Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-01-29 / 5. szám

T.s i /é? / // 1 * « MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Eiőfizetési árak: Egész évre 60, félévre 30, negyedévre 15 K. Egyes szám ára l-50 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. „Hiazek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hi»zek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. ÁineM." Az emberi tudomány sok mindent kieszelt immár, sokban képes volt a természet működésébe is elősegítőleg vágy gátlólag beleavatkozni, de addig még — s ez az, mit ma, mikor fagyos szél süvít végig az utcán s csonttá vált göröngyökön botorkázunk megint, megállapítván, hidegtől meggémberedett újjal rovunk papirra — nem jutott el, hogy az időjárás menetét megváltoztathassa. Az enyhe december s a januári első kellemesebb hetek után már abban bizakodott a bizásra .mindig hajló emberfia, hogy a télen szerencsésen átestünk, egy gonddal immár kevesebb gondunk van. És lőn dermesztő Pálnak fordulása és aktuális lett ismét a fa. Fa, amely idén itt a Bakony tövében annyira ritkasággá változott, hogyha valakinek a háza előtt egy* fával rakott fuvaros kocsi, megáll, csudájára járnak az emberek s a jóbarát bemegy a vevőhöz gratulálni, bölcsen leleplezvén irigységét oly célból, hogy megtudhassa: honnan jutott e drága kincs birtokába, hol a forrás, hogy felkeresse. Igen, aki képes a forrást felkutatni s belőle meríteni, de akinek nincs hozzá anyagi ereje, hogy a képtelen árakat megfizesse! Ez a fa-eset nehezebb, kínosabb, mint akárhány más, bár a zsir-, a cipő-, az ing-, a harisnya-eset szintén külön szemle anyagául kínálkoznának. De dolgozni, küzdeni, robotolni, aztán fáradtan hazamenni és fázni — ennél vigasztalanabbat alig képzelhetni. S ha kérdjük, mi az oka a fainségnek: helyi baj-e ez avagy országos, mi inkább az utóbbi vélekedés felé hajlunk. Mondják ugyan, hogy más városokban több a fa, talán olcsóbb is, de lehet, hogy az illető városban meg rólunk vannak hasonló véleményben. A központ rendszere az, amit mi kárhoztatunk. Szabad forgalom esetén feltétlenül jobban állanánk, amint sok mindenben azelőtt is jobban álltunk, mig a központi elosztó, a gyakorlatban elutasító rendszere életbe nem lépett. ÉRTESÍTÉS Tisztelettel értesítjük a cipész és csizmadia urakat, hogy szövetkezetünk ezután a felsőrész készítését mindenkitől elfogadja. Úgy párosat, mint tucatonként, valamint saját anyagból is. — Tisztelettel: CIPÉSZEK SZÖVETKEZETE Kossuth-utca. A Területvédö Liga. Két év mult el azóta, hogy a Károlyiforradalomnak nevezett destruktív felfordulás után a csendes Buda egyik kávéházának egy külön'szobájában az üldözött és figyelt ellenforradalmárok egy kis társasága jött össze, hogy megbeszélje azokat a tennivalókat, amelyekkel a veszendő magyar gondolat és a területi integritás megmentése érdekében foglalkozniok kell. A társaságban ott voltak dr. Pethő Sándor, Lendvai István, dr. Neubauer Gyula, dr. Karafiáth Jenő, dr. Kelemen Kornél, dr. tasnádi Nagy András, dr. Ajtay József, dr. Némethy Béla, a Liga jelenlegi propaganda osztályának vezetője és dr. Pongrácz Aladár. Kezdetben egy politikai párt megalakításáról tárgyaltak, majd egy szövetség, Liga megalakítását határozták el, a veszélyeztetett integritás védelmére, így alakult meg a Területvédő Liga, amely most, január 22-én tartotta közgyűlését, s melynek 1918 novemberében megjelent első plakátja bevezető sorai így hangzottak: „Minden politizálás kárbaveszett, mig nem tudjuk, mekkora lesz Magyarország a békekötés után. A falat nem biztos a szánkban, nincs igazi reform és nincs eleven élet addig, mig Magyarország területi épsége kétséges, mindenkinek az a legfőbb, az az egyetlen "igazi érdeke, hogy a béketárgyaláson biztosítsuk hazánk területi épségét. A sikernek csak úgy van kilátása, ha minden párt, osztály, felekezet, magánember, férfi és nő összefog egy óriási társadalmi mozgalomban, amely a legnagyobb nyomatékkal kijelenti ország-világ előtt mindnyájunk közös felfogását : Magyarország megcsonkításával támadó nyomor és elkeseredés új keleteurópai tűzfészket teremtene és történelmi végzetszerüséggel röpíthetné levegőbe Európa békéjét." A felhívásnak meg volt a maga eredménye. Testületek, szövetségek, társulatok, magánegyének százezrei csatlakoztak a Ligához, amelynek működését azonban megbénította Károlyi Mihálynak mindenben ellenforradalmat látó úgynevezett „népkormánya". Ennek dacára a vezetőség eredményes munkát fejtett ki, különösen a külföldi propaganda terén. A francia, angol, olasz és német nyelvű kiadványok nagy számát küldte ki a külföldre. Elnökké a világhírű Lánczy Lajost választotta meg, ügyvezető elnökké pedig gróf Teleki Pált, a jelenlegi miniszterelnököt és Tolnay Kornélt; alelnökök lettek dr. Ajtay József, dr. Karafiáth Jenő, dr. Okolicsányi László és dr. Szontágh Tamás, főtitkárrá a tragikus körülmények között elhunyt Szegedy Miklóst választották meg. Amikor 1919 márc. 21-én kitört a proletárdiktatúrának nevezett rémuralom, a Liga működését beszüntetni volt kénytelen. Vezetőinek el kellett bujdosnia. A rémuralom bukásával sem kezdhette meg mindjárt működését a Liga, mert hiszen akkor következett történelmünk legszégyenteljesebb időszaka, amikor oláh bocskor taposta Szent István birodalmának székvárosát. A szabad működés új korszaka, a nemzeti hadsereg Budapestre való bevonulásával vette kezdetét. Ismét összejött a Területvédő Liga vezetősége s új munkába kezdett. A külföld felvilágosításának nagy munkáján kivül nagy súlyt helyezett a Liga CsonkaMagyarország népének a Területvédő Liga zászlója körül való megszervezésére. 1919 november óta nem volt vasárnap, hogy a Területvédő Liga propagandaküldöttsége Csonka-Magyarország egy-egy városába ki ne ment volna, hogy hirdesse a területi integritás eszméjéhez való hűséget és mindenütt megalakítsa a Liga vidéki szervezeteit. Ennek a nehéz és fáradságos munkának az eredménye volt, hogy a Területvédő Ligának eddig 78 vidéki köre alakult meg, amelynek feladata a központtal való együttműködés s a további szervezkedés végrehajtása, vagyis a falusi csoportok megalakítása, melyek az illetékes körökbe kapcsolódnak. De a szervezkedésen kivül az általános propagandára is nagy súlyt helyezett a Liga. A magyar nyelvű könyvek, riportok, versek, plakátok és levelező-lapok óriási tömegeit terjesztette el, hogy köztudattá tegye az integritáshoz való ragaszkodást. „Nem! Nem! Soha!" és „Hess, ez az én földem!" plakátját már nemcsak itt, de a külföldön is mindenki ismeri. Végvári verseit a Liga adta ki, úgyszintén Tilger Árpád „Nem ! Nem ! Soha!" indulóját is, melyet immár legtöbb iskola tanuló-ifjusága énekel. A Liga működésének nagyobb részét a külföld felvilágosításának nehéz munkája foglalta le. Ezzel a működéssel megteremtette a küiföldön a „magyarkérdést". A Liga propaganda-munkájának eredményeképen a diadalmas ántánt észrevette a műhibát, amelyet hazánk feldarabolásával Európa testén okozott. Az eszközök, amelyekkel a Liga célját elérni törekszik, elsősorban az idegennyelvü ligakiadványok terjesztése. Az előkészületben levő munkákon kivül hatvanegy francia, angol, olasz nyelvű kiadványt adott ki, amelyek közül négy mű immár a harmadik kiadásban jelenik meg. Kiadott egy havonkint megjelenő angol folyóiratot. „East European Problems" cimü angol nyelvű sorozatában megjelent tiz füzet, „Questions del Europe orientalo" cimü francia sorozatában pedig nyolc füzet. Kiadta Magyarország gazdasági földrajzi térképét öt nyelven. A Liga fennállása óta a világ miiden részében szétküldött idegennyelü s a magyar kérdésről felvilágosítást nyújtó füzetek száma meghaladja a hatszázezret. A külföldi sajtó informálását közvetlenül és Berlin, Frankfurt, Bécs, Insbruck, Zürich, Bern, Genf, Freiburg, Hága, Páris, Róma, Milano, London, Varsó, Stockholm, Newyork, Cleveland, Buenos Aires, Tokio városokbaM működő megbízottai útján végezte. Közvetlenül Budapestről csak a legnagyobb 182 angol és amerikai napilapot látta el hetenkint megjelenő „Hungárián Press-Service" cimü sajtótudósítónkkal. Külföldi tudósítói ugyancsak megkapták megfelelő nyelven a híranyagot, valamint hírlapi cikkeket is, amelyeket külföldi hírlapokban helyeztek el sikerrel. Közvetlenül Svájcba, az Egyesült Államokba, Hollandiába, Svédországba küldött ki anyagi támogatással megbízottakat a céljainak megfelelő felvilágosítási munka elvégzésére. A külföldről viszont újságírókat hivott meg a Liga a magyar kérdésnek a helyszínen való tanulmányozására. Két svájci és egy francia jónevü újságíró tett eleget eddig kérésének. Ezek között a legnagyobb szolgálatot tette dr. Poltera János svájci kantonképviselő, aki a Liga propaganda-küldöttségével kéthónapig járta Csonkamagyarországot, meggyőződve igazságunkról és népgyüléseinken is felszólalt. Kiváló érdemeket szerzett a magyar ügy szolgálatában Lotterné Correvon Hedvig úrnő is, aki hetekig időzött Magyarországban és a svájci lapok hasábjain, valamint külön Magyarországról megirt füzetében igen nagy eréllyel szállt szembe azokkal a rágalmakkal, amelyeket ellenségeink a külföldön rólunk terjesztettek. — Legközelebb Amerikából érkezik a Ligának egy új vendége. Gyakran volt része az ideérkező külföldi újságírók fogadásában és kalauzolásában. Vidéki