik a tisztviselőket!" Multak azonban a napok és hetek, a nagyszerű segélyek csak nem jöttek meg, de a lapok újból és újból jelentették, hogy: „a koFmány újabb három hóra engedélyezte a rendkívüli "segélyt", vagy „a beszerzési előleg legközelebb kiosztásra kerül", máskor „az utalványozások megtörténtek" stb., stb., hogy aki hallotta, olvasta —, még a kevésbbé rosszmájú is —, azt hihette, hogy itt újabb és újabb pénzekről van szó, a többség pedig, mely — sajnos — abszolúte nem képes méltatni sem a tisztviselő munkáját, sem még kevésbbé nyomorúságos életkörülményeit, nem győzte most már nemcsak emlegetni, de néha még ordítani is: „Hallatlan, hogy dobálják a pénzt ezeknek a tisztviselőknek!" Hogy közben november is elérkezett, s hogy a tisztviselők javarésze — így a pápaiak is — nemhogy a hatalmas új 2400 K-ból nem láttak egy fillért sem, de a már egy év előtt statuált u. n. rendkívüli segély (400 K) novemberi részletét, egyes kategóriák még az októberit sem kapták meg, azt igazán csak azért említem meg, mert ha hiradás jelenik meg róluk, hogy végre kinos-keservesen mégis kiadják, már szinte hallom a csipős megjegyzésekei: „Nahát, már megint hozzájutottak a tisztviselők egy csomó pénzhez, pedig azoknak pár krajcárért mérik a lisztet, zsirt, cukrot, majdnem ajándékba kaptak ruhaszövetet, cipőt (n. b. 7 tagú család 1 öltönyre valót s 14 láb 4 darab cipőt másfél év alatt egyszer!), azok aztán igazán nem panaszkodhatnak! Hát nem is panaszkodnak, tűrik sorsukat, amig majd össze nem roskadnak, de egyet mégis szeretnének, egyetlen szerény óhajuk azért vagyon és pedig ez: Ne adjon ki anyagi ügyeikről semminemű kommünikét a kormány, mert az inség és nélkülözés mellett még irigységet is tűrni, az már igazán groteszkül nyomorult állapot ! Két pápai diák. A budaörsi csatában, a kötelességteljesítés és hazaszeretet mezején, elesettek között két pápai diák is volt. Két lelkes fiú, kik csak pár év előtt kerültek ki a kollégiumból s mi után a világháborúban is becsületesen teljesítették kötelességüket, most önkéntes vértanukként áldozták életüket hazájukért. Életrajzi adataikat a Szózat nyomán itt közöljük: Deák László tartalékos hadnagy volt a 14-ik honvéd gyalogezredben. A tudományegyetemi zászlóalj tagja. Dadon született, Komárom megyében, édes apja jegyzó. Pápán tanult s itt tett érett-égit. Két évig volt orosz és olasz fronton, kitüntették a kisezüst és nagyezüst vitézségi érmekkel. Egy súlyos sebesülése következtében rokkant volt. A lázadók vonatát volt föladata Kelenföldnél föltartóztatni. A vonatot tüz alá is vette s katonai föladatának megoldása után a nagy túlerő elől visszavonult. Comblövést kapott s Ostenburg katonái vandál módon agyonverték. A Széchenyi bajtársi egyesület tagja volt. Vincze U. Sándor Enyingen, Veszprém megyében, 1898-ban született, hol apja igazgatótanító. A pápai ref. főgimnáziumot végezte kitűnő eredménnyel. Orvostanhallgató volt, tartalékos alhadnagy s a Piavénái tüntették ki a kisezüst vitézségi éremmel. Kitűnően tanult az egyetemen is. Elestekor orvosi szankönyvét is keresztül lőtték, amely még ekkor is vele volt. Enying község díszsírhelyet ajánlott föl hősi halottjának, hazaszállíttatta holttestét, s nagy dísszel temettette el. Dicsőség nevüknek, áldás emlékezetükre ! ZSOLDOS TANINTÉZET Budapest, VII., Dohány-ntca 84. - Telefon J. 124-47. a legjobban készít elő magánvizsgákra. Vidékieknek levelező oktatás speciális, magánhasználatra irt tankönyvek alapján. Iparosaink és a házépítési ügy. A házhelyigénylő iparosok vezetősége a hét elején az alant következő beadványt nyújtotta be a v. tanácshoz. Tudtunkkal ugyan az a félmillió, amit kislakásokra az állam ad, illetve, amihez a várost hozzájuttatja, nagyon szoros feltételekhez van kötve, s így ha még oly kívánatos is volna, a kért célra bajosan lesz igénybevehető, viszont azonban kétségen kívüli, hogy az építkezést a városnak minden módon.elő kell mozdítani s a kérvény ösztönzőül hathat üdvösen ilyen .irányban. íme a beadvány: Alulirott házhelyigénylő pápai iparosok örömmel értesülünk róla, hogy Pápán az állam és a város ötmillió koronás támogatásával 30 lakóházat szándékoznak építeni. A mostani nagy lakáshiány és munkanélküliség mellett csak áldás volna a városra, ha az építkezés megindulásával lakáshoz juthatnának a lakástigénylők százai, s munkát kaphatnának az iparosok, a munkások, akik most — az építőipar pangása folytán — tétlenségre vannak kárhoztatva és nélkülözésnek néznek elébe. Azonban, amikor örvendünk a tervbe vett építkezés felett, nem hallgathatjuk el, hogy nem találjuk célravezetőnek a módot, ahogy a lakásépítkezésre nyújtandó 5 millió korona segélyt felhasználni akarják.Tudomásunk szerint ugyanis az 5 milliót 30 lakóház építésénél óhajtják segélyül felhasználni; azonban, ha csak 30 lakóház épülne, ezzel sem a lakáshiányon, sem a munkanélküliségen segítve nem volna, mert ez a szükséglettel szemben olyan minimális, munkaalkalmul olyan kevés, hogy számba alig jöhetne. Ezzel szemben azzal a tiszteletteljes kéréssel járulunk a Tekintetes Tanács elé, hogy a felajánlott 5 milliót szíveskedjék úgy felhasználni, hogy az az összes házhelyigénylők javára szolgáljon. Ezt pedig oly módon véljük elérhetőnek, hogy az 5 millió fordíttassák ingyenes telek, továbbá kedvezményes áru építkezési anyagok: homok, tégla, épületfa stb. nyújtására. Ha e kedvezményekben az összes házhelyigénylők részesülnének, ez — szerény véleményünk szerint — olyan impulzust adna az építkezési kedvnek, hogy nem 30-, hanem 300—400 új ház épülne városunkban, ami feltétlenül orvosolná az elviselhetetlen lakáshiányt, s olyan bőséges munkaalkalmakat szolgáltatna, hogy az összes munkanélkül levő munkások keresethez jutnának s a pangó ipar felvirágozna. A város az ily nagymérvű építkezéssel szintén csak nyerne, mert annyi új adóalany képződnék, hogy a város anyagi áldozata pótadó alakjában idők folyamán teljesen megtérülne. Mindezek után tisztelettel kérjük a Tekintetes Tanácsot, hogy kérelmünket jóakarattal letárgyalni s ajánló javaslattal a legközelebbi, sürgősen összehívni kért közgyűlés elé terjeszteni szíveskedjék. Kérésünk megismétlésével vagyunk Pápa, 1921 november 1-én kiváló tisztelettel: a házhelyigénylő iparosok vezetősége nevében : (aláírások). Férfi és női kelme különlegességek női és leányka kabát újdonságok